Pesti Hírlap, 1895. március (17. évfolyam, 60-89. szám)
1895-03-17 / 76. szám
6 PESTI HÍRLAP istjn. március 17. ----------------——................ .......................................................* (Színházi műsor.) A nemzeti színház műsora : Hétfőn, 18-án : A nőuralom. — Kedden, 19-én: A komédiások. — Szerdán, 20-án: Otthon. — Csütörtökön, 21-én : Gringoire. Ne fogadj föl soha semmit. — Pénteken, 22-én : Stuart Mária. — Szombaton, 23-án: A jó barátok. — Vasárnap, 24-én : Acigány. Az operaház műsora. Hétfőn, 18-án nincs Előadás (a várszínházban: A navarrai lány, Sylvia.) — Kedden, 19-én: A cremonai hegedűs. A nappal és az éjjel. — Szerdán, 20-án nincs előadás (a várszínházban : Fidelio.) — Csütörtökön, 21-én: Moreilo Frigyes úr vendégfölléptével: A bajazzók. A nappal és az éjjel. — Pénteken, 22-én nincs előadás. — Szombaton, 23-án: A walkür. — Vasárnap, 24-én: Jancsi és Juliska. A nappal és az éjjel. A népszínház műsora: Vasárnap d. u.: Sárga csikó, este: Két Champignol. — Hétfőn: Két Champignol. — Kedden : Két Champignol. — Szerdán : Télen. — Csütörtökön: Papa felesége. — Pénteken : Két Champignol. — Szombaton: Télen. — Vasár nap d. u.: Lili, este: Télen. * (M. kir. operaház.) Zilli Emma asszony ma este Aida szerepében folytatta vendégszereplését, több szerencsével és több sikerrel, mint amennyi első föllépésének kijutott. Ma este kevésbbé tűnt föl a felső regiszterek erőtlensége és a középhangok sivár, színtelen merevsége; kevésbbé tremolázott és gondosan került minden túlzást ének és játékban. ízléssel énekelte az első felvonás nagy áriáját, igazi drámai erővel és erőteljes akcentusokkal a duettet Amnerissel és a nílusparti jelenés magán áriájában is sok sikerült momentuma volt. A mellett temperamentummal és szenvedélylyel látta el szerepének színészi részét és igazi olaszos modorban ugyan, de hévvel és tűzzel játszotta meg nagy jelenését Rhadameszszel. Minden nagyobb jelenését megtapsolták és egyes fölvonások után többször hívták a függöny elé, szóval : ma este valóságos succes-je is volt. Az előadás különben is egyike volt a legjobbaknak; Rhadameszt Broulik énekelte, olasz szöveggel, de egyébként művészi ízléssel és erővel. Takács kitűnő Amonasro és Ney méltóságteljes főpap volt, a fáraó szerepében pedig Szendrei is rászolgált a közönség tapsaira. A zenekart Grossmann karmester vezényelte. * (A nemzeti színházban) kezdik megbecsülni Shaksperet; volt közönség legutóbb Macbethre, volt ma III. Richardra is és előbb-utóbb a pénztáros is jó írónak fogja tartani az öreget, akinek műveire nem volt kár azt a pár új jelmezt készíttetni, melyeket az este bemutattak. Ki tudja, talán tisztességes díszletekre is kerül sor, sőt látnoki erővel olyan előadásokról is lehet álmodozni, ahol London falainál nem szerít tizenkét szál mindkét nembeli jámbor publikumot nyolc szál alabárdos egy sarokba, úgy, hogy üres maradjon a nagy kapu és az előtte levő tér, melyre semmi szükség sincs. Hiszen csak szegény Hastings lord fut elő, mint valami elkésett hordár. Jöhet oly idő is, amikor mások is megtanulják, mint Jászai Mari, hogyan kell azt a sok fránya nevű lordot és lédit szólítani, amire szintén mutatkozott ma némi hajlandóság. Szóval úgynevezett rendezést is lehet remélni, amit igazán megérdemel a jónevű szerző, aki utóvégre is bő alkalmat nyújtott a legszebb tablókra. A szereplők közt persze ezúttal is Jászai Mari emelkedett ki magasan, nagyon magasan. A többiek aztán átlag meglehetősen kicsinyek voltak, de igyekezetben nem volt hiány. Azok a sikerült jelenetek, melyeket Egressynek, Somlónak, Márkus Emíliának, Felekinének, Szacsvaynénak köszönhettünk, megmentettek az estből annyit, hogy közepes előadásról beszélhetünk és ez is csak valami. Túl szigorú volna megfeledkezni Gyenes érdemeiről; a sikerült jelenetekből ő is vindikálhat magának részt; mindjárt belépője dicséretreméltó volt, de a kívánatos gradáció majdnem teljesen elmaradt. A Gyenes Richardja még mindig várhatja azt a „nagyszabású“ művészt, aki megbirkózik az ilyen démoni erőt igénylő szereppel. * (A csizmadia mint kisértet.) Szigeti József híres népszínművét ma kellett volna adni a várszínházban a színészmenház javára. Közbejött akadályok miatt az előadást e hó 25-ére halasztották. A kis várszínház kétségkívül egészen meg fog telni közönséggel mert hiszen maga a szerző adja a címszerepet. Ki ne akarná látni az öreg Szigetit, a „hajdani“ színészt De maga a népszínmű is egyike színműirodalmunk legjelesebb termékeinek. Rendkívüli színszerűséggel van megcsinálva és jobbnál-jobb szerepek adnak alkalmat a színészeknek, hogy tehetségüket ragyogtassák. Küry Klára és a népszínház meg a nemzeti színház tagjai, akik az előadásban közre fognak működni, meg is fogják ragadni a jó alkalmat, így aztán nem is szükséges hangsúlyozni az előadás nemes célját. * (Hírek a népszínházból.) „Télen“ Bokor pályadíjat nyert népszínműve, mely eddig folyton zsúfolt házakat csinált, Komáromi Mariska pozsonyi vendégszereplése miatt a jövő héten csak szerdán kerülhet legközelebb szinre. — A felvidéki közművelődési egyesület javára e hó 30-án tartandó előadás programmjában az a változás történt, hogy a Lucullus lakomája élőkép helyére Shakespeare Erzsébet királyné előtt című igen hatásos, szép képet tették. Az előadás felől részletes fölvilágosítást adnak a nagy falragaszok. A Rózsavölgyi zenemű-kereskedés a jövő héten már elfogadja az előjegyzéseket. Az élőképekben résztvevő előkelő nők és férfiak névsorát hétfőn, a gr. Csáky Albin lakásán tartandó bizottsági ülésen fogják névleg megállapítani. A névsort közzé fogják tenni a hírlapokban. . ..Totodt lesz a címe a népszínház legközelebbi újdonságának. A kettős címszerepet Küry Klára fogja játszani és pedig a fiút is (Toto) a leányt is (Tata.) * (A „Liszt Ferenc zeneművészkor“) szerdán, f. hó 20-án esti fél 8 órakor tartja ez idei első házi hangversenyét a vigadó kis termében. Közreműködnek: Maleczkyné Jozefin assz., Beck Vilmos ur, Chovács K., Thomacs J. és Szendy A. tanár urak, Polónyi Elemér zongoraművész, a Grünfeld-Sebald-Riedl-Novalek-féle vonósnégyes és Kerner István ur. A műsor áll Bátor Izidor zongoraötöséből, Kerner J. és Poldini Ede dalaiból, Chovács új zongoraszonátájából és Liszt „Hungária“ című symph. költeményéből, melyet 2 zongorán fognak előadni. Tagsági és vendégjegyek válthatók a kör helyiségében (Andrássy út 24. I. em. Maleczky Vilmos háznagynál. Hangverseny után a vigadó éttermeiben ismerkedési estély lesz a két fuzionált egyesület tagjai között. * (Rossi Ernő Budapesten.) A világhírű olasz tragikus vendégjátékai iránt máris általános érdeklődés mutatkozik. Az igazgatósághoz már sok megrendelés érkezett páholyokért és ülőhelyekért. A műsort már a jövő héten teszik közzé. * (Gyermekszínház.) A gyermekszínházban holnap, 17-én közkívánatra a Hamupipőkét adják, amelynek címszerepét Feld Irén játszsza. Jegyeket már délelőtt lehet váltani. A legközelebbi újdonság „Mátyás király könyvtára“ lesz Mosdósy Imrétől. * (Színészjelöltek figyelmébe.) A színészegyesületben, mint már említettük, a felvételi vizsgálatokat a jövő hónap 10-én tartják meg. Folyamodásokat e hó 31-ig kell benyújtani, a később érkezett folyamodásokat nem veszik figyelembe. * (A budai dalárda) csütörtökön, i. é. március hó 21-dikén tartja meg a fővárosi vigadó termeiben Bellovics Imre karnagy igazgatása alatt dalestélyét, mégpedig a következő műsorral: 1. Fortuner É. Mi volt nekem a szerelem, férfikar. 2. a) Wienyanszky: Románc, b) Hubay : Scene de la Csárda. Hegedűn előadja Sigmund Sándor tanár ur. 3. Bellovics I.: Régi dal, régi dicsőség ; férfikar. 4. Schumann R.: Solo részek a Szerelmi daljátékból. Előadják : Rothauser Gizella és Várady Margit urhölgyek, Novák Dezső ur és Petrovics György egyleti tag ur. 5. Goldmark K. Tavasz csákja; férfikar zongora kísérettel. 6. Dalok. Énekli Várady Margit urhölgy. 7.Mendelssohn B.: Szerelem és bor; férfikar. 8. Schweida R.: Rászállott a vadgalamb a zöld ágra férfikar. * (Házi hangverseny) volt ma a mentő-egyesület üléstermében. Szabó József zongorázott, Somló Nándor énekelt, Schenk Arthur hegedült, dr. Aczél pedig fölolvasást tartott a sebkezelésről otthon. A műsor minden számát zajosan megtapsolták. * (A bécsi udvari opera Budapesten ) A fővárosi zenekedvelő közönség április hó elején oly műélvezetben fog részesülni, mely a legnagyobb ritkaságok közé tartozik és a legszélesebb körben feltűnést fog kelteni. Arról van szó t. i., hogy a bécsi udvari opera művész-személyzetének legelőkelőbb tagjai lerándulnak Bécsből és április hó 9. és 10-én két este egymásután összelőadást rendeznek a főv. iigarló nagytermében. A részletes műsort maga Jahn, az udvari opera igazgatója állította össze s körülbelül 10 dalműből fog állani, így például a „Tannhäuser“ híres septettje is előfordul a műsorban. Az előjegyzéseket a „Harmonia“ zenemű-kereskedés fogadja el, mely eme nagyszerű vállalat rendezésével meg van bízva. * (Komárony Harisba Pozsonyban.) Levelezőnk Írja : Krecsányi Ignác színtársulatánál valárki minden szót, eszembe jutottak szemrehányó, bús pillantásai. Szent isten, csak nem egy megtört liliom dúl most a karomra ? — Eljön az esküvőmre? — kérdezte, — jöjjön, minden bizonynyal és azontúl is, jöjjön el gyakran, töltse nálunk a nyarat. Hiszen én csak kénytelenségből megyek férjez, nem szeretem ezt az embert. Hiszen tudja, hogy nem szeretietem ! No, most már elég, nem kérek többet a falusi idillből. A kávéház ajtaján bocsánatot kértem, hogy nem tarthatok velük, mert a szerkesztőségbe kell már mennem. Ügygyel-bajjal megszabadultam végre, minek utána sok mindenfélét kellett megígérnem. Már indultam, mikor Lajos barátom utánam kiáltott. — Megállj csak öregem, mondta, én nem szeretem a mulatozást, de hát ma már mindegy. Aztán olyan fiatalon nem kerülünk többé össze. Hát míg te a dolgodat végzed, én haza szállítom az enyéimet, aztán vezess valami jó helyre, tudod, ahol istenesen lehet mulatni, legény módjára. Hiszen te ismered Budapestet, okvetetlenül van valami lebujod, te kópé. Hé, hé hé. Ezt is megígértem, de nem állhattam meg, hogy mégegyszer végig ne nézzek rajta. — Mit nézel? — Semmit, csak az jutott eszembe, hogy a te falud és Budapest között voltaképen nincs egyéb különbség, mint hogy itten ügyesebb szabók csinálják a kabátokat. — Ez már igaz, szólt Lajos barátom. De én Pesten is dolgoztatok ám eszében bízhatik, ebből a házasságból aligha lett volna valami. A fiataloknak ez a rejtőzködése és tettetett ellenszenve egészen más felé terelte a pletyka figyelmét. Nevetséges is róla beszélni, de hát te is jóllátó ember vagy, elmondhatom. Nézd hát a feleségemet, milyen derült, milyen boldog és jókedvű s milyen rokoni bizalommal turkál a sógor hajában. Hát lehetne-e ő ilyen nyugodt, ha csak egy csöpp igazság is volna abban, amit pletykálnak? A fiatalasszony csakugyan a legrokonibb bizalommal turkált a vőlegény vörös hajába, az meg nem kevesebb bizalommal fogta meg a turkáló kezet és tartogatta a magáéban. Ezt a momentumot érdekes falusi jelenségkép megjegyeztem magamnak, mert a városiaknál a kéz szorongatása csak szerelmesek tulajdonsága szokott lenni. — De hiszen, még csak nem is mondtam miből is áll az a pletyka. Hát azt suttogták, hogy Sanyi (végre a neve!) voltaképpen a feleségemhez jár. No ilyet! Aztán gúnyolódtak rajtam, hogy amit az egész falu tud, azt én nem látom, holott csak az irodaajtómat kellene kinyitnom. A balgák! Én két esztendőn keresztül tudtam a pletyka minden szavát és még sem nyitottam ki az irodám ajtaját. Hiszen én csak tudom, mi történik a házamnál! A feleségem szenvedélyes sakkozó és Sanyi sakkozottvele. Ő pedig azért állt be állandó partnernek, mivel ez jó ürügy volt, hogy Borcsához férjen. De hát persze, a buta falusiak unalmukba mindjárt botrányra gondolnak. — Aztán, ha kétkedtem volna is, el kellett volna oszolnia, mert épen a feleségem volt az, aki erőltette ezt a házasságot. De hát minek is beszéljünk erről az ostobaságról ? .Igyunk inkább ! Ittunk. Megvallom, az az elbeszélés különös reliefet adott a társaságnak. Ni, hát ezeknél az egyszerű embereknél is vannak ilyen pletykák? Ejnye, ejnye, milyen nagyszerű komédiás ez a Sanyi, ki se látszik belőle! Aztán néztem az ülése irányát — igazán, ha a szép asszony lába az enyémre tévedt, akkor inkább kereshette a Sanyiét, mint az uráét, aki messze volt tőle. — Gyerünk kávéházba — indítványozta Sanyi. Lajos barátom kedvetlen arccal hozzájárult az indítványhoz. — Nem szeretem a mulatozást, mondta, de hát a pezsgőre jót tesz majd egy kis fekete kávé. Fölkerekedtünk. Nem tudom, hogyan történt, de Borcsa kisasszony a karomba kapaszkodott s előttem Sanyi vitte Lajos barátom feleségét. Ez meg az öregekkel követett bennünket. — Ni, nem lesz féltékeny a vőlegénye? kérdeztem vaktában. Borcsa kisasszony sóhajtott s keserűen válaszolt: — Az ? Önre ? Hiszen nincs oka ! Megszorította a karomat. — Lássa, mondta elegikusan, az emberek változnak. Különösen a férfiak. Ó, a férfiak nagyon változnak. — Az asszonyok is, mondtam, hogy valamit mondjak. — Lehet, szólt ő, de én nem változtam. Csalódhattam, megadhattam magamat, de nem változom. Kezdtem izzadni. Oly célzatosan mondott