Pesti Hírlap, 1893. szeptember (15. évfolyam, 241-270. szám)

1893-09-01 / 241. szám

1893. szeptember 1. PESTI HÍRLAP suti és hajózási főfelügyelő, a m. államvasutak ré­széről : Szemler Mór, Baranyay Géza és Janik Béla; ott volt továbbá Máttyus Arisztid és Pucher József fővárosi bizottsági tag, Lechner Lajos főmérnök, Jár­­may mérnök, Schermann Adolf főorvosi helyettes, ifj. Cséry Lajos vállalkozó s a szemét-fuvarozó vállal­kozók. Az elnök előadta, hogy a szemét elfuvarozá­­sának késedelmes volta ellen a vállalkozók s a Machlup-féle gyár panaszt emelt s különösen azt hozták föl, hogy a szemét-fuvarozó vasút nem képes a kihordott szemetet gyorsan elszállítani és így a városból kijáró szemetes kocsik nagy késedelmet szenvednek. Mivel a fölmerült panaszok folytán maga Cséry is kérte az ügy megvizsgálását, a tanács el­rendelte egyelőre a helyszíni szemlét. A bizottság ezután megszemlélte a telepet s a kiküldött szakértők megvizsgálták a szt.-lőrinci lerakóhelyet. A megtörtént szemle után Lábán József főfelügyelő annak adott kifejezést, hogy a szemét­ fuvarozó vasút berendezése s a telep készülékei, valamint a forgalmi eszközök száma a kívánalmaknak megfelelő. A mozdony von­tató képessége sem hagy fönn kívánni valót. A va­súti személyzet elégséges, úgy, hogy a követett rend­szer ellen — nem tekintve a szemét lerakásának módját — kifogás nem emelhető. Az eddigi akadá­lyokat a lerakodásnál a fuvarosok okozták, mert egyes szemét­szállító vállalkozó emberei késedelme­sen, hanyagul rakják le a kocsik terhét. Ez abból is kitűnik, hogy míg egynémely kocsi lerakodása nem vesz félóránál több időt, van sok olyan, a­melynek ez 1 és fél sőt 2 órába kerül. A fő oka ennek ismét az, hogy a szemét­fuvarozó vállalkozók kocsijainál legtöbbnyire csak egy ember van alkalmazva, vala-­­­mint az, hogy a kocsik legnagyobb része nincs lerakó nyilasokkal ellátva s igy a szemetet kézzel, vagy lapáttal kell leszórni. A főfelügyelő nézete szerint bi­zonyos megszabott időt kellene megállapítani a ko­csik kiürítésére, a­mit szigorúan megtartani kötelesek a fuvarosok. Ez idő megtartása a város részéről ellenőrzendő s a fuvarozó vállalkozók emberei ezek­nek az ellenőrző közegeknek lennének alárendelve. Megjegyzendő, hogy ha az állapotok így sem javulná­nak, könnyítést képezne az is, ha az utcai szemét rakodása esetleg elkülönítve, külön vágányon eszkö­zöltetnék. E célra nyitott rakodóhelyet kellene alakí­tani, a­melynek fölállítása azonban a szerződés ér­telmében nem ifj. Cséry Lajos — mint a szemét­fuvarozó vasút tulajdonosának — kötelessége. A m. államvasutak képviselői Lábán főfelügyelő eme nézeté­hez hozzájárultak, azt kívánva, hogy az ellenőrzésre városi hivatalnok rendeltessék ki, azzal az utasítás­sal, hogy a­mennyiben a fuvarozók a meghatáro­zandó időn belül a szemetet le nem rakják, a vá­rosi napszámosok teljesítik ezt a fuvarozók költsé­gére. Máttyás Arisztid abban a meggyőződésben van, hogy főleg a szeméthordó kocsiknak a város belse­jéből való rendetlen érkezése okozza a visszásságo­kat. Többek fölszólalása után az elnök az ülést be­zárja azzal, hogy néhány hét múlva, a­mikor a ki­küldendő hatósági közeg jelentései elegendő adatot fognak nyújtani a végleges megállapodásokra, a bi­­­­zottságot újból összehívja. szőlővel, amott egy tál liszttel és rizszsel, megint egy másik hámozott burgonyával, egy csupor­ban zselatin és tápióka; befőttes üvegek meg­repedt hólyagpapírral, a kajszin-marmeládra fe­héres penész rakodott le, azonképen a meggybe­főttre is, úgy tűnt föl, mintha a gyümölcs bu­jában megőszült volna. Az asztal szélén egy ecete­s olajtartó állott, csak úgy oda dobva. Bi­zonyára sietett a pincér. Talán a rendőrséghez, hátralékos bérét akarva megmenteni. A konyhából a chambre séparéekhez ju­tottam. Fehér­ olajfestékes keskeny ajtók. Meg­kísértettem kinyitni az egyiket. A kilincs enge­dett. Beléptem. Fehér tapéták a falon, keskeny aranyléc szegélylyel. Sötét damaszkfüggönyök. Kép nem disziti a falakat, csak egy nagy arany­­rámás tükör. Egy pár bőrszék, egy ottomán. A szoba közepén egy terített asztal. Ha az evő­eszköz nem hiányoznék, azt hihetnők, hogy az ura­­ságok csak egy pillanatra hagyták el a szobát. Hanem az evőeszköz hiányzott. Se kés, se villa, se kanál. Tehát ezüstből voltak és a csődtömeg­gondnok úr atyai gondviselése rájuk is kiterjedt. A chambre séparée-ben utoljára valószí­nűleg két személy, egy, férfi és egy nő számára volt terítve. Vis-á­vis ültek. Az asztal egyik ol­dalán kis tányér állott, rajta maradék roquefort­­sajt; a tányér mellett egy kávés­findzsa; az alsó tálcán "nagy fekete szivarcsutak — itt bizo­nyára a férfi ült. A másik oldalon egy finom likőrpohárka, mellette a tányéron egy alma, az alma mellett odadobva még majdnem egész ci­garetta — itt bizonyára madame ült. Madame még nagyon fiatal volt; a kávésfindzsa, a ko­nyakospohár hiánya és az a majdnem egész cigaretta legalább erre enged következtetni. A szék, melyen a férfi ült, feszesen állott az asz­talhoz tolva. Energikusan szólott a férfi : „Egy csókot!“ Madame ijedten ugrott fel ülőhelyéről. A szék még most is kissé távol, oldalvást állott az asztaltól. Ah, ő egészen másképen gondolta magának a dolgot, nem ily erőszakosnak. El akart menekülni. Félénken tipegett ide-oda. Za­varában az ablakfülkébe sietett és a függönybe fogózott. A függöny még most is össze van nyomkodva. Asszonyom, egy függöny nem nyújt elegendő menedéket. Ezt gondolta valószínűleg ő nagysága is és egy sarokba szaladt. A poros cipőtalp nyomait látni véltem a parketten. Ha­nem ez csak agyrém volt. De már az a másik nem volt agyrém, az a hajtű, az valódi volt, nem képzelt dolog. Egy hajtű az ottomán köze­lében ! Fölemeltem. Egy hosszú szőke hajszál rajta ! Hűm, hűm, szerelmet szagolok. Asszo­nyom, nem látta kegyed az ablakfülke közelé­ben a villanyos csengő nyomóját. Hisz’ ezt min­denesetre megnyomhatta volna. De kegyed nem tette. Ellenkezőleg: egy hajtűt veszített el. Ah­ogy, csak egy kissé komédiáztunk tehát és én félkegyelmű tévútra vezettettem magam széke állásától! ? Erényének utolsó lobbanását véltem látni ebben, pedig tudnom kellett volna, hogy, midőn e szobába lépett, erényét künn feledte. Na, de többé nem csal meg. Most már tudom, hogy ön nevetett, tréfálódzott s e mellett el­vesztő haj­tűjét .... A vendéglős odakünn bizonyára hallotta víg pajzánkodásukat. Egész nap" látott-futott, pénzt keresett, holnap megint egy váltója jár le. Hiába. A kedves barátok vállaikat vonogat­­ták. S ő a tönk szélén áll. Szive összeszorult, sóhajtott és sápadt homlokát dörzsölé. Odabenn meg nevettek, vígan voltak. A nevetés végre megszűnt, a csengetyű a pincért hívta és a pár kijött. Monsieur pöffékelte a füstöt, mint egy grandseigneur, madame elfátyolozva, kicsiny fejét lehajtva. A vendéglős udvarias mosolylyal halta meg magát, kikisérte őket és udvarias mo­solylyal nyitá ki a párocskára váró kocsi ajtaját. IV. HAZA. Orosz volt. Kazáni gyerek, Misa Petrovics Giurinnak hívták. Iheringnél ültünk együtt, ama Iheringnél, kinek nagy hire engem is Götlin­­gába vonzott. A római jogot hallgattuk a nagy romanistától. Többször találkoztunk a tan­teremben, később eljártunk a sörcsarnokba is. Víg gyerek volt a Misa­s hazájának legbolon­dosabb históriáit mesélte el nekem. Históriái néha-néha mollba mentek át és emlékszem, hogy midőn egy nap hazulról való menekülését mesélte, majdnem hogy sírtam. A rendőrség egy borzasztó gonosztettének jött a nyomára: könyv­tárában megtalálták Oncken „A francia forrada­lom történetét“ és Mainländet.A megváltás filo­zófiáját.11 Megidézte. De ő nem ment és meg­szökött. Szökése csodálatos volt. Fázott, éhezett, egyszer pláne három napig tartózkodott egy rongyokkal teli ládában. Hanem elérte a ha­tárt, s már most Németországban maradt. Meg volt mindene, a Génfből kapott apanázsból meg­élhetett. *' Egyletek és intézetek. — A joghallgatókat segítő egyesület ez évben is, mint eddig felvilágosítást nyújt ügyvédjelölti, írnoki, nevelői, korrepetitori s más efféle állások te­kintetében. Úgy ez állásokra pályázók, valamint azok, kiknél ilyen állások betöltendőkre forduljanak az egye­sület titkárságához. Ugyancsak ez az egyesület útmu­tatással szolgál az alapszabályok értelmében minden­nemű, az egyetemi életre vonatkozó kérdésekben, fő­leg a beiratkozás körül követendő eljárásra nézve.­­ A nemzeti torna-egyesület szertárát a nyári szünetek alatt tetemesen bővítették és javították s most már az ekként berendezett csarnok, a szoká­sos esteli órákban, az egyesület tagjainak rendelke­zésére áll. A behratásokat­ este 6—8 között végzik, a rendes díjak mellett. Megemlítjük ezúttal, hogy a tan­ügyi bizottság szeptember hó 12-én, a választmány pedig 14-én ülést tart. Október hó elsején, a kikül­dött kormánybiztos jelenlétében, torna­tanári pótló- és magánvizsgálatok lesznek.­­ (A „Mercur“) kereskedők és iparosok jó­tékonysági- és betegsegélyző-egylete I. évi szeptember hó 3-án d. u. 3 órakor, Király­ utca 49. szám alatt saját helyiségében tartja meg első rendes közgyűlését. Színház, zene, képzőművészet. * (A népszínháziban) ma este ismét Gerő Károly népszerűvé lett énekes színműve, a „Próba-­­ házasság“ került egész telt ház előtt előadásra. Ami a közönséget oly nagy számmal vonta a színházba, annak egyik oka az volt, hogy K. Kopácsy Juliska, a népszínház egyik kedvelt primadonnája, a nyári szünidő után, ma este lépett fel először a darab Bi­­rike szerepében. A művésznő a­ nyári pihenő után ujult erővel s fokozott kedvességgel mutatta be ma­gát a közönségnek s hangja is mintha nyert volna erejében, csengésében, azóta, hogy utolszor hallot­tuk. A közönség elismeréssel is volt iránta s majd minden dalát megismételtette s a felvonások után zajosan hívta a lámpák elé, sőt a második fel­vonás egyik nyílt jelenetében egy gyönyörű t­ea­­rózsákkal teli kosarat is nyújtottak fel neki a zene­karból.­­ A többi szereplők is, mintha a kedves primadonna pajzán jókedve rájuk ragadt volna, a szokottnál bravúrosabban oldották meg feladatukat. Szirma, Tollagi, Németh és Kiss is kivették a ré­szüket a tapsokból, míg Solymosinak jeles alakítását és Kossuth-kupléit az este is a szokott zajos ovációk­kal tüntette ki a közönség. * (A Kirchfeldi pap) hirdette ma ismét a szabadelvűség igéit a városligeti színkörben. Hála is­tennek, nálunk az ultramontán káplánok is liberáli­­sabbak, mint Hell úr, de azért Anzengruber nagyon érdekes keretben tudja bemutatni a fiatal lelkész küzdelmeit. Kétségkívül figyelemre méltó dráma ez az osztrák népszínmű és jó előadásban mindig élve­zetes. A mai előadásba azonban egy kis kuriózum is belejátszik. Feld Zsigmond, a volt német színész, adta kedvenc szerepét, a papot és a jeles színész még most is küzd a későn tanult nyelv nehézségei­vel. De megint haladt, még pedig nagyot és megér­demelte, hogy akkora közönsége legyen, mint a­mennyi ma töltötte meg a nézőteret. Rendkívül sokat tapsoltak a népszerű igazgatónak, a­ki teljesen meg lehet elégedve a mai nap sikerével. Gyurmán Alisz mint Anna, csinosan játszott. Friss humorral adta Bónis a szerelmes legénykét, míg Beödy kelleténél többet élt pathetikus hangjaival, úgy, hogy Gyökér Józsija keveset mutatott a szilajságból. Kenyéri és Tharaszovits járultak hozzá, hogy az est élvezetes legyen. * (Az óbudai színkörben) ma este ujonc színésznő vendégszerepeit. Fenyvessy Margit k. a. mutatkozott be a „Madarászában. Meg kell adni, hogy szemre való Postás Milka volt és hogy meg­lepő biztonsággal mozgott a szinpadon. Szoprán hangja a középső régiókban jól csengő. Másrészt azon­ban még számosak a kisasszony énekében a fogyat­kozások ; magas hangjai még bizonytalanok és kü­lönösen szembeötlő hangjának gyengesége; még a szerény színköri zenekar is túl erős volt a hangjához mérten. A fogyatkozásokat természetesen jó részben be kell tudni az első színpadi szerepléssel okvetlenül járó lámpaláznak; általában véve az újdonsült szí­nésznő meg lehet elégedve a kedvező fogadtatással, melyben a nézőiért majdnem egészen megtöltő közön­ség részesítette ; még virágcsokor is jutott neki. * (A nemzeti színház) szombati előadásán Aesopusban Prielle Kornélia szerepét, Brundusiát Rá­kosi Szidi, Márkus Emilia szerepét, Brótát Török Irma játszsza. * (Népszerű zenekari­ estélyek.) Nagy fába vágta a fejszéjét Serly Lajos a népszínház volt kar­mestere. Állandó 36 tagból álló zenekart akar szer­vezni, a­melylyel október 1-étől május 1-éig naponta hangversenyeket rendezne alkalmas helyiségben. He­tenként háromszor klasszikus műsort játszva ez a ze­nekar, a többi napokon pedig vegyesen különféle szerzeményeket. Serly nagy súlyt fektet arra, hogy ennek a zenekarnak a tagjai csak kiváló — szakmá­­jukban teljesen kész —* zenészek legyenek s hogy a zenekar előadásai mindig művészi niveamn álljanak. Bizonyítja komoly törekvését az a körülmény is, hogy zenekarának havi budgetje 1800—2000 írtra rúg, Serly a székes főváros tanácsához beadványt inté­zett, melyben erkölcsi és esetleg anyagi támogatást kér. Ezt remélhetőleg meg­­is kapja, de meg is ér­demli. Serly beadványából a következőket emel­jük ki: „A zenekar célja lesz a magyar közönség ke­vésbbé módos részének is alkalmat nyújtani zenei műveltségének fejlesztésére, továbbá a zeneakadémiai hallgatóknak alkalmat nyújtani a klasszikus zene meghallgatására, megismerésére és tanulmányozására, a tehetséges zeneszerzőknek tért nyitni zeneműveik előadhatására, végre a fő- és székvárosban megfor­duló idegeneknek is alkalmat nyújtani a magyar zene megismerésére. Ha az első évben vállalatom siker koronázná, jövő évre a zenekart 80—84 zenészre egészítem ki, úgy hogy nemcsak­ magasan felette fog állani Strass .

Next