Pesti Hírlap, 1890. március (12. évfolyam, 59-89. szám)
1890-03-01 / 59. szám
, úgy, hogy az elnök jónak látta a szónokot arra figyelmeztetni, hogy Pulszky keresztneve „Ágoston/. Minthogy Fenyvessy arról is panaszkodott, hogy a többség denunciálja az ellenzéket, Busbach Péter indíttatva érezte magát ez ellen felszólalni, megjegyezve, hogy a többségnek nincs szüksége az ellenzéket denunciálni, megteszi ezt az ellenzék maga is nyilatkozataival. Ábrányi Kornél rövid személyes felszólalása után Wekere Sándor pénzügyminiszter emelt szót, aki lendületes, szép beszédben fordult az oppozíció ellen és hatásosan fejtette ki, hogy a kormány mi alapon tart igényt a többség bizalmára. Utolsónak Apponyi Albert gr. szólott, aki másfél óráig tartó, nagyszabású szónoklatban fejtegette, hogy Tisza Kálmán mi által tette magát a miniszterelnöki székben továbbra lehetetlenné. Beszédét mai vezércikkünk bővebben méltatja. II. A képviselőház ülése, febr. 28. Péchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett irományokat. Emich Gusztáv előadó beterjeszti a pénzügyi és közgazdasági bizottság jelentését, a hazai iparnak nyújtandó állami kedvezményekről szóló törvényjavaslat tárgyában, mely napirendre fog tűzetni. Következik a napirend: Az appropriáció. Hans Iver báró abban a hírben, hogy a miniszterelnök úr magától akar menni, nem hisz; ez a hír nem az ellenzék oldaláról kelt szárnyra. (Egy hang jobbfelöl: Hiszen maguk írták ki!) A véderővitában Apponyi és Szilágyi ugyanazt tették s a vita után a miniszterek fölmentek az udvarhoz, beszéltek a koronával, az udvarral, az udvari hivatalnokokkal s az udvari dámákkal is. Apponyit denunciálták a korona előtt, hogy eljárása forradalomra vezet, Szilágyit pedig ajánlották miniszterül. Pedig mind a ketten ugyanazt csinálták. Ilyen kétszínű politikát követett a miniszterelnök úr. Az egész kabinetben a leggyengébb pont a miniszterelnök, ezért szeretik megtartani a többi miniszterek s azért is, mert nem tudják, hogy az új miniszterelnök esetleg megtartaná-e őket. Hogy a párt és kabinet szolidaritását urbi et orbi hirdessék, ezért csinálták az újévi üdvözlés országos komédiáját. Vitatja ezután, hogy a kormány tizenöt év alatt, a közlekedési politikát kivéve, az államélet egyetlen ágában sem csinált semmit. A véderőt emelte ugyan, de a nemzeti érzést ép úgy sértette, mint az alkotmányt. Támadja a kormánypártot, melynek szólásszabadsága csak egy „igen“ szócskává törpült. A sajtószabadsággal is dicsekszik a kormány, pedig ennek politikájához tartozott 15 év alatt a sajtó megvetése, a közvélemény ignorálása. A cynizmus nagy mesterének, Pulszky Ferencnek a sajtóra tett megjegyzése: „A karaván halad, a kutya ugat“, a kormányelnök sajtópolitikája. Később belátta, hogy kellene a sajtót is felhasználni céljaira. A budapesti sajtót hagyta magára s a vidéki kis sajtót megvásárolta. Mikor ez sem volt elégséges, akkor hozzáfogott a miniszterelnök ahhoz, hogy elnémítsa az ellenzéki sajtót; a szóló kezét sokszor megakasztották láthatatlan kezek abban, hogy a kormány ellen írjon. Beszél a sikkasztásokról, melyeket hivatalosan elszámolnak s az éhínségről, mely az ország lakosságát kivándorlásra készteti. A kormánypártot analizálja ezután: szerinte e pártban vannak aulikusok és konzervatívok, kiknek az udvar kívánsága a fő, vannak a balközép emberei, ott van a modern szabadelvű ifjúság, ott vannak az opportunisták, akik minden kormányt támogatnak, ott vannak a horvátok, a nemzetiségi párt, mely a nekik juttatott koncessziókért támogatja a kormányt, az egész párt heterogén elemekből mozaikszerűen van összerakva. A szóló a mérsékelt ellenzék szélén állva, baráti kezet nyújt a függetlenségi pártnak, mert egy nemzeti párt meggyőződésében a nemzet megerősödését látja. Kifejti ezután, hogy a függetlenségi párt is kormányképes és fölhívja a két ellenzéket a szövetkezésre a kormány ellen. Panaszkodik, hogy Apponyit meddőségre kárhoztatják a folytonos rágalmazással s büszkén vallja őt vezéréül. Magyarország visszaerkölcsösitése terén nagy missziót szán neki. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Helyeslés baloldalon.) Fenyvessy Ferenc midőn Andrássy Gyula gr. halála után szétnéz a törvényhozás termében, csak svétve látegy-egy megmaradt tisztes fát azon hatalmas erdőből, mely megvédte a hazát és az alkományt a ravasz Tisza kiáradásától. (Derültség balfelől.) Ki fogja megvédeni Magyarország közjogi alapját nyílt és titkos ellenségeivel szemben ? (Felkiáltások balfelől: Pulszky! Derültség.) A többség vezére, a nemzet vezére? De ki ma a többség, a nemzet vezére ? (Felkiáltások balfelől: Pulszky! Derültség balfelől.) A legutóbbi napok viharjai alatt mindenki itt volt a házban, aki itt lehetett, csak egy volt távol, akinek pedig illett volna jelen lenni: a miniszterelnök. (Úgy van balfelől.) A miniszterelnök ma már nem képes megvédeni a kiegyezést s azzal kapcsolatos kényes kérdéseket. Igazán nem érti az ember, hogy oly kitűrnő, jellemileg teljesen korrekt, egyénileg teljesen tiszta férfiú, oly nagy tehetségű férfiú, mint a jelenlegi miniszterelnök, hogyan sülyedhetett a parlamenti megbecsülésnek ilyen alacsony fokára! (Ellenmondás és mozgás a jobboldalon. Igaz! Úgy van balfelől.) A többség — úgy látszik — még mindig bízik a miniszterelnök szavában. De melyikben? Az elsőben, a középsőben, vagy az utolsóban? (Derültség balfelől.) És ha az utolsóban bízik a t. többség, tudja e biztosan, hogy ez volt a legutolsó? (Derültség balfelől.) Hiszen ezer meg ezer esetet lehet felhozni ennek igazolására. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Szóló felhozza a főrendiház reformját, a véderőjavaslatot, a honossági törvényt. Tegnapelőtt Szapáry Gyula gr. teljesen meghazudtolta a miniszterelnököt. Ő ugyanis elmondta, hogy azért vált meg a pénzügyminiszteri tárcától, mert hibák csakugyan történtek s ő kötelességének tartotta ebből levonni magára nézve a következéseket. Ellenben a miniszterelnök, mikor öt szóló tavaly Szapáry távozásának oka felől megkérdezte, elhallgatta az igazat. Szóló ezután fejtegeti, "hogy a jelenlegi kabinetnek, mely oly kiváló férfiakból áll, mint Wekerle, Teleki, Szilágyi, Csáky, nincs szüksége Tisza Kálmánra. Ép úgy nem szorult reá a többség független többsége. A mai kabinettel szemben az, hogy ki lesz az utódja a miniszterelnöknek, egészen közömbös dolog, (Tetszés balfelől. ez egyszerűen a többség választásától függ. Tegyenek úgy, mint az aethiopiaiak : válaszszák meg maguk közül a legvastagabbat. (Zajos derültség. Élénk felkiáltások a bal- és szélsőbaloldadalon: Móricz Pált!) Vagy tegyenek úgy, mint a scythák, midőn főnököt választanak, válaszszák a legnagyobb ivót. (Elénk derültség. Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon. Akkor megint ő lenne! Zajos derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Vagy tegyenek úgy, amint tesznek ma is Taprobának lakói, akik főnökül mindig a legeslegöregebb embert választják, de olyat, akinek nincs és nem is lehet már „Herbertje“. (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Hogy tehát ki lesz az utód, az egészen közömbös. De bárki legyen a jelenlegi miniszterelnök utódja, egyet követelnünk kell tőle, s ez az, hogy szavában bízni lehessen. (úgy van ! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Mert épen az, hogy politikai szavában bízni nem lehet, oka annak a szánandó szerepnek, amelyben ma leledzik Magyarország mélyen tisztelt miniszterelnöke. (Élénk derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez a szánandó szerep az, hogy ugyan ki környékezi ma Magyarországon a miniszterelnököt, ki ül folyton a háta mögött . (Zajos derültség a bal- és a szélsőbaloldalon és felkiáltások : Pulszky Guszti!) És, ha az öreg generális nincs itt, ime ki ül a fia mellett? (Szónok Pulszkyra mutat, aki véletlenül épen Tisza István mellett ül. Élénk derültség a bal- és szélsőbaloldalon és felkiáltások: Pulszky Guszti!) És amikor hírmondóra van szüksége a folyosón levő generálisnak, ki futkos innen mindig oda ki ? (Derültség.) És várjon ott a folyosón, mikor a miniszterelnök úr gondtól terhes fejével, illetőleg lábával járkál, ki lábatlankodik neki ? (Zajos derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Ki más, mint Pulszky Guszti képviselő úr. (Hosszas élénk derültség és tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha a t. többség nem tudja megvédeni vezérét a parlamenti zavaroktól, inzultusoktól, egyet tegyenek hát: védjék meg a jelenlegi miniszterelnököt Pulszky Gusztitól! (Élénk derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Mert ha azt akarják, hogy a jelenlegi miniszterelnök sokáig maradjon ott a helyén, ezt jó lesz megtenni, mert olyan ember még nem akadt a föld kerekségén, aki sokáig ki tudta volna állani Pulszky Guszti szellemes enyelgését. (Derültség balfelöl.) Elnök (csenget): Mivel Pulszky Ágost képviselő urat Ágost néven ismerjük a képviselőházban, méltóztassék őt igy nevezni. (Zaj! Egy hang balfelől: Maga sem haragszik érte.) Fenyvessy Ferenc: A miniszterelnök azon eszközökkel, amelyekkel magát eddig fentartotta, többé fentartani nem lesz képes. Mik voltak ezek az eszközök ? Hogy megmaradhasson állásában, felhasználta a társadalmi osztályokat, a felekezeteket. Az arisztokráciát kijátszotta a demokráciával és magát ottan mint a tradíció emberét, itt mint nagy liberálist mutogatta, és a miniszterelnöki széken igazán „Ein Mann“ volt „für Alles?“ (Derültség balfelől.) Meghitték a legmagasabb helyen denunciálták a loyális ellenzéket, sőt még elmentek az udvari dámákhoz is, és ezeket is elrémítették ettől a rebellis ellenzéktől. (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon.) Pedig még az öreg Kont is, mikor denunciálták, megrázta ősz fejét és ki vádolta, annak visszakiáltott: „Nem úgy király! az égre nem! A pártütő te vagy!“ (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelől.) Ha van pártütő, akkor az ott ül a miniszterelnöki székben (Zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbalon. Mozgás a jobboldalon.) és azért azok, kik azt akarják, hogy ott sokáig ne üljön, ne fogadják el a költségvetést. (Hosszantartó élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbalon. Zaj jobbfelől.) Busbach Péter. (Nagy zaj. Halljuk!) Fenyvessy képviselő úr beszélt denunciációról, az udvari dámák látogatásáról. Lukács Gyula! Hisz ön nem beszélt azokkal, hát mit akar? Busbach Péter : Baloldali szomszédaink egyre azt hangoztatják, hogy azért, mert állítólag mi denunciáljuk, nem képesek a kormányra jutni. Önöket nem szükség denunciálni. Önök önönmagukat denunciálják. (Nagy zaj. Mozgás balfelől.) Önök és szövetséges társaik oly hangosan beszélnek, hogy nem szükség önöket denunciálni. (Nagy zaj.) Bolgár Ferenc: Úgy látszik, hogy e téren szakember. (Nagy derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Busbach Péter: Mert mikor Eötvös képviselő úr azt mondja, hogy a múlt fátyolát készek leszaggatni, hogy a nemzet által és a nemzet ellenében elkövetett tények felderittessenek . . . Lukács Gyula: A nemzet által soha. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Nagy zaj.) Thaly Kálmán! Hát Karaffa mit csinált? Ugron Gábor: Hát a história / semmi! ? Busbach Péter: Ilyen körülmények között nincs szükség denunciálásra. E fölemlített denunciálást a festett szakállas hamis fogú gavallérhoz hasonlítja, ki hódításokat akar tenni, de jobbra is, balra is, a kiaszott csontok és tagok látszanak. (Nagy zaj Egy hang a szélsőbal felől: A miniszterelnököt érti ? Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Konstatálja, hogy a miniszterelnök a pénzügyeket rendezte, azért mégis őt szeretnék eltávolítani, de az önöknek nem fog sikerülni. (Mozgáss zál.) Tagadja, hogy az ellenzéknek programmja volna. Felemlíti, hogy Ábrányi Kornél a tegnapi napon közbeszólásában azt mondotta, hogy ősei nem vettek részt azokon az országgyűléseken, melyek a szabad ég alatt tartottak, úgy tudja, hogy Ábrányi Kornél képviselő urat az előtt Eördöghnek hívták, kérdi: miért derogál neki ez a név s miért vett fel más nevet. (Felkiáltások balfelől : Nem ő vette fel. Ez praedikátumok volt.) Elhiszem, de nem viselték. Thaly Kálmán: De bizony viselték. Busbach Péter: Ábrányi képviselő úr közbeszólása az oroszról mondott példabeszédet juttatja eszébe, mely szerint, ha kissé kaparják, előbújik a kozák. Ingrén Gábor: Hát a mamelukból mi bújik ki ? (Nagy derültség a bal- és szélsőbal felől.) Busbach Péter: Konstatálja, hogy az ellenzéktől a kormány s pártja nem vett át semmi elvet. De mit is vett volna át ? Mi az önök elve ? Ezt soha sem vallották be. Veszter Imre: Megmondtuk már százszor. Busbach Péter: Ily körülmények közt az ellenzék ne várja, hogy a polgárok (Felkiáltások: Római polgárok!) valaha az ellenzék elveit kövessék. Az ellenzék azt akarja, hogy a miniszterelnök úr távozzék. (ügy van balfelől.) Igen, ha szólót kérdezte volna, azt mondta volna ezelőtt egy évvel, hogy menjen, hagyja el e széket, mert csakhamar bekövetkezik az az idő, midőn az ellenzék fiaskója oly óriási leendett, hogy az ország diadalszekéren fogta volna visszahozni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ábrányi Kornél személyes kérdésben szólal föl. Azért szólt közbe, mert Busbach kézmozdulatából azt vélte, hogy kicsinyli a rákosi országgyűléseket. Ami a szóló nevét illeti, mostani nevét nagyapja vette föl s kéri a szólót, hogy a régi nevét ne fesse a falra. Wekerle Sándor pénzügyminiszter nem fogja az ellenzéki szónokokat arra a térre követni, amelyen úgyszólva kizárólag a miniszterelnök 15 évi politikai múltjára alapítva kívánták megtagadni a bizalmat. (Helyeslés jobbfelől.) Rekriminációkba sem akar bocsátkozni, mert nem az a feladat, hogy megírjuk a legutóbbi 15 év történetét, hanem az, hogy foglalkozzunk a megoldandó kérdéseim. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az appropriacionális vitában nem lehet szó személyes, hanem csak politikai bizalomról. És ha jogosult is az a tétel, hogy egy államférfiú múltjából le lehet vonni azt a konsequenciát is, hogy megvonjuk tőle a politikai bizalmat: ennek vannak határai, melyeken túlmenni, nemcsak a parlamentarizmus, hanem az okszerű tanácskozás követelményeinél fogva sem lehet és nem is szabad. (Helyeslés.) Mindenkinek joga van személyes indokból megtagadni a bizalmat egy kormányférfutól , de ezen személyes motívumnak elvi háttért adni, vagy épen annyira menni, hogy azt mondjuk, hogy nemcsak mi nem szavazzuk meg azt a bizalmat, hanem azon államférfiu irányában bizalommal viseltetni egyáltalában nincs jogosítva senki, ez oly eljárás, mely sem indokoltnak, sem igazoltnak nem tekinthető. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Bármiként vélekedjenek is a t. miniszterelnök 15 évi kormányzásáról, el fog érkezni azon idő, midőn tárgyilagos alapon megbírálva azt, nem fogja senki eltagadhatni önzetlen és önfeláldozó működését, (Igaz! Úgy van ! jobbfelől.) igen nagy érdemeit és eredményeit . (Igaz ! Úgy van ! jobbfelől.) midőn nem fogja eltagadhatni senki, hogy ezen 15 évi korszak, bármily nagy válságok merültek is fel ez alatt, nem a stagnációnak, nem a visszaesésnek, hanem ezen nemzet életében határozottan az előrehaladásnak korszaka volt. (Zajos helyeslés jobbfelől. Mozgás balfelől.) hogy ezen korszak alatt számos oly kérdés készíttetett elő, a melynek, ha nem oldatott is meg, gyökerét és magvát ez a korszak hordja. magában. (Élénk helyeslés jobbfelől ) PESTI HÍRLAP 1890. március 1.