Pesti Hírlap, 1896. szeptember (18. évfolyam, 240-269. szám)

1896-09-29 / 268. szám

ajka nem érintheti többé más asszony ajakét, mon­dogatta szörnyű komoly képpel. És valóban, mint anachoróta élt és úgy is halt meg a szegény Percival, akinek sírja régen egyenlő a földdel és akiről otthon már az én gyerekkoromban is csak a hosszú Fabők, a kisbiró tudott mesélni, aki különben emlékezett még a francia futásra is és sok más épületes dos­tokra a nagy slendrián idejéből.­­ Artagnan. A román király életéből. Csak kevesen tudják, hogy Károly román ki­rály, akinek királyu­nk most vendége, harminc évvel ezelőtt Budapesten a becsületes szakácsmesterséget gyakorolta. Korona helyett vászonsipka volt a fején és főzőkanalat tartott a kezében, mely a fejedelmi jogar szorongatására érzett élénk viszketeget. Igaz, hogy csak egy napig tartott ez az állapot, de azt hiszszük, Károly király sohasem utazhatik át Buda­pesten, hogy az egynapi szakácskodás eszébe ne jutna. Hogy egy XIX. századbeli fejedelem ilyen kosztümbe induljon el, elfoglalni a trónját, várjon van-e operette, melynek pompásabb eszme képezze a fundamen­tumát. Károly király élete történetét ő maga írta meg két vaskos kötetben: »Egy szemtanú, mögé bújva. Könyvében sok okból legérdekesebb az a rész, mely­ben Románia fejedelmévé történt megválasztatásával foglalkozik. Könyvének e részéből itt idézünk: 1866. március 30-án, (nagypénteken), Düssel­dorfba érkezett Bratianu Ioan román követ és Károly király atyjától, Károly Antal hohenzollerni hercegtől kihallgatást kért. A kihallgatás másnap megtörtént és három óra hosszat tartott. Bratianu elmondotta a her­cegnek, hogy a román kormány, III. Napoleon taná­csát követve, a herceg másodszülött fiát, Károly her­ceget fogja a képviselőházban fejedelmit ajánlani. A herceg Bratianut meghivta ebédre, melyen Rauch ez­redes is részt vett. A beszélgetés nagyon élénken folyt, de mindig csak egy tárgy, Bukarest, Románia és a többi Balkán államok körül. Ebéd után Bratianu Károly herceghez lépett, e szavakkal: — Parisban sokat beszéltek nekem fenségedről; azt mondották, hogy Berlinben van. Nagyon boldog­nak érzem magamat, hogy itt találom fenségedet. Károly herceg azt válaszolta, hogy csak néhány napi szabadságra van otthon s hogy két nap múlva ismét bevonul ezredéhez Berlinbe. Azután hozzátette: — Annál inkább, mert nemsokára háborúnk lesz. Rauch ezredes Bratianut elkísérte szállodájába. Mikor visszatért, értesítette Károly herceget, hogy a román követ óhajtja, hogy a herceg fogadja őt ki­hallgatáson. A herceg beleegyezett. Este fél hét órakor Bratianu ismét megjelent a hercegi palotában és föl­ajánlotta neki a román fejedelmi koronát s egyúttal két óra hosszat tartó beszédben tájékoztatta Románia viszonyai felől. Rámutatott azokra a veszélyekre is, melyek Romániát környezik s amelyek érnék, ha az akkori kivételes állapotok még sokáig tartanának. Végül arra kérte a herceget, hogy fogadja el a feje­delemséget. Károly herceg azt válaszolta, hogy elég erőt érez ugyan magában a misszió elfogadására, de mégis attól tart, hogy talán majd nem felelhet meg nekie egészen. Emiatt most nem is adhat határozott választ. Azonkívül nincsen tájékoztatva a porosz ki­rály intenciói felől, akinek, mint a Hohenzollern­­ház fejének, engedélye nélkül ily fontos lépésre el nem határozhatja magát. Azután elváltak a nélkül, hogy a herceg köte­lező nyilatkozatot tett volna. Bratianu megígérte, hogy ebben az ügyben egyelőre nem fog további lépéseket enni. Düsseldorfból visszautazott Párisba. Április 4-ikén Károly herceg Frigyes porosz trónörököstől, a későbbi német császártól táviratot kapott, melyben értesítette, hogy a 2. számú gárda­­dragonyos ezredben századosnak neveztetett ki. A herceg e kineveztetésnek annál inkább örült, mert azt állították, hogy rangemelése azért történik lasab­­ban, mint a többi királyi hercegeknél, mert rossz né­­ven veszik szabadelvű nézeteit, (miket atyjától örö­költ) és azt, hogy sokat forgolódik a liberális fölfogású polgári körökben. Másnap visszautazott Berlinbe. Április 19-én jelentkezett nála Keudel követ­­ségi tanácsos, aki Bismarck gróf porosz miniszter­­elnök nevében jött. Bismarck lábbaja miatt ágyban fekszik, mondotta Keudel, különben személyesen jött volna el, így arra kéreti a herceget, látogassa meg ő. Károly herceg megígérte, hogy déli fél egy órakor ott lesz a miniszterelnöknél. Előbb elment a trónörökös­höz, de nem találta a lakásán. Onnan Bismarckhoz ment, aki a másfél óra hosszat tartó társalkodást így kezdette: — Magamhoz kérettem fenségedet, hogyha megengedi e kifejezést, mint barát és tanácsadó, nem pedig mint államférfi, beszélek önnel, önt egy egész nemzet egyhangúlag fejedelemévé választotta meg. Fogadja el a missziót és menjen egyenest abba az országba, amely fölött uralkodni hivatva van. A herceg azt válaszolta, hogy a király bele­egyezése nélkül nem szánhatja el magát erre a lé­pésre, noha elég bátorságot érez magában a válasz­tást efogadni.­­— Annál jobb, mondotta Bismarck. Önnek nin­csen szüksége a király direkt beleegyezésére. Kérjen tőle szabadságot, még­pedig a külföldre. A királynak elég finom érzéke van, hogy megértse az ön szándé­kát. Azonfelül így fölszabadítja őt a döntés föladatá­tól, ami nagyon is kedvére lesz, mert politikai szem­pontok által elhatározásában akadályozva van. A kül­földről azután a hadsereg kötelékéből való elbocsátását kéri és a legs­zigorubb inkognitóban Párisba utazik s ott titokban kihallgatást kér a császártól. Mondja el neki szándékát és kérje meg arra, hogy a többi ha­talomnál vesse ön mellett latba a befolyását. Véle­ményem szerint ez az egyetlen mód, ahogyan e dolog lebonyolításához hozzá kell fogni. Ha ez az ügy a párisi konferencia elé kerül, akkor nem hónapokig, hanem évekig lehet kihúzni­. A kérdésben legköze­lebbről érdekelt felek, Oroszország és Törökország, ön ellen lesznek. Anglia, Olaszország és Franciaor­szág ellenben ön mellett. A leghevesebben Ausztria fog tiltakozni, de épen ő tőle kell legkevesebbet tar­tania, mert nemsokára hosszú időre máshol fogok neki foglalkozást adni . . . (Három hónappal később azután be is ütött Königgraetz.) Ami Poroszországot illeti, hát én is hevesen fogom az ön, jelöltetését megtámadni. Oroszország miatt nem tehetek máskép. Első­sorban állampoliti­kát kell csinálnom s csak azután csinálhatok családi politikát. De fenséged az én ellenkezésemmel ne tö­rődjék. Se velem, se a királylyal. Hanem utazzék minél előbb Romániába­n foglalja el a trónt. Ha Európa fait accompli előtt fog állani, akkor egészen máskép beszél majd. A legközelebbről érdekelt hatal­mak tiltakozni fognak ugyan, de a tiltakozás a pa­piroson marad. A bevégzett tényt nem lehet meg nem történtté tenni. Károly herceg megígérte, hogy így fog csele­kedni. Este találkozott a trónörökössel, aki majdnem szóról-szóra ismételte azt, amit Bismarck mondott. A trónörököstől a királyhoz ment. Vilmos királynak nem tetszett, hogy egy Hohenzollern a török szultán vazal­lusa legyen. Még inkább nem tetszett neki a politikai konstelláció a Keleten. Könnyen megeshetett, hogy a fejedelmet országából kikergetik, ami még nagyobb botrány volna, mint török alattvalónak lenni. — Nem sokáig fogok török alattvaló lenni, — válaszolt a herceg. — A csatatéren fogom országom függetlenségét kiküzdeni. A király erre nem válaszolt. Hanem megindul­­tan a kezét nyújtotta feléje. — Isten áldjon meg, mondotta. Másnap a herceg ismét elment Bismarckhoz , tudtára adta, hogy elfogadja a román trónt. — Helyes, — mondotta Bismarck. — Tegyen úgy amint mondottam. Utazzék rögtön Párisba, onnan pe­dig minél gyorsabban országába. Útközben írjon a cárnak levelet, melyben kérje őt arra, hogy erősítse meg fejedelemségében, ígérje meg neki, hogy taná­­csait mindig követni fogja s engedje vele sejtetni, hogy a cári családból szeretne megnősülni. Bismarcktól a herceg egyenesen a vonathoz haj­tatott s visszautazott Düsszeldorfba. Egy napi ott­­időzés után folytatta útját Párisba. Épen egy nap­pal előbb, hogy odaért, vetette el a párisi konferen­cia megválasztatását. Minden úgy történt, ahogyan Bismarck mondotta. Oroszország, Poroszország, Ausz­tria és Törökország a választás ellen nyilatkozott, a többi nagyhatalom mellette. A herceg kihallgatást kért III. Napóleontól A császár nyomban fogadta s azt mondotta, hogy ne törődjék a konferencia határozatával, hanem utazzék rög­tön Romániába. Marseilleben már vár reája egy hajó, amely majd a tengeren odaviszi. A herceg azonban kijelentette, hogy inkább a rövidebb útón, Ausztrián keresztül utazik oda. Napóleon figyelmeztette őt, hogy felismerik és letartóztatják. — Ausztriában nincsenek ismerőseim, — vála­szolt a heceg. Francia útlevéllel ellátva, még aznap útra kelt. Mikor Bécsben leszállott a vonatról, megismerte őt egy katonatiszt, aki vele együtt harcolt a Schleswig­­holsteini hadjáratban. Az osztrák tiszt észrevette a herceg zavarát. Emiatt hozzálépett s biztosította őt arról, hogy nem fogja őt elárulni. — Nem vagyok titkos rendőr, — mondotta — és a politikával nem törődöm. A herceget e kijelentés némileg megnyugtatta, de azért mégis kellemetlenül érezte magát. Emiatt átöltözött szakácsnak s igy folytatta útját a hajón s mint szakács egy napig megállapodott Budapesten, hogy arra az esetre, ha üldözik, üldözőit tévútra ve­zesse, 1866. május 18-dikán Budapestről folytatta út­ját s május 22-ikén Bukarestbe érkezett. Bukarestben legelső dolga az volt, hogy I. Fe­renc József királyhoz levelet intézett, amelyben bocsá­natot kért azért, hogy mint valami csavargó lopta magát keresztül országán. Levelében megígérte, hogy sohasem fog vele szemben ellenséges szándékkal föl­lépni. Ezt az ígéretet Károly király mai napig híven megtartotta. Pedig milyen kisértésnek volt kitéve, mi­kor két hónappal később Bismarck megbízásából megjelentek nála Türr István és Ebner tábornokok, a magyar emigráció e legszélső tagjai, hogy fölajánl­ják neki a magyar koronát is. Igazán csak a kezét kellett volna érte kinyújtania. Poroszország északról, Olaszország délről támadta meg Ausztriát, neki pedig keletről kellett volna ezt tennie. De a szakácsnak átöltözött herceg, aki „mint valami csavargó lopta magát keresztül Magyarorszá­gon“, nem tudta becsületével megegyeztetni, hogy önként tett ígéretét megszegve, most mint király tér­jen ide vissza. Ilyen férfiú Károly román király, S. A. P­ESTI HÍRLAP Az 1 nemzetközi Gabelsberger gyors­író-kongresszus­ A Gablesberger gyorsíró-kongresszusnak ma volt a harmadik napja. A mai ülésnek, amelyet a képviselőházban tartottak meglehetős számú tag jelen­létében, szaktanácskozások voltak a tárgyai. Az ülést Jankovics István nyitotta meg, aki be­jelentette, hogy az első előadó Gopcsa László dr. lesz és előadását németül Fabró Henrik dr. fogja el­mondani. Gopcsa László dr. gyorsiró-tanár és a gyorsírás­­tanárokat képesítő miniszteri bizottság tagja, a ma­gyar gyorsirás terjesztéséről és fejlesztéséről címen rajzolta 1890. év óta a magyar gyorsirás rohamos terjedését a katonai, a papi, a női és a kereskedelmi körökben és fejtegette a gyorsirászat hatását a sajtóra, a telefonra, a fonográfra és az írógépekre. Határozati javaslata a következő: mondja ki a kongresszus, hogy a Gabelsberger-Markovics-rendszert az országban to­vábbra is minden megengedett eszközzel terjesztendő­­nek és fejlesztendőnek véli. (Taps és éljenzés.) Elnök Gopcsa László dr.-nak az előadásért kö­szönetet szavaztat, úgyszintén köszönetet szavaznak Schober Ernő képviselőházi jegyzőnek is, aki megje­lent a kongresszuson és ezzel kifejezte érdeklődését a gyorsírás iránt. Fabró Henrik dr. következett ezután, aki né­metül mondotta el Gopcsa előadását. Fabró előadása után Kapossy Lucián dr. az előadáshoz hozzászólva elmondotta, hogy a Komárom megyei egyházmegye gondnoka, Darányi Ignác any­­nyira vitte megyéjében a gyorsírás ügyét, hogy "a tanulók eddigi számát 30-ról 180-ra szöktette föl. Darányi ugyanis elrendelte, hogy azok a tanulók, akik az iskolában valami jótéteményben részesülnek, kötelesek a gyorsírást tanulni. Indítványozta, hogy ezért elismerést szavazzanak a miniszternek. A kongresszus nagy lelkesedéssel határozattá emelte ezt. A következő előadó Neubauer József volt, aki a szerzői tulajdonjog elveinek a gyorsírásra való al­kalmazásáról értekezett. Rá­mutatott azokra a vissza­élésekre, amelyek manapság a sztenográfiai rend­szer és módszer ellen elkövettetnek, azok ellen állást

Next