Pesti Hírlap, 1897. május (19. évfolyam, 120-150. szám)
1897-05-01 / 120. szám
1897. május 1. PESTI HÍRLAP _______________________3 . Orosz-osztrák-magyar entente. Az érdekközösség, mely a két hatalmas birodalom uralkodója között imént Pétervárott proklamáltatott, az európai béke legszilárdabb, messze fénylő oszlopának tűnik föl. Nem külön egyezségnek, nem külön hatalmi vagy hódítási céloknak kiindulási pontja, hanem fölépítése egy erős kikötőnek, megteremtése egy erős öbölnek, hol Európa összes békebarátai horgonyt vethetnek, anélkül, hogy valaki fölöttük uralkodni vagy jól fölfogott, nem utópiákra építkező érdekeiket csorbítani akarná. Az európai hatalmak békeligájának mozaikjában a két szorosan egymáshoz illeszkedett fő rész, mely az egésznek központját képezi s amely körül a többiek egymást védve, egymást támogatva a méltányosság és igazság hevéből egygyé forrasztódnak. Ami Pétervárt történt, az a nagy nyilvánosság előtt meglepetésnek tűnhetik. De a nagyhatalmak kormányai előtt nem. Ezek tudták, hogy ott a század egyik legreálisabb békeaktusa van készülőben, mely mintegy varázsszóra megdermeszti mindazokat a békebontó törekvéseket, melyeket nem iniciálnak jogosult aspirációk, a népek javára és fejlődésére szolgáló célok. Az első közös szó, mely az orosz fővárosban fölhangzott, a keletnek hirdeti a régen nélkülözött békét. A két uralkodó kormányai egy időben keltezett s teljesen egyenlő tartalommal, egyenlő szövegezéssel szerkesztett, egy és ugyanazon időben szétküldött jegyzéket intéztek a román, szerb, bolgár és montenegrói kabinetekhez, melyben Ausztria-Magyarország és Oroszország uralkodói teljes megelégedésüknek adnak kifejezést ama politika fölött, melyet a fölnevezett kormányok a keleti bonyodalom jelen fázisában követtek. Ezen elismerésükhöz azt a nagyjelentőségű nyilatkozatot fűzték, hogy mindketten szilárdan el vannak határozva, az általános békét és a rend elvét a jelenlegi status quo alapján föntartani. E jegyzéket a Balkán fészkelődő elemei szörnyű bombának fogják venni, mely szétrobbantja összes kedvenc álmaikat; pedig hát a legnagyobb áldás, mely az ottani népeket érhette, félreismerhetlenül megjelölvén a békés fejlődés irányát, melyet ha követnek, magukat erőssé, gazdaggá, tiszteltté tehetik s az európai civilizáció keleti hordozóivá emelhetik. Az uralkodók e közös jegyzéke után a Balkán kis népei többé nem reménykedhetnek titkos protekciókban, melyek a Newa partjáról a bujtogatás emésztő tüzét élesztik, a rend, béke s a szomszédok nyugalma ellen. A Balkánon ezentúl teljes békének és rendnek kell lenni és tudni fogják, hogy , erről többé nem feledkezhetnek meg, mert rögtön lesz, ki rendet csináljon. Az illető kormányoknak is hatalmas erkölcsi támogatásul szolgál a pétervári közös szó, mert abban meglelik az erőt a hazafiatlan pártoskodók, lelkiismeretlen ambiciózusok ellen. Remélhetjük, hogy ezután hazánknak oktalanul kifelé gravitáló elemei is nyugodtabbak lesznek s kevésbbé fogják a közös haza emlőit megvetni. Rehabilitált főjegyző. Diószeghy Györgyöt, Miskolc város főjegyzőjét, mintegy tíz hónappal ezelőtt egy följelentés alapján felfüggesztették volt állásától. A vizsgálat után előbb az alispán, majd a megyei közigazgatási bizottság is fölmentette és hivatalába visszahelyezték. Miskolc város képviselőtestülete e két határozat ellen is felebbezéssel élt. Mostérkezett le a belügyminisztertől a megyéhez a harmadfokú határozat, mely Diószeghyt időközben elfoglalt állásában megerősíti. E jóváhagyó határozat épen György napján érkezett. Sokan üdvözölték is aznap a most már teljesen rehabilitált főjegyzőt. A magánbecsület. (Az igazságügyi bizottság ülése.) A képviselőház igazságügyi bizottsága Fabiny Teofil elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. (Előadó Chorin Ferenc.) Hódossy Imre a javaslat azon intézkedésében, mely a sajtóra vonatkozik, nagyon közelről érintettnek látja a sajtószabadságot, alkotmányunk biztosítékainak egyikét. Teljesen meg lehet ennélfogva érteni azt a nyugtalanságot, melyet ez intézkedés a közvéleményben keltett, különösen azon tapasztalat után, hogy járásbíróságok s rendőrbiróságok maguknak kezdik arrogálni a sajtóügyekben való ítélkezés jogát s hogy a kormány ez ellen nemcsak nem foglal állást, sőt a jelen javaslat indokolása szerint azt egészen természetesnek és helyesnek látszik tartani. Oly infrakció ez abba a rendszerbe, melyet az 1848. törvényhozás a sajtóra nézve alkotott, hogy a közvélemény megriadása teljesen érthető és indokolt. Épen az lett volna sajnálatos dolog, ha a közvélemény elfásultan nézi, miként húzzák ki a közszabadságok alól a gyékényt. Nem tagadja szóló, hogy akik puszta rágalmazási célból közleményeket tesznek közzé, nem tisztességes emberek, de váljon azok a rablók, gyilkosok és hazaárulók, akik most az esküdtbíróság elé utaltatnak, különb emberek-e ? Nem állhat meg az esküdtszéki eljárás költségességéből s az esküdtbíróságok megterheltetéséből merített indok sem, amidőn egy nagy alkotmányjogi garancia fönntartásáról vagy meggyöngítéséről van szó. Történhetnek visszaélések a sajtószabadsággal is, mint bármely más intézménynyel, de azért, hogy ezek ne történhessenek, nem szabad magát az intézményt veszélyeztetni. A sajtószabadság vetekedik a népképviselet intézményével a közszabadság s közjó, megóvása szempontjából, sőt bizonyos tekintetben ennél is fontosabb és magának a népképviseletnek is a leghathatósabb támasza. A népképviseletet meghamisítani s elnémítani sokkal könnyebb, mint a szabad sajtót; fontos érdekek követelik tehát, hogy a sajtó szabadsága ne gyöngíttessék; pedig ha nem tartatik azon fontos garanciákkal fönn, amint 1848-ban megalkották, abban az esetben a sajtó nem lesz képes a maga megnyilatkozási és ellenőrzési hivatásának teljes mértékben megfelelni. Nagy tévedés azt hinni, hogy visszaélésedet, melyek közelről érdeklik a közérdeket, csakis köztisztviselők követhetnek el. Nincs semmi motívum arra, hogy p. a közönséget zsebelő magánegyének machinációit ne lehessen az esküdtszéki eljárás garanciája alatt megvitágítania a sajtónak. A 16-ik §: a legszerencsétlenebb kísérletek egyike abban az irányban, hogy ritkábbak legyenek az oly visszaélések, melyekben nem a közérdek, hanem a magánboszú vagy zsarolás vezérli az illetőket. S a vita folyamán már fölmerült további javaslatok épen oly keveset érnek, mert nem az a döntő, hogy magánegyén ellen követtetik el a sértés, hanem hogy közérdekből, bona fide történik-e s valóságot foglal-e magában a sajtóközlemény. Ez esetben nincs deliktum, akár tisztviselőre, akár bárminő más egyénre vonatkozik a támadás. Az indítványba hozott többi szövegezések csak oly határozatlanok, mint a törvényjavaslat és a következésük csak az volna, hogy a judikatúra mindinkább kiterjesztené a maga hatalmi körét mindaddig, míg az egész sajtószabadságot megrontaná. A 16. §-sal szóló a sajtószabadságon oly rést látna ütve, amelyen mindinkább beözönölhetnének a reakcionárius áramlatok. Inkább nem kell szólónak az esküdtszék kiterjesztése a rablókra és gyilkosokra, semhogy a sajtószabadság meggyöngítessék. Ennélfogva, ha a 16. §. ki nem hagyatni, az egész törvényjavaslat ellen fog szavazni. Szávait Imre nagyon sok vonzót talál abban, amit előtte szóló kiindulási pontul választott, hogy az eddigi állapot vetessék azonosnak a sajtószabadság fogalmával, szóló azonban nem tartja ezeket azonos fogalmaknak. A magánegyén legszentebb érdekeit védtelenné tevő szabadság szólónak nem is kell. Nem is akarja egyébként ezeket senki sem elvonni az ítélkezés alól s a különbség a két álláspont közt csakis a birói utan van. A rágalmazási és becsületsértési esetek oly csekély részét képezik a bűnügyi statisztikának, ezekben azonban oly gyakoriak voltak a hibás verdiktek, hogy csakugyan támadt a közvéleményben óhaj arra nézve, hogy a magánbecsület hatályosabb védelemben részesíttessék. Az esküdtszék hibás judikatúrájával állunk szemben, s a sajtó kinövései oly nagyra nőttek, hogy azok orvoslásáról gondoskodnia kell. A sajtószabadság nem lesz érintve az által, ha a külön bírói intézménynyel nem védetnek azok, akiket bírálatuknál közérdek nem vezet. Szóló előtt egészen tisztán áll az, hogy ez nem azonos a sajtószabadsággal. A kérdés csak az, hol van a közérdek ? E tekintetben a fölmerült javaslatok egyike sem nyújt teljesen kielégítő megoldást. Egyszerűbb és logikusabb volna a cselekedetben magában keresni a közérdek elemét s ha megvan, megadni az esküdtbírósági védelmet , ellenkező esetben kérlelhetetlenül megtagadni azt. Ennek megítélése azonban előzetes biói kogniciót tenne szükségessé, ami azonban oly nehézségekbe ütközik, hogy a kérdést ezután megoldani nem lehet. Fönmarad tehát a másik mód, az illető egyének állása, jellege és minősége szerint állapítani meg a bírósági utat. A kormány ez álláspontra helyezkedett, bevonván a büntető törvény 262. §-át is, mely a törvény által konstituált testületek tagjait is az esküdtszéki bírósághoz utalja. Nem tagadja szóló, hogy tökéletlen ez az alap s a közdeliktumok egész osztályát, amelyekben részint politikai, részint társadalmi közérdek érintetik, elvonja az esküdtszékektől. Méltányolja a kormány azon intencióját, hogy nem azonosítja a sajtószabadságot a tisztán magán egyének elleni támadásokkal s e törekvés jogosultsága elől nem zárkózik el, ha megtalálja annak garanciáját, hogy a közérdekű bírálat szabadsága biztosittassék. E szempontból elfogadja előadó azon javaslatot, hogy az esküdtszéki oltalom köré tágittassék s alája helyeztessenek mindazon társaságok, melyek nyilvános számadásra kötelezvék. Ennél azonban tovább megy s bevartandóknak tarja az összes kartellszövetkezeteket s politikai gyülekezeteket is. Ez irányban a magán egyének körének redukciójára nézve hajlandó lesz a részletes tárgyalás során a legvégső határokig elmenni. Egyébként a tvjavaslat állásponjára helyezkedvén, azt általánosságban elfogadja. Erdély miniszter csak annyit jegyez ezúttal meg, hogy ily messzemenő kiterjesztés mellett alig marad fönn valami a magánbecsület-sértések körében. Kiemeli még, hogy a kormányt e javaslat előterjesztésére csakis azon tapasztalat vezette, hogy a magánegyének ily becsületsértési eseteiben az esküdtbíróságok igen gyakran inkonveniens ítéleteket hoznak, ami aztán a közvéleményt az esküdtbíróságnak, de magának a sajtószabadságnak is ellenségévé teszi. Nem a sajtószabadságon való résütésről van itt szó, hanem ellenkezőleg oly résnek a betöméséről, amely magának a sajtószabadságnak ártalmára szolgál. Veszter abban, hogy tisztán magánérdekbesértések a rendes bíróságokhoz utaltatnak, különösen a kategóriák javasolt kiterjesztése mellett, nem látja az a sajtószabadság veszélyeztetését. Gyakorlati szempontok is azt kívánják, hogy ily apró-cseprő ügyekkel az esküdtbíróság túlságosan ne terheltessék meg, amely szempontból esetleg szükséges lenne a táblai esküdtbíróságok privilegizált voltának mellőzése. Kritériumul szóló is az egyének szerinti megkülönböztetést fogadja el s helyesli azt, hogy a részvénytársaságok is bevonassanak az esküdtbíráskodás körébe. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Győry Elek a törvényjavaslatban más oly lényeges diszpozíciókat is lát, amelyek, ha nem módosíttatnak, az esetben kénytelen lesz az egész javaslat ellen szavazni. Mindenesetre leglényegesebb az a kérdés, várjon a sajtószabadságnak, az alkotmány legfontosabb intézményének, 1848-ban fölállított oszlopait szabad-e bármely részükben is meggyöngíteni. A sajtószabadságot szóló is egységes intézménynek s olyannak tekinti, amelynek megrendszabályozására irányuló törekvés az alkotmány alapját bolygatja meg. Ily megbolygatást lát szóló a javaslat 16. §-ában, amelyre nézve csatlakozik a Hódossy által mondottakhoz. Nagyon is veszedelmes jelenségek mutatják, hogy csakugyan rést akarnak ütni a sajtószabadságon. A birói praxis egész terrénumát a sajtóügyeknek elkonfiskálni törekszik az 1848-iki törvény világos intenciója ellenére. Az ily kísérletekkel szemben nem szabad semmiféle alkura bocsátkozni. Az mondatik, hogy az esküdtek nem megfelelőleg ítélnek. Az ily argumentumok magát az esküdtbírósági intézményt feketítik be, el is tekintve attól, hogy csak az, aki az illető esküdtbíróságok tagja volt, ítélhetné meg helyesen azon szempontokat és momentumokat, melyek a fölmerült egyes esetekben a bíróságot vezették. A közszellem megnyilvánulásának engedért az esküdtszék s ezt a garanciát legkevésbbéppen a sajtó nélkülözheti. Épen a becsületsértéseknél és rágalmazásoknál a dolog természetében rejlik, hogy az esküdtszéknél keressék a reparálást, mert a szakbíró pusztán a paragrafus szerint ítél, míg az esküdtek nézni fogják azon általános társadalmi fogalmakat, amelyek időnkint a becsületel fönnállanak s amelyeket megkötött §§-ok nem képviselhetnek. Akik az esküdtszéket nem tartják a magánbecsület megvédésére alkalmasnak, vájjon miként bízhatják rá azokat a fontos dolgokat, amelyeknél sok esetben juris cognitióról is szó" van. A testület iránt nemcsak azoknak a nagyuraknak van érzékük, akik párbajokat vívnak, akárhányszor az egyszerű szegény emberek helyesebb fogalmakat alkotnak maguknak a becsületről. Tágítani akarják egyes fölszólalók a kört s bevonni a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat, de egy' bankár*, U nincs nyilvános számadásra kötelezve,’ oly dolgoka, kiivel: * ■ 1 ■ , <' :~X, T Megyék és városok A bajai főispán installációja Baja város közönsége Schmausz Endre főispán beiktatását tegnap közlelkesedéssel és hagyományos fénynyel ünnepelte. Bács-Bodrog megye, Baja, Szabadka és Zombor városok impozáns küldöttségei kisérték a külön vonaton érkezett főispánt Bajára, hol a pályaháznál zenével, bandériummal és diszlövésekkel fogadták. A törvényhatóság nevében Erdélyi Gyula főjegyző üdvözölte a főispánt, ki a nagy néptömeg lelkes éljenzése mellett, belállatlan kocsisor kíséretében a zászlókkal földiszilett utcákon át vonult elül fogaton szállására. A beiktató közgyűlést, a plébániatemplomban istentisztelet előzte meg. Ezután dr Uegedits Aladár polgármester a közgyűlést megnyitván, küldöttség ment a főispánért, ki az esküt letette és nagy tetszéssel fogadott beszédet mondott. A különböző törvényhatóságok, papság, honvédség tisztikara, tanintézetek, hatóságok, hivatalok, testületek, intézetek és egyletek tisztelgése után önt terheltb bankér volt a központi szállodában.