Pesti Hírlap, 1891. szeptember (13. évfolyam, 239-268. szám)

1891-09-01 / 239. szám

1891. szeptember 1. PESTI HÍRLAP De mivel hogy csodák nincsenek a világon, ennek a csodának is keresték a megfejtését. Azt mondják, hogy volt egy nyitja. Mondok, hogy a hatalmas főispán nagy praktikával csinálta a dolgokat; hogy a mikor valami kabátos rác ember bajba keveredett, úgy hogy a kriminalitás mesgyéjét átlépte, Hertelendy akkor vetett rá szemet és maga elé idézte: — Látja ön ezeket az iratokat ? — Igen is, méltóságos uram. — Ezek alapján önt elítélik. Hát most már ön a kezemben van, ennélfogva elhatároztam, hogy megteszem körjegyzőnek. — Igen is, kérem a lássan. — Hát vállalja? — Hogy ne vállalnám. — Ön most tehát elmegy a falujába és jó magyar ember lesz, ezek az akták pedig ide jönnek a fiókba. — Értem, igen is. — S ha ön egyszer valami mást gondolna, ■ezek olyan bolondos akták, hogy egyszeribe kijönnek ebből a fiókból. Megértette ? így csinálta (a rossz nyelvek szerint) Hertelendy magyarokká a rácokat. De az efféle magyarokból nem kérünk. Ezek a jegyzői kvalifikációhoz jutott urak tartották volna aztán féken a rác községeket s csinálták volna a „fényes eredményű“ követ választást. Valószínű, hogy sok a túlzás is ezekben a históriákban, amiket a torontáli ellenzék kolportált a nagyerejű főispán ellen, kiszaporodásuknak ezer taktikai fogással állta útját. Kétségtelen, hogy az érdekes egyéniségű főispán nem riadt vissza a megyei fifika különböző nemeitől sem (mert fifika ellen fifikát!), de kétségtelen, hogy kormányzati képességének s lelke nemes vegyülékének is sok része volt abban, hogy Torontálban minden csendes. Mert a „csendességnél“ egyéb aligha éretett el. Most már tehetetlenül fekszik ravatalán, ő a hatalmas is. Vaskeze le van eresztve dermedten s a gyeplők gazdátlanul állanak. A magyar állameszme egy jeles katonája tört le benne. Érdemes megsiratni. Sikerrel harcolt, az a fő. Az, hogy a fegyvernemeket nem válogatta, hogy igazi győzelmek helyett a győzelmek látszatával is megelégedett, hibája volt. Hiba, amelyet erényei közé helyezve, azok majdnem egészen eltakarnak. * Életrajzi adatait a következőkben adjuk : Hertelendy József 1833. május 23-án született Bocsáron, Torontál megyében. Az elemi és középiskolákat mint magántanuló végezte, felsőbb kiképeztetőjét a budapesti egyetemen nyerte, hova 1850-ben a jogi szakra beiratkozott. Jogi tanulmányainak végeztével gazdasági ismeretek szerzése végett előbb Magyaróvárra, utóbb Hohenheimba ment, honnan mint okleveles gazda tért haza. Ezen időtájt megnősült és több éven át kizárólag családjának élt, minden idejét bocsári birtokán a gazdálkodásnak szentelve. Az 1860-iki események őt is a tettek mezejére szólították. 1861-ben egyhangúlag megválasztották Nagy-Kikinda szolgabirájává; de még ugyanazon év novemberében az egész tisztikarral egyetemben leköszönt, mivel a provizórium alatt nem akart szolgálni. 1862-ben Palik-Ucsevny főispánhelyettes fölajánlotta neki az alispáni állást, ő azonban ezt visszautasította. Ebben az évben Budapestre költözött, hol 1864-ig maradt, mely időt ismeretei bővítésére fordította; ekkor szerezte meg az ügyvédi diplomát is. 1865-ben a magyar általános biztosítótársaság egyik főügynöki állását foglalta el és ez állásban találta őt az új alkotmányos úera. 1867-ben a bánátkomlósi járás főszolgabirájává, 1871-ben pedig a nagykikindai törvényszék elnökévé nevezték ki. 1873-ban megüresedett a torontálmegyei főispáni állás és ő felsége 1874-ben eme megye főispánjává őt nevezte ki. 1875-ben a nagykikindai kiváltságolt kerület főkapitányává neveztetett ki s ez állást viselte, mig a kerület az 1875. XXXIII. t.-c. alapján Torontálmegyébe be nem kebeleztetek. Az 1876—77-iki délvidéki árvizek alkalmával teljhatalmú kormánybiztossá, az utóbbi év őszén a felső torontáli vizszabályozási társulat kormánybiztosává neveztetett ki. 1878-ban érdemei elismeréséül a Szt. István-rend kiskeresztjét nyerte; ugyancsak 1878. évben Versec kormánybiztosává kineveztetek és közel négy évig vezette a város kormányzatát. 1879-ben a Temes- Bégavölgyi vizszabályozási társaság kormánybiztosa lett. A főrendiház első kinevezett tagjainak egyike volt. Hozomány és revolver. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Mivel a bíróság is elmondta a magáét, most már hozzá lehet szólni a Sehreiber-drámához is, mely napok óta zavarta a kedélyeket Ha nem csalódom, ez a pör is egyike volt azoknak a nagy morális pöröknek, amelyeket ha valaki olvas, meg nem szabadulhat egy belső hangtól, mely folytonosan belekiabál a jogászok objektív trancsírozásába. Persze sokféleképen. Itt van például egy csoportja a különféle belső monológoknak: — Ehhez nekem is volna mondanivalóm, de még mennyi! — Én nem kaptam hozományt, épen mint ez a Schreiber. Csakhogy én nem lőttem rá a feleségemre ... az igaz, hogy megszekíroztam. — Szerette a feleségét, azért lőtte meg. — Pénz kellett neki, azért ijesztette... — Az egész házasság és az egész bűnpör nem egyéb, mint polgári „alacsonyság“; nem érdemes vele törődni. Pénz van a dologban, tehát piszkos. — Rettenetes, hogy a nővel és a női becsülettel hogyan bánnak el a XIX. század végén! — Ah, az én férjem is ilyen skandalumot csinálna; nem merek tőle elválni, pedig boldogtalan vagyok vele. És így tovább. Valósággal úgy áll a dolog, hogy a modern — A pénzügyi és gazdasági bizottság rendes heti ülései ma vették kezdetüket. Ezúttal Kada Mihály alpolgármester elnökölt. Megtartották az árverést a IX. ker. soroksári út végén levő homokbánya bérbeadása iránt. E bányáért az eddigi bérlő évi 11,708 irtot fizetett. Most három rendbeli ajánlat érkezett be u. m.: Pollacsek A. F.-től 13.207 írttal, Tiroler Irmától 16.620 írttal és Brill Lajostól 7600 írttal. A bizottság a Tiroler Irma ajánlatának elfogadását fogja a tanács előtt javasolni.— A városligeti műcsarnok épületet a vallás- és közoktatásügyi miniszter már régóta óhajtja a történelmi képcsarnok céljaira a főváros közönségétől bérbe venni, ami eddigelé ellenzésre talált, mert a cél eleve az volt, hogy a műcsarnok oly vendéglővé alakíttassák át, amely a műveltebb közönség igényeinek volna megfelelő. A tanács újabban mégis hajlandó lenne a műcsarnoképület átengedésére, de csak oly feltétellel, hogy a kormány az épület 100.000 frtnyi vételárának 4°/C-os kamatait fizesse s gondosdoskodjék a fölmerülő javító munkálatok teljesítéséről. A miniszter viszont azt jelenti ki, hogy az épületet csak 5 évi időre kívánja bérbe venni s hogy semmi esetre sem fizethetne érte évi 2000 forintnál többet, azonban ehhez is a törvényhozás jóváhagyására lesz szükség. A pénzügyi és gazdasági házasságok mindenféle betegsége együtt volt ebben az esetben, mint együtt van sok másban is. De azokról nem tudunk semmi biztosat, mivel szánalomraméltó hőseik (s többnyire az asszony a szánalomra méltó és a hős is egyszersmind) ott fetrengenek a fájdalom és boldogtalanság iszapjában mélyen, valahol az élet tengerének fenekén, ahova csak az író és költő finom kutató eszközei érnek le néha, hogy a szerelem ezen csodálatos szörnyalakulásait azután dráma vagy regény alakjában kiállítsák a nehézfejű és nehezen nevelhető publikumnak. Egy víg úriemberrel találkoztam a Lipótvárosban. Nem rég házasodott. Gratuláltam neki s melegében megkérdeztem tőle (bevallom, elég szúrós kérdés volt, talán ostoba is egy kicsit), hogy mi a hozomány ? Nem értett félre és kedélyesen legyintett a kezével : — Hát a fele ! Ez azonban csak a humora egy igen nagy dolognak, melynek a keserű levét tömérdek sokan iszszák az életben. Mert akár merre fordítsa az ember ezt a Schreiber-pört is, mindig visszafordul egy bizonyos részére, mint a gyerekek bodzafabél katonája, mely alul ólmozva van. Ez a rész pedig a hozomány. A pör nem derítette ki s nem is tartozott vele, hogy a revolvers Schreiber Mórnak igértek-e 10,000 frt hozományt ? Az bizonyos, hogy ő arra nagyon pályázott s tudva volt, hogy azt keresi. Nem döntötték el azt sem — a mi itt fölötte érdekes volt, — hogy Schreiber azért lőtt-e a feleségére, mivel hevesen szerette s reá féltékeny volt; vagy azért, mivel végleg elesett attól a lehetőségtől, hogy felesége pénze árán ismét „úr“ lehessen - e ,pénzzel ne csak kereskedelmi nevét állítsa helyre, hanem lemossa azon gyalázatot is, mely hozzá egy betörő bandával folytatott „üzleti összeköttetésből“ származott? Lehet mondani ezt is, azt is. Maga az élet azt mutatja, hogy az aljas, pénz-sóvár jellemeknél a legszebb emberi érzések nem mutatkoznak tiszta, egyszerű alakban. Az ilyen lényeknél (pedig van elég) a szerelem is komplikálva van alacsonyabb indulatokkal, szenvedélyük patakja iszappal és szeméttel vegyest rohan alá. Ez a magyarázata Schreiber gyilkossági kísérletének is. Ő benne is, mint annyi modern, elv és fegyelem nélkül való jellemben, a szerelem és családi élet szeretete nem volt meg abban a tisztaságban, amint annak minden erkölcsileg művelt ember lelkében kell, hogy meglegyen, hanem össze volt nőve a pénzvágy, kapzsiság és a boszú aljas motívumaival. Mondhatnám így is: Schreiber karaktere nem egyéb, mint fejlett tökéletes példánya azon sok ezernyi karakternek, mely mielőtt szerelembe bocsájtkoznék, előbb megnézi, hogy „érdemes-e“ szeretni, vagy ha szerelembe bocsájtkozott, okvetlen megkívánja, hogy a nő — vagy legalább az após — ezen kegyességét pénzbelileg bőven rekompenzálják. Ez a rekompenzáció a hozomány. Nemaz adott, hanem a „megkövetelt“ hozomány. Fővárosi ügyek, bizottság hozzájárul a tanács javaslatához azzal, hogy a műcsarnok átengedése után tétessenek meg az intézkedések egy modern berendezésű vendéglő létesítésére. A főváros részére szükséglendő koakszszálatásra vonatkozó szerződés ez évi szeptember hó végével lejár; a budapesti légszeszgyárak igazgatósága az új szállításra a következő ajánlatot tette: a koaksz métermázsája, helybe szállítva, a balparti beltelkekre : 1 frt 70 kr, a balparti kültelkekre 1 frt 75 kr és a jobbparti bel- és kültelkekre 1 frt 75 kr. A főváros törvényhatóságának koafesz-szükséglete évente 620 tonnára rúg A légszesztársaság abban az esetben, ha a szerződés három évi kötelezettséggel köttetnék meg, kénytelen lesz tekintetbe venni az árak ingadozását s az árakat magasabbra tenni, ugy hogy métermázsáját a balpartra 1 frt 80 krjával s a jobbpartra 1 frt 85 krjával számítaná. A bizottság a szerződésnek csak egy évre leendő megkötését javasolja. R 0 D A L 0 M. * (Ovidius és Gyöngyösi.) Irodalomtörténeti tanulmány; irta dr. Rupp Kornél. A magyar elbeszélő költészet egyik legrokonszenvesebb költője, Gyöngyösi István, a híres Széchy Mária első megéneklője.. Költői munkásságának különösen az adja meg értékét, hogy a magyar nyelv nála eleven, szingazdag képekben jelenik meg s az előadás hangja közvetlenül a szívhez szól. Nála nemcsak a feldolgozott anyag, de az elbeszélés részletei, a fordulatok, képek és leírások is vonzók, érdekesek. E kiváló költői tulajdonság egyrészt saját eredeti tehetségéből, de nagyobbrészt Ovidius hatása alatt fejlődött. E hatás kimutatását tűzte ki céljául a jelen könyv szerzője, midőn Gyöngyösi költészetében nyomról-nyomra kimutatja, mit vett át a magyar poéta Ovidiustól, mit tanult tőle s mennyiben tartotta meg, még utánzataiban is, magyar jellegét. E törekvésében a szerző — dicséretes gonddal és helyes érzékkel foglalkozván költőivel — arra az eredményre jut, hogy Gyöngyösinek minden költeményében vannak Ovidiusi reminiscenciák. Utánzatai közben azonban a saját hasonlatait is elmondja, elmélkedik egy és más fölött s mivel csaknem minden verses regényében hazai tárgyat dolgoz föl, e tekintetben önálló, eredeti. Gyöngyösit mindazáltal — mint Rupp megjegyzi — Ovidius tanulmányozása tette költővé. A két költő sorsa, élete különben is hasonló lévén, könnyen érthető, miért vonzódott a Murányi Vénus költője annyira a metamorfózisok írójához. — A mű, mely a két költő összehasonlításával terjedelmes füzetben foglalkozik, mint a Philologiai Közlöny külön lenyomata jelent meg s méltán megérdemli az elismerést, melyet szakférfiak körében már eddig is kivívott. * (Verbőcsi Aladár ügyvédjelölt különös jogesetei.) Irta dr. Csillag Károly. A „Bolond Istók“ ismeretes jogász-humorának gyűjteménye, melyet egy humoros fölolvasás egészít ki. Megjelent belőle az első kötet Szabadkán. * (A Magyar Salon) legújabb, szeptemberi számának változatos tartalmából kiemeljük a következőket: Váli Béla: A szabadságharc emlékei (5 kép )