Pesti Hírlap, 1896. december (18. évfolyam, 331-360. szám)

1896-12-13 / 343. szám

___8-PESTI HÍRLAP 1896. december'lR.' kmcmd és Heredia ismét szonetteket intéztek az is tépi darabhoz, akit az ovációk annyira meghatottak, hogy '«Írva fakadt. Végül virágeső bocsátkozott a színpadra, '^majd még több száz jóbarát és tisztelő vonult el Sa­rah mellett és vége-hossza nem volt a kézszorítások­­nak és ölelkezéseknek. A művésznő fia és menye is jelen voltak. Némi lehangoltságot keltett, hogy a becsület­­rend jelvénye, amelynek megérkezését már az ünne­pélyre várták, elmaradt. Azt hiszik azonban, hogy a fölmerült nehézségeket már január 1-jére el­hárítják. Számtalan levél és távirat érkezett a művész­nőhöz. Calve Emma New­ Yorkból sürgönyzött, a londoni Lyceum-színház tagjai nevében Irving küldött táviratot. Chicagóból, Pétervárról és még sok más kül­földi városból üdvözölték Bernhardt Saraht. A Comédie Française, ami elég különös, alig volt képviselve. Az intézet vezetői hír szerint eltiltot­ták a tagokat attól, hogy az ünneplésben részt vegye­nek. Az esetet nagyban kommentálják. IRODALOM. * (Nicole levelei.) Ha csak száraz számokban mondja is el az ember, hogy Parisban milyen meny­­nyisége jelenik meg a könyveknek havonként, sőt he­tenként, már abból elképzelhetjük, hogy annyi között csakugyan nem minden könyv tesz számot s hogy annak sok jó tulajdonságot kell magában egyesítenie, amelyik a könyvek ilyen tömege közt is olyan osz­tatlan tetszést, érdeklődést kelt, mint Bergeret Gaston regénye, a Nicole levelei. S úgy is van : a könyv épen azon vonásokat egyesíti magában, amelyek a legalkalmasabbak arra, hogy egy könyvet élvezetes, vonzó olvasmánynyá tegyenek. Az a kitüntetés meg már épen a legritkábban jut osztályrészéül egy könyv­nek, ami Nicole leveleit érte; az egyik francia lap ugyanis megszavaztatta egész olvasó közönségét s a válaszok százával érkeztek azon kérdésekre, hogy ki mit követne, mit tenne máskép azok közül, amit Ni­cole, ez a kis „vraie parisienne“ tesz eljegyzése előtt, menyaszonysága alatt és menyecske korában. Men a könyv tartalmát ez teszi. Nicole maga meséli el a dol­gokat legjobb barátnőjének írott leveleiben s teszi ezt oly stylussal, hogy az olvasó hölgyközönség már azért is megszereti Bergeret Gastont, mert ilyen levélírási talentumot tulajdonít a nőknek. Nincs az a leány vagy fiatal asszony, aki ne találná meg saját gondo­latai, nézetei közül egynek-egynek visszhangját, mikor ezeket a lapokat olvassa, hol Nicole a rokonságnak a férjhez adás körüli buzgolkodásáról, a hozománykér­désről, a mátkaság idejéről, az esküvőről, a nászútról, az új körbe jutásról, a férj családjával való megis­merkedésről, apró pervatvarokról s viszont sok szép óráról ír. Az események közé beszélt megfigyelések mindegyike annyira élénk és igaz, hogy az olvasó önkéntelenül azt mondja: Érezni éreztük ezt mind­nyájan, de kimondva és igy kimondva, most hallom először. A könyvet Győry Ilona forditotta magyarra s a Légrády testvérek cég adta ki díszes aranynyomásu kiállításban. Ára kötve é­­rt, fűzve 3 frt. * (A magyar stílus.) Irta: Kulcsár Endre. I. kötet. A kifejezés ereje. Azon a vidéken, ahol a magyar nyelv megmaradt szűzi tisztaságában s a nép ajakon ma is Csokonai tőrülmetszett magyar be­széde hangzik, történt az első kísérlet a magyar stilus sajátosságainak s e sajátosság törvényeinek alapvető megmagyarázására. S a kísérlet bevált. Kul­csár fejtegetéseit a nyelv legegyszerűbb s legelső mű­vészi alkotására, a szóra s a szerkezetileg és értelmi­leg állandó egységet alkotó szólásmódra alapítja. El­lentétben az eddigi, hogy úgy mondjuk, világpolgárias stilisztikai könyvekkel, amelyekben a stílus általános szabályai között szinte elveszett a legfőbb, a legfon­tosabb követelmény, a magyarosság, ebben a könyv­ben a nyelv stílusát hirdetik a stílus fejtegetésében egyetlen zsinórmértékül. Mivel pedig a nyelv stílusa a népköltészetben és közmondásokban nyilatkozik meg legtökéletesebben, legkivált ezekre támaszkodik s az egyénit csak annyiban méltatja, amennyiben a nyelv stílusának megfelelően képes közölni gondola­tait. A könyv magyar minden izében, de legkevésbbé sem magyaroskodó. Nem gáncsolja az oly idegensze­rűségeket, melyek a nyelv stílusába nem kifogásol­ható szerkezetek például közmondások, révén jutottak be, de annál élesebben megrótja az egyéni stílusnak ama tévedezéseit, amelyek analógia nélkül, vagy ha­nyagságból magzottak föl, vagy pedig a teremtő erő híjának bizonyítékai. Kulcsár nemcsak kiváló nyelv­tudós, hanem elsőrangú nyelvművész is. Tóth Béla munckáin kívül ilyen zamatos magyarságú munka egyhamar nem került ki a sajtó alól. Azonfelül ezer­nyi, a nép ajkáról ellesett, a népköltészeti maradvá­nyokból s nyelvbeli remekíróinkból kihalászott példa emeli becsét. * (Múlt és jelen) a címe ifj. gróf Bälden Miklós most megjelent kötetének, amely két részből áll. Az elsőben regidűsb gróf Bethlen János nagyér­­dekű leveleit közli, a másodikban pedig regényt nyújt, amelyben a szerző bizonyos elfogultsággal állítja elő az ő kieszelte „keresztény és zsidó morált.“ Igen természetes, hogy a könyv első része jóval fölötte áll a másodiknak. * (Lóutasítás.) Hegg Károly százados az is­métlőpuska hordképességét, valamint a lóutasítás elő­készítő oktatásához szükséges adatokat két „Táblá­zatiban összeállította és kiadta. E jóravaló munkát a honvédelmi miniszter felülvizsgáltatta s a honvéd­gyalogságnak ajánlta. Megrendelhető a szerzőnél — Győrben. * (Böngérfi János) ugyancsak munkálkodott a karácsonyi könyvpiac számára. Csak a minap em­lékeztünk meg Békés Gáspár címü könyvéről, most meg egyszerre négy művét küldik be. Ezek az állha­tatlan herceg, Messze-messze napkeleten, Még az Óperenciás tengeren is túl, Hegyeken-völgyeken Által. Mindmegannyi szépen kiállított, képekkel tarkított mesekönyv és a fiatalság bizonyára meg fog örülni a jeles- pedagógus író legújabb műveinek. Ezek a köny­vek Nagel Ottónál jelentek meg. A pozsonyi Stampfel­­cég pedig kiadta a Hun mondák könyvét, amely szin­tén Böngérfi tollát dicséri. * (Közgazdasági és statisztikai évkönyv, 1894­— 95.) A m. tud. akadémia nemzetgazdasági bizottságának megbízásából és az orsz. kir. statiszti­kai hivatal támogatásával Jekelfalussy József és Vargha Gyula által szerkesztett évkönyv 8—9 év­folyama is megjelent, az Athaeneum kiadásában, vá­szonba kötve, 496 lapon. A könyv az eddigi rend­szerben hozza a két év statisztikai anyagának legfon­tosabb részét, ismert jóságú földolgozásban. Ez egy­­­uttal a sorban az utolsó is. A következő (1896-dik) év anyagát már a hivatalos kiadvány fogja össze­gyűjtve a nagy közönség kezébe adni. * (Uj könyvek.) A jövő évre szóló naptárak közül megjelent az Athenaeum kiadásában az 1897-ik évi Nagy képes naptár. Ugyancsak az említett kiadó­nál megjelent az Olvasótár című gyűjteményben Gyarmathy Zsigánótól Régi urak, uj parasztok címen eredet elbeszéléseket tartalmazó kötet, valamint Paul Bourget Végzetes idill regényének magyar for­dítása. * (Alsófehér vármegye magyar népe.) Ily címen Lázár István főgimnáziumi tanár néprajzi ta­nulmányt irt és adott ki Nagy-Enyeden. Tíz fejezet­ben tárgyalja az értékes mű Alsófehérmegye antro­pológiáját, a magyar nép építkezését, ruházatát, élel­mét, foglalkozásait, szokásait, a néphit alakjait, nép­nyelvet és népköltészetet. Az adatok tudományos ala­possággal vannak összegyűjtve és földolgozva. Stílusa élénk és közvetlen. Különösen érdekessé teszi az is­mertetést az, hogy — mint a végeredmények mutat­ják — Alsófehér vármegye magyar népe kettős ha­tásnak volt és van állandóan kitéve : az oláh és szé­kely szomszédság hatásának. A munka fametszetei és fénynyomata képekkel van illusztrálva. ' tv •__/ KÉPZŐMŰVÉSZET. * (A műterem-hiány), mely annak idején olyan forrongást keltett művészeink közt, hogy a kul­tuszminiszterhez is küldöttséget menesztettek valamely alkalmas helyen emelendő atalier-bérház ügyében, legközelebb ismét szőnyegre kerül. Az orsz. képzőmű­vészeti társulat már kérdést is intézett művészeinkhez, hogy ki mekkora műtermet óhajtana bérelni ? Miután a magánvállalkozás semmi hajlandóságot se mutat atelier-bérházak építésére, nagyon üdvösnek tartjuk, ha akár a képzőművészeti társulat, akár a kormány mielőbb kellő műtermeket épít művészeinknek, annyi­val is inkább, mert a művészet támogatásának e módja igen tisztességes hasznot hajtó vállalat is lesz. * (A nemzetközi tavaszi műkiállítás) be­jelentési lapját már szétküldték a kiállításra meghívott magyar és külföldi művészeknek. A kiállítás április hó 15-től június hó 15-ig tart s művészi érték dolgá­ban bizonyára összhangban lesz az új műcsarnok nagyszabású helyiségeivel. * (Kölcsey Ferenc szobra) Kölcsey Ferenc­nek, a nagy írónak és hazafinak Károlyi István gróf bőkezűségéből emlékszobrot állítanak Nagy-Károlyban. A szobrot Kallós Ede, a jeles szobrász mintázta és Parisban öntötték ércbe az első francia öntőmnűhelyben. Kallós a napokban Pak­sban járt és átvette a szobrot, melynek öntése kitűnően sikerült. A szobrot egyene­sen Nagy-Károlyba szállítják és elhelyezik talapza­tán. A leleplezés nagy ünnepélyességek közt a jövő tavaszon lesz. * (Az aradi vértanuk.) Thorma Jánosnak, a nagytehetségű fiatal festőnek az aradi vértanúk ki­végzését ábrázoló nagy festménye, mely a kiállítás alatt a városligetben volt látható, ma indult el Pá­riába. A művész ugyanis a párisi szalonban állítja ki képét, mely idehaza oly nagy hatást tett. Thorma különben a napokban Madridba utazik, hogy a nagy spanyol festők­ történeti képeit tanulmányozza. Mulatságok. (Sikerült estélyt) rendezett ma este a belvá­rosi polgári kör koronaherceg-utcai helyiségében s nagyszámú elegáns közönség gyönyörködött az ízlése­sen összeállított hangverseny minden egyes számában. Keczeri Irén, a nemzeti színház kedves tagja, kezdte meg szavalattal a hangversenyt. A „Három a daru” költeményt adta elő általános tetszés mellett. Utána De Ponty Irlbeck Betti asszony hallatta erőteljes alt hangját, ízléssel énekelte el Brahms és Schumann egy-egy dalát, amit az általános tapsra meg kellett toldania egy csinos magyar dallal is. Turzsánszky Mária kisasszony ügyesen zongorázta el Leschetitzky egy bájos tarantelláját. Szendrey Lajos, az operaház tagja pedig hatalmas bass-barytonján két német és egy magyar dalt adott elő óriási tapsvihar mellett. Piéce de resistenceul Haraszthy Hermin, a vígszín­ház művésznője, Poe Edgar »A holló» című költe­ményét szavalta el annyi érzéssel és hatással, hogy szavalata után a lármás tapsra többször kellett a pó­diumon megjelennie. A bájos művésznő toalettje is nagy hatást keltett és úgyszólván őt rajongta körül egész este a pezsgővérű fiatalság. A rendezés érdeme Szacelláry miniszteri osztálytanácsosé, aki minden kényelmet biztosított a közönségnek, a művésznőket pedig pompás bokrétákkal tisztelte meg a kör nevé­ben. A jelenvolt hölgyek közül a következők neveit közölhetjük : Jesskó Adrianné, dr Abonyi Józsefné,­ Zau­schek Cölesztin, Lőwy Malvin, Reich Ernesztin, Jezovitz Irén, Szekulesz Edéné, Grosz Árminné, Schot­­tola Ernőné, Dunkel Norbertné, dr Horváth Jánosné, Dolecskóné és leánya Margit, Hubert Antalné, özvi Kövér Józsefné, Simonovics Rózsa, Beck Janka, Ber­talan Irén, Stessel Margit, Siessel Róza, Stessel Já­­nosné, dr Sternfeldné, Neugebauer Linda, Strausz Lajosné és leánya Sarolta, Buschmann Ferencné és leányai, Jolán és Ilonka, dr Csányiné, Szántó Mária és Jeanya Jolán, Elkán Oszkárné, Elkán Elza, Bossá­­nyi Gizella, Simonovics Rózsi, Földvári I.-né, Halmi Pálné stb. Az estélyt reggelig tartó tánc követte. * Az Atlata-bály rendező bizottsága is meg­alakult s megválasztotta tisztikarát. Elnök gróf An­­drássy Géza, a M. A. C. elnöke, alelnökök : Dr Gerenday György és ifj. gróf Széchenyi Imre, mint a M. A C. alelnökei, továbbá Lisznyai D. Tihamér és gróf Csekonics Gyula, titkár: Krepelka D. Béla, pénztáros: Paulai Viktor, ellenőr: Szilágyi Viktor, jegyzők: báró Győrffy Samu, Gyulay Elemér, Monnó Leonidás, ifj Vida Lajos. A bál febr. 1-én lesz a fővárosi vigadóban. A bálbizottság irodája : VIII. Szentkirályi utca 22. A bálbizottság a táncrendet nyilvános pályázat alapján határozza meg, a pályázat feltételei a M. A. C. casinójában, valamint a műegye­temen tudhatók meg. A bpetstl posta- és távirda-tisztviselők ének- és zeneegyesülete által a vigadó kistermében, 1896. december 15 én rendezendő ének- és zenees­tély műsora a következő: 1.) Fuchs R. Serenade: Előadja az egyesület zenekara. 2.) a. Schäffer H: A posta az erdőben, b. Gretry: Az őrsereg. Előadja az egyesület énekkara. 3.) Káldy Gy: Változatok. Énekli: Szilágyiné, Bárdossy Ilona, operaénekesnő. 4.) a. Chopin:­­ Nocturne, b. Liszt: Concert-etude. Polonyi: Valse caprice. Előadja: Polonyi Elemér zongoraművész. 5.) Zimay L : Suhog a szél. Előadja: az egyesület énekkara. 6.) Gaál F: A rózsa temetése. Előadja az egyesület ének- és zenekara. * Malom bál. A főváros egyik legélénkebb tár­­sasegyesületében tegnap tartotta meg alakuló ülését megveri Krausz Lajos kir. tanácsos elnöklete alatt a malom­bál rendező-bizottsága. Elhatározták, hogy jövő évi február hó 13-án a fővárosi vigadó összes termeiben elite-bált rendeznek, melynek bizottságát meg is alakították. Tiszteletbeli elnök lett megyeri Krausz Lajos, a bál elnökei König Lajos és Bayer Ede, a bizottságnak 200 tagja van. A hírlapírók nyugdíjintézetének a bizottság a jövedelem egy részét juttatja. 20—20 frankos arany pályadíjat tűztek ki a meghívó és a táncrend tervezetére. Festi Hírlap- Ama­­ előfizetőink, kiknek előfizetése dec. 15-én lejár, lapunk mai számával posta­­utalványt kapnak, mely kellőleg, kitöltve, az előfizetés megújítására legjobban alkalmazható. Figyelmeztetjük ama­t, előfizetőinket, a­kiknek előfizetésük dec. 15-én lejár, az elő­fizetés megújítására, hogy a lap megküldése fönnakadást ne szenvedjen. Mutatványszámokat oly helyekre, a­hol lapunk egyes számai nem kaphatók, egy leve­lezőlapon nyilvánított óhajra bárkinek öt napig ingyen és bérmentve küldünk. A Pesti Hírlapra előfizetni minden naptól kezdve lehet. A Pesti Hírlap kiadóhivatala

Next