Pesti Hírlap, 1903. szeptember (25. évfolyam, 238-267. szám)

1903-09-01 / 238. szám

3 1903. szeptember 1., kedd. PESTI HÍRLAP nai programmjának a képviselője gyanánt sze­repel a pártkörben. Wekerle Szentiványi Árpád­dal hosszasan tanácskozott. A függetlenségiek köréből. A függetlenségiek harci táborának egyik erdélyi képviselője ezeket mondta a párt han­gulatának jellemzésére: — Kizártnak tartom, hogy a Kossuth­­párt a magyar vezényszó kivívása nélkül le­szerelhessen. Ezen a véleményen van most Kossuth Ferenc és a párt nagy többsége. Való igaz, hogy egyesek Wekerlének, mások Appo­­nyinak szívesen engednének, de a többség, ha csak az összes követeléseket nem teljesítik, minden körülmények közt folytatni fogja a harcot, bárki legyen is a jövendő miniszter­­elnök. Meg vagyok győződve róla, hogy így gondolkozik a párt többsége annál is inkább, mert a választók követelik, hogy a párt to­vább küzdjön. A volt tigron­ párt egy tagja következő­leg jellemezte a függetlenségi párt ezen cso­portjának állásfoglalását: — Magyar vezényszó nélkül nem sze­relünk le senkinek, semmi szín alatt. Rosz­­tszaljuk és elítéljük azoknak a politikáját a függetlenségi párton, akik most eltérnek­­a magyar vezényszó határozott követelé­sétől, holott még nem is tudhatják, hogy­­mit akar adni a király és mit hoz a j­övendő miniszterelnök. Hisz így feladják a harcot, mielőtt a győzelem kivívását megkísér­tenék. Azt hiszem, hogy a katonai körök utolsó kísérlete a kiszolgált legénység­bentartása. Ha ezzel januárig nem sikerül megtörni az ellen­zék ellentállását, akkor meg fogják adni a ma­gyar vezényleti nyelvet. Ha majd megismerjük az új miniszterelnök programmját s ha a vá­lasztások szele fog fújni, akkor elmegyünk ke­rületeinkbe és további kitartásra fogjuk lelkesí­teni a nemzetet. Azt a körülményt, hogy egyes független­ségi képviselők már most engedékenyeknek mu­tatkoznak, elítéli Eötvös Károly is, aki ezeket mondta: — A dolog nagyon hasonlít a hitelező és a rossz adós közti viszonyhoz A hitelező, aki egy krajcárt sem tud kapni adóssától, egy nap azt mondja neki: — Hetven százalékát követelésemnek elen­gedem , fizesd a harminc százalékot. Az adós erre így felel: — Hogy elengedted a hetven százalékot, köszönöm, de én egy krajcárt sem fizetek. A hitelező — úgymond Eötvös — egy­­krajcárt sem kapott s jogos követeléséből mégis engedett. Az ellenzék is igy járna, ha engedne.­­Ha sem igy, sem úgy nem kap engedményt, s akkor egy hajszálnyit se adjon fel követelé­­­seiből. Jön idő, amikor az adós fizetésképes lesz s akkor be lehet és be kell majd hajtani­a rajta az egész követelést. Itt említjük meg, hogy a tiszalöki válasz­tókerület rendkívüli ünneplés között bizalmat­­szavazott Papp Zoltánnak, a Szapáry-féle vesz­tegetések leleplezőjének. A tiszalöki népgyűlés­­híre örömet keltett a függetlenségi képvise­lők közt. Belpolitikai hírek. A hajdúböszörményi szabadelvű párt •Faksy Károly pártelnök elnöklete alatt vasárnap­­délelőtt 10 órakor tartott népes gyűlésén tár­­rgyalta a debreceni szabadelvű párt ismert hatá­­­rozatát s átiratát a nemzeti követelések tárgyá­­­ban. A párt magáévá tette a debreceniek hatá­rozatát s azok sorába áll, akik a nemzeti követe­lések végrehajtását követelik. Torontál megye és a nemzeti követelések. Torontál hétfői közgyűlésén tárgyalták a nem­­­zeti követelések ügyében beadott indítványt, amit­­a gyűlésen élénk szótöbbséggel ugyan, de csak­­egyszerűen tudomásul vettek. Nagy tetszést kel­tett Oprean oláh lelkész beszéde, aki tört ma­gyarsággal pártolta a nemzeti követeléseket. Az iglói választókerület és a nemzeti kö­vetelések. Az iglói választókerület szabadelvű párt­jának ötven tekintélyes tagja sürgős beadványt inté­zett a párt elnökségéhez, hogy a nemzeti követelések mellett való állásfoglalás végett mielőbb gyűlés hív­jon össze. Bizalom Papp Zoltánnak. A tiszalöki vá­lasztókerület polgársága vasárnap délután a kerület központján nagy népgyűlést tartott. A népgyűlésen megjelentek a kerület minden községéből a függet­lenségi választók, hosszú kocsisorban zászlók alatt vonultak Tiszalök főterére, ahol Veress Ferenc párt­elnök négy órakor nyitotta meg az ülést. Lel­kes szónoklatban vázolta a politikai helyzetet. Rámu­tatott arra, hogy Papp Zoltán, a kerület képviselője, leleplezésével hazafiasan cselekedett, melyért köszö­netét, elismerést és választói háláját érdemli ki. Homolay Gyula, a párt jegyzője, hosz­szabb, nagy tetszéssel fogadott beszéde után indítványt terjesztett elő, melyet viharos tet­széssel fogadott el a népgyűlés. Az indítvány sze­­rint Papp Zoltánnak jegyzőkönyvi köszönetet szavaz­tak hazafias elhatározásáért s nagy örömmel kinyil­vánították, hogy eljárásából tisztesség háramlik az egész választó­kerületre. Lelkes hangú táviratban üdvözölték ezután Kossuth Ferencet és az országos függetlenségi pártot, majd megalakitották az állandó választmányt. Kapusi Dániel (Eszlár) és Bodzás Mi­hály mondottak még hazafias szónoklatot s a népgyü­lés Veress Ferenc zárószavai után a Himnusz elé­­neklésével véget ért. Este banker volt, melyen szá­mos felköszöntőben ünnepelték Papp Zoltánt, akinek küldöttség adja át a fővárosban a népgyűlés hatá­rozatát. A fizetésjavítás megfeneklett ügye. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének választ­mánya ma igen látogatott ülést tartott Vörös László nyug­­államtitkár elnöklete alatt. Az ülésen megje­lentek : Benedek Sándor, a közigazgatási biróság szólőbirája, Seyffried József törvényszéki elnök, László Pál kir. tanácsos, pénzügyigazgató, Mocsáry Béla min. osztálytanácsos, Kerékgyártó István kir. tanácsos, számv. igazgató s még többen a magasabb rangú tisztviselők közül. Az ülés legfontosabb tárgya a fizetésjavítási törvényjavaslat volt, melyet a választmány hevesen tárgyalt, im­már két éve, hogy az állami tisztviselők országos kongresszusa részéről kiküldött deputációnak Széll Kálmán akkori miniszterelnök a fizetés­­javítás keresztülvitelét megígérte ; bennfoglaltatott ez határozottan a két év előtti trónbeszédben és ennek dacára az állami tisztviselőknek a beállott parla­menti bonyodalmak miatt még mindig várniok kell. Az 1902. évi költségvetésben 3 millió, a folyó évi költség­vetésben 17 millió korona van e célra fölvéve, amely összegekből azonban az állami tisztviselők eddigelé semmit sem kaptak, holott a kilátásba helye­zett többleteket bizonyára elköltötték már régen. A felszólalók egymás után hangoztatok az ebből szár­mazó nyomort és elkeseredést. A választmány végül elhatározta, hogy a kinevezendő kormányelnököt kül­­döttségileg fogja arra kérni, hogy a képviselőház pénzügyi bizottsága részéről már letárgyalt s a Ház asztalán levő fizetésjavítási törvényjavaslat a leg­sürgősebben letárgyaltassék. Fővárosi ügyek. — Segítség a károsultaknak. A Párisi áruház égése alkalmával károsultaknak a fővá­ros közgyűlése 20000 korona segélyt szavazott meg. A közgyűlés határozatát a belügyminiszter jóváhagyta és a tanács intézkedett, hogy a se­gély összeget a VI. kerületi elöljáróság útján kioszszák. — Pályázat. A Posner Károly Lajos és neje nevét viselő kiházasító-alapítványnak ren­delkezésére álló kamataiból ezúttal egy 347 ko­rona 71 fillérnyi kiházasító-ajándékot adnak ki. Pályázni szeptember hónap 15-ikéig lehet, a szé­kesfővárosi tanácshoz intézett kérvényben, ame­lyet a Központi városházán levő iktató hivatal­ban kell benyújtani. — Egy tanító jubileuma. Ekker Antal, a VII. kerület Madách-utcai elemi iskola tanítója ma töltötte be szolgálatának negyvenedik évét. Ebből az alkalomból Varga Pál igazgató veze­tésével szíves ovációban részesítette az iskola tanító kara. Az igazgató beszédében kiemelte, hogy Ekkernek nagy érdeme van a VIII. kerü­let megmagyarosítása körül. — A kisdedovók szaporítása. A budai részeken tudvalevőleg több új kisdedovót léte­sített a főváros, melyeknek egy része holnap­után meg is nyílik. Most elhatározta a tanács, hogy a Csömöri­ út külső részén szintén rendez be kisdedóvót, mert az ottani gyermekeket nem lehet elhelyezni. Az óvodát ICO férő­helyre ter­vezik, egy bérelt épületben helyezik el és ok­tóber elsején át is adják rendelkezésének. — Iparosok és kereskedők segítése. Az Albrecht-Hildegarde-alapból ma több elszegé­nyedett iparosnak és kereskedőnek szavaztak meg segítséget; így tizenhárom kérelmezőnek 80—80 koronát, kilencnek 120—120 koronát, öt­nek 160—160 koronát és harminchatnak 200—200 koronát. Az alap állása ez idő szerint 64.900 korona. — Devecss Ferenc kir. tanácsos, székes­fővárosi műszaki tanácsos, szabadságidejéről Buda­pestre visszaérkezett és a hivatalát átvette. KÉPZŐMŰVÉSZET. Képkiállitás Kolozsvárott, Kolozsvár, aug. 30. Amióta a magyar vidék városai képkiállításo­­kat rendeznek, hogy a művészi érzéket fejleszszék, a képeket a közönséggel megkedveltessék, Kolozsvár most másodszor szervez képtárlatot. Az Erd­élyrészi szépművészeti társaság rendezi ezeket a kiállításokat a korcsolyacsarnokban, a kolozsvári sétatér egyik kedves kis épületében, amelynek az ablakai oda szol­gálnak le a sétatéri tó vizére. Most egy esztendeje szintén őszszel állítottak ki képeket, a Mátyás-ünnep fénye közepette, Wlassies miniszter jelenlétében. Ma kisebb volt a fény, a miniszter nem volt jelen, még a város polgármestere sem, csak a helyettese, Tibol árvaszéki ülnök­ ő nyitotta meg a kiállítást. A meg­nyitó­ünnep egyszerű volt, minden hiúság nélkül való, intim kis közönség jelenlétében, de ma már haladás van tavalyhoz képest : több a kép és jobbak a ké­pek. Tavaly a kiállítás a helyi érdek jegyében indult útjára. A mostani tárlaton háttérbe szorult a lokál­patriotizmus, úgy is kell, hogy a művészet kérdései­ben félrevonuljon minden ilyen érdek. A közönséget nevelni csak jó képekkel lehet: a közönség ízlését csak az igazi művészi készség fejleszti. A kiállított képek öt termet foglalnak el, a képek száma több a háromszáznál és a kiállításon több rendbeli képpel szerepelnek a fővárosi festők: Vajda Zsigmond, Pohl Hugó, Újvári Ignác, Kelepy Károly, Einer Lajos, Peske Géza, Baditz Ottó, Kimnach László, Tölgyessy Artur, Tahy Antal és mások is. Vajda Zsigmond Emlékek című képe érdekes, de a 6000 koronára értékelt földszinti képet, a Macula non ett in­te címűt sehonnan sem lehet látni. A Pohl Hugó képei közül különösen kedves a Kerítés­­nél című, a parasztleány félszeg alakjával, a paraszt fia szerelmi bátortalanságával. Jóleső vidámság van a Nótás Jóskában, Peske Géza képében, aki frissen festi a füvet meg a falu alakjait. A Vadrózsa finom festője , Baditz Ottó nem jeleskedik most kiállított képével: a Vagyok olyan legény mint te című kép­pel, amely markos legényt ábrázol ugyan, de amely­ben nincs meg a Baditz Ottó ismert művészi ereje meg bája. Annál bájosabb az Erdei csend, a Töl­­gyessy Artúr képe, csupa finomság, ihlet, hangulat. A természetességével hat a Szapuló asszonyok, a Xinmach László jeles ecsetjének a munkája. A „fővárosi“ művészek között szerepel a nem­rég elhunyt Eisenhut Ferenc is és a már régebben elhunyt, de felejthetetlen Jankó János. Egész sor rajza van kiállítva, amiket élclapok számára csinált, azok az igazi humorral telített rajzok, amik hosszú éveken keresztül fakasztottak jó kedvet a magyar közönség szívében. Róna József egy kis szobrot küldött a kiállításra, a Koszorút kötő leányt, ke­cses kis alkotás. A kolozsvári származású művészek között már képei számánál fogva is Nagy Zsiga érdemel első­sorban említést. Három képe : Shylock, a Napkeleti­­bölcsek és Krisztus sírbatétele kelt különös figyel­met. A Shylock a jellemzés erejével tűnik ki; a másik két kép a tömeg elrendezésével és a fényha­tásokkal számíthat érdeklődésre, tetszésre. A kolozs­vári régebbi művészek­­között Peidle Róbert most is egész sor érdekes képpel szerepel. Neki nemcsak művészi érdemei vannak, hanem a kiállítás elrende­zése is őt dicséri első­sorban. És a régi képírók kö­zött ott van Graf Jakab, ez a svájci származású professzor, aki a maga kedves és szolid tájait örökíti meg vonzó ecsetjével. Egy-egy figyelemre­méltó képet állított ki Papp Gábor (különösen a Szendergője); Marselek Endre, akinek az Ahitatosság c. képe derék művészi alkotás; Melka Vince, erdélyi tájakat fest; Stein János, akinek Szent Piroskája igen poétikus, de mintha kissé Innocentre emlékez­

Next