Pesti Hírlap, 1895. február (17. évfolyam, 32-59. szám)
1895-02-01 / 32. szám
2 PESTI HÍRLAP 1895. február 1. de mivel b. Eötvös a tudomány és nem a politika szolgálatában nevekedett föl, ő a logika egyenes szabályai szerint akarta megoldani a kérdést azzal, hogy ezen összeget, mint amely az általános bizalmi fölhatalmazás keretét, a 25 ezer frtos tételt meghaladja, a korona jóváhagyása elé kell előbb terjeszteni, mielőtt az a budgetbe beállíttatik. Nem bizonyos, hogy a kérdés a korona jóváhagyása elé kerülvén, megkapta volna-e az előleges jóváhagyást, de az bizonyos, hogy soha sem került a korona jóváhagyása elé. Az öszszeget öt egyenlő 20 ezer forintos részletre osztották föl s b. Eötvös Lóránt gyanútlanul beállította a saját budgetjébe az első részletet a Nemzeti Múzeum rovata alá, ahol a „történelmi okmányok“ megvételére szánt összeg gyanánt az ügylet teljes agyonhallgatása mellett szerepel, nem minden dicsérete nélkül Macchiavelli gyakorlati állambölcseleti tanításainak. A dolog tehát titokban maradt fölfelé, de titokban maradt lefelé is. A két nagy alkotmányos malomkő között őrtetlenül volt átmenendő e kis búzaszemecske valamiféle hézagon, ha úgy akarja a jó szerencse. Fortuna istenasszony azonban ezúttal nem mosolygott a bátrakra. A Wekerle-kabinet időközben megbukott, bár egyáltalán nem emiatt. A „megmaradó“ miniszterek közt ott volt egyideig K. Eötvös neve is, mígnem egyszerre ő is hirtelen és végképen megbukott és helyébe Wlassicsot kérték föl. Csak némi idő múlva kezdett nyilvánvalóvá lenni, hogy odafönt ez a budget-turpisság, hogy, hogy nem, időközben kisült és magával rántotta a korona bizalmának megmaradt részét is, magával b. Eötvös Lórántot is, aki sok keserűséggel követte Csáky Albin grófot a gyakorlati politikai tanulságok nyugalmasabb ligeteibe. Most már fölfelé tisztázva lévén az ügy, lefelé is tisztulnia kellett. A budgetból ellenzéki tyúkok kikaparták az igazságot és most itt van az igazság, melynek földerítése nem nélkülöz minden humort, de egyben komoly gondolatoknak is méltán anyagát képezheti. A magyar politikai közéletben az elibünk táruló görbe utak-módok eleddig szokatlanok voltak sőt egyenesen ki voltak zárva. Államférfiaink sokat tartottak arra mindig, hogy abban, ami az alkotmányos faktorok : a korona és az országgyűlés elé kerül, ne legyen semmi olyan elrejtegetett, félig igaz, félig nem igaz dolog, ami a kormányférfiak szavahihetőségét kétes világításba állítja és az államélet alantabb régióiban is szükséges, de legfelsőbb rétegeiben már elengedhetetlen bizálmat megrendítse. Ezek az Anjou-korbeli mesterkedések tőlünk eleddig idegenek voltak s ha egymás közt és a koronával szemben is a bizalom verőfényében akarunk élni, akkor kell is, hogy ilyesmi többé ne forduljon elő. Beláthatatlan károk keletkezhetnek az ilyenekből. Az ember a közéletben még gyanakvóbb, mint a ■ magánéletben ; pedig egykét ilyen „eset“ a magánéletben is egészen elég arra, hogy az ember bizalmát azok iránt megingassa, akik efféle expediensekhez nyúlnak. Az effélék utóvégre is bizonyos erkölcsi beszámítás alá kerülnek még ebben a korban is, amikor az etnikai imputatió paragrafusait csak nagy kénytelenségből szokás alkalmazni. A Bánffy-kabinet egyébként kívül áll e játékon. Neki ebben része nem volt, de hogy a Wekerle-örökségből ez a Kossuth-örökség a terhek közt fordul elő, az bizonyos. úgy látjuk egyébként, hogy az új kormány a 20 ezer forintos tételt baj nélkül megszavaztatja s hogy a korona máris szemet hunyt e turpisság előtt. Az egész tehát egy kis sub rosá-vá fog devalváltatni, melyet ahhoz a 20 ezer forintos budget-tételhez odaillesztenek, ilyenformán . *) Máskor pedig ilyennek nem szabad megtörténnie! Bánffy új minisztereit előre kicsinyekké tenni. Ki tudja, hogy igazán kicsinyek-e ? Nem kicsinek tetszett-e Baross Gábor, mikor Tisza államtitkárul tette Kemény Gáborhoz? Pedig ugyancsak kicsihez tette. Gondolta-e valaki, hogy egy nemzeti vezéralak rejlik gróf Csáky Albinban, midőn először ült le arra a székre, amelyet most Wlassics nyom és amely most Wlassicsot nyomja ?■ * „Nagy minisztérium.“ „Kis minisztérium.“ „Törpe kabinet.“ „Erős kabinet.“ Jóslások ezek néha és divatok. Gyakran csak üres epithetonok, amiket az emberek eltanulnak egymástól és szüntelenül hangoztatják, rikácsolják épen úgy, mint a Mátyás-madarak és papagályok. A nymbus, a patina, mely befogja a rég szereplő alakokat, csalódásba ejti és megvesztegeti az itélő tehetségét, de épen úgy vezetheti félre a patinahiány is. Példa rá a ,,nagy minisztérium“, az első, a 67-iki. Még most is ott lógnak az arcképeik a nemesi kúriák vizitszobáiban. Huszonhat év harasztja befödte az alakjaikat teljesen. S mi huszonöt év a nemzeti élet folyamában ? Öt perc, vagy mondjuk a Szilágyi kedvéért tíz perc. S e tíz perc alatt kisült ez ünnepélyes díszalakokról, akik, mintázsiás tallérok szerepeltek a közkeletben, hogy csak közönséges rézgarasok voltak. Csak az egy Andrássy tündoklik ki színarany voltában, minden időkön keresztül. Születtek fáklyafénynél és úgy is éltek, de a fáklyákkal együtt kialudtak, elmúltak. S hogy az érem másik oldalára is rámutassak, mennyit gúnyoltak, kicsinyeltük a Tisza minisztereit. Hányszor mondtuk a miniszteri padsorokra célozva: — Itt ül Tisza, a nyolc írnokával! És mégis a Tisza írnokaiból három óriás maradt ránk : Baross, Wekerle, Csáky. Szilágyit nem is említve, ki már ellenzéki képviselő korában mameluk -szemmel (kicsinyítő üvegen) nézve is nagy volt. Gondold meg ezt tisztelt olvasó, a ki e cikkeket átfutod és a ki jártodban-keltedben megszoktad, hogy áhítattal iszod meg a lőrét, ha hires vignetta van a palackján s fitymálódva bigyeszted el ajkad a jó borra, ha még nem került az étlapra a reklámmal fölvert „grand vin“-ek közé. Gondold meg ezt és ne ítélkezzél előre a Bánffy-kabinet fölött. Várj, kérlek, egy kicsit. És hogy addig se und magadat, engedd meg, hogy a kabinet új embereit sorra bemutassam — nem a milyenekké lesznek, hanem a milyenek most. Kezdem pedig a holnapi számban Lukács Lászlóval. Belpolitikai hírek. Minisztertanács volt ma délután a kormányelnökségi palotában. A minisztertanács több személyi ügygyel, ezek sorában, mint halljuk, az államtitkári állások betöltésének kérdésével is foglalkozott. A vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének részletes tárgyalását alkalmasint befejezi a képviselőház holnap, esetleg hétfői ülésének elején, ámbár az egyes költségvetési tételekhez többen vannak még szólásra följegyezve, nevezetesen a budapesti egyetem szükségleténél Várady Károly, a kereskedelmi akadémiákénál Thaly Kálmán, a felsőb leányiskolák kiadási tételénél pedig Hock János, a válaszolni óhajt a nőnevelés kérdésében ma a közitatási miniszter által mondottakra. Felszólalások s ténnek még a tanítóképezdék, a nemzeti múzeum, emberbaráti intézetek tételeinél is. Hétfőn az új demnitási törvényjavaslat kerül a házban napire. A nemzeti párt holnap délután 5 órastekezletet tart. A valuta-rendezés. A valuta-rendező beszerzett aranykészleteket ellenőrző országág Széll Kálmán elnöklete alatt ma ülést melyen a kormány részéről Lukács László miniszter volt jelen. A bizottság tudom a pénzügyminisztérium által a valuta-rendez beszerzett aranykészletekről, a központi és a körmöei pénzverő készletében lévő kiről s szinaranyról, valamint a gyümölcsöztetett pénzekről beterjesztett kimutatásokan megállapította a bizottság a múlt évi működő országgyűlés két háza elé terjesztendő jelentés trtalmát. A pénzügyminiszter előadván, hogy lami számvevőszék a központi pénztárban ellenszemlét tartott s a bizottság pecsétjével lezártásta az aranykészleteket tartalmazó szekrét azon óhajtását fejezte ki, hogy a bizottság köz ottani számvevőszékkel az aranykészletek megválásáról s a szekrények lepecsételéséről fölvett jegykönyvet. A bizottság elhatározta, hogy a minit ezen óhajtásának eleget tesz. A budapesti országos chemiai intézőt központi vegykísérleti állomás, személyzete tényeinek a többi állami tisztviselők részére az IV. törvénycikkben megállapított kulcsszeri rendezését elodázhatlannak tartja és szak tartja a miniszter azt is, hogy a tisztultélyzet egy górcső vészszel es egy irodatit porittassék. ORSZÁGGYÜL !. Ma a képviselőház végre befeje luszminiszteri költségvetés fölötti általát és megszavazta, az első tételt. Beszélt még Márkus József, Bégé, táv, maga a miniszter, Drakulics Pál és Kiskó János. Márkus József az egész népoktatási tövényt „fércműnek“ keresztelte és az egyházplitikai törvényekre nézve a jövőben olvasva azt jósolja, hogy azok életbelépése után kezdődik meg csak a harc és háború. Dégen Gusztáv kimutatja, hogy némely érseki megyében, különösen az egriben és kalocsaiban, a konynia rendezve van. Wlassics Gyula miniszter igen sikerült polemikus beszédben, melyet a jobboldal méltán megtapsolt, ismételten kijelenti, hogy a hátralevő egyházpolitikai javaslatoknál a szavaknak is csak oly módosításába fog beleegyezni, melyet a törvény alkotói, az döbbent kormány tagjai is elfogadnának. Szellemesen és humorral cáfolva a különféle ellenvetéseket, végül kijelenti, hogy merész kísérletezésekbe nem fog bocsátkozni, de mindent el fog követni, hogy a nemzet egyik legdrágább kincse, a nemzeti kultúra, fokozatosan fejlődjék. Drakulics Pál fölkérte a minisztert, fordítson gondot a nemzetiségekre is az ő reszszorija korlátai közt. Asbóth János a kultuszminiszteri tárca „kapcsán“ elandalgott az adóbehajtásszörnyűségein, a szavazati jog kiterjesztésén, szóval egyszerre a népjogok fölkent védőjének csapott föl. (Monokli és népjogok!) Végül az elnök szavazásra bocsáthatta az első tételt, melyet a ház nagy többsége elfogadott. II. : A képviselőház január hó 31-iki ülése. Elnök: Szilágyi Dezső 10 órakor nyitja meg az ülést. Jegyzők: Eszterházy Kálmán gróf, Josipovich Géza és Hock János. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy D. báró, Wlassics Gyula, Josipovich Imre. Hitelesítik a tegnapi ülés jegyzőkönyvét. Elnök: Bemutatja a kokévát nemzeti szín