Pesti Hírlap, 1902. november (24. évfolyam, 300-329. szám)

1902-11-01 / 300. szám

1902. november 1., szombat. P­ESTI HÍRLAP 3 A néppárt november 3-án, hétfőn, este 6 óra­kor értekezletet tart, mely alkalommal az Indemnitást tárgyalják és a politikai helyzetet beszélik meg. A f­épviselőház igazságügyi bizottsága november 4-én, délután öt órakor ülést tart, mely alkalommal a polgári perrendtartásról szóló törvény­javaslat tárgyalását folytatják. Budapest orszgg. képviselői és a fővárosi érdekek. Budapest székesfőváros kerületeinek or­szággyűlési képviselői ma értekezletre gyűltek össze, hogy egyes fontos fővárosi kérdésben egyetértő meg­állapodásokra jussanak. Az értekezleten megjelentek: báró Podmaniczky Frigyes, Berzeviczy Albert, Fálk Miksa, Vázsonyi Vilmos és Morzsányi Károly. Távol maradt Darányi Ignác, aki mint miniszter nem is vehet részt az értekezleten, továbbá Hock János és Sándor Pál, akik nincsenek Budapesten. A fővá­ros ország­ képviselői elhatározták, hogy ezentúl min­den hónapban egyszer össze fognak gyűlni, hogy megbeszéljék azokat a közérdekű ügyeket, melyek az egész fővárost érdeklik s aztán az ily ügyekben pártkülönbség nélkül, lehetőleg együttesen járjanak el. A mai bizalmas jellegű értekezleten szóba került a főváros válságos anyagi helyzete s e tekintetben a helyzet szanálása céljából legközelebb a fővárosi összes képviselők együttes akciót indítanak. Foglal­koztak továbbá a kis- és középkereskedők memoran­dumával, mely dologban az érdekeltek az összes kép­viselőket fölkérték támogatásra, amit ha nem is min­den részletre, de nagyjában elhatároztak. Az önálló vámterület ügye. Vasárnap, no­vember 2-án, Ensébetfalván lesz népgyűlés az ön­álló vámterület érdekében a közeli falvak bevonásá­val. A jövő vasárnap nov. 9-én pedig Szegeden és Ma­kón lesznek nagyszabású népgyűlések. A szegedi nép­­gyűlésre számos függetlenségi képviselő is leutazik a népgyűlésre. Valószínűleg Kossuth Ferenc is le­utazik Szegedre. Néppárti beszámoló: Szabó István néppárti képviselő sorra látogatja kerületének összes községeit" A képviselőt mindenütt szívesen fogadják. három millió simaszabályozásokra, Da­rányi földmivelésügyi miniszter elhatározta, hogy a pozsonyi téli kikötőt kiépítteti, elkobortatja ugyan­csak Pozsonynál a hajózást akadályozó zátonyt, szabá­­lyoztatja a mostani Dunaágat, segíti a felső Du­­szakasz ármentesítő társulatait, hogy a felső Duna- szakaszon az ármentesítő munkálatokat foganatosítsák , erre a célra a törvényhozástól három millió korona költségnek megszavazását kéri. — Nem hogy hálát adnátok az Istennek, hogy ennyit is adott. — Az ... — mondja a mellette való — de gyalázatos némelyik. — Persze — mmint a túlsó sarokról egy munkás asszony — kendtök oda tolakodtak az elejire, aztán elétték előlünk a javát . . . — Könnyen beszóltok tik — segít bele a mellette álló földszinti arcú banya — elkap­kodjátok, mint az éhes kutyák, ide még csak a morzsája jut . . . Ni, hogy tele van annak a zsákjai . . . Az emberei nem engednek. No még az kellene . . . Asszonynak is legyen már szava, akkor hová jutunk. — Csitt, te vén boszorkány, te nagyon csúnya tűzrevaló, még te is föl mered nyitni a szád . Egyszerre fölbomlik a rend. Nem állnak többé sorba, hanem összego­­molyodnak mint a hangyák ha esőt éreznek s az ájtatoskodást, az imádságot káromkodás, szi­tok, átkozódás váltja fel. — Te, te . . . — fenyegetődzik botjával a falábú hős — azt gondolod, most is a piros frrhang mögött vagy­­ . . . Leveröm azt a vakkörmű kezedet, ha föl mered emelni. — Még a szemit is kiveszöm kendnek, nézze meg az ember. Ami voltam, az voltam, ott is különb voltam mindenkor, mint kend. Az egyetlen önérzetes koldusban föllázad e szavakra a vér. Még ez, az asszonyoknak ez a söpredéke meri mondani, hogy nálnál különb Homok. A kereskedelemügyi minisztériumból. Láng Lajos kereskedelmi miniszter ma tartotta első kihallgatási napját s ezentúl hetenkint pénteken dél­után 4—5 óra közt fogad. Előjegyzéseket a hét bár­mely napján délelőtt 10 és 12 óra között dr Hollán miniszteri titkár eszközöl. Vértesy Kálmán miniszteri tanácsos, a kereskedelemügyi minisztérium elnöki osztályának vezetője, november hó 4-én tér vissza hosszabb szabadságáról, melyet Afrikában töltött s dr Lers Vilmos miniszteri osztálytanácsostól, aki tá­vollétében az elnöki osztály vezetésével volt meg­bízva, hivatalát ismét átveszi. A mai nap folyamán abból az alkalomból, hogy a kereskedelmi miniszter számos hivatalnokot előléptetett, igen sokan fejezték ki szerencsekívánatukat az előléptetett hivatalnokok­nál, de különösen nagy számmal jelentek meg tisz­telői és hivatalnoktársai Lers Vilmos osztálytanácsos­nál, kit ezen előléptetés soron kívül ért. Mint érte­sülünk, Lers továbbra is az elnöki osztálynál marad, mint az elnöki osztály helyettes­ főnöke. Abból az al­kalomból, hogy Láng kereskedelmi miniszter nagyobb szabású előléptetést eszközölt, a mai nap folyamán az előléptetett hivatalnokok testületileg tisztelegtek Láng Lajos miniszternél, hogy előléptetésüket a mi­niszternél személyesen megköszönjék. miniszter délután 2 órakor érkezett Szepsiszent­­györgyre; a pályaudvaron Pótsa József v. b. t. t. főispán várta a megyei és városi tisztikar élén. Ott voltak még Szabó József, az erdélyi gazdasági egy­let, gróf Béldi Ákos, az Emke elnöke, gróf Mikes Ármin, báró Szentkereszthy Béla, Béldy Tivadar, Eöry Ernő, a Jelzáloghitelbank expozitúrájának igaz­gatója. A miniszter megtekintette a dohánygyárat, állami méntelepet, vármegyei fiuárvaházat és szere­­tetházat s annak gazdaságát, a református kollégiu­mot, a szövőgyárat, a vármegyeházat, ahol Vajna Miklós főjegyző üdvözölte a minisztert a vármegyeház nevében. Darányi Ignác földművelésügyi minisztr Pózsa József főispánnál szállott meg. Darányi miniszter a Székelyföldön, Sepsiszentgyörgyről táviratozzák . Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter tegnap délben 12 órakor indult el Székelyudvarhelyről és Szentegyházas-Oláhfalu községbe ment, ahol Mik­ó Bálint Csik vármegye főispánja, Becze Antal alispán, Lázár Menyhért, dr Molnár József és Fejér Antal országgyűlési képviselők üdvözölték. A miniszter út­közben megtekintette Homoród fürdőt is és üzeme, gyógyereje s a székelyföld érdekében való haszno­síthatósága felől behatóan tudakozódott. A Hargittán át vezető kocsiúton délután 4 óra tájban Csíkszereda közelében Mihály Ferenc vármegyei főjegyző várta a minisztert, több megyei és városi képviselőkből álló küldöttség élén és köszönetét fejezte ki a miniszter­nek látogatása fölött. Délután 5 óra előtt érkezett a miniszter Csíkszeredára s a főispánnak a város tő­szomszédságában fekvő csikzsögödi házában szállott meg. Reggel 8 óra után a városba ment s ott meg­tekintette a vármegye faiskoláját, földműves iskolá­ját, amely utóbbi helyen számos kis diákkal beszél­getett is. A vármegyeházán Becze Antal alispán a vármegyei gazdasági egylet igazgatóságának élén üdvözölte a minisztert s főleg a birtokrendezési ügyek fölkarolását, valamint a kultúrmérnöki hivataloknak Csik vármegye szempontjából való másszerű beosztását kérte. A miniszter kije­lentette, hogy a birtokrendezési munkálatok máris folyamatban vannak s részben az igazságügyi minisz­ternél is a legjobb akarattal találkoztak; a kultúr­mérnöki hivatalok kérdését meg fogja fontolni, de addig is a vármegyének a jelenlegi szervezet mellett is örömmel hajlandó a szükséges erőt ren­delkezésre bocsátani, azonban maga a lakosság is te­het egyet-mást tétjei javítására. A miniszter ezután még több kisebb küldöttséget fogadott. Csikzsögöd­­ről a miniszter Tusnádra utazott, ahol Szentiványi Miklós háromszékmegyei alispán, Molnár Józsiás és Székely György országgyűlési képviselők lelkes üd­vözletére a miniszter meleg szavakban válaszolt s azután Tusnád-fü­rdöt tekintette meg behatóan. A volt f Őnálánál, aki a hazáért nyomorodott meg, aki tizenhat esztendeig a király embere volt . . . Egyet fordul vele a világ s a görcsös bottal vé­gigcsap a festett képű asszonyon. — Jaj . . . — Jézus Mária . . . Gyilkos . . . — Lökjétek bele az árokba! A tömeget hirtelen szétlöki egy ember. Vállas, melles, koldus. Valamikor rendőr volt s egy pusztai banker alkalmával berúgván a vá­ros borából, hazajövet elvágta a bal karját és lábszárát a vonat. Most két mankón koldulja az alamizsnát. — Mi ez itt? . . . Ki meri megütni a kulcsát! ? . . . Te voltál az, te gazember . . . . És kopogás támad. A mankók zörögnek, mint a kardok szoktak, ha összeverik őket. Valóságos harc fejlődik ki köztük. Az irigység csúf kenyérharca . . . S még azután is, mikor szétverik őket, mikor a teli zsákkal ki erre, ki amarra ballag az est­homályban, egyre hallatszik az utcákból a borízű hang: — Majd találkozunk még! . . . — Majd összekerülünk még, hanem kive­szöm a szemedet. — Csúnya, gyalázatos férgei az Istennek. Micsoda rút kép ez itt, az örök béke, az egyenlőség birodalmának kapujában s lám, amint nézi az ember, eszébe jut a mai nyugtalan, ve­szekedő, irigy élet. A polgári perrendtartás, A képviselőház igazságügyi bizottságának teg­nap tartott ülésében Hodossy Imre elnöklete alatt folytatta a polgári perrendtartás tárgyalását. A kor­mány részéről jelen voltak Plósz Sándor igazságügy­­miniszter és Mohay Sándor államtitkár. Az elnök bemutatja az országos ügyvédgyűlés állandó választ­mányának a perrendtartási javaslatra vonatkozólag a képviselőházhoz intézett és a bizottságnak­­adott kérvényét. Habár Endre előadó előadói szempontból tesz észrevételeket a javaslatra. Mindenekelőtt konstatálja, hogy az eddigi felszólalók valamennyien elismerték, hogy a javaslat azokra az alapelvekre van fektetve, amelyeket a közvélemény már eleve felállított, mint olyanokat, amelyeknek az új perrendtartásban meg kell valósul­niuk. Áttérve a bírósági szervezetre, ő is ideálisnak tartaná azt, , hogy az ügyek első fokban egyes bíróság által intéztessenek el; nemcsak a perrendtartás lenne ezzel egyszerűbb és áttekinthe­tőbb, de azért is nagy előnynyel járna ez a felekre, mert a fél közel találná a bíróságot, ami a társas­­bírósági rendszer mellett nincs így. A egyesbírói el­intézéssel járó előnyöket számbavéve, ő a mai bírói erők mellett is helyesnek tartaná az egyesbírói rendszerre való átmenetet. A kereskedelmi külön hatáskör fentartásának ő is ellene van, mert habár amellett indokok is vannak, ellene mégis több indo­kot lehet felhozni. A budapesti kereskedelmi- és váltótörvényszék kiválóságait ő is sokra becsüli, de ez nem lehet elég ok arra, hogy egy bíróság fentartása kedvéért az egyébként nem indokolt ke­reskedelmi hatáskört fentartsuk; sem külön kereske­delmi ítélőtábla, sem külön kereskedelmi curia nincs, hanem vannak kereskedelmi szaktanácsok a felső bíró­ságoknál, amelyek szintén magas nívón állanak. A könyv­­kivonat­ illetékesség kérdését nagyon fontosnak tartja; hosszú bírói gyakorlat adott okot arra, hogy ezt a kérdést máskép kell szabályozni, mint ahogy ma van ; és ha a javaslatban tervezett szabályozás ellen kereskedői és ügyvédi körökből panasz emelkedik is, nem szabad megfeledkezni arról a százezerre menő panaszról, amely hosszú idő óta a mai szabályozás ellen fölhangzott, úgy­hogy a panaszolt visszaélés nem kivétel számba ment, de valósággal az a kivé­tel, amikor a könyvkivonati illetékességet jogosan veszik igénybe. Meggyőződése szerint e könyvkivo­nati illetékességnek a javaslatban tervezett szabá­lyozása a kereskedők érdekeit­­elégíti. Mert a nagy emporiumokban levő kereskedő rendszerint nem a fogyasztóval, hanem a közvetítő kereskedővel áll összeköttetésben, akik ellen a javaslat is megadja a könyvkivonati illetékességet, a fogyasztóval a köz­vetítő kereskedő áll összeköttetésben, akinek fogyasz­tási köre a közeli területre terjedvén ki, a behajtás nem okozhat neki nagy nehézséget. Feltétlenül he­lyesli a váltóperöknek a járásbírósági hatáskörbe utalását. Meggyőződése szerint a javaslatnak az ügy­védi hatáskörre vonatkozó intézkedéseiben semmi animozitást nem lehet találni. Áttérve a felülvizsgá­lat kérdésére, teljesen kivihetetlennek tartja, hogy a Curia ténykérdésben szóbeli tárgyalással eljárhasson. A curiai bírói létszámnak és a költségnek olyan óriási szaporítását okozná ez, amelyről nem lehet beszélni. Plósz Sándor igazságügyminiszter az általános vita során elhangzott több fölszólalásra, habár azok részletkérdéseket érintenek is, már itt kíván reflek­tálni. Ami első­sorban is a szociálpolitikai szempon­tokat illeti, a kereskedelmi és az ügyvédi osztály részéről merült föl az az észrevétel e javaslat ellen, hogy a kereskedelmi és az ügyvédi érdekeket hát­térbe szorítja anélkül, hogy ezt a közérdek kivánná. A kereskedők panaszára nézve hangsúlyozza, hogy a javaslat 34. paragrafusának szövegezésében már te­kintettel volt a kereskedelmi körök óhajtására is. Az 1901. évben közzétett átdolgozott tervezetben a könyvkivonati illetékességet bejegyzett kereskedők részére csak bejegyzett kereskedők ellenében adta meg. Ezzel szemben például a magyar kereskedelmi csarnok hozzáintézett fölterjesztésében a következő­­kép nyilatkozik: „A 34. § fölvétele által legalább azt látjuk bizonyítottnak, hogy elvi akadály nem fo­rog fönn arra nézve, hogy a kereskedők könyvkivo­nati perei részére kivételes helyi illetékesség állapít­­tassék meg. Ha pedig elvi nehézség már nem forog f­­e­nn, akkor nincs ok a forgalom igényeinek ki nem

Next