Pesti Hírlap, 1902. április (24. évfolyam, 89-118. szám)
1902-04-01 / 89. szám
1902. április 1., kedd, PESTI HÍRLAP 3 helye. Valamint az ingatlanok árverése körül oly intézkedéseket is fölvesznek a javaslatba, melyek ki fogják zárni annak lehetőségét, hogy vagyontalan emberek, tisztán spekuláció céljából, a csekély bánatpénz kockáztatása mellett, egyrészt a hitelezők kijátszása céljából, megvegyék az ingatlant. Aztán a hátralékos vételárt ki nem fizetvén, másrészről folytonos árverést tűznek ki az ingatlanra, melyek eként sikerre soha nem vezetnek, de a folytonos költségek és kamatok az ingatlan értékét fölemésztik, a hitelezők pedig pénzükhöz jutni nem tudnak. Igen fontos intézkedése az új törvénytervezetnek a bánatpénz behozatala is az ingó tárgyak árverésénél. Ezzel is az elkótyavetyélést nagy mértékben megakadályozzák. Dr Plósz Sándor igazságügyi miniszter körrendeletet is intézett a bíróságokhoz, hogy addig is, amíg a novellából törvény lesz, ügyeljenek arra, hogy a végrehajtások és árverések kürüli visszaélések és károsításoknak elejét vegyék. IV. Az árverési és végrehajtási költségek apasztása is egyik célja a javaslatnak. E célból eltörlik a külön kielégítési végrehajtási kérvényeket, amelyek után díjat állapítottak meg a bíróságok. V. Ugyancsak a bíróságok munkaterhének könnyítését célozza a javaslat azon intézkése, hogy a sorrendi tárgyalásokat a királyi közjegyzők előtt tartják az örökösödési eljárás mintájára. Eként a sorrendi tárgyalás gyorsabban lesz megejthető. A hitelezők hamarabb megkaphatják az árverésen befolyt pénzből követelésüket. Külpolitikai hírek A velencei találkozás eredménye. Berlini és olasz lapok szerint Bülow és Prinetti Velencében nagyon jókedvűek voltak. Ez a kedélyes lelki állapot természetesen arra vall, hogy tanácskozásaik közben semmi sem fordult elő, ami abba keserűséget csöpögtethetett volna. Világosabban beszélve, hogy Bülow és Pinnetti a hármasszövetség megújítását elhatározta, mert hát Németország és Olaszország céljait olyan szépen össze tudták boronálni, hogy semmi ok sem merült föl a hármasszövetség megbontására. Úgy megegyeztek ketten, hogy akár már kettős szövetségről is lehetne beszélni. Legalább a német és olasz lapok nem említik, hogy a velencei találkozások alatt még egy harmadikról is esett volna szó. Berlini lapok azt írják, hogy Prinetti nem vonakodott a régi szövetséget megnyitani s a két hatalom, t. i. Németország és Olaszország a legjobb viszonyban vannak. Az olasz lapok közül a Tribunában azt olvassuk, hogy Prinetti igen jókedvű. Bülow gróf örömét fejezte ki afölött, hogy Olaszország ismét közeledett Franciaországhoz, mert ez annak a bizonyítéka, hogy a hármas szövetség államainak szabad kezük van. Bülow gróf azonkívül kijelentette, hogy az új kereskedelmi szerződések kedvezőbbek lesznek Olaszországra nézve. Nevezetesen megígérte, hogy meg fogja akadályozni az agráriusok akcióját az olasz búzabehozatal ellen. Az „Agenzia Italiana" is azt írja, hogy Bülow gróf és Prinetti találkozása igen szívélyes jellegű volt. A két, államférfiunak módjában volt megállapítani azt, hogy mindkét részről fönnáll az őszinte óhaj arra nézve, hogy a két szövetséges állam közti benső viszony teljes egészében föntartassék és hogy a két ország közt kötendő kereskedelmi szerződések megkötésének nincs komoly akadálya. Amint látjuk, mindamellett, hogy Velencében az előző hírek szerint a hármas szövetség jövőjéről tárgyaltak, az ezekről szóló későbbi jelentésekben csak a ,,mindkét állam“ barátságáról, a két szövetséges állam közti belső viszonyról, a két ország között kötendő szövetségről van szó. A hármas szövetség harmadik tagjáról, érdekeiről, igényeiről e szövetség keretében sehol említés nem történik. Általában nagyon furcsának találjuk Bülow gróf részéről, hogy amikor ő a hármas szövetség jövőjéről megy tárgyalni Velencébe, sehol egy Szóval sem ad kifejezést annak, hogy Aussria-Magyarországtól is volna valamiféle megbízatása és felhatalmazása, hogy érdekeit Prinetti ur előtt képviselje Mert ha már Bülow grófnak és Prinetti urnak olyan nagy jókedvük kerekedett Velencében, miért legyen muszáj Goluchowski grófnak a bécsi baliplatzi palotában busongani és afölött töprengeni: vajon benne van-e még ő is a hármas szövetségben, avagy kifújták belőle, mint a gyermekek a bodzafa puskából a cseresznye magot szokták kilőni. Bülow grófnak gondoskodni kellett volna arról hadd örülhessen ő is egy kicsit a látszatnak, hogy neki is van még némi beleszólása abba, hogy a megfejelt hármas szövetségtől Ausztria-Magyarország mit vár, mit követel. Reméljük, hogy a magyar képviselőházban akad majd képviselő, aki interpellálni fogja Magyarország miniszterelnökét, hogy van-e arról tudomása, hogy Velencében a hármas szövetség fentartásáról tanácskoztak; van-e tudomása, hogy annak felemásban Magyarország is a tagja és átalában van-e arról tudomása, hogy létezik egy Magyarország is, amelyre ama hármas szövetség nem mindig olcsón teljesíthető kötelezettségeket sózott és így talán némi joga volna hozzá, hogy bizonyos feltételektől tegye függővé jövőbeli hozzácsatlakozását. Ha pedig minderről esetleg volna tudomása, hogyan történhetett, hogy abból a nagyfontosságú velencei tanácskozásból Magyarország törvényes külügyi képviselője ki volt zárva és Magyarország érdekeit s követelését teljesen ignorálták. A miniszterelnök válaszára az egész ország kiváncsi lesz, a segéd-telekkönyvvezetők helyzete. — Levél a szerkesztőhöz. — Most, hogy az állami tisztviselők fizetésének rendezése küszöbön van s vele foglalkozik minden tényező, időszerűnek tartom, hogy e soraimmal a Pesti Hírlapot fölkeressem, s azt a lapot, mely a jog, törvény és igazságért való küzdelmében magát semmiféle melléktekintetektől befolyásoltatni nem engedi s pártatlanságánál, részrehajlatlanságánál fogva már igen sok közérdekű vívmánynak volt a szülőanyja. Ha a jelzett fizetésrendezést teljesen a nyilvánosság mellőzésével hajtják végre, még a legnemesebb intenciók is sok jogos igényt hagyhatnak kielégítetlenül. Nem célom ezzel azt mondani, hogy az illetékes körök mindenben a mások tanácsa és esze után csinálják meg a dolgukat, vagy hogy a nyilvánosság nekik mindenben irányadóul szolgáljon; ők ismerik leginkább az ország helyzetét, — ők tudják legjobban, mennyiben teljesíthetők a tisztviselők igényei, — de el kell ismerni, hogy a nyilvánosság rámutathat olyan dolgokra is, melyeket a legjobb szándék is figyelmen kívül hagyhat, csupán azért, mert azokra idejében figyelmeztetve nem lett. Abbeli meggyőződésem, hogy a hírlapi hozzászólás az ügynek jó szolgálatot tehet, bátorít fel, hogy az szerkesztőség útján az illetékes körök figyelmét az állami tisztviselők egyik olyan osztályára hivjam fel, mely mostanáig a mostohák közt is a legmostohább volt s melynek helyzete a legégetőbben igényel orvoslást.. Ez a segéd-telekkönyvezetők osztálya. S itt minden bővebb csírálkodás nélkül igazolom be állításomat. Az igazságnak nincs szüksége cicomára ! . . A segédtelekkönyvvezető 8—10 évi írnoki szolgálat után jut hozzá állásához. És miért vár vajon olyan sokáig ? — A logika azt hozza magával, hogy a sok várakozás után jusson legalább egy kis mindennapi hús is a száraz mindennapi kenyérhez; — de a logika tévedésben van, mert az Írnok csak egy kissé hangzatosabb címhez jutott, melylyel 1400 korona évi fizetés jár, ép úgy, mint a 8—10 évi szolgálatú Írnokéval. Azonfelül felelősségteljesebb a teendője is, mert a telekkönyveket, a polgárság legféltettebb anyagi kincsét, vezeti. — És mindamellett kedvezőbb az Írnok helyzete annyival is , mert a 8—10 éves írnoknak alapos és jogos kilátása lehet rá, hogy mihamarább irodatisztté lehet; mig a segédtelekkönyvezőtévé kinevezett s fizetésben mit sem nyert 8—10 éves Írnok új minőségében újra kezdi a szolgálati időt és ismét 8—10 évig elvárhat, míg az irodatiszttel egyenlően dotált telekkönyvezetővé lesz. Világos tehát, hogy az Írnok 8—10 évi szolgálat után jut olyan fizetéshez, amilyenhez a segédtelekkönyvvezető csak 15—20 évi össz-szolgálat után juthat. De ez még nem minden ! Az 1893. évi IV. tc. tudvalevőleg a tizenegy fizetési osztály mindegyikét három fokozatba osztotta. Úgy, hogy az ugyanazon állásban maradt tisztviselő időről-időre fizetésben emelkedjék. És valóban jóleső a szegény tisztviselőre a tudat, hogy helyzete pár évenkint némileg javulni fog. A törvény eme nemes intézkedését csak az tudja kellőkép érteni, akit sorsa államtisztviselő-séggel áldott meg. — És a szegény segédtelekkönyv.A vezetőnek ez a jótétemény sem adatott meg; ő meg- marad a 700 forint fizetésben, még ha az egész 40. évi szolgálatot ebben az állásban tölti is, mert reá nézve a törvény szomorú kivételt szab. Ez a kivételes állapot onnét ered, hogy boldog emlékű Szilágyi Dezső, akkori igazságügymiiniszter az 1893. évi IV. tc. tárgyalásakor a Házban kijelentette, hogy a segédtelekkönyvvezetőket fizetési fokokba beosztani fölösleges, mert ez az állás csakideiglenes, átmeneti és 10 éven belül az összes se-*’ gédtelekkönyvvezetők hivatalból fognak telekkönyvvezetőkké előléptettetni. Ez a kijelentés általános megnyugvással találkozott. Vártunk és várunk ; türelemmel, megnyugvással teljesítettük és teljesítjük terhes kötelességünket, mert a szebb jövő hajnala, az oly magas helyről tett ígéret a jövő ködében , leng ! De mikor olyan nehéz kivárni azt a szebb jövőt annak a 330 törekvő, de éhes embernek és családjaiknak, — kivált hogy a kétkedés démona is a szivünkbe kezd férkőzni. Mert hisz a tiz évi termin ; mos már ez idén lejár és mi mégis 330-an vagyunk. . S e nagy számból évenként csak egynéhány, a folyó évben pláne csak hét fog előlépni!! Alig van köztünk olyan, akinek 12—15 évis össz-szolgálata nem lenne, de nagy része teng már: 20—25 év óta és mégis csak heten lesznek közülünk a boldogok, akik puhább kenyérhez jutnak, szemben az írnokokkal, akik közül — kevesebb szolgálati idő dacára — több mint 130 fog az idén hivatalból irodatisztté előlépni. Nem az irigység mondatja ezt velem — Isten látja lelkemet ! Sőt öröm tölti el a keblemet, látva a gondoskodást az állam részéről, nyomorgó munkásai irányában; de önkénytelenül is keserűséggé fajul az öröm, hogy mireánk a sor mégsem került. De hiszen mi nem is cím után szomjazunk!• Oh, a cimkórság nem bánt minket, elég bajunk van amúgy is anyagi kórságainkkal. Mi csak azért epedünk, hogy adassák meg minekünk is az, ami többi összes tisztviselőtársainknak; hagyjanak meg akár továbbra is segédtelekkönyvvezetőknek, csak részesüljünk időről-időre fizetésemelésben, úgy mint a többi tisztviselőtársaink. Mert méltóztassanak csak elképzelni azt az őrjítő lelkiállapotot, melybe egy segédtelekkönyvvezető — aki ugyanazon állásban már 5—19 évet eltöltött — jut, midőn látja, hogy másik tisztviselő társa 3—4 év után fizetésben emelkedik. Az illetékes körök érdeklődése a hivatalnokok sivár helyzete iránt oly élénk és őszinte, hogy nem is hihetek egyebet, minthogy ügyünk és kivált a terminushoz kötött ígéret feledésbe ment. Ugyanazért nagy hálára kötelezne a tekintetes szerkesztő úr, ha e szerény soraimat közölni szíveskednék. A kormányban meg van a jóindulat a tisztviselők helyzetén segíteni, de félő, hogy ez a mellőzött tisztviselői kar a fizetésrendezéskor ismét érdemetlen is mellőztetni fog csupán azért, mert az eddigi különleges állapotra az illetékes körök ügyeimet senkitől nem hívta. Neme. Fővárosi ügyek — Jelölések. A 45-ös választmány húsvét vasárnapján délelőtt ülést tartott, Elek István kir. udvari tanácsos elnöklése mellett, amely alkalommal megtette a jelölését az üresedésben levő tiszti ügyészi,s az újonnan szerzett két árvaszéki ülnöki állásra s a megüresedett népszínházi bizottsági tagságra. A tiszti ügyészi állásra, hat kerület szavazatával három ellenében, Borbás Gáspár ügyvédet s tiszti ügyészségi fogalmazó-dijnokot jelölték. Borbásra szavazott; az 1., III., IV., VII., VIli. és IX—X. kerület, migt dr Majer működő ügyvédje a II., V. és VI. kerület. Az újonnan szervezett két árvaszéki, ülnöki állásra, az összes kerületek egyhangúlag jelölték dr Ságody Imre I. osztályú és Sámson Tivadar II. osztályú ár-vaszéki jegyzőket. A népszínházi bizottsági tagságra történő jelölésnél nagyon eltérők voltak a nézetek s a kerületei négy jelöltet hoztak javaslatba: Hűvös Józsefet, Unger Alajost, Zsigmondy Bélát és Filó Lajost. A kerületek szavazatai ekként alakultak : L, III, IV., VII. Vili, Hűvös József; V. VI. kerület: Unger Alajos ; II. kerület: File Lajos; IX—X. kerület , Zsigmondy Béla. A kerületek többsége tehát -