Pesti Hírlap, 1890. április (12. évfolyam, 90-118. szám)

1890-04-01 / 90. szám

1890. április 1. Mindezekből kitűnik, hogy a berlini kon­­evencia nem volt meddő a ha világra szóló határozatokkal nem is dicsekedhetik — a minő­sét különben nem is várt tőle senki — messze a elment egyszerű akadémikus diskusszión, mert al­ap­o­t t­e­re­m­t­e­tt a mu­nkáskér­dés nemzetközi megoldására és az egyes államok speciális viszonyainak tekintetbe vételé­vel egyöntetű európai ipari tör­vényhozásra. Magyarországra azonban sokkal nagyobb eredménynyel is volt ennél, mert alkalmunk nyílt Európának megmutatni, és ezt készséggel ismer­ték el, hogy a­mit a konferencia a munkások sorsának javítására, életének és egészségének biztosítására csak jövőben tart teljesítendőnek, mi már csaknem kivétel nélkül megtettük. Egyáltalában Magyar­­ország (úgyszintén Ausztria) a munkás­kérdésben, csaknem legesül áll Eu­rópa összes államai között. Egyetlen egy sincs, mely fölülmúlta volna, legfeljebb csak egy rangban áll vele. Ez pedig nagy megnyugvás lehet reánk nézve és első­sorban dicséri a kereskedelmi kormányt, mely jelenleg is három fontos tör­vényjavaslatot készít elő a törvényhozás szá­mára, mindannyit a munkások érdekében. Belpolitikai hírek, díj beszámítása végett magasabban vézetik, nem szá­míttatik be. A mellékelt alapszabályokat a katonai érdem­éremről, valamint a katonai szolgálati jelvényről jóvá­hagyom. Azon személyek, kiknek jelen parancsom köz­zététele előtt dicsérő elismerésem avagy megelégedé­sem kifejezése elhatározásom alapján tudtára adatott, utólag az általam jóváhagyott alapszabályok értelmé­ben a katonai­ érdem­éremben részesítendők. Ezen parancsom szól közös hadügyminiszterem­nek, osztrák honvédelmi miniszteremnek és magyar honvédelemügyi miniszteremnek, kik a kivitelre nézve szükséges intézkedésekről közös megegyezéssel intéz­kedjenek. Budapest, márc. 12. 1890. Ferencz József s. k. Szapáry és a kormánypárt. A Pol. Corr. egy budapesti levele szerint gróf Szapáry magyar miniszterelnök húsvétra Bécsbe utazik, hogy az új állása folytán szükséges látogatásokat megtegye, s hogy az osztrák kabinettel s a közös miniszte­rekkel értekezzék. Azon ügyek közt, melyek a tanácskozások tárgyait fogják képezni, természete­sen a delegációk elé terjesztendő javaslatok is szerepelnek. Beavatott helyen beszélik, hogy Szapáry gróf és az osztrák miniszterek közt tárgya­lás alá kerül az új szeszadó-törvény kiegészí­tése, illetve megváltoztatása, mint azt minden oldalról kívánják és az ipar és államvagyon érdekei parancsolják. Magyarország belső politikájának terü­letén jelenleg teljes a nyugalom. Csak az a buzgalom figyelemre méltó, melylyel a mérsékelt ellenzék vezérei és lapjai hangoztatják azt, hogy az utóbbit a kormány­párttól semmi elvi viszály nem fogja elválasztani. Ennek ellenében a Pol Corr. levele azt hangoztatja, hogy a szabadelvű párt örömmel fog üdvözölni, bármely oldalról jó, minden közreműködést a Magyar­­országban keresztül viendő reformműnél. A mér­sékelt ellenzék azonban ne ringassa magát ab­ban az illúzióban, hogy a szabadelvű párt belső meghasonlások következtében oly helyzetbe juthat, hogy saját sorain kívül keressen segélyt. A szabadelvű párt Tisza visszalépése után is meg nem gyöngült egyetértéssel és szolidaritással tart össze és Szapáry gróf miniszterelnök mint a párt vezére teljes figyelmet fog arra fordítani, hogy azt se kívülről, se máshonnan meg ne gyöngíthessék. A királyi táblák. Mint a Nemzet írja, jövő csütörtökön minisztertanács lesz, mely valószínűleg megállapodásra fog jutni a kir. táblákat illetőleg. A delegációk ez idén csakis június hó kö­zepe felé fogják Budapesten megkezdhetni ülésezé­seiket. A magyar-lapesi kerületnek tömegesen meg­jelent választói ma reggel egyhangúlag kikiáltották képviselőnek Bornemisza Károly bárót, szabadelvű párti programmal, írod: szerdán március 7-én. De március 7-ike pén­teki napra esik, az előző szerda pedig március 5-ike. Miben tévedtél: a napban vagy a dátumban? 5-én szerdán vagy 7-én pénteken ebédeljek-e nálad ? Mind­két esetben eljövök. De tudasd velem, mikorra vársz. Bocsásd meg szerénytelenségemet. Hű barátod Favernet.“ Hogyan ? tehát tévedtem volna ? Az lehetetlen, hisz az én nagy naptáram csalhatatlan és a mellett oly kényelmes! Lázasan nyúltam utána — Favernet­­nak igaza volt és a naptárnak is! A sietségben két hónapot átugrottam és március helyett májust ütöt­tem fel. Május hetedike csakugyan szerda, Szaniszló, míg március hetedike péntek, Perpetua. Ötödike szerda, quatember. Már most minden világos lett előt­tem. Szerencse, hogy Favernet súlyt fektetett az ebédre és nem habozott nekem írni. Jó Favernet! Nyomban bevallottam Évának a dolgot és el kell ismernem, hogy Éva nemes volt és nem kaca­gott ki túlságosan sem engem, sem nagy naptáramat, mely egyébként ártatlan volt a dologban. Már most március hetedikét, pénteket választottuk. A péntek unalmas ugyan a böjt miatt, de két nappal több ál­lott rendelkezésünkre és így több kilátásunk volt arra, hogy elfogadják meghívásainkat. Újabb meghívókat, ezúttal helyreigazító meghívókat, küldtünk szét. A­mi most történt, az előrelátható volt. A meg­hívottak egy része szerdán jöhetett volna, de pénte­ken akadályozva volt; a másik rész elvből nem ebé­delt pénteken házon kívül és ismét mások úgy szer­dán, mint pénteken akadályozva voltak. Végül még csak négy vendégünk maradt: a két Singleton, Du­— márc. 31. A király a hadseregnek. A magyar és az osztrák hivatalos lapok holnapi száma — mint értesülünk — a következő legfelsőbb pa­rancsot (és ezzel összefüggésben álló közle­ményeket) tartalmazza: Fegyveres erőm iránt állandó jó indulattal visel­tetvén, elrendelem egy katonai érdem­érem beho­zatalát, mely azon személyek által lesz viselendő­, kiknek dicsérő elismerésem háborúban való szolgála­taikért vagy megelégedésem kifejezése békében való kiváló szolgálatukért elhatározásom alapján tudtul adatik. Továbbá indíttatva érzem magamat megen­gedni, hogy a katonai szolgálati jelvény a tisz­tek részére jövőre három osztályból álljon, melyek közül a 3. osztályú 25 évi, a 2. osztályú 40 évi és az 1. osztályú 50 évi valóságosan eltöltött szolgálati idő után érhető el. Ezen szolgálati időbe amaz idő, mely a nyug­— Nos ? — Szerdán az öreg Frankenthal klubjában ebé­del, Frankenthalné pedig ... de ezt majd egy pár év múlva fogom neked megmagyarázni. — Tudod ... Azt hiszem, hogy már most is értem. — Tehát Vernalacot nem. Látod, mily nehezen megy. Favernet-t kell meghívnunk. Ő rá biztosan szá­míthatunk. — Oly odaadó barát! — S úgy szeret enni! — Favernetval tizenhárman vagyunk, még egy kell. Milyen munka ! — A kis Stock? — Jól van. Ő szavalni fog. Borzasztón beszél ugyan, de hiszen úgy­se lesznek itt a szerzők. Ti­zenegyediknek tehát a­­kis Stockot jegyzem föl. Meg vagyunk mentve !... Végre teljes volt a névsorunk. Épen másfél órára volt szükségünk, mert a­mint képzelheted, a másik felét ellengedtem neked. Másnap a posta széj­­jelhordta finom bristol papírra írt meghívásainkat, melyek szerdára, március 7-ére, esti 7 órára szóltak, nem tanácskozott szakácsnőjével, egy szóval minden előkészület megtétetett a március 7-iki ebédre. Más­nap egyetlen válasz sem érkezett. Már haragudni kezdtünk az emberekre, kik egy ebédre szóló meghí­vásra legkésőbb huszonnégy óra alatt nem válaszol­nak, midőn a következő levelet kaptam : „Kedves barátom ! Nagyon szeretetreméltó vagy és köszönöm ba­ráti meghívásodat, de milyen napra hívtál meg ? Azt Iréne, Favernet, és mi ketten, összesen hat. Tehát még nyolc hiányzott. Újabb kombinációk. Miután nem szerdáról, hanem péntekről van szó, nem jöhet számításba Moucheauxné ebédje és a vastag Frankenthal n­em ebédel a klubban; következésképen Cherville és Vernillac is meghívhatók. Miután Marveyresék lemond­tak, meg lehet hívni Louvenjournét és miután Fl­a­­marandesék nem jönnek el, a Tournesolok és Ver­­nillac lehetségesek. A Bombignyk kimentették magu­kat, hogy ha tehát Chopard bácsit­ és nénit meghív­juk, ezek azt fogják hinni, hogy a rokonok közül csupán őket hívtuk meg és az örömtől majd meg fognak pukkadni. Ah, kedves barátom, isten csodája, hogy bele nem bolondultam! Nem mondok el egyes részleteket, melyek unal­masak lennének, de az ebéd előestéjéig negyvennégy levelet írtam — megolvastam őket — és harminche­tet kaptam. Te úgy vélekedel, hogy örülnöm kellett volna nekik, mert ugyanannyi elintézett kötelességet jelen­tettek és hogy tulajdonképen ötvennél több egyént gyűjtöttem asztalom köré, holott tényleg csak tizen­kettőnek kellett volna lennie. Ah, ezzel keveset törőd­tem. Ily finom megfontolásra képtelen voltam. Én, vagy jobban mondva, mi, az én szegény feleségecs­­kém és én, magunkon kívül voltunk, dühösek vol­tunk, meg voltunk semmisítve. Egész nap, reggel, délben, ebédnél, séta közben egyébről se beszéltünk, mint erről az átkozott ebédről és éjjel is róla ál­modtunk. A végzetes nap közeledett. Ötödikétől fogva P­h S 11 HÍRLAP Fővárosi ügyek.­ ­­ A töv. pénzügyi bizottság Viola tanács­nok elnöklete alatt ma délelőtt ülést tartott. A város­ligetben felállítandó 450 karosszékre csupán Buch­­wald Sándor, az eddigi bérlő nyújtott be újabb aján­latot háromféle mintájú székkel. A bizottság ezek közül a középáru mintát fogadta el évi 300 frt bér­rel. Az új országház építése következtében szüksé­gessé válván a régi katonai társzekér-raktár eltávo­lítása, a kincstár egy hasonló célú újabb épület fel­­állíthatása végett a fővároshoz fordult alkalmas telek kijelölése céljából, a fövé telekeladó bizottság egy, a gubacsi dűlőben levő 13,896 négyszögöles telket je­lölt ki e célra p írtjával, mihez ma a pénzügyi bi­zottság is hozzájárult, miután sikerült eloszlatni Wo­­dianer biz. tag abbeli aggályait, hogy az ott létesülő gyártelep továbbfejlődése meggátoltatnék az új épít­kezés által. A főszámvevő abbeli javaslatát, hogy a Rottenbiller­ utcai községi népiskolára szükséges 147,815 főt a fölveendő 25 milliós kölcsönből fedeztessék, a bizottság Fenyvessy Adolf és mások felszólalásai után­ nem fogadta el és utasította a főszámvevőt, hogy ez építkezésre vonatkozólag más fedezeti alapot terjesz­­szen elő.­­ A magánépítési hetes bizottság mai ülésében a következő építkezésekre adott engedélyt: Sziklay és Goldmannak VII. ker. Rottenbiller-utcán háromemeletes házra ; Jung Henriknek VI. ker. Pod­­maniczky­ utcán háromemeletes házra; Gardos Cecí­liának VII. ker. Kertész-utca 44. sz. a. második eme­let ráépítésére ; Kardos Lipótnak és nejének I. ker. budai körúton egyemeletes házra ; Schönfeld Károly­­nak I­. ker. fehérvári­ utca egyemeletes bérházra; Szvoboda Jakabnak VI. ker. Bajzautcán egyemeletes nyaralóra , Schieferdecker Ferencnek IX. ker. gyep­utcán, Poltzner Istvánnak III. szent-endrei­ uton és Krin Pálnak III. ker. szent-endrei uton földszintes házakra. Ezeken kivü­l kisebb-nagyobb átalakításokra és toldásokra adott a bizottság engedélyt. Egyletek és intézetek. — A budapesti rabsegélyző-egylet vasár­nap tartotta közgyűlését Rakovszky István elnöklete alatt. Az évi jelentésből kiemeljük a következőket. Az egylet legfőbb törekvése az volt, hogy a huma­nizmus nemes céljának a társadalom támogatását minél szélesebb körökben megnyerje. E törekvését újabban is siker koronázta. A múlt évben a tagok száma 30-al szaporodott, a rendes tagoké 244-ről 520-ra emelkedett, pénzbeli adományokban pedig 593 frt 70 kr folyt be s igy a tagok járulékaival együtt 1691 frt volt a jövedelem. Fölemlíti a jelentés, hogy az igazgató választmány azon buzgólkodik, hogy az egylet tőkéjét gyarapítva, megvesse egy szép jövő alapját. A szigorú takarékosságnak meg volt az az örvendetes következménye, hogy az egylet a lefolyt évben 3584 frt 93 krral gyarapította alaptőkéjét, mely jelenleg a menedékház értékét is beleszámítva, 80,942 írt 47 krra emelkedett. A menedékházban, annak megnyitása óta, 695 egyén fordult meg, köztük 44 nő. A jelentés tudomásul vétele s a fölmentvény megadása után a választásokat következőleg ejtették meg : elnök: Rakovszky István, alelnökök: Cserna 3

Next