Pesti Hírlap, 1893. szeptember (15. évfolyam, 241-270. szám)
1893-09-01 / 241. szám
Előfizetési árat: Egész évre. . . 14 frt — kr. Félévre . • Q 12 7 » — » Negyedévre .1 a 3 » 50 » Egy hóra . . 12 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken S kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor utca 7. ss., földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Budapest, 1893. XV. évf. 241. (5276.) szám. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Péntek, szeptember Szerkesztési iroda: Bapisten, nádor utca 7. sz, I. emelet, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bementetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cre. Párisban, 31 bis, me du Faubourg Montmartre. Közös veszedelem, közös érdek. Két nagy veszedelmet hozott a végéhez közeledő század az európai államokra. A nemzetiségi kérdés az egyik, a szocializmus a másik. Mindkettő bomlasztóan hat az államszervezetre, fenyegető rázkódtatásokat szül régi és új kulturállamokban, fölkorbácsolja a műveletlen tömegek legszilajabb szenvedélyeit és véres katasztrófákra sodor itt és amott. Szerencsések még aránylag azok az államok, melyeknek e veszedelmekből csak az egyik jutott. A latin faj által lakott államokban, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban nincs nemzetiségi kérdés, mert ezen államokat egy törzsű, vagy legalább az idők folyamában egymással összeolvadt fajok lakják. Gallok, normandok és a rómaiak utódjai elütő idiómák, tájszólások, szokások, vérmérséklet sat. dacára hatalmas nemzettestté olvadtak össze Franciaországban. Hazafias érzelmeik, nemzeti büszkeségük és dicsőségük eszményei és tárgyai közösek. Jeanne d'Arc, az orleansi szűz, a lovagias és gáláns IV. Henrik, Bayard, „a félelem és gáncs nélküli“ dalia, XIV. Lajos, a „roi Soleil“, a forradalom nagy tábornokai Hoche, Kleber, Desaix, valamint I. Napoleon, a francia zászlók legdiadalmasabb meghordozója, minden francia szemében a nemzeti dicsőség legkiválóbb alakjai. Büszkén vallja magát spanyolnak Hispánia minden szülötte is, míg a lombardiai, piemonti, római, nápolyi, vagy szicíliai, nemzeti öntudattal számítja magát az egységes olasz nemzethez. Nincs számottevő nemzetiségi kérdés Németországban sem, mert a német birodalomba olvasztott lengyelek, dánok és elzásziak törpe kisebbséget képeznek a különböző törzsű, de más nemzetiségekkel szemben egységes német elem óriási többségével szemben. E helyett mindezen államokban a szocializmus és anarchia tör egyre fenyegetőbben az állam és társadalom ellen. Szocializmus és nemzetiségi kérdés van Angliában, ahol Gladstone és most iparkodik megnyugtatni az íreket, Oroszországban, ahol a deszpotizmus vas ökle mindeddig féken tartja a lengyeleket és a társadalmi forradalmárokat, végre Ausztriában, ahol nem csak a nemzetiségi zűrzavar hágott már-már a tetőpontra, hanem a szocializmus is mindinkább jelentékenyebb tényezővé válik. Nálunk Magyarországban sem hiányzanak már a szocializmus veszedelmének előjelei, de ez idő szerint mégis csak a nemzetiségi kérdés nehezedik rá önsúlylyal egész államéletünkre. Mindent összevéve azonban nincs más oly két állam egész Európában, melyben akár az egyik, akár a másik veszedelem, akár mind a kettő együttvéve oly bomlasztóan hatna az államszervezetre, mint Magyarországban és Ausztriában a nemzetiségi kérdés. A szocializmus nemzetközisége dacára, mely a nemrég tartott zürichi kongresszuson újból dokumentálva lett, a németországi szocialista elsősorban mégis csak németnek, a franciaországi franciának, az olaszországi olasz Halk hangon kérte őt egy napon Emil, hogy nézne egy kissé szemébe, halk hangon, hogy a vendégek ne hallják. És belenézett azokba a nyílt barna szemekbe. És hogy beszélt vele Emil! Nem mondott oly unalmas fádiókokat, mint a kereskedősegédek, a vendégek gros-ja, úgy beszélt vele, mint egy űrhölgygyel szoktak beszélni. Mily tiszta volt viszonyuk. Egy pillantás, egy kézszorítás, elég volt a leánynak. Oly szomorú, oly kietlen volt a délelőtt s a délután, de ha Emil hét órakor megjött, sugárzott a legkisebb zug is. Félóráig maradt ott és a rövid félóra múlva a nap lehanyatlott és ő egyedül maradt a sötétségben, magára hagyva álmai között. Ah, nyomorult élet! Ah, ez az élet tej és kávé, kifli és zsemlye, friss víz és újság között ! Borzasztó ! De talán még máskép lesz ez! Talán, talán . . . Hisz’ tisztességes leány, Emil szereti őt, bevallotta ezt neki. Ah, ha ő Emil felesége lehetne. Talán! Ki tudja? Miért ne? Szeretni fogja őt nagyon, nagyon, nagyon fogja őt szeretni. Csak érette fog élni, csak ő reá fog gondolni. Oh, ti édes álmok, miket tizenhét évvel álmodunk! Egy vendég, mikor Emilnek friss vizet vitt, mosolyogva nézett reá. — Ugyan kérem, Adél kisasszony, mit kacsalódik azzal az úrral ? Hisz’ nős ember, már gyermeke is van, minden délben láthatja őt familiástól a sétatéren . . . Különös. Semmi sem történt közöttük. Egy nak érzi magát. A hirdetett internacionalizmus sokáig, nagyon sokáig nem fogja előidézni azt az eredményt, "hogy ama nemzetek szocialistái helyt ne álljanak nemzetük legéletbevágóbb, legszentebb érdekeiért. Támadja csak meg Németország Franciaországot, vagy viszont, és meg fogják látni, hogy a nemzeti együvé tartozás és nemzeti öntudat érzelmei fölül fognak kerekedni a ma két nagy állam szocialistáinak szóval hirdetett internacionalizmusán. Magyarországban és Ausztriában azonban a mindinkább kiélesített nemzetiségi ellentétek, az egyre fenyegetőbbé váló különválási, sőt elszakadási törekvések folyton lazítóbban hatnak az államszervezetre. Nincsenek közös céljaink, nincsenek közös eszményképeink. A mi életérdekeinket nem tekintik a saját vitális érdekeiknek is a nemzetiségek kifelé szító vezetői. Nemzeti hőseink és nagy államférfiaink rájuk nézve idegenek ; nem büszkeség, hanem kicsinylés, sőt gyűlölség tárgyai. Az ország színei — más államokban az együvé tartozás, a nemzeti önérzet és dicsőség szimbólumai — Magyarország bizonyos részeiben alig védhetők meg a meggyalázástól. Maga az állam nyelve, ezen összekötő kapcsa a különböző fajú állampolgároknak, folytonos megtámadások és vad gyűlölség tárgya. Mindazt, amiért mi lelkesedünk, mindazt, ami nemeset, nagyot és szépet alkotott a magyar szabadságszeretet és a magyar műveltség: sárba rántják, rágalmazzák és vakmerően eltagadják a nemzetiségi túlzók. Nem Magyarország fővárosa, hanem lepillantás, egy titkos kézszorítás és a kis szőke pincérleány mégis sirt. Szive majdhogy meg nem repedt. Ejb ha, kis galambom, az ember szive szolid anyagból van ám kovácsolva, nem reped az el egy könnyen. Volt még annyi ereje, hogy meg tudta kérdezni ideáljától: Ugyebár, nem jön többé? Nem is jött többé. És a kis szőke pincérleány ott ült pirinkó tragédiájával és sírt, mert Emil nem jött többé. Vigasztalódjék, kis leányom, jobban sírna maga, ha Emil úr az ő nyilt barna szemeivel s az ő édes halk hangjával tovább is eljárna oda. Vigasztalódjék. A „PESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Rajzok és képek. A A ,,Pesti Hírlap“ eredeti tárcája.• Irta: Morgenstern Gusztáv. I. SEMMIÉRT. A tejcsarnok kis szőke pincérnője sir. Miért ? Maga sem tudja. A földi paradicsomot még nem élvezte, becsületének sírja szélén nem áll, tiszta és érintetlen. Hanem az a vendég, kiről folytonosan ábrándozott, nem jön többé. Meglehet, hogy azért sír. Pedig ő maga kérte, hogy ne jöjjön többé. Egész komolyan, minden kacérkodás nélkül kérte és ínyére is volt, hogy nem jött. És lám, mégis sír. Véletlenül jutott be oda. Egy pohár tejet kért. Az első napon nem is ügyelt az új vendégre, csak idők múltán ismerkedtek meg jobban. Idők múltán ! Az egész vagy tizennégy napig tartott. Bankhivatalnok volt, amint mondá! Talán nem is volt az. Emilnek hívták. Talán nem is igaz. E nevet susogta maga elé a leány, sóhajtva gondolt e név viselőjére, e névről ábrándozott. És talán Károlynak hívták őt, talán Alfrédnek vagy Gézának. Emil természetesen a legszebben hangzik és legjobban illik fekete hajához, barna szemeihez. A Pesti Hírlap jelen száma 16 oldal. II. KÉT FIÚ. Hét évesek lehetnek. Az egyiket ismerem. A Palika. Ügyvéd barátom kis fia. A nyaraló lejtős utcáján fel és leszáguld velocipédjével. Széles karimájú sárga szalmakalapja nyakába van csapva, úgy hogy derült, vidám képe egészben nevet elénk. Testén kéksávos fehér trikóing, alább rövid kék nadrág, lábszára mezítelen, csak rövid fekete harisnya van rajta, lábán sárga félcipő. A velocipéd zöldre van festve, a kormánynál egy piros szalag leng. Sebesen fut le a bádog ló az utcán, hanem annál nehezebben megy fölfelé. Palika kínlódik szörnyű módon. Célpontja az a ház az utca végén. „Gyi te fakó, kiabál, ha fölfelé megy, nevet, ha lefelé rohan. A másik fiút nem ismerem. Valami mellékutcából tévedhetett ide. Kalapja nincsen. Egészséges, duzzadt képe felett szőke hajerdő foglal helyet. Az erdő fésületlen. Csak egy nád-