Pesti Hírlap, 1902. március (24. évfolyam, 59-88. szám)
1902-03-01 / 59. szám
körében mozgalom indult meg, amely a nemzetiségi törvény revíziójára törekszik. Legközelebb tömeges aláírással föliratot küldenek a képviselőházhoz s e föliratban az 1868. évi XLIV. törvénycikknek, amely, mivel a nemzetiségeknek velünk szemben veszedelmes kiváltságokat biztosit, gyökeres revideálását fogják kérni. A kérvény benyújtására ama képviselők egyikét fogják fölkérni, akik a költségvetési vita során érdekeinket hathatós védelembe vették a nemzetiségekkel szemben. A képviselőház zárszámadási bizottsága ma délután fél 6 órakor Benke Gyula elnöklete alatt ülést tartott, melyben a kormányt Plósz Sándor igazságügyminiszter és Bernáth Géza államtitkár képviselte, a számszék részéről Rakovszky István elnök, Dárday Sándor alelnök és Szukováthy István számszéki tanácsos volt jelen. A bizottság Plósz miniszter, Rakovszky számszéki elnök és Dárday alelnök felvilágosításai és Nagy Sándor referálása alapján elintézte az igazságügyminisztérium 1900-dik évi zárószámadásait. A bizottság szerdán tartandó ülésének napirendjére a vallás- és közoktatásügyi tárca zárszámadásainak tárgyalásait tűzte ki. A zichyfalvi- választás tárgyalása a Curián. A Curia ma folytatta a zichyfalvi mandátum ellen beadott kérvény tárgyalását. Ma dr Pollák Győző a választás védője szólalt fel. Polónyi — úgymond — a védelem terén már csaknem mindent letarolt; ő a választók megbízásából a törvény 38. és 83. szakaszai alapján ellenbizonyítást terjeszt a Curia elé, hogy, amennyiben a Curia a vizsgálatot elrendelné, a vizsgálatot a választók által kifogásolt szavazatokra is terjeszsze ki s annak eredményéhez kévést az érvénytelenné vált szavazatokat Dániel Lászlóra adott szavazatokból számítsa le. A zichyfalvi kerületnek a lefolyt ciklusban gróf Karácsonyi Jenő volt a képviselője, sarja annak a családnak, amely 100 esztendő óta a kerületben székel , s a képviselő a lefolyt ciklus alatt jó szivével, a közügyek iránt tanúsított meleg szeretetével megnyerte a kerület bizalmát. Vajon olyan nagy csoda volt-e, — kérdi a védő — hogy a kerület újra feléje fordult, újra őt kínálta meg a mandátummal ? És ilyen körülmények között nem kellett a kerületben törvénytelenséggel, visszaélésekkel, hivatalos presszióval megszerezni gróf Karácsonyi Jenő számára azt a bizalmat, amelynél fogva a nagyszámú választók képviselőjükké is választották. Elmondja, hogy épen Dániel László részéről történt etetés-itatás és vesztegetés a kerületben. Dániel nagynénje, Pecherhoffer Vilma 100.000 frtot adott a választás költségeire és bemutat egy telekkönyvi kivonatot, amelylyel azt kívánja igazolni, hogy a választások után 40.000 frtos kölcsönt tábláztak be Dániel ingatlanaira. Nevetséges dolognak mondja, hogy a kérvényezők Karácsonyiékat vádolják hivatalos presszióval, holott a módosítószolgabíró, Gyertyánffy Dánielnek rokona és épen az ő érdekében történtek hivatalos pressziók. Bemutat vagy 100 nyilatkozatot, melyekben az összes kerületbeli községek választói kijelentik, hogy szabad akaratokból, minden befolyástól menten szavaztak le gróf Karácsonyira, sőt egy 60—70 Dániel-párti választó által aláirt okmányt is becsatol, melyben ezek kijelentik, hogy a választás eredményével tökéletesen meg vannak elégedve. A perbeszédek még valószinüleg több napot vesznek igénybe s Ítéletre csak a jövő hét folyamán kerül a sor. A fiumei ügyek. Gróf Szapáry László, a fiumei kormányzó ma Budapestre érkezett s a képviselőház ülése közben a kormány több tagjával tanácskozott a fiumei ügyek érdekében. Hallsem.:' •'_! --L-^rzTzriziBfrrrt—-------------------— Talán italos vagy ? — Az apád . . . Meg az a jó anyád, aki így viselt rád gondot. Nem tudta megérteni Zsóter Etel az ura beszédét. Békitgetni kezdte: — Feküdj le, párom ... Ki bántott ? Olaj volt a tűzre. — Azt kérdeztem, kinek ég ez a mécs ? — Hát tudod kinek ég . . . Minek kérdezed ? A tétovázó félénkséget másra magyarázta az ember. — Nem tudok semmit... Beszélj Etel, ha van bátorságod. — Szerelmes Isten, hát kiért égne, mint a Gyurikáért ? — A Gyurikáért! ?... — Tudhatod nagyon jól — fakadt kényekre az asszony. A könyek most még inkább felbőszítették az embert. — Nem igaz ... hazudsz... Nem az én fiamért égeted a mécsest. — Hát kiért ? ... Mondd ! — szólt összetett kezekkel a menyecske. — Azért, akit leánykorodban elföldeltél, cudar! Megrettent az asszony. Istenem, ezt az embert valaki megitatta. Még kárt tehet mind a kettőjükben ... így gondolta az asszony, de nem mert szólni, remegve nézte a fölbőszült ember kegyetlenségét. De mikor annyira elragadta az indulat, hogy a mécsest lesöpörte kezével a Mária-oltárról, Zsóter Etel kiszaladt a házból a téli éjszakába. Kívül csönd volt. Tele volt az ég csillaggal és a hold lassan iparkodott fölfelé a kopasz fasor mögött a túlsó tanya végénél. Biczók soká bírt csak kitapogatódzni a szobából. Kint belekiáltott a csöndbe. Ma megkezdődött a költségvetés részletes tárgyalása. Az udvartartás tételénél kisebb vita volt, mint azt várták, mert a függetlenségi párt nem látta még eléggé elérkezettnek az időt, hogy kellő erélylyel hangoztassa a magyar udvartartás iránt táplált követelményeit. Mindössze két szónok beszélt a Kossuth-pártból: Nessi Pál és Ráskay László. Komprimálva megjelölték a panaszokat és kívánságokat. Az elsők közé tartozik a Nessi Pál ismertetése szerint az, hogy már száznegyven milliót költöttünk a magyar udvartartásra anélkül, hogy azt látnók. Rátkay László a királyi hatalom túltengését panaszolta és hogy a szervitizmus a kormány részéről meg nem engedett és káros mértékig terjed. Ő hozta szóba a Gotterhaltet is, mely a nemzeti érzületet sérti. Széll Kálmán miniszterelnök válaszában elismerte, hogy magyar udvartartás nincs, de általában az udvari viszonyok rendezésének szükségét hangoztatta. A többire nézve utalt a tudvalevő berendezésekre, hogy a magyar államiság a korona mellett mindig kifejezésre jut. Egy kicsit sok volt a jóból, hogy Széll még a Gotterhaltet is védelmezte, amire egyáltalán nem volt szükség. Máskülönben az a meggyőződés erősödött meg, hogy Széll Kálmán miniszterelnöknek sikerült az udvartartás dolgában a szélsőbaloldal részéről tervezett akciót lefújni. Nagyobb vitának az introdukcióját lehet Etel . . . Azután elvágódott a pitvarajtóban. A kutyája mellé húzódott és nyöszörgött. Később lassan visszaóvakodott az asszony, behúzta az urát a pitvarba, rávetette a subát és útnak eredt. Ment haza az apja házához. ■— Ott égesse meg a tűz, ahol most van, — monda az öreg Zsóternak, aki haraggal rázta meg fehér fejét és kétszer is megkérdezte a lányától: — Hogy mondta ? —. Elföldeltem lánykoromban a gyerekemet. — Gyalázatos ember. Az öreg asszony szeméből pedig egymást tolta kifelé a könycsepp. — Erre neveltelek én téged . . . Utánad ne jöjjön az akasztófáravaló, mert kisöprűzöm. Dehogy ment utána Biczók Imre. Biz’ az nem ment egy tapodtat se. Még azt se tudakolta, hogy melyik úton ment el a felesége. No meg az kellene . . . Olyat hívjon, akit egy szóval se küldött. Meg akiről ilyen hírt terjesztenek. Sose . . . E helyett átment Szélpálhoz, onnan nézte, hogy ki jár a háza tájékán. Negyed vagy ötöd nap kocsi állt meg a tanya előtt két vasderessel. Kiment, köszönt. — Adjon Isten. —• Az ágyért gyüttünk bé .— szólt le a kocsiról az öreg Zsóter, azt se mondva: fogadj Isten. — Micsoda ágyért? — Amit a lányommal adtam. — Odabent van. — A lánykori gyereket meg majd kikerestetem a törvénynyel — mondta igen kemény hangon. — Mert nem te vetted annak, se más, a becsületit . . . Ebadta dolga. Voltaképen ezt jött megmondani az öreg Zsóter. Az ágyat, ha épen szükség lesz rá, majd elviszi más, ő azzal nem vergődik. De tételénél Nessi Pál támadja az udvartartást. Kéri az előadót, hogy adjon fölvilágosítást a magyar udvartartásról, amelyre már száznegyven milliót költöttünk anélkül, hogy látnék az udvartartást. Budán lézeng egy udvari titkár, egy fogalmazó és néhány szolga, — talán ez az udvartartás ? Igaz, van egy udvarnagyi hivatal is, de ennek se a szervezetéről, se közjogi állásáról nem tudunk semmit. A nemzet szeretetére szüksége van az uralkodónak, ehez a szeretethez azonban először is az szükséges, hogy megismerjük egymást. A törvénynek se szelleme, se betűje nem akadályozza az önálló magyar nemzeti udvartartás fölállítását. A mai udvartartás még csak nem is közös, hanem tisztán osztrák. A királyi család tagjai sem ismernek, sőt kerülnek bennünket; József főherceg kivételével egynek sincs palotája Magyarországon. Fölemlíti még a budai várpalota építésének költségeit is. Senki sem tudja, hogy miből építik a palotát s épen ezért a különféle verziókat előadva, fölvilágosítást kér a miniszterelnöktől. Az udvartartás költségeit nem szavazza meg. Rátkay László: A költségvetésnek az udvartartásra vonatkozó részével szemben a magyar nemzet lovagiasságot és elnézést tanúsított. Legyen jog, törvény és igazság fölfelé is. A királyi hatalom túlságosra nőttmár Magyarországon; vele szemben semmi fölvilágosításra nem mer vállalkozni a miniszterelnök, mert elsöpri őt a királyi hatalom, mint ezt meg kellett mondani, mert végtelenül bántotta a becsületességét, hogy ehol-e, mit kell megérnie, még azt mondják: megesett gyereke van. Ezt nem tűri el, ha mindjárt fele vagyona rá is megy. Biczók Imrének nagy szeget ütött a fejébe a kijelentés. Bizonyosan egy szó sem igaz a dologból . . . Persze, hogy nem. Hiszen olyan volt, mint a virág, melyen még a harmat is csillog. Ő tudja, ő neki kell legjobban tudni. Azután meg a hite is nagyobb lett volna annak, ha Zsóter Etel lelkét nyomná valami. Hát ... De ez a kölyök, ez a mihaszna, aki ahelyett, hogy dolgozna, hat hét óta ma is bokrétás kalappal, sarkantyús csizmával lopja az isten napját, ssisütötte a csúnya pletykát. Azt is azért, mert nem várta haza katonáéktól és nem ő hozzá, hanem az Imréhez ment feleségül. Így tisztult Biczók Imre feje, mint az őszi táj, ha fölszakad róla a köd. Ehez azután hozzá szegődött a magányosság ridegsége is. Meg az elhagyatottság, a szeretet melegének hiánya. És most már a gyerek emléke is visszakerült mind sűrűbben. Ez is kínozta a lelkét, így lassan kint megjuhászkodott és szánta, bánta a bűnét, hogy lám, minő ostoba ember is ő, ahelyett, hogy hitvesének rágalmazását boszulta volna meg, a gyönge, bűntelen asszonyt ítélte el. Most már szeretné keblére vonni és úgy, hogy senki se lássa, megcsókolni, megkérni és haza hívni. — Gyere, Etelkám, haza, elment már rólam a hónaóra. Meg is tenné ezt Imre, de még se teszi no . . . Bsz’etét nem bántsa meg tekintetével se, akár az Etel, akár az édes anyja, mert azok csak asszonyok. Az öreg Zsóter feddését még eltűrné... De hiszen az úgy se beszélne sokat,, mert az is ember, az is járt valamikor ebbe az oskolába. Azt mondta’ másnap Szélpál feleségének: PESTI HÍRLAP 1902. március 1., szombat. 3 ORSZÁGGYŰLÉS. I. II. A képviselőház ülése febr. 28-án. Elnök : Tállián Béla. Jegyzők : Szőts Pál, Nyesre László, Farkas József. A miniszterek közül jelen vannak : Széll Kálmán, Lukács László, Hegedüs Sándor, Plósz Sándor, Darányi Ignác, gróf Széchényi Gyula, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése és a jelentések bemutatása után következik a költségvetés részletes tárgyalása. Az udvartartás tett hallani az új országház tételénél, ahol Bartha Miklós az építés, a díszítés és berendezés nagy hiányaira, a költségek indokolatlan megnövekedésére mutatott reá s ez utóbbi kérdésben Rakovszky István az érdekeltek felelősségre vonását sürgette. Széll Kálmán mindenekelőtt elhárított magáról annyit, amennyit lehetett, azzal mentegetőzve, hogy nem lehet ő felelős mindazért, ami Ádám óta történt. De Rakovszky rámutatott arra is, hogy Széll Kálmán mindig ott volt a többségben, mely a költségeket megszavazta. Az új országház dolgában a vitát holnap folytatják.