Pesti Hírlap, 1900. október (22. évfolyam, 270-300. szám)

1900-10-31 / 300. szám

10 pesti hírlap 1900. október 31., szerda. — (Lónyay grófné állítólagos rangeme­­lésa.) A N. W. Journal mai számában azt a hírt közölte, hogy a királynak a múlt héten Kalksburg­­ban tett látogatása összefügg azzal, hogy a király gróf Lónyay Elemérné rangját föl akarja emelni s a grófnét bodrog-olaszi hercegnővé fogja kinevezni­ Ugyanez a lap ezzel kapcsolatosan azt is írja, hogy a grófnőt jövő évi január hó elsejétől fogva a királyi fenség cím is meg fogja illetni. E hir következtében a N. Fr. Presse magához Lónyay Elemér grófhoz for­dult és megkérdezte tőle, hogy a N. W. Journal híréből mi igaz. Lónyay gróf azt felelte a N. Fr. Pr. munkatár­sának, hogy felesége rangjának fölemeléséről semmit sem tud; ami pedig azt a hírt illeti, hogy a grófné meg fogja kapni a kir­ályi fenség címet, erre csak azt mondhatja, hogy ezt a címet csak a belga parlament vehette volna el tőle, minthogy azonban ezt nem , tette meg, ennélfogva jövőben épugy megilleti a gróf­­oét ez a hím, amint eddig megillette.­­ (A váci püspökről.) Váci tudósitónk a következő érdekes hirt írja gróf Csáky Károly megyés püspökről: Mióta az uj püspök állását elfog­lalta, folytonosan munkában tölti idejét. Nemcsak főpap ő, hanem mágnás is s a váciak Migazzi püs­pök fényes korát látják újra feltámadni. Udvari s káptalani papjai legtöbbjének pápai és királyi kitün­tetéseket szerzett és soha sem látott Vác oly fényes püspöki életet, mint most. A hitélet buzdítására igen sokat tart. A hatalmas székesegyházra saját vagyoná­ból eddig 23 ezer koronát költött s belsejét majd­nem teljesen átalakította s ebben megnyilatkozik az ő nemesült ízlése is. Jövő évben a templom bel­sejét márványoztatni fogja, ami 150 ezer forintba fog kerülni. Bevezette ide a telefont s még ez idén szintén a saját pénzén elkészül a templom villamos világítása is. Naponta látogatja az iskolákat és a sze­gényeket, s ilyenkor, hogy föl ne ismerjék, egyszerű kápláni revendát ölt. E mellett nem feledkezik meg­­ négy vármegyében levő birtokairól sem. A bérlete­ket mind félmondattá s a birtokokat mintagazdaságokká alakítja át. Egyik birtokán ménestelepet rendezett be, a­­ másikon pedig kiválóan magyar juhtenyésztést űz.­­ Erre is a saját vagyonából eddig közel száz­ezer koronát áldozott, mert még eddig a püs­pöki jövedelmekhez nem is nyúlt. De emel­lett nem feledkezik meg székvárosáról sem. Elődje, dr Sehuszter Konstantin, ezreket hagyott egy­­ szegény- és egy árvaházra. Ezt most fel akarja épít­tetni s egyesíteni, hogy teljes ellátásuk legyen az­­ összes váci szegényeknek. Legközelebb a város és a mágnás püspök közt létre jő az az egyez­ség, amely egészen más fejlődést ad az ősi püspöki városnak. Gróf Csáky ugyanis a városnak adja a 109 holdnyi vásárteret, amelyet a város fölparcellázva áruba bocsát.­­ (A hercegi primás nevenapja.) Vaszary Kolos bíbornok hercegprímás ma ünnepelte egész csöndben nevén apját. A bíboros főpap egészsége hely­­­reállt, ma az üdvözlők közül többeket fogadott is.­­Reggel 9 órakor,,házi kápolnájában csöndes misét mondott, azután visszavonult termeibe. Részint levél­ben, részint táviratilag üdvözölték a hercegprímást a kormány, a püspöki kar tagjai és a hatóságok fejei. Személyesen jártak a palotában: Hettyey Sámuel pé­csi püspök, Márkus József főpolgármester, Rudnay­­Béla főkapitány, Boltizár József püspök vezetésével az udvari papság és az esztergomi káptalan tagjai, akik ebből a célból tegnap este érkeztek Esztergom­­ból Budapestre. A központi papnevelő intézet elöljá­rósága testületileg jelent meg Várossy Gyula pápai praelatus kormányzó és Krizsán Mihály pápai kama­rás igazgató vezetése mellett. Az egyetem hittudo­mányi kara Berger János dékán vezetése mellett, a gazdasági személyzet Vaszary László gazdasági ta­nácsos vezetésével. A fővárosi papság testületileg je­lent meg. Az üdvözlőknek egy részét fogadta szemé­lyesen a hercegprímás, más részét helyette dr Kohl Medárd püspök. A palotában kitett íven számosan gratuláltak a főúri világ és közéletünk kitűnőségei közül. Déli 1 órakor ebéd volt, melyre az udvari pap­ság volt hivatalos.­­ (Ováció gróf Csáky Albinnak.) E hó 28-án Szepesmegye törvényhatóságának egy küldött­sége Raisz Aladár megyei alispán vezetése alatt Szepes-Mindszenten járt, hogy gróf Csáky Albint főrendiházi elnökké történt kineveztetése alkalmából a megye nevében üdvözölje. Az alispán üdvözlő beszédében a megye örömének és kiváló tiszteleté­nek adott kifejezést. Gróf Csáky Albin megköszönte a megye részéről tanúsított figyelmet és a küldöttség tagjait, akik között a rendezett tanácsú városok egy­­egy kiküldötte is volt, ebédre hívta meg.­­ (Egy herceg válópere.) Berlinből ma megerősítik azt a hírt, hogy Arlberg anhalti herceg nejétől elválik. A családi viszálykodások miatt mind a két fél egymást hibáztatja. Az anhalti udvar részéről kijelentik, hogy a válásra a kezdeményezés nem a hercegné apja Keresztély schleswig-holsteini hercegtől, hanem Anhaltból idult ki. A válás tulaj­­donképeni okáról minda két fél mélyen hallgat.­­ (Nász az uralkodócsaládban.) A Buda­pesti Közlöny Mária Immaculata Raineria főherceg­nő esküvőjéről a következőket írja : Mária Immaculata Raineria főhercegnő ő cs. és kir Fenségének esküvője Róbert württembergi herceg ő kir. Fenségével folyó évi október hó 29-ikén, hétfőn, délelőtt 11 órakor ment végbe a Hofburg plébánia­templomában. A császári és apostoli királyi Felsége, a fő­­udvarmester jelentése után, a kitűzött órában a legmagasabb uraságokkal, az udvartartás férfi tag­jainak és a minisztereknek teljes díszben való előllépkedése mellett, a testőröktől megszállt termen át a Hofburg plébánia­templomába vonult. A legmagasabb és magas uraságok sorakozása a következő volt: Fenséges Rainer, Jenő, Károly István, Frigyes,­ Ferenc Salvator, Henrik Ferdinánd,­­Péter Ferdinánd, József Ferdinánd, Lipót Ferdinánd, Ferdinánd toscanai nagyherceg, Lajos Viktor, Ferdinánd Károly, Ottó és ausztria­ estei Ferenc Ferdinánd főherceg urak. Fenséges Ágost Lipót szász-coburg és gothai herceggel, Ulrik, Albrecht és Fü­löp württembergi hercegekkel, János György száz herceggel és Alfonz herceg casertai gróffal, párosan : Ő császári és apostoli királyi felsége és Miklós württembergi herceg ő királyi fensége, mint Würt­temberg királya ő felségének képviselője, a fenséges vőlegénynyel, Róbert württembergi herceggel. Ő cs. és kir. fenségek Mária Jozefa és Mária főhercegasszonyok a fenséges menyasszonynyal, Má­ria Immaculata Rainoria főhercegnővel, Fenséges Mária Annunciata, Alice toscanai nagyhercegné, Izabella, Mária Terézia és Klotild fő­hercegasszonyok és fenséges Mária Terézia wü­rttembergi her­cegné, Izabella szász hercegnő és Karolina szász­­kóburg és gotha hercegnők egyenkint. Ő felségét a kamarásmester, a testőrkapitá­nyok és a főhadsegéd környezték. A főudvarmesterek és a főudvarmesternők ké­pezték a legmagasabb uraságok kíséretét. Ardiére és a magyar testőrök szolgáltak a leg­magasabb és magas uraságok mellett kétfelől ol­­dalkiséretül. A templom bejárásánál az esketési szertartás végzésére meghívott bécsi bibornok-hercegérsek fo­gadta a papság élén a legmagasabb udvart. Ő felséga trombitaszó és dobpergés közt a presbitériumban mennyezet alatt levő helyére vonult, a legmagasabb mátkapár a főoltár előtt számára elhelyezett imazsámolyhoz lépett, a többi legmaga­sabb fenséges uraságok az evangéliumi oldalon levő helyeket foglalták el. Az apostoli nuncius a presbiteriumban számára előkészített imazsámolynál foglalt helyet. A Bécsben időző, fent meg nem nevezett leg­magasabb uraságok és a diplomáciai testület tagjai az oratóriumban jelentek meg. A bibornok-hercegérsek szertartásszerűen végez­te az összeeskütést, mire szent­mise és a Tedorm eléneklése következett. Ennek megtörténtével és a bibornok-herceg­­érsek által osztott főpapi áldás után a felsége a fenséges uj házaspárral és a többi legmagasabb ura­ságokkal trombitaszó és dobpergés közt, az udvartar­tás férfi tagjainak és a minisztereknek elől lépkedése mellett, távozott a templomból és a nagy szertartási termen át visszatért a belső termekbe. — (Roseberry lovas.) A volt angol minisz­terelnök, Rothschild báró veje, eladta a verseny­istállóját — persze nem azért, mintha a pénzre lett volna szüksége, hanem azért, hogy ezután minden idejét történelmi tanulmányainak szentelje. Roseberry Napóleonról akar könyvet írni, — nyilván azért, hogy ezt a tehetséges hadvezért fölfedezze az angol közönség számára. A történetírók állítólag nem nagyon lázas érdeklődéssel várják a lord első irodalmi művét. — (A citybeli önkéntesek.) Londonból sür­gönyzik, hogy a cityboli önkéntesek tiszteletére lako­mát rendeztek, amelyen Wolseley lord fölolvasta a királynőnek Balmoralból küldött üzenetét. Ebben a királynő is csatlakozik ahoz a lelkes fogadáshoz, amelyben az önkénteseket részesítették. Azután büszke örömmel emlékezik meg az önkéntesek vitézségéről és részvéttől az elesett bajtársakról. A királynő meg­említi végül, hogy maga is siratja vitéz unokáját, aki annyi önkéntes bajtárssal egyetemben elesett a királynő és a haza szolgálatában.­­ Egy másik lon­doni távirat szerint a délafrikai harctérről hazaérke­zett önkéntesek fölvonulásakor támadt tolongásban — mint eddig konstatálták — négy ember vesztette éle­tét és körülbelül 140 megsérült. — (A befalazott lengyel királyi korona.) Danzigból a »Schlesische Zig«-nak egy különös lelet­ről a következőket jelentik: Rinskben, északi Porosz­­országban, a kastély lebontásánál egy falban egy arany lengyel királyi koronát találtak befalazva. Rinsk, mely most a telepitvényi bizottságé, valamikor az Opalinski grófok, aztán a Suminski-csata s végül Mielczynski gróf tulajdona volt. ^ — (Viktória királynő) az idén aligha megy Nizzába. Az ottani nagy szállók tulajdonosai egy föl­iratot köröztek az ottani angol kolónia tagjai közt, amelyben arra kérik a királynőt, hogy jöjjön Nizzába, ahol a legnagyobb szeretettel fogják fogadni. Ezt a föliratot elküldték a királynőnek, akit nagyon meg­hatott ez a ragaszkodás. Do­­r Lockel, a királynő orvosa lebeszélte a nizzai séjourról, mert — mint egy hírlapírónak mondta — az ottani gyakori szeles időjárás és a hőmérsék ingadozásai ártalmas hatás­sal voltak az agg királynő egészségére. Ha azonban a királynő mégis el akar menni a Riviérára, akkor valószínűleg Bordigherában fog lakni. Lakóhelyéül a Hotel Angliát szemelték ki. A királynő állapotáról különben a következőket írják : Már régebben szenved krónikus bronchitisben, melyhez gyakori hisztérikus görcsök járulnak. Ezek a görcsök egy idő óta nagyon gyakran lépnek föl, még­pedig olyan erővel, hogy a királynő sokszor órákig mozdulatlanul ül karos­székében. Lábai annyira gyön­gék, hogy csakis valakire támaszkodva tud néhány lépést tenni. Rendesen valamelyik unokája vagy hű indus komornyikja támogatja séta közben.­­ (A bölcsészettan-hallgatók gyűlése.) Az új egyetemi épület kupolatermében kedden este gyűlést tartottak a bölcsészettan-hallgatók, hogy állást foglaljanak azzal a hirrel szemben, mintha ők udva­riatlanul, sőt sértőleg viselkednének hölgykollegáikkal Szemben. A gyűlést — melyen nőhallgatók is voltak jelen — Aigner Lajos elnök nyitotta meg. Legelőbb Veress Béla előadó szólalt föl s tiltakozott azon rá­­fogás ellen, mintha a fakultás hallgatói sértegették volna kortársnőiket. Konstatálta, hogy más fakultás, hallgatói is gyakran megjelentek az előadásokon a­ bölcsészettan női hallgatói kedvéért, illetlenkedések-­­kel zavarva az előadást. Beszéde végén indítványt nyújtott be, melyben megrótta, ha ilyen inzultus­ esetleg történt volna. Erre nagy zsivaj támadt a teremben. A jelen voltak tiltakoztak a föl-­­tevés ellen is, a jelenvolt jogászok pedig­ azért, mert őket gyanúsították. A zaj csak, nagy sokára csillapodott le. Ekkor egy kisasszony Schwarz Anna bölcsészettan-hallgató jelentkezett szó­lásra. Óriási »halljuk«-ozás közben fogott beszédébe.­ Kijelenti, hogy a nők tanulni mennek az egyetemre, ahol, mint a példa mutatja, sok nehézséggel kell meg-­­küzdeniük a tudomány kedvéért. És nem kérnek­ olyanféle udvariaskodást, melyivel hölgyeket szokás körülvenni, hanem csupán azt az udvariasságot vár­ják el, melyiyel kollégák tartoznak a kollégáknak. Lássák be a filozopterek, hogy ha netalán történtek udvariatlanságok, annak nem a hölgyek az okai. A­ kisasszony szavait nagy tetszéssel fogadták. Majd újra a férfiak vették át a szót. Hár­man is igyekeztek elhárítani az udvariatlan­ság vádját a filozopterekről, mire a jelenvolt jo­gászok újra zúgtak. Ekkor ismét egy nőhallgató, Fuchs Antónia, társnői nevében kijelentette, hogy filozopter­eket soha meg nem sértette. Ha történt sértés, az idegenek részéről történt. Erre megint óriási lárma keletkezett, melylyel az elnök nem birt s így a kisasszony kénytelen volt szavait azzal befejezni, hogy majd szükség esetén nyilatkozni fog­nak a hallgatónők is. Innen kezdve az ülés zűrzava­ros lárma volt csak. Végül mégis olyan határoza­tot hoztak, hogy tiltakoznak az alaptalan híresztelé­sek ellen.­­ (Katasztrófák.) Az Evening Journal-nak táviratoztak, hogy Amorban az angol és az amerikai telep mellett 150 üzlet égett le. Angol, orosz és japán tengerészkatonák partraszálltak, hogy a tüzet eloltsák. New-Yorkból sürgönyzik, hogy ma délben a Tarrant és társa cég drágja- és vegyészeti gyárában iszonyú robbanás történt. A gyár lángtengerhez volt hasonló. Később néhány, még erősebb robbanás követ­kezett. A gyár előtt vezető magas pálya elpusztult. Állítólag vagy 150 ember vesztette életét. A Reuter­­ügynökséghez érkezett újabb new-yorki távirat sze­rint a Tarrant-féle gyár alkalmazottai egy kivételével mind megmenekültek. Az első robbanás csak öt perc­cel a tű­z kiütése után történt. Noha a Tarrant és társa cég kijelenti, hogy alkalmazottai mind megme­nekültek egy kivételével, akinek hollétéről semmit sem tudnak, az esti lapok mégis azt állítják, hogy a halott és nyomaveszett emberek száma 100—200. A szomszéd utcákban is sok embert sebesítettek meg a lehulló üveg- és kődarabok. Vagy húsz embert kór­házba vittek, ahol a sebesültek egyike meghalt. Az egész kárt másfél millió dollárra becsülik. — (Elfogott sikkasztó.) New-Yorkból jelen­tik, hogy Alvordot, a First National Bank pénztáro­sát, aki 700,000 dollár elsikkasztása után megszö­kött, Bostonban elfogták. — (Halálos ítélet.) Bécsből sürgönyzik, hogy a törvényszék ma Kakaska Rohn József sírásót, aki Baumann 9-ik kerületi elöljáró ellen merényletet in­tézett, de helyette Novak mérnököt lőtte le, kötél általi halálra ítélte. *• •

Next