Pesti Hírlap, 1893. április (15. évfolyam, 90-118. szám)
1893-04-08 / 96. szám
endaPest. »893. XV. évf. 98. (E 31.) szám. Szombat, április 8. Előfizetési árak: Egész évre. . . 14 frt — kr. Félévre . . . fc 7 » — « Negyedévre ; * 3 » 50 » Egy hóra ... 1 * 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Bukarest, vállozator 7. stúfiaszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz, I. esetet. tova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak * ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetései: a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cre. Parisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Egy elfecsérelt ülés. Falra borsót hányni nem hálátlanabb munka, mint figyelmeztetni a magyar képviselőház botránykedvelő elemeit a parlament tekintélyének érdekeire és a képviselői komoly munka kötelességére. Ha valamely idegen ma látta az ülésterem telt padjait, a tüstömött karzatokat, az utcán csoportosuló kiváncsiakat s a feszültséget minden arcon, múlhatlanul azt kellett hinnie, hogy a magyar képviselőházban ma egyike azon nagy és emlékezetes üléseknek készül, melyek hosszú ideig számot tesznek valamely nemzet alkotmányos életében. . Valósággal pedig csak az előre jelzett parlamenti botrány keltette föl ezt a rendkívüli érdeklődést. Tudva volt, hogy az ellenzék elő fog állni azzal az követeléssel, hogy a Ház ne hitelesítse a tegnapi ülés jegyzőkönyvének azon részét, mely kijelenti, hogy a képviselőház többsége elfogadta a honvédelmi miniszter által tegnap adott választ a Horváth Ádám részéről hozzá intézett interpellációra. Mert hát az ellenzék szerint a többség tegnap kétséges volt. S noha bal felől ellenpróbát és névszerinti szavazást kértek, az elnök, báró Bánffy Dezső, konstatálta a többséget és bezárta az ülést. Ez a nagygyá fölfújt affaire rabolta el az egész mai ülést a képviselőház munkaidejéből és támasztott olyan veszekedést, mely teljesen összeegyezhetlen a parlament tekintélyével és tanácskozásainak komolyságával. Az a józan megfontolás, hogy az elnök a tegnapi fülsértő zsivajban nem is hallhatta azok kiáltását, kik ellenpróbát követeltek, nem férkőzött az ellenzékhez. A ház féktelen elemei egyedül abból a szempontból indulnak ki, hogy a cél szentesíti az eszközöket, a cél pedig mindenáron kellemetlenkedni a kormánynak s a többségnek. Ezért kellett fölszínre hozni a tegnapi incidenst és elfecserélni négy órát kicsinyes feleselgetéssel. Megdöbbenve fogja kérdeni a parlamentarizmus minden őszinte barátja : nincsenek-e a magyar képviselőháznak komolyabb föladatai, hogy ily haszontalanságokra szenteli a drága időt? De fölháborodva fogja kérdeni minden illemtudó férfiú azt is: ez-e azon hang és az a modor, mely törvényhozóinkhoz illik ? Károlyi Gábor oly kevésbé veszi immár a parlament tekintélyét, hogy fölszólalásaiban üdeliter tegezi képviselőtársait, akár csak a fehér asztalnál ülne. Az elnöknek süketségét lobbantják szemére és midőn a miniszterelnök figyelmeztet arra, hogy ez gyengédtelenség, azt válaszolják neki, hogy az osztrák képviselőházban is szóba hozták Smolka volt elnök süketségét, a mi ellen gróf Taaffe nem tiltakozott, pedig van olyan jó nevelésű ember, mint Wekerle. Ez csak egy parányi szemelvény azon hang és modor jellemzésére, mely a mai felszólalásokat jellemezte. Arról az üvöltésről, mely Rohonczy beszédének azon részénél tört ki, midőn szóba hozta Horváth Ádámnak tegnapi szavait, az általa viselt tiszti kardbojtot illetőleg, egyáltalában lehetetlen fogalmat adni. Ellenben ugyanazon báró Fejérváryt, ki az ellenzék legelkeseredettebb és legbántóbb támadásainak célpontja, ma viharos éljenzéssel üdvözölték balfelől, mert valóban tapintatos föllépésével alkalmat adott Horváth Ádámnak, hogy „kimagyarázza“ tegnapi meggondolatlan szavait. Ez azonban nem fogja meggátolni ugyanezen urakat abban, hogy esetleg már holnap minden hazafias érzületet és szervezői érdemet eltagad-, janak a honvédelmi minisztertől. Hasztalan iparkodott a miniszterelnök tárgyilagos érveléssel megnyugtatni a háborgó ellenzéket : a Háznak név szerint kellett döntenie azon kérdésben, vájjon hitelesíttessék-e a jegyzőkönyv, avagy nem. A többség természetesen a hitelesítés mellett volt. De 222 képviselő, aki a szavazásnál nem volt jelen, megint arról tanúskodott, hogy a törvényhozói kötelességérzet nem faktor többé ebben a képviselőházban. Lehetetlen, hogy a magyar parlamentarizmus tekintélyét mélyen alá ne ássák e silány veszekedések, a személyes ügyeknek fölülkerekedése a közérdek fölött, a hangnak és modornak teljes elvadulása. Nincs alkotmányos testület a világon, mely oly sok időt fecsérelne el hasztalanul, meddőn, mint a magyar képviselőház. Nincs más ellenzék,mely oly következetesen gátolná meg a komoly törvényhozói munkát, mint a miénk. Minden nemzetnek olyan parlamentje van, amilyent megérdemel, mondta egyszer egy kiváló államférfi. Mi azonban azt hiszszük, hogy ezt a parlamentet mégse érdemelte meg a magyar nemzet. Belpolitikai erek. Besavouált párthatározat. A nemzeti pártnak keddi értekezletéről a párt fő hírlapi orgánuma a következőket adta hírül: ,,A párt egyhangúlag megállapodott, hogy a honvédelmi tárca költségvetését úgy a tárca kezelésének nemzetietlen irányzatánál, valamint a politikai bizalmatlanság szempontjánál fogva, általánosságban sem fogadja el.“ Ezen egyhangú megállapodás dacára, a pártnak felszólalt tagjai azzal végezték beszédeiket, hogy nem szívesen bár, de elfogadják a honvédelmi tárca költségvetését, így nyilatkozott maga a pártvezér, Apponyi Albert gróf is. Ennek a furcsa jelenségnek, mint bennünket értesítenek, az a magyarázata, hogy időközben a függetlenségi párt értekezlete a honvédelmi budget megszavazását határozván el, a tisztelt nemzeti párt megijedt saját véleményének a bátorságától s jobbnak látta takarodót fújni, nehogy ráfogják a rossz nyelvek, hogy katonai kérdésekben a szélsőbalnál is tovább megy. így esett meg az egyhangú párthatározat cserbenhagyása maga, a pártvezér által is. A képviselőhöz nyolcadik bíráló bizottsága holnap ülést tart Lánczy Leó Trencsén megye csacai kerületében megválasztott képviselő megbízó levele tárgyában. A bizottság holnapi ülésén kijelöli e választási ügy előadóját s kitűzi az érdemleges tárgyalás időpontját. A kérdéses választási ügyet tudvalevőleg nem kérvény folytán, hanem azon formahibáért kellett a bíráló bizottsághoz utasítani, hogy a választás végén nem tűzetett ki egy egész záróra. Minthogy azonban a megválasztott képviselő meg A Pesti Hírlap jelen száma 20Mai. kapta a kerületbeli összes választók abszolút többségének szavazatát, az említett formahiba mi befolyással sem volt a választás eredményére és igy kétségtelen, hogy a bizottság igazolni fogja a választást. A bodajki mandátum. A képviselőház állandó igazoló bizottsága,, Vadnay Károly elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette Atzél Béla b. Fejér megye bodajki választókerületében megválasztott képviselő megbízólevelét. A bizottság a megbízólevélül szolgáló választási jegyzőkönyvet mind tartalmára, mind kiállítására nézve kifogástalannak találván, Atzél Béla bárót, a kérvényezésre megállapított 30 nap fentartásával, igazolt képviselőnek jelentette ki s erre vonatkozó jelentésének a ház elé terjesztésével Ragályi Lajos bizottsági jegyzőt bízta meg. Baranya megye hétfői közgyűlése rendkívül látogatott lesz, mert az egyházpolitikai kormányfelirat a megyében nagy hullámokat ver. Ma az állandó választmány Kardos Kálmán főispán elnöklete alatt tárgyalta a kérdést és elhatározta, hogy a közgyűlés pártolólag felír a kormányhoz az egyházpolitikai kérdésekben. Dogmatikai szempontból csupán Feszít Károly címzetes püspök beszélt az indítvány elleni A. Házból. I. Pantocsek: Mindennek megjön a maga ideje; aloét sokan láttak, aloe virágot kevesen, de minden aloénál meg lehet jósolni, hogy valamikor kivirágzik. Napóleonról kis korában, mikor falovakkal játszott, megjósolták, hogy koronákkal fog játszani, még Tiszáról is addig mondogatta Kaas Ivor, hogy megbukik, hogy egyszer csak igazán megbukott. Mindent ki lehet találni. Orlice professzor a kijövendő lutri számokat is eltalálta valami divinációval, az igaz, hogy Farkas Menyhért még jobban kitalálta divináció nélkül. Eötvös Károly már most beszéli a folyosón az élményeket a Kossuthnál tett látogatásáról, pedig még csak holnap utazik Turinba. S aki a valószínűbb részleteket akarja hallani erről az útról, az most kérdezősködjék. Mindent lehet már tudni, anticipálni, a mai vihart is előre jeleztem a Pesti Hírlapban, hanem egyre senki sem gondolt. Magyarország tizenhat millió darab koponyájából egyikben se villant meg az a lehetőség, hogy valaha Pantocsek Frerse hírre vergődjék. Pedig híres, emlegetett lett. Pantocsek hangzott mindenfelé. Ki látta Pantocseket? A tíz órakor már nagy számmal összegyűlt képviselők közül senki sem kérdezte, mit mond Wekerle vagy Szilágyi, hanem hogy mit mond Pantocsek ? Még Schvarcz Gyula is Pantocsekre hivatkozott, nem Bluntschlira. Igazán lélekemelő, hogy az igazi érdem előbb-utóbb mégis diadalra vergődik. Hogy mit tett Pantocsek ? kérdik önök. Pantocsek számolt. S hiába, a számoló embereké az előny. Mikor a tegnapi scénánál az egész ház ungorkodott, morgott, toporzékolt és dühöngött, mikor az elnök felcsapta sipkáját az ülés végén, mikor az elnöki kathedra felé vágtatott az egész zajló méhköpü. Pantocsek akkor számolt. Összeolvasta az összes jelenlevő-ékét és azt találta, hogy a mamelukok tizennégy-,gyei voltak többségben. S ma megjelent a lapokban, hogy Pantocsek összeszámlálta az eredményt.