Pesti Hírlap, 1902. február (24. évfolyam, 31-58. szám)
1902-02-28 / 58. szám
egyszer minden segédnek 36 órai egy fiúsamban adandó szabad időt ajánlanak föl. — Az egész személyzetnek egy nap adnák e szabadságot ? — kérdezte Hegedűs miniszter. — Nem, de akkor, mikor az üzleti viszonyok ezt megengedik, — volt a munkaadók válasza. Az elnöklő miniszter ezt nem tartotta célszerűnek, mert így lehetetlen volna az ellenőrzés. Dr Nagy Ferenc államtitkár nézete szerint a munkaadók anyagi megterheltetése ugyanegy, akár a 36 órai szabadidő vagy pedig a fölváltás rendszere lépne életbe, legföljebb az ellenőrzés könnyebb a fölváltás rendszere mellett. Tatár Dénes a múltból okulva a szigorú ellenőrzést okvetlenül szükségesnek tartja s indokolja ezt azzal, hogy munkaadóik, soha semmi ígéretet nem szoktak betartani. Hivatkozik arra a memorandumra, amelyet épen a kereskedelmi miniszterhez intéztek a mesterek s amelyben az időntúli órákért fizetést ajánlottak föl a segédeknek, de soha sem adtak. Faludi pékmester elismeri Tatár szavainak igazát, Gráf és Rutterschmiedt azonban ellenérveket hoz föl. Tatár megjegyezte a vita folyamán, hogy tulajdonképen a vasárnapi munkaszünet öt. pontja értelmében a pékeknek nincs is munkaszünetjük, mert amivel vasárnap korábban végeznek, azt szombaton álmuk megrövidítésével kell kipótolniok. Hegedűs Sándor felolvasta erre a törvény kérdéses pontját s kijelentette, hogy nem osztja Tatár nézetét. Szterényi és Abonyi szintén nincsenek Tatár véleményén. Dr Nagy Ferenc ekkor bővebben megvilágította Tatár álláspontját, amelyet helyesnek tart a munkások szempontjából. Az érdekes törvényt magyarázó vita végül is azzal a ritka eredménynyel ért véget, hogy az egyszeri munkásember törvénymagyarázata, amely mellett egy államtitkár tört lándzsát a miniszter véleményével szemben, helyesnek bizonyult. A miniszter csak azt jegyezte meg, hogy annak kivitele igen nehéz volna s az idézett törvény 4. pontjának módosításával járna. Dr Nagy Ferenc államtitkár a 16—18 órai munkaidő dolgát is megemlítette. Erre Tatár Abonyi miniszteri tanácsos tapasztalataira hivatkozott. Abonyi kijelentette, hogy az eddig szerzett tapasztalataira támaszkodva, nem mondhat lelkiismeretes ítéletet, mert az eddig kapott információk többnyire egyoldalúak voltak. Tatár kéri, hogy szerezzen meggyőződést olyanformán, hogy egy egész éjet és napot egy ilyen sütőműhelyben töltsön el. Mire Abonyi megígérte, hogy ezt egyszer incognito meg is fogja cselekedni. A miniszter ekkor bezárta az értekezletet s kijelentette, hogy a jelenre kiadott rendelete mindaddig érvényes, míg azt egy új rendelet hatályon kívül nem helyezi. Egyben március 10-éig határidőt adott a mestereknek és munkásoknak arra, hogy egy közös javaslatot dolgozzanak ki és nyújtsanak be hozzá. Ha pedig addig nem tudnának megállapodásra jutni, akkor saját belátása szerint fog intézkedni. A miniszter búcsúszavaiban a mestereknek szívére kötötte munkásaik érdekeit. KÉPZŐMŰVÉSZET. * ( A Kossuth-síremlék pályatervei.) A főváros tanácsa ma rövid úton értesítette a Képzőművészek Egyesületének elnökségét, hogy a Kossuthsíremlék pályatervei nem mint eredetileg tervezve volt, a fővárosi pavilionban, hanem a városligeti Iparcsarnokban nyújtandók be. A pályázat március 1-én déli 12 órakor jár le , a főváros megbízottja az Iparcsarnokban a pályaműveket azonban délután 5 óráig átveszi, amennyiben a művészek a művek szállítását déli 12 óráig megkezdték. * (Felolvasás 2.) Huszár Ilona bárónő pénteken, február 28-án, d. u. 5 órakor „Művészi nevelésünk címen fölolvasást tart az Iparművészeti Múzeumban (Üllői út 33.) * (A „Külső síremlék bizottság“), melynek élén Zala György és Kiss György művészek állanak, most újabb fölhívást intéz a közönséghez. Egy éve, hogy a Köllő síremlék-bizottság fölhívása bejárta az országot. Az eredmény oly csekély, hogy a szükséges anyagot sem szerezhettük be. Pedig csak az anyagra van szükség, mivel az elhunyt művész barátai teljesen díjtalanul mintázzák és készítik el kellő síremle Amerikai távirataink. New-York, febr. 26. Azon az ebéden, amelyet a New-Yorker Staats-Zeitung Henrik herceg tiszteletére adott, az amerikai sajtónak mintegy 1200 képviselő volt jelen. Bidder Herman felköszöntötte a herceget és azt mondta, hogy Henrik herceg megsértette a Monroe-elvet, mert, mint a német császár képviselője, nem csak egy darab amerikai földet, hanem minden szivet is meghódított. Azután a németek és az amerikaiak régi barátságát méltatta és végül Henrik herceget éltette. Whitelas Reid Roosevelt és Vilmos császár személyes tulajdonságait magasztalta és azt mondta, hogy Isten és a természet három nemzetet rendelt örökké tartó barátságra: az Egyesült Államokat, Németországot és Angliát. Az első kettő között mindig benső barátság állott fenn. New York, febr. 26. Henrik herceg tegnap délután először élvezhette a pihenés óráit, amióta Amerika földjére lépett. A Hohenzollern fedélzetén volt és főképen levelezéssel foglalkozott. A Columbian egyetem tervezett látogatását egyelőre elhalasztották. Délelőtt fél tizenegy órakor egy előkelő vendéglőben reggeli volt a herceg tiszteletére, amelyet New York száz előkelő kereskedője rendezett. Az ebéden csakis meghívottak vehettek részt, a vendéglátók családjai azonban a karzatról nézhették a lakomát. A herceg PESTI HÍRLAP 1902. február 28., péntek, 7 hét. A „Költő síremlékére szánt adományok a bizottsági pénztárnok címére (Péterfy Tamás, Budapest, IV., Köztelek) küldendők. Henrik herceg Amerikában. Legjellemzőbb Henrik herceg amerikai utazásának sikerét illetőleg, amit az amerikai hírlapírók díszebédjén Bidder Hermann mondott felköszöntőjében: »Henrik herceg megdöntötte a Monroe-doktrinát, mert nemcsak egy darab amerikai földet, hanem minden amerikai szivet is meghódított.« Utána Whitelas Rheid szólalt föl, aki egyike az Angliával való barátság híveinek. Felköszöntőjében azt mondta : »Az Isten három nemzetet rendelt örökké tartó barátságra: az Egyesült Államokat, Németországot és Angliát. Az első kettő között mindig benső barátság állott fenn.« Ez a felköszöntő Londonban okvetlenül jellemes és megnyugtató hatást szül, habár a végsor ezt a hatást némileg megrontja. Mind a tét felköszöntő, a Bidderé és Rheidé, a Henrik herceg látogatásának jelentőségét politikai térre ültette át. Ott volt ugyan az már kezdettől fogva, csak Angliában igyekeztek azt elvitázni, ami azonban nem sikerült. Most már az angol lapok is úgy nyilatkoznak, hogy Henrik herceg amerikai látogatása a német császárnak egyik legzseniálisabbpolitikai ötlete volt. Minden amerikai lap, minden felköszöntő az Egyesült Államok s a németek régi, eddig semmi által még nem zavart barátságát emeli ki azzal a biztos várakozással, hogy azt ezentúl sem fogja semmi megzavarhatni.■ Mire vall ez az amerikai és német részről hangoztatott jövőbeli biztosság? Arra, hogy az Egyesült Államok és Németország koloniális érdekei sehol összeütközésben nem állanak, kereskedelmi és ipari kvalitások támadását pedig megakadályozza annak a közös érdeknek szem előtt tartása, hogy ne következhessék be az „inter duos litigantes tertius gaudet“. Hogy Anglia szeret ilyen harmadiknak lenni, az régi dolog: a hatalmak érdekeinek megváltozott irányzatai azonban arra engednek következtetni, hogy Angliára nézve az ilyen mulatozásnak ideje már lejárt. Ezen pedig az a 100 új hadihajó sem fog változtatni, amelylyel különben is hatalmas flottáját szaporítani fogja. Az Egyesült Államok és Németország között való régi barátság és újabb barátkozás nagy politikai jelentőségét az is erős színekkel illusztrálja, hogy Berlinben egy német-amerikai bizottság alakult meg, amelynek nyíltan bevallott célja: Németország és Amerika között a politikai érdekközösség ápolása, hosszasan beszélgetett a kereskedőkkel, többnyire az amerikai iparról s Németországnak Amerikával való kereskedelmi összeköttetéséről. A reggelit Vilmos császár kezdésére adták. A császár ugyanis azt óhajtotta, hogy öcscse személyesen is megismerkedjék az amerikai gazdasági élet vezérembereivel. A díszes vendéglő nagytermében tizenegy asztalon terítettek száznegyven vendég részére. A pénzügyi körök főszereplői mellett megjelentek a nagyipar képviselői, továbbá több kiváló feltaláló, mint Bell, az első telefon készítője, Edison és Tesla. A reggeli után a herceg visszament a Hohenzollern-re. Este Henrik herceg az Arion Klubból 20.000 emberrel képviselt 220 egylet tisztelgői felvonulását szemlélte. Még az este folyamán Washingtonba utazott, ahonnan tizennégy észak- amerikai állam látogatására indul. A Hohenzollern fedélzetére nap-nap után érkeznek a legkülönfélébb ajándékok — sok élelmi cikk is — melyeknek elfogadásáról a herceg még nem döntött Berlin, febr. 26. Henrik herceg amerikai útjának következménye egy bizottság megalakulása, melynek célja az, hogy Németországnak Amerikához való politikai és gazdasági közeledése érdekében propagandát csináljon. Előkelő politikusok és kereskedők megígérték, hogy csatlakozni fognak a mozgalomhoz. New York febr. 27. Henrik herceg a következő beszédet mondta a sajtólakomán: Teljesen tudatában vagyok annak, hogy az Egyesült Államok hírlapírói társaságának, és különösen a New-Yorker Staatszeitung-nak vendége vagyok és mindkettőnek köszönetet akarok mondani a szíves meghívásért és azért a fogadásért, amelyben ma este részesültem. Ha részletekbe bocsátkoztam is, értésükre akarom adni mindnyájuknak, hogy ezt az együttlétet, habár hivatalosnak tekintik is, egészen bizalmasnak tartom és kívánságom az, hogy ezt a lakomát elhagyva, egyikük se próbálja kiaknázni azt, amit itt beszóltunk. Kétségtelen, hogy a sajtó manapság olyan tényező vagy épen hatalom, amelyet nem szabad elhanyagolni s amelyet számtalan tengeralatti aknához szeretnék hasonlítani, amelyek sokszora legkevésbbé várt módon sülnek el. De épen az önök tengerészetének története arra tanít bennünket, hogy ne törődjünk az aknákkal, hantunkban vannak. Az a hang, amelyen ez alkalommal beszéltem, olyan éles volt, hogy nem merném ma este még egyszer ismételni. Csak a Farragut nevet kell említenem. Egy másik hasonlat talán jobban fog megfelelni az urak ízlésének, aminthogy tényleg hízelgőbb is. A hasonlatot a császár ő felsége mondotta. Elutazásomkor ugyanis azt mondta a császár: „A sajtónak sok képviselőjével fogsz találkozni s azért kívánom, gondolj mindig sírva, hogy ..az Egyesült Államokban a sajtó emberei egy sorban állanak az én parancsnokló tábornokaimmal tudom, érdekelni fogja önöket, hogy valamit ebbe az országba való küldetésem természetéről halljanak. A dolog így áll: Őfelsége az Egyesült Államok legújabb rohamos fejlődését a legszorgosabb figyelemmel kísérte és nagyon is tisztában van azzal, hogy az önök nemzete gyors lépésű nemzet. Ebbe az országba való küldetésem tehát a barátság és udvariasság tényének tekinthető és egyetlen kívánságom az, hogy barátságosabb viszonyt hozzak létre Németország és az Egyesült Államok között. Ha hajlandók egy kinyújtott kezet elfogadni, túl az Atlanti Óceánon találnak egyet. Berlin, febr. 27. — Saját tudósítónktól. — Newyorksól jelentik a Béri Tageblattnak. Míg Henrik herceg és kisérete hasznot húztak abból a privilégiumból, hogy idegen fejedelmek és követek semmiféle beviteli vámot nem fizetnek, az Északnémet Loydnak a herceg és kíséretének minden tagja után egy dollár bevándorlási vámot kellett fizetnie, mert a törvény erre nézve még a kormány vendégeinél se tesz kivételt.