Pesti Hírlap, 1893. november (15. évfolyam, 302-331. szám)
1893-11-01 / 302. szám
1893. november 1. PESTI HÍRLAP Az államjegyek bevonása. A magyar és osztrák pénzügyminiszterek, mint tudva van, megállapodtak az iránt, hogy az egyforintos államjegyekből száz milliónak bevonása tárgyában előterjesztéseket tesznek a monarchia két állama törvényhozó testületeinek. Ezen előterjesztések egyidejű beterjesztésének időpontja november hó elejére volt kilátásba véve. Az osztrák kormányválság azonban előreláthatólag késleltetni fogja a szóbanforgó előterjesztéseknek benyújtását. Szalavszky főispánról Pozsonyból azt a hírt terjesztették, hogy nem hajlandó a pozsonyi főispánságot is elfogadni. Ezt a hírt ma a Bud. Corr. megcáfolja. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 3-án, pénteken esti 6 és fél órakor értekezletet tart, melynek tárgyát a budapest-fővárosi kerületi elöljáróságok szervezéséről szóló törvényjavaslat fogja képezni. Közjegyzői kamrák érintkezése az igazságügyminiszterrel. A közjegyzői törvény szerint a közjegyzői kamrák közvetlenül érintkezvén az igazságügyminiszterrel, a törvény által kifejezetten a kamrai elnök hatáskörébe utalt teendők kivételével testületileg, vagyis ülésben tartoznak megtenni a kamrák hatáskörébe tartozó intézkedéseket s nem áll jogukban e hatáskört akár általánosságban, akár egyes esetekben valamely tagjuk, vagy megbízott által végeztetni. Helytelenül jár el tehát, mint az igazságügyminiszter felmerült esetek alkalmából kijelentette, azon kamara, mely valamely jelentést nem maga és nem üléséből intéz a miniszterhez, hanem annak szerkesztését, indokolását és felterjesztését elnökére bízza. A pénzügyi bizottság jelentése. A „Pol. Corr.“ egy budapesti levele szerint a pénzügyi bizottságnak az 1894-ik évi költségvetésről szóló jelentése már a legközelebbi napokban a képviselőház elé fog terjesztetni. Tekintet nélkül a kedvező mérlegre és az államháztartásban beállott szilárd egyensúlyra, a jelentés figyelmezteti az országot a rendkívüli költségek veszélyére és hangsúlyozza, hogy az állami pénzügyek egyensúlyának minden más érdeket alá kell rendelni. A valuta-szabályozás állására vonatkozólag a jelentés konstatálja a statusquo-t, de tartózkodik minden, ezen túlmenő megjegyzéstől. A jelentés bizalmat szavaz a kormánynak és programmjának, anélkül, hogy érintené az eshetőségeket. Ez az előrelátó tartózkodás nyilván azért történik, hogy a jelentés egyes megjegyzéseit egyik vagy másik irányban ki ne zsákmányolhassák. — Kellemetlen egy arc! úgy néz ki, mintha a másvilágról jönne, mint egy vámpír. — Nagy, mint Bertram az „Ördög Robert-ben“, szólott a fiatal asszony. Az idegen felállott, meghajtotta magát és mosolyogva, kellemes, csengő hangon így szólalt meg magyarul: — Ezerszer esedezem bocsánatukért, hogy magyar bátorkodom lenni. Sem vámpír, sem Bertram nem vagyok. Tanúbizonyságul szívemre teszem kezemet, amit tudtommal vámpír vagy ördög nem tesz. A fiatal pár roppant zavarba jött. — Bocsánat ! dadogott zavartan a fiatal férj. Az idegen lekötelezően mosolygott: — Oh kérem, nincs miért. Az első találkozásnál úgy a férfi a férfi iránt, mint a nő nő iránt, önkénytelenül is bizonyos ellenszenvvel viseltetik. A saját maga előtti félelem ez. A fiatal pár szabadkozott, hogy ez nem úgy van , az idegen pedig véleményének megerősítésére különböző bölcsészekre" hivatkozott és igy kellemes társalgás fejlődött közöttük; azután a nő beleegyezésével az urak — szivart cserélvén egymással — rágyujtottak. — A bölcsészek állításai felett, kezdé az Idegen, igen sokat lehet vitatkozni, de hát minek ? Önnek mindenesetre igaza lehet, uram. Csak még azt az egyet engedje meg, hogy Schopenhauerre hivatkozzam, ki azt mondja, hogy idővel még a legkellemetlenebb ember arcát is megszokjuk. Például, uram, ön nyilván nem tart többé engem vámpírnak. — Korántsem, szólt mosolyogva a fiatal férj. — A mi vidékünkön, monda a nő, nagyon tudják, hogy mi után ? Életük üres, szomorú. Ha szívükre ütnek, tompa hangot ad az vissza, oly tompát, mint a katakomba visszhangja . . . Azután meghalnak. De a sír, mintha nem akarná keblébe fogadni azt, ki életében nem teljesíti feladatát, ki nem szeretett, visszadobja a holtat és a szegény elkárhozott ide-oda bolyong holdvilágos éjszakákon, halvány, beesett arccal, tágasra nyitott szemekkel és halála után keresi a szerelmet, amit életében nem talált — a szegény, a nyomorult vámpír! Az idegen az asszonyra nézett, az idegen sápadt volt, arca beesett, nagy fekete szemeiből valami kívánság ragyogott elé. És a fiatal asszony nem tudott e szemek elől menekülni. Fel akarta kelteni férjét, nem tudta. Az ijedtséget a szomorúság, a fájdalmat a szánalom válta fel, folyton és folyton az idegent nézte, ki újból felvevé a beszéd fonalát. — Ah, bárhová is tekint, mindenütt csak szerelmet lát. Nézze meg e kis fiút, ki, kézkézben, ártatlanul megy a kis leánynyal. Annak a mindent körülövező érzelemnek, a szerelemnek, első ártatlan fellobbanása ez. Reszket a föld, ha a tavasz közeledik. Csíráznak a virágok. A patakok és folyók — a föld vére — csevegnek és csobognak. A madarak a nagy szerelmi szimfóniát csicsergik. Ébredés, zokogás, reszketés. A virágok a föld csokra, a madárszó a föld köszöntése, örömujjongása, mely a mosolygó, déli tavasznak — vőlegényének — szól. Elhallgatott és némán tekintett a sóhajtozó fiatal asszonyra. — Hanem a tavasz tova iramlik. . . . — Igen, a szerelem is, mint minden, tova iramlik. De egy megmarad, egy nem iramlik el: az emlékezés ! Nem hallott még semmit arról A jövő évi költségvetés.. (A pénzügyi bizottság ülése.) A képviselőház pénzügyi bizottságának Széll Kálmán elnöklete alatt tartott mai ülésében Hegedűs Sándor előadó előterjesztette a jövő évi állami költségvetésre vonatkozó általános bizottsági jelentésnek az előző ülés megállapodásai értelmében szerkesztett tervezetét. Helly, Horánszky, Pulszky A. és Wekerle miniszterelnök néhány megjegyzése után a bizottság érdemleges módosítás nélkül magáévá tette a jelentés tervezetét és elnök annak szerkesztéséért a bizottság tagjainak általános helyeslése mellett köszönetet nyilvánított az előadónak. Ezután a bizottság tárgyalás alá vette az állami számvevőszékre vonatkozó 1880. LXVI. t. c. módosításáról szóló törvényjavaslatot. Helfy utalva arra, hogy a számszék hatásköre nem tágíttatott, ezt az emelést nem találja egészen indokoltnak. Pázmándy az állami számvevőszék szükséges reorganizálásáig szintén nem tartja helyénvalónak a szaporítást. Horánszky nem akarná a számvevőszék teendőit megakasztani, ha feltétlen szükség van e szaporításra és ennélfogva nem tehet a javaslat ellen kifogást. Wekerle miniszterelnök utalván a számvevőszék teendőinek nagy megszaporodására és a meritórius ellenőrzés teljesíthetésének szükségére, kéri a javaslat elfogadását. Pulszky Á. ugyanily irányú felszólalása után a bizottság megszavazta a törvényjavaslatot a zárszámadási bizottság szövegezése szerint, kifejezendőnek határozván jelentésében azon reményt, hogy a számvevőszék e személyzettel megszaporodott teendőit is pontosan teljesíteni fogja. Végül tárgyalás alá vette a bizottság a budapest-esztergomi helyiérdekű vasút engedélyezésére vonatkozó törvényjavaslatot. Neménnyi Ambrus előadó mindenekelőtt ismerteti azon különféle terveket, melyek ezen vasút építése tárgyában egy évtized óta fölmerültek. Valamenynyinél jobban oldja meg a problémát a jelen terv, amely az esztergomi kőszénbányákból kiinduló vasutat egyenesen a budai és a pesti körvasúttal összeköttetésbe hozza. A vasúti hidat pedig, amely ezen vasút céljaira is fog szolgálni, mindenesetre kiépíteni kellett volna, akár létesül ez a vasút, akár nem. Igaz, hogy leginkább óhajtandó lett volna, hogy ezen vonal, mint az államvasutaknak kiegészítő része, az állam által építtessék. Miután azonban az üzemet az államvasutak viszik s különben is az állami befolyás az összes tarifákra nézve külön intézkedésekkel is biztosittatik, a vonal magán kézben is képes lesz céljainak megfelelni. Ezen céloknak egyike az is, hogy az államra nézve feleslegessé válik a külföldi szémek behozatalát tarifakedvezmények útján is elősegíteni. Összehasonlítva ezen előnyöket azokkal az áldozatokkal, melyeket az állam ezen vasút érdekében hozni fog, megállapítható, hogy egymást legalább is sokat beszélnek a vámpírról, de nem tudják, hogy miért jön vissza a sírból. — Mert nincs nyugvása ott, felelt a férj. — Na, olyan egyszerűen nem lehet elintézni a dolgot ... de mi baja önnek, uram ? A férj egész sápadt lett és visszaesett a vánkosra. — Magam sem tudom ... oly álmosság fog el . . . A felesége megijedt. — De Lajos . . . — Megfoghatatlan . . . talán a szivar. . . — úgy, igazán sajnálom , valószínűleg erős volt önnek. — Véletlenül egy upmant vett ki . . . Aludjék egy keveset, uram, az alvás önnek jót fog tenni. Lajos tényleg behunyta szemeit és elaludt. — Istenem, elaludt . . . — Legyen nyugodt, asszonyom; látja, mily nyugodtan lélekzik. — Igazán félek . . . — Fél ? ! — Igen, az előbbi beszélgetésünk ! — Ah, a vámpírról! . . . Oh asszonyom, attól nem fél az ember, azt sajnálja. Anélkül, hogy az asszonyra nézett volna, tovább beszélt: — Vannak emberek, kik egész életükben sohasem érzik, hogy mi az a szerelem. Egykedvűen élik napjaikat, esznek és isznak, sőt nevetnek is; eljárnak a bálokra meg mulatságokra, operába és színházba, előjön még az is, hogy megházasodnak — de szeretni, nem szeretnek. Szívük holt. Néha eszükbe jut ez és akkor megrémülnek, reszketnek, mert érzik, hogy ők csak álmodják az életet, nem élik. Ilyenkor valami kimondhatatlan, valami fájdalmas, de mégis gyönyörteli kívánság fogja el őket és nem ellensúlyozzák. Ezeknélfogva a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. Horánszky Nándor szükségesnek tartja e vasút kiépítését az esztergomi kőszéntelepnek a fővárossal való összekötése érdekében, de inkább államilag óhajtotta volna e vasutat létesíteni, úgy a gazdaságosabb építés, mint a vasút célszerűbb hasznosítása szempontjából. . ... Hegedűs S. elfogadja a törvényjavaslatot, de világosabban kifejezendőnek tartja benne, hogy az építendő híd állami tulajdon lesz s hogy a vasút állami üzembe megy át. Pázmándy azt tartja, hogy a vasút feltétlenül az állam által volna létesítendő, mint első rendű vasút, megszerzésével és átépítésével az esztergom-füzitői helyiérdekű vasútnak. Lukács miniszter előadja, hogy ha az ország pénzügyi helyzete ez idő szerint megengedné, a kormány is államilag óhajtotta volna a vasút létesítését, annál inkább, mert e vasútnál kellő jövedelmezőségre számíthatni. De a budget igen jelentékeny beruházásokkal lévén megterhelve, a fenforgó viszonyok közt e célra 6,7 millió nem volt fordítható. A másik módot kellett tehát választani, miután e vasút létesítését, tekintettel a hozzá fűződő fontos közgazdasági érdekekre, tovább elodázni szóló nem akarhatta. Ami a nyújtott kedvezményeket illeti, szóló teljes őszinteséggel bejelentette azokat indokolásában, de kénytelen megjegyezni, hogy túlságosan nagy kedvezmények nem forognak szóban. A bizottság ezek után a törvényjavaslatot elfogadja, első §-ába felvévén, hogy az összekötő híd állami tulajdont képez, azonban használata a budapestesztergomi vasút részére az engedélyezés tartamára minden díj nélkül biztosíttatik. Ezzel az ülés véget ért. Megyék és városok. Versec város küldöttsége a minisztereknél. Versec törvényhatósági joggal felruházott város 24 tagú küldöttsége tisztelgett ma Nikolics főispán vezetése alatt Csáky Albin gróf és Szilágyi Dezső minisztereknél. A közoktatásügyi miniszternél a küldöttség szónoka, Seemayer János polgármester Versee város köszönetét tolmácsolta, amiért a miniszter a város költségén létesített magyar tannyelvű főreáliskolát államosította. A miniszter válaszában szintén köszönetét fejezte ki, amiért a város ezen hazafias missziót teljesítő középiskola létesítése által őt nehéz kötelessége teljesítésében támogatta. Csáky gróf miniszter a küldöttség minden tagjával kezet szorítva, búcsúzott el, mire lelkes éljenzés közt távozott. Ezután Szilágyi Dezső igazságügyminiszter fogadta a deputációt hosszabb kihallgatáson. Az igazságügyminisztertől azt kérték, hogy a kir. törvényszékek területi szervezésénél a 23.000 lakossal és nagy vidékkel bíró várost vegye tekintetbe. Szilágyi Dezső kijelentette, hogy a kir. bíróságok területi szervezése a legközelebbi jövőben alig fog meg