Pesti Hírlap, 1893. november (15. évfolyam, 302-331. szám)

1893-11-01 / 302. szám

1893. november 1. PESTI HÍRLAP Az állam­jegyek bevonása. A magyar és osztrák pénzügyminiszterek, mint tudva van, megálla­podtak az iránt, hogy az egyforintos államjegyekből száz milliónak bevonása tárgyában előterjesztéseket tesznek a monarchia két állama törvényhozó testüle­teinek. Ezen előterjesztések egyidejű beterjesztésének időpontja november hó elejére volt kilátásba véve. Az osztrák kormányválság azonban előreláthatólag késleltetni fogja a szóbanforgó előterjesztéseknek benyújtását. Szalavszky főispánról Pozsonyból azt a hírt terjesztették, hogy nem hajlandó a pozsonyi fő­­ispánságot is elfogadni. Ezt a hírt ma a Bud. Corr. megcáfolja. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 3-án, pénteken esti 6 és fél órakor értekezletet tart, melynek tárgyát a budapest-fővárosi kerületi elöljá­róságok szervezéséről szóló törvényjavaslat fogja képezni. Közjegyzői kamrák érintkezése az igaz­ságügy­miniszterrel. A közjegyzői törvény szerint a közjegyzői kamrák közvetlenül érintkezvén az igazság­ügyminiszterrel, a törvény által kifejezetten a kamrai elnök hatáskörébe utalt teendők kivételével testületi­leg, vagyis ülésben tartoznak megtenni a kamrák ha­táskörébe tartozó intézkedéseket s nem áll jogukban e hatáskört akár általánosságban, akár egyes esetek­ben valamely tagjuk, vagy megbízott által végeztetni. Helytelenül jár el tehát, mint az igazságügyminiszter felmerült esetek alkalmából kijelentette, azon kamara, mely valamely jelentést nem maga és nem üléséből intéz a miniszterhez, hanem annak szerkesztését, indokolását és felterjesztését elnökére bízza. A pénzügyi bizottság jelentése. A „Pol. Corr.“ egy budapesti levele szerint a pénzügyi bi­zottságnak az 1894-ik évi költségvetésről szóló jelen­tése már a legközelebbi napokban a képviselőház elé fog terjesztetni. Tekintet nélkül a kedvező mér­legre és az államháztartásban beállott szilárd egyen­súlyra, a jelentés figyelmezteti az országot a rendkí­vüli költségek veszélyére és hangsúlyozza, hogy az állami pénzügyek egyensúlyának minden más érde­ket alá kell rendelni. A valuta-szabályozás állására vonatkozólag a jelentés konstatálja a statusquo-t, de tartózkodik minden, ezen túlmenő megjegyzéstől. A jelentés bizalmat szavaz a kormánynak és programm­­jának, a­nélkül, hogy érintené az eshetőségeket. Ez az előrelátó tartózkodás nyilván azért történik, hogy a jelentés egyes megjegyzéseit egyik vagy másik irányban ki ne zsákmányolhassák. — Kellemetlen egy arc! úgy néz ki, mintha a másvilágról jönne, mint egy vámpír. — Nagy, mint Bertram az „Ördög Ro­­bert-ben“, szólott a fiatal asszony. Az idegen felállott, meghajtotta magát és mosolyogva, kellemes, csengő hangon így szó­lalt meg magyarul: — Ezerszer esedezem bocsánatukért, hogy magyar bátorkodom lenni. Sem vámpír, sem Bertram nem vagyok. Tanúbizonyságul szívemre teszem kezemet, a­mit tudtommal vámpír vagy ördög nem tesz. A fiatal pár roppant zavarba jött. — Bocsánat ! dadogott zavartan a fia­tal férj. Az idegen lekötelezően mosolygott: — Oh kérem, nincs miért. Az első talál­kozásnál úgy a férfi a férfi iránt, mint a nő nő iránt, önkénytelenül is bizonyos ellenszenv­vel viseltetik. A saját maga előtti félelem ez. A fiatal pár szabadkozott, hogy ez nem úgy van , az idegen pedig véleményének meg­erősítésére különböző bölcsészekre" hivatkozott és igy kellemes társalgás fejlődött közöttük; azután a nő beleegyezésével az urak — szivart cserélvén egymással — rágyujtottak. — A bölcsészek állításai felett, kezdé az Idegen­, igen sokat lehet vitatkozni, de hát mi­nek ? Önnek mindenesetre igaza lehet, uram. Csak még azt az egyet engedje meg, hogy Schopenhauerre hivatkozzam, ki azt mondja, hogy idővel még a legkellemetlenebb ember ar­cát is megszokjuk. Például, uram, ön nyilván nem tart többé engem vámpírnak. — Korántsem, szólt mosolyogva a fia­tal férj. — A mi vidékünkön, monda a nő, nagyon tudják, hogy mi után ? Életük üres, szomorú. Ha szívükre ütnek, tompa hangot ad az vissza, oly tompát, mint a katakomba visszhangja . . . Azután meghalnak. De a sír, mintha nem akarná keblébe fogadni azt, ki életében nem teljesíti feladatát, ki nem szeretett, visszadobja a holtat és a szegény elkárhozott ide-oda bolyong hold­világos éjszakákon, halvány, beesett arccal, tá­gasra nyitott szemekkel és halála után keresi a szerelmet, a­mit életében nem talált — a sze­gény, a nyomorult vámpír! Az idegen az asszonyra nézett, az idegen sápadt volt, arca beesett, nagy fekete szemeiből valami kívánság ragyogott elé. És a fiatal asszony nem tudott e szemek elől menekülni. Fel akarta kelteni férjét, nem tudta. Az ijedtséget a szomorúság, a fájdalmat a szánalom válta fel, folyton és folyton az ide­gent nézte, ki újból felvevé a beszéd fonalát. — Ah, bárhová is tekint, mindenütt csak szerelmet lát. Nézze meg e kis fiút, ki, kéz­kézben, ártatlanul megy a kis leánynyal. Annak a mindent körülövező érzelemnek, a szerelem­nek, első ártatlan fellobbanása ez. Reszket a föld, ha a tavasz közeledik. Csíráznak a virá­gok. A patakok és folyók — a föld vére — csevegnek és csobognak. A madarak a nagy szerelmi szimfóniát csicsergik. Ébredés, zoko­gás, reszketés. A virágok a föld csokra, a ma­dárszó a föld köszöntése, örömujjongása, mely a mosolygó, déli tavasznak — vőlegényének — szól. Elhallgatott és némán tekintett a sóhajtozó fiatal asszonyra. — Hanem a tavasz tova iramlik. . . . — Igen, a szerelem is, mint minden, tova iramlik. De egy megmarad, egy nem iramlik el: az emlékezés ! Nem hallott még semmit arról A jövő évi költségvetés.. (A pénzügyi bizottság ülése.) A képviselőház pénzügyi bizottságának Széll Kálmán elnöklete alatt tartott mai ülésében He­gedűs Sándor előadó előterjesztette a jövő évi ál­lami költségvetésre vonatkozó általános bizottsági jelentésnek az előző ülés megállapodásai értel­mében szerkesztett tervezetét. Helly, Horánszky, Pulszky A. és Wekerle miniszterelnök néhány megjegyzése után a bizottság érdemleges módo­sítás nélkül magáévá tette a jelentés tervezetét és elnök annak szerkesztéséért a bizottság tagjainak általános helyeslése mellett köszönetet nyilvánított az előadónak. Ezután a bizottság tárgyalás alá vette az állami számvevőszékre vonatkozó 1880. LXVI. t. c. módosításáról szóló törvényjavaslatot. Helfy utalva arra, hogy a számszék hatásköre nem tágíttatott, ezt az emelést nem találja egészen indokoltnak. Pázmándy az állami számvevőszék szük­séges reorganizálásáig szintén nem tartja helyénvaló­nak a szaporítást. Horánszky nem akarná a szám­vevőszék teendőit megakasztani, ha feltétlen szükség van e szaporításra és ennélfogva nem tehet a javas­lat ellen kifogást. Wekerle miniszterelnök utalván a számvevőszék teendőinek nagy megszaporodására és a meritórius ellenőrzés teljesíthetésének szükségére, kéri a javaslat elfogadását. Pulszky Á. ugyanily irányú felszólalása után a bizottság megszavazta a törvényjavaslatot a zárszáma­dási bizottság szövegezése szerint, kifejezendőnek ha­tározván jelentésében azon reményt, hogy a számve­vőszék e személyzettel megszaporodott teendőit is pontosan teljesíteni fogja. Végül tárgyalás alá vette a bizottság a buda­­pest-esztergomi helyiérdekű vasút engedélyezésére vonatkozó törvényjavaslatot. Neménnyi Ambrus előadó mindenekelőtt ismer­teti azon különféle terveket, melyek ezen vasút épí­tése tárgyában egy évtized óta fölmerültek. Valameny­­nyinél jobban oldja meg a problémát a jelen terv, a­mely az esztergomi kőszénbányákból kiinduló vas­utat egyenesen a budai és a pesti körvasúttal össze­köttetésbe hozza. A vasúti hidat pedig, a­mely ezen vasút céljaira is fog szolgálni, mindenesetre kiépí­teni kellett volna, akár létesül ez a vasút, akár nem. Igaz, hogy leginkább óhajtandó lett volna, hogy ezen vonal, mint az államvasutaknak kiegészítő része, az állam által építtessék. Miután azonban az üzemet az államvasutak viszik s különben is az állami befolyás az összes tarifákra nézve külön intézkedésekkel is biztosittatik, a vonal magán kézben is képes lesz cél­jainak megfelelni. Ezen céloknak egyike az is, hogy az államra nézve feleslegessé válik a külföldi szém­­ek behozatalát tarifakedvezmények útján is elősegí­teni. Összehasonlítva ezen előnyöket azokkal az áldo­zatokkal, melyeket az állam ezen vasút érdekében hozni fog, megállapítható, hogy egymást legalább is sokat beszélnek a vámpírról, de nem tudják, hogy miért jön vissza a sírból. — Mert nincs nyugvása ott, felelt a férj. — Na, olyan egyszerűen nem lehet elin­tézni a dolgot ... de mi baja önnek, uram ? A férj egész sápadt lett és visszaesett a vánkosra. — Magam sem tudom ... oly álmosság fog el . . . A felesége megijedt. — De Lajos . . . — Megfoghatatlan . . . talán a szivar. . . — úgy, igazán sajnálom , valószínűleg erős volt önnek. — Véletlenül egy upmant vett ki . . . Aludjék egy keveset, uram, az alvás önnek jót fog tenni. Lajos tényleg behunyta szemeit és elaludt. — Istenem, elaludt . . . — Legyen nyugodt, asszonyom; látja, mily nyugodtan lélekzik. — Igazán félek . . . — Fél ? ! — Igen, az előbbi beszélgetésünk !­­ — Ah, a vámpírról! . . . Oh asszonyom, attól nem fél az ember, azt sajnálja. Anélkül, hogy az asszonyra nézett volna, tovább beszélt: — Vannak emberek, kik egész életükben sohasem érzik, hogy mi az­ a szerelem. Egy­kedvűen élik napjaikat, esznek és isznak, sőt nevetnek is; eljárnak a bálokra meg mulatsá­gokra, operába és színházba, előjön még az is, hogy megházasodnak — de szeretni, nem sze­retnek. Szívük holt. Néha eszükbe jut ez és ak­kor megrémülnek, reszketnek, mert érzik, hogy ők csak álmodják az életet, nem élik. Ilyenkor valami kimondhatatlan, valami fájdalmas, de mégis gyönyörteli kívánság fogja el őket és nem ellensúlyozzák. Ezeknélfogva a törvényjavaslatot elfo­gadásra ajánlja. Horánszky Nándor szükségesnek tartja e vasút kiépítését az esztergomi kőszéntelepnek a fővárossal való összekötése érdekében, de inkább államilag óhaj­totta volna e vasutat létesíteni, úgy a gazdaságosabb építés, mint a vasút célszerűbb hasznosítása szem­pontjából. . ... Hegedűs S. elfogadja a törvényjavaslatot, de világosabban kifejezendőnek tartja benne, hogy az építendő híd állami tulajdon lesz s hogy a vasút állami üzembe megy át. Pázmándy azt tartja, hogy a vasút feltétlenül az állam által volna létesítendő, mint első rendű vasút, megszerzésével és átépítésével az esztergom-fü­zitői helyiérdekű vasútnak. Lukács miniszter előadja, hogy ha az ország pénzügyi helyzete ez idő szerint megengedné, a kor­mány is államilag óhajtotta volna a vasút létesítését, annál inkább, mert e vasútnál kellő jövedelmezőségre számíthatni. De a budget igen jelentékeny beruházások­kal lévén megterhelve, a fenforgó viszonyok közt e célra 6,7 millió nem volt fordítható. A másik mó­dot kellett tehát választani, miután e vasút létesítését, tekintettel a hozzá fűződő fontos közgazdasági érde­kekre, tovább elodázni szóló nem akarhatta. A­mi a nyújtott kedvezményeket illeti, szóló teljes őszinteség­gel bejelentette azokat indokolásában, de kénytelen megjegyezni, hogy túlságosan nagy kedvezmények nem forognak szóban. A bizottság ezek után a törvényjavaslatot elfo­gadja, első §-ába felvévén, hogy az összekötő­ híd ál­lami tulajdont képez, azonban használata a budapest­­esztergomi vasút részére az engedélyezés tartamára minden díj nélkül biztosíttatik. Ezzel az ülés véget ért. Megyék és városok. Versec város küldöttsége a miniszterek­nél. Versec törvényhatósági joggal felruházott város 24 tagú küldöttsége tisztelgett ma Nikolics főispán vezetése alatt Csáky Albin gróf és Szilágyi Dezső mi­nisztereknél. A közoktatásügyi miniszternél a küldött­ség szónoka, Seemayer János polgármester Versee város köszönetét tolmácsolta, a­miért a miniszter a város költségén létesített magyar tannyelvű főreális­kolát államosította. A miniszter válaszában szintén köszönetét fejezte ki, amiért a város ezen hazafias missziót teljesítő középiskola létesítése által őt nehéz kötelessége teljesítésében támogatta. Csáky gróf mi­niszter a küldöttség minden tagjával kezet szo­rítva, búcsúzott el, mire lelkes éljenzés közt tá­vozott. Ezután Szilágyi Dezső igazságügyminiszter fogadta a deputációt hosszabb kihallgatáson. Az igazságügyminisztertől azt kérték, hogy a kir. tör­vényszékek területi szervezésénél a 23.000 lakossal és nagy vidékkel bíró várost vegye tekintetbe. Szi­lágyi Dezső kijelentette, hogy a kir. bíróságok terü­leti szervezése a legközelebbi jövőben alig fog meg­

Next