Pesti Hírlap, 1890. április (12. évfolyam, 90-118. szám)
1890-04-01 / 90. szám
1890. április 1. Mindezekből kitűnik, hogy a berlini konevencia nem volt meddő a ha világra szóló határozatokkal nem is dicsekedhetik — a minősét különben nem is várt tőle senki — messze a elment egyszerű akadémikus diskusszión, mert alapot teremtett a munkáskérdés nemzetközi megoldására és az egyes államok speciális viszonyainak tekintetbe vételével egyöntetű európai ipari törvényhozásra. Magyarországra azonban sokkal nagyobb eredménynyel is volt ennél, mert alkalmunk nyílt Európának megmutatni, és ezt készséggel ismerték el, hogy amit a konferencia a munkások sorsának javítására, életének és egészségének biztosítására csak jövőben tart teljesítendőnek, mi már csaknem kivétel nélkül megtettük. Egyáltalában Magyarország (úgyszintén Ausztria) a munkáskérdésben, csaknem legesül áll Európa összes államai között. Egyetlen egy sincs, mely fölülmúlta volna, legfeljebb csak egy rangban áll vele. Ez pedig nagy megnyugvás lehet reánk nézve és elsősorban dicséri a kereskedelmi kormányt, mely jelenleg is három fontos törvényjavaslatot készít elő a törvényhozás számára, mindannyit a munkások érdekében. Belpolitikai hírek, díj beszámítása végett magasabban vézetik, nem számíttatik be. A mellékelt alapszabályokat a katonai érdeméremről, valamint a katonai szolgálati jelvényről jóváhagyom. Azon személyek, kiknek jelen parancsom közzététele előtt dicsérő elismerésem avagy megelégedésem kifejezése elhatározásom alapján tudtára adatott, utólag az általam jóváhagyott alapszabályok értelmében a katonai érdeméremben részesítendők. Ezen parancsom szól közös hadügyminiszteremnek, osztrák honvédelmi miniszteremnek és magyar honvédelemügyi miniszteremnek, kik a kivitelre nézve szükséges intézkedésekről közös megegyezéssel intézkedjenek. Budapest, márc. 12. 1890. Ferencz József s. k. Szapáry és a kormánypárt. A Pol. Corr. egy budapesti levele szerint gróf Szapáry magyar miniszterelnök húsvétra Bécsbe utazik, hogy az új állása folytán szükséges látogatásokat megtegye, s hogy az osztrák kabinettel s a közös miniszterekkel értekezzék. Azon ügyek közt, melyek a tanácskozások tárgyait fogják képezni, természetesen a delegációk elé terjesztendő javaslatok is szerepelnek. Beavatott helyen beszélik, hogy Szapáry gróf és az osztrák miniszterek közt tárgyalás alá kerül az új szeszadó-törvény kiegészítése, illetve megváltoztatása, mint azt minden oldalról kívánják és az ipar és államvagyon érdekei parancsolják. Magyarország belső politikájának területén jelenleg teljes a nyugalom. Csak az a buzgalom figyelemre méltó, melylyel a mérsékelt ellenzék vezérei és lapjai hangoztatják azt, hogy az utóbbit a kormánypárttól semmi elvi viszály nem fogja elválasztani. Ennek ellenében a Pol Corr. levele azt hangoztatja, hogy a szabadelvű párt örömmel fog üdvözölni, bármely oldalról jó, minden közreműködést a Magyarországban keresztül viendő reformműnél. A mérsékelt ellenzék azonban ne ringassa magát abban az illúzióban, hogy a szabadelvű párt belső meghasonlások következtében oly helyzetbe juthat, hogy saját sorain kívül keressen segélyt. A szabadelvű párt Tisza visszalépése után is meg nem gyöngült egyetértéssel és szolidaritással tart össze és Szapáry gróf miniszterelnök mint a párt vezére teljes figyelmet fog arra fordítani, hogy azt se kívülről, se máshonnan meg ne gyöngíthessék. A királyi táblák. Mint a Nemzet írja, jövő csütörtökön minisztertanács lesz, mely valószínűleg megállapodásra fog jutni a kir. táblákat illetőleg. A delegációk ez idén csakis június hó közepe felé fogják Budapesten megkezdhetni ülésezéseiket. A magyar-lapesi kerületnek tömegesen megjelent választói ma reggel egyhangúlag kikiáltották képviselőnek Bornemisza Károly bárót, szabadelvű párti programmal, írod: szerdán március 7-én. De március 7-ike pénteki napra esik, az előző szerda pedig március 5-ike. Miben tévedtél: a napban vagy a dátumban? 5-én szerdán vagy 7-én pénteken ebédeljek-e nálad ? Mindkét esetben eljövök. De tudasd velem, mikorra vársz. Bocsásd meg szerénytelenségemet. Hű barátod Favernet.“ Hogyan ? tehát tévedtem volna ? Az lehetetlen, hisz az én nagy naptáram csalhatatlan és a mellett oly kényelmes! Lázasan nyúltam utána — Favernetnak igaza volt és a naptárnak is! A sietségben két hónapot átugrottam és március helyett májust ütöttem fel. Május hetedike csakugyan szerda, Szaniszló, míg március hetedike péntek, Perpetua. Ötödike szerda, quatember. Már most minden világos lett előttem. Szerencse, hogy Favernet súlyt fektetett az ebédre és nem habozott nekem írni. Jó Favernet! Nyomban bevallottam Évának a dolgot és el kell ismernem, hogy Éva nemes volt és nem kacagott ki túlságosan sem engem, sem nagy naptáramat, mely egyébként ártatlan volt a dologban. Már most március hetedikét, pénteket választottuk. A péntek unalmas ugyan a böjt miatt, de két nappal több állott rendelkezésünkre és így több kilátásunk volt arra, hogy elfogadják meghívásainkat. Újabb meghívókat, ezúttal helyreigazító meghívókat, küldtünk szét. Ami most történt, az előrelátható volt. A meghívottak egy része szerdán jöhetett volna, de pénteken akadályozva volt; a másik rész elvből nem ebédelt pénteken házon kívül és ismét mások úgy szerdán, mint pénteken akadályozva voltak. Végül még csak négy vendégünk maradt: a két Singleton, Du— márc. 31. A király a hadseregnek. A magyar és az osztrák hivatalos lapok holnapi száma — mint értesülünk — a következő legfelsőbb parancsot (és ezzel összefüggésben álló közleményeket) tartalmazza: Fegyveres erőm iránt állandó jó indulattal viseltetvén, elrendelem egy katonai érdemérem behozatalát, mely azon személyek által lesz viselendő, kiknek dicsérő elismerésem háborúban való szolgálataikért vagy megelégedésem kifejezése békében való kiváló szolgálatukért elhatározásom alapján tudtul adatik. Továbbá indíttatva érzem magamat megengedni, hogy a katonai szolgálati jelvény a tisztek részére jövőre három osztályból álljon, melyek közül a 3. osztályú 25 évi, a 2. osztályú 40 évi és az 1. osztályú 50 évi valóságosan eltöltött szolgálati idő után érhető el. Ezen szolgálati időbe amaz idő, mely a nyug— Nos ? — Szerdán az öreg Frankenthal klubjában ebédel, Frankenthalné pedig ... de ezt majd egy pár év múlva fogom neked megmagyarázni. — Tudod ... Azt hiszem, hogy már most is értem. — Tehát Vernalacot nem. Látod, mily nehezen megy. Favernet-t kell meghívnunk. Ő rá biztosan számíthatunk. — Oly odaadó barát! — S úgy szeret enni! — Favernetval tizenhárman vagyunk, még egy kell. Milyen munka ! — A kis Stock? — Jól van. Ő szavalni fog. Borzasztón beszél ugyan, de hiszen úgyse lesznek itt a szerzők. Tizenegyediknek tehát akis Stockot jegyzem föl. Meg vagyunk mentve !... Végre teljes volt a névsorunk. Épen másfél órára volt szükségünk, mert amint képzelheted, a másik felét ellengedtem neked. Másnap a posta széjjelhordta finom bristol papírra írt meghívásainkat, melyek szerdára, március 7-ére, esti 7 órára szóltak, nem tanácskozott szakácsnőjével, egy szóval minden előkészület megtétetett a március 7-iki ebédre. Másnap egyetlen válasz sem érkezett. Már haragudni kezdtünk az emberekre, kik egy ebédre szóló meghívásra legkésőbb huszonnégy óra alatt nem válaszolnak, midőn a következő levelet kaptam : „Kedves barátom ! Nagyon szeretetreméltó vagy és köszönöm baráti meghívásodat, de milyen napra hívtál meg ? Azt Iréne, Favernet, és mi ketten, összesen hat. Tehát még nyolc hiányzott. Újabb kombinációk. Miután nem szerdáról, hanem péntekről van szó, nem jöhet számításba Moucheauxné ebédje és a vastag Frankenthal nem ebédel a klubban; következésképen Cherville és Vernillac is meghívhatók. Miután Marveyresék lemondtak, meg lehet hívni Louvenjournét és miután Flamarandesék nem jönnek el, a Tournesolok és Vernillac lehetségesek. A Bombignyk kimentették magukat, hogy ha tehát Chopard bácsit és nénit meghívjuk, ezek azt fogják hinni, hogy a rokonok közül csupán őket hívtuk meg és az örömtől majd meg fognak pukkadni. Ah, kedves barátom, isten csodája, hogy bele nem bolondultam! Nem mondok el egyes részleteket, melyek unalmasak lennének, de az ebéd előestéjéig negyvennégy levelet írtam — megolvastam őket — és harminchetet kaptam. Te úgy vélekedel, hogy örülnöm kellett volna nekik, mert ugyanannyi elintézett kötelességet jelentettek és hogy tulajdonképen ötvennél több egyént gyűjtöttem asztalom köré, holott tényleg csak tizenkettőnek kellett volna lennie. Ah, ezzel keveset törődtem. Ily finom megfontolásra képtelen voltam. Én, vagy jobban mondva, mi, az én szegény feleségecském és én, magunkon kívül voltunk, dühösek voltunk, meg voltunk semmisítve. Egész nap, reggel, délben, ebédnél, séta közben egyébről se beszéltünk, mint erről az átkozott ebédről és éjjel is róla álmodtunk. A végzetes nap közeledett. Ötödikétől fogva Ph S 11 HÍRLAP Fővárosi ügyek. A töv. pénzügyi bizottság Viola tanácsnok elnöklete alatt ma délelőtt ülést tartott. A városligetben felállítandó 450 karosszékre csupán Buchwald Sándor, az eddigi bérlő nyújtott be újabb ajánlatot háromféle mintájú székkel. A bizottság ezek közül a középáru mintát fogadta el évi 300 frt bérrel. Az új országház építése következtében szükségessé válván a régi katonai társzekér-raktár eltávolítása, a kincstár egy hasonló célú újabb épület felállíthatása végett a fővároshoz fordult alkalmas telek kijelölése céljából, a fövé telekeladó bizottság egy, a gubacsi dűlőben levő 13,896 négyszögöles telket jelölt ki e célra p írtjával, mihez ma a pénzügyi bizottság is hozzájárult, miután sikerült eloszlatni Wodianer biz. tag abbeli aggályait, hogy az ott létesülő gyártelep továbbfejlődése meggátoltatnék az új építkezés által. A főszámvevő abbeli javaslatát, hogy a Rottenbiller utcai községi népiskolára szükséges 147,815 főt a fölveendő 25 milliós kölcsönből fedeztessék, a bizottság Fenyvessy Adolf és mások felszólalásai után nem fogadta el és utasította a főszámvevőt, hogy ez építkezésre vonatkozólag más fedezeti alapot terjeszszen elő. A magánépítési hetes bizottság mai ülésében a következő építkezésekre adott engedélyt: Sziklay és Goldmannak VII. ker. Rottenbiller-utcán háromemeletes házra ; Jung Henriknek VI. ker. Podmaniczky utcán háromemeletes házra; Gardos Cecíliának VII. ker. Kertész-utca 44. sz. a. második emelet ráépítésére ; Kardos Lipótnak és nejének I. ker. budai körúton egyemeletes házra ; Schönfeld Károlynak I. ker. fehérvári utca egyemeletes bérházra; Szvoboda Jakabnak VI. ker. Bajzautcán egyemeletes nyaralóra , Schieferdecker Ferencnek IX. ker. gyeputcán, Poltzner Istvánnak III. szent-endrei uton és Krin Pálnak III. ker. szent-endrei uton földszintes házakra. Ezeken kivül kisebb-nagyobb átalakításokra és toldásokra adott a bizottság engedélyt. Egyletek és intézetek. — A budapesti rabsegélyző-egylet vasárnap tartotta közgyűlését Rakovszky István elnöklete alatt. Az évi jelentésből kiemeljük a következőket. Az egylet legfőbb törekvése az volt, hogy a humanizmus nemes céljának a társadalom támogatását minél szélesebb körökben megnyerje. E törekvését újabban is siker koronázta. A múlt évben a tagok száma 30-al szaporodott, a rendes tagoké 244-ről 520-ra emelkedett, pénzbeli adományokban pedig 593 frt 70 kr folyt be s igy a tagok járulékaival együtt 1691 frt volt a jövedelem. Fölemlíti a jelentés, hogy az igazgató választmány azon buzgólkodik, hogy az egylet tőkéjét gyarapítva, megvesse egy szép jövő alapját. A szigorú takarékosságnak meg volt az az örvendetes következménye, hogy az egylet a lefolyt évben 3584 frt 93 krral gyarapította alaptőkéjét, mely jelenleg a menedékház értékét is beleszámítva, 80,942 írt 47 krra emelkedett. A menedékházban, annak megnyitása óta, 695 egyén fordult meg, köztük 44 nő. A jelentés tudomásul vétele s a fölmentvény megadása után a választásokat következőleg ejtették meg : elnök: Rakovszky István, alelnökök: Cserna 3