Pesti Hírlap, 1904. március (26. évfolyam, 76-91. szám)

1904-03-16 / 76. szám

1904. március 16., szerda PESTI HIRLAP 3 Orosz-japán háború. Alexejev jelentése. Alexejev helytartónak Jelentése, amelyet Muk­­denből Miklós cárnak e hó 11-én küldött: Pétervár, márc. 15. Február 24-ikéről 25-ikére virradó reggel 2 óra 40 perckor a hadműveletek hosszabb szünetelését a Retvizán páncéloshajó egy lövéssel szakította meg; a hajó szüntelenül a Tigris-félsziget kikötőjét és partját figyelte meg és egy ellenséges fehér torpedó­­naszádot vett észre. A páncéloshajók tüzelése, melyet a parti ütegek is támogattak, megszakításokkal egy óráig tartott és négy óra körül szakadatlan gyilkos tüzeléssé vált, mely, amint az később kiderült, az ellenséges gyújtóhajóknak szólt, melyek nagy gyor­sasággal közelítettek a Retinzán és a kikötő bejá­rata felé. A tűz az ellenségre nézve oly végzetes volt, hogy egy negyedóra múlva az első gőzt magából a Kasslnból láttuk felszállani és a bejáratnál lévő vilá­­gítótorony mellett sziklára jutott gyujtóhajót lehetett látni. Egy jól irányított lövés tovább űzte a második horgonyzó gőzöst, mely ugyancsak kénytelen volt az Aranyhegynél a szárazföldet keresni. A gyujtóhajókat torpedók kísérték, amelyeknek nyilván az volt a feladatuk, hogy a vezényletet és a műveleteket vezessék és hogy a gyujtóhajókat a Retvizán közelében kellő helyzetben légberöpítsék. Több szemtanú jelentése szerint két torpedónaszádot, melyet a fényszórók világánál láttak, megfúrtak, miért is fel kell tenni, hogy az ellenséges gőzösök egész legénységét nem tudták megmenteni. Miután a gőzösöket teljesen visszaverték, az ellenséges torpe­dónaszádok ismételten közeledtek és a Retinzánt lövésre kényszerítették. A lövöldözés napkeltéig tartott. Láttak még két gőzöst, amelyek megfeneklet­tek és ezeken kívül a Tigris-part egy csekély he­lyén egy nagy japán torpedónaszád roncsát látták a vízből kiállani. Ezek a gőzösök, amelyeknek űrtar­talma több mint háromezer tonna, perozinnal itatott szénporral voltak tele és nagymennyiségű caromumot is tartalmaztak, miért is a kigyúló gőzösök minden intézkedés dacára egy hétig égtek. A gőzösök rob­bantó és elsülyesztő készülékekkel voltak ellátva, melyeket kitűnően lehetett kezelni és határozottan mondhatom, hogy a legveszedelmesebb gyújtóhajókhoz tartoztak. A gőzösön és a parton talált nyomokból ítélhetni meg, hogy mily hamar volt kénytelen a le­génység a hajókat elhagyni. Megtalálták egy tenge­résztiszt ruháját és kardját, ki nyilván úszva mene­kült meg. Találtak térképeket is a hajóosztály me­netirányának lerajzolásával. Az egyik térképen ábrá­zolva volt, hogy milyen állást foglaljanak el a gyuj­­tóhajók a kikötő bejáratában. A térképen levő fel­jegyzésből kitűnik, hogy a Retinzánt akarták meg­semmisíteni. Minden valószínűség szerint a célból, hogy megtudják a gyújtóhajók sorsát, reggel öt ja­pán torpedónaszád és egy könnyű cirkálóhajóosztály jött a Retinzán és erődjeink közelébe. A torpedónaszádok elővigyázatosan távol ma­radtak ütegeinktől. Báján, Askold és Növik nevű cir­kálóhajóink a külső kikötőn való megjelenése után az ellenséges hajók rohanva távoztak. Nem lehetett őket üldözni, mert a parton hajóroncsok úszkáltak, miért is attól lehetett tartani, hogy ott aknák is vannak. Február 25-én a Bajánt, Askoldot és Novi­­kot a tengerre küldték, hogy tartsanak szemlét és kutassanak a Sestrasni és Grusitelli nevű torpedóna­­szádok után, melyek előtte való nap egész osztálylyal küldettek ki és nem tértek vissza. Reggel 9 órakor az erődökből jelentették, hogy torpedónaszádjaink kö­zül kettő észak felől érkezik a Kvantung-félsziget nyu­gati oldala mentén. Egyidejűleg jelentések érkeztek, hogy az egész ellenséges hajóhad közeledik, az ellenséges torpedó­naszádok száma azonban csak nyolc volt. Az ellensé­ges hajóhad igyekezett erődeinktől távol maradni, ami azonban nem akadályozta meg abban, hogy ne kezdjen cirkálóhajóinkra tüzelni, melyek a Sestrasni és Grusitelii nevű torpedónaszádjaink visszatéré­sére várva, a parti ütegek védelme alatt viszonozták a tüzet. Reggel 10 óra 50 perckor oly közel jött az ellenséges hajóhad, hogy az erődök megkezdhették a tüzelést. Ugyanekkor megoszlott a könnyű cirkálóha­jók osztálya, hogy torpedónaszádjainknak, amelyek a k­antiesani világítótorony irányában haladtak, honnan azoknak a Szemako az ellenségnek az erődhöz való közeledését közölte, útját elvágja. A Sestrasni tor­­pedónaszádnak sikerült teljes gőzzel az ellenséges tü­zelés között bemenekülnie a kikötőbe. A Grisitelli torpedónaszád visszamaradt és elhatározta, hogy a Galamb-öbölbe tér vissza, hol, ahogy később bebizo­nyít, elérték az ellenséges cirkálóhajók. Cirkálóha­jóink a Sestrasni torpedónaszád visszatérése után a kikötőbe mentek. Az Askoldon egy altiszt megsebesült. Az ellen­séges cirkálóhajók észrevették a Grisitellinek a Ga­lamb-öbölbe való visszatérését, azonban útját nem tudták elvágni. Tüzelni kezdtek a torpedónaszádra, amikor az öböl felé fordult és jelentékenyen meg­rongálták azt. A hajónak légtartó­ja és a torpedók lövő készüléke megrongálódott. Halottak és sebesültek nincsenek. Nem nagy távolságra egy helyütt Fehér­vármegye határa beszögellik a mi vármegyénkbe. Ezt a részt Kis-Kány pusztának nevezik s ez is a Zichy grófok birtoka. Van rajta külön puszta is: Péterszállás. Ezen át vezet a déghi út. Amint oda érünk, épen nyargal be egy lovas csősz. Megáll a lovával s az eleibe se­reglő pusztai embereknek mondja:­­— Jönnek a mieink ! Apám kérdéseire elmondja, hogy magyar sereg jön, talán Kis-Lángra már be is ért, itt lesz nyomban. Sehogy se tudok visszaemlékezni, mely időtáj volt akkor. Késő délelőtt-e, vagy dél, vagy kora délután. Ötvenhat esztendő nagy idő, elfeledtem. Azt is elfeledtem, ettünk-e vagy etettünk valahol. Csak arra emlékezem bizto­­an, amit most elbeszélek. Apám megvárta a magyar sereget, mely nemsokára oda ért. Bizony nem volt az nagy sereg. Élén Görgey Arthur lovagolt, úgy rémlett előttem, honvédtiszti egyenruhában. Gyerekészszel két dolog tűnt fel előttem különösen. Az egyik: Görgey magas lova. A mi szokott lovainknál magasabb volt paripája. A másik: pattogó, kemény, katonás beszéde apámhoz. Gyerek előtt saját apja a legnagyobb, legerősebb, leghatalmasabb ember a világon. Hogy mer ez az idegen tiszt oly pattogóan be­szélni az én apámmal? (Folytatjuk.) Cáfolják Alexejev jelentését. Tokió, márc. 15. (Reuter.) Hivatalosan megcáfolják itt Alexejev tenger­nagy jelentésében foglalt azt az adatot, hogy Port- Artur negyedik ostroma közben egy japán torpedó­romboló megsemmisült és a Takazako cirkálóhajó súlyosan megrongálódott. A japán torpedó­romboló hibáját e hét folyamán kijavítják anélkül, hogy a hajót száraz javítóműhelybe kellene szállítani. Készület támadásra. London, márc. 15. A Daily Mail hadi tudósítója azt jelenti Nincs­­vángból, orosz forrásból, hogy a port-artari orosz Ébredés. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Friss, üde tavaszi illat töltötte meg a le­vegőt, az áprilisi ég azúrja mint egy komoly, elérhetetlen szép királynő szeme, olyan nyugod­tan mosolygott s a levegőben meg-megvillantak a vasszürke fecskeszárnyak. A kerepesi­ úti temető kőfalai mögül lom­bosodó fák koronái hajlottak ki s odább, a me­zőkről, gyakorlatot végző huszárok trombitája szomorúan vágott bele olykor a nagy déli csöndbe s csak a Városliget és Kőbánya felé szaladó villamosok sistergő, éles zakatolása hallatszott időnkint. Szemben a temetővel, egy kis alacsony keritésü, nagy udvar a házban, az Auspitz Ber­­nát lakatos legényei künn feküdtek a napos ud­varon. Túl voltak az ebéden, a nőtlen legények és inasok a gazdánál ebédeltek, a feleséges em­berek szalonnát ettek vagy a feleségük meleg főztjét s most pihentek. Kabátjukat a fejük alá gyűrték s neki fe­küdtek a napnak. Egyik újságot olvasott, a má­sik beszélgetett, egyik-másik mellett ott ült,a földön az asszonya is. Magaziner Marci, a legújabb inas, a kerí­tés mellett, egy rossz sporherd tetején ült, a lábai lecsüngtek róla s térdére könyökölve, el­mélyedve olvasott egy könyvből. Két másik rossz sporherden egy legény, Kopstein Zsiga feküdt és csöndesen cigarettázva nézegette az eget. Szép göndörhajú, erős fekete legény volt, a szürkéskék szeme bátran és hidegen csillogott s nagy izmos ujjai között szinte elveszett a London, márc. 15. A Standardnak jelentik Cilfuból: Port-artani szavahihető jelentés szerint ott 20 chinai és chinainak öltözött japánt tartóztattak le, miközben a japán hajóhaddal jelekkel érintkeztek. gyönge kis cigaretta, ha egy percre kivette a szájából, hogy leüsse a hamut róla. — Marci, — szólította meg az olvasásba merült fiút — mit olvasol, olyan buzgón, mint­ a pap a Miatyánkot? — A fiú elvörösödött és zavartan össze­hajtotta a könyvet s azután zsebre dugta. — Na?­ —■ nógatta Kopstein. — Már semmit, —• mosolygott a fiú kel­letlenül. — Azt látom, de amíg olvastál, mit ol­vastál ? — Horáciust, — mondta vontatva a fiú s újra elvörösödött. — Rosszul teszed, — szólt Kopstein s összehúzta a szemöldökét.­­— Az ember amit el akar felejteni, azzal ne foglalkozzék. Vagy, vagy! Vagy lakatos legyél, vagy menj vissza haza és legyél doktor; de ha lakatos vagy, ne olvasd Horáciust. Tudom én is, hogy mi ez, sokszor hallottam az öcsémtől, mikor tanult, de az én természetem nem vette be. Én nem szerettem a könyvet soha, pedig, hisz tu­dod, tanulhattam volna. A nagybátyám gazdag ember. De nem kellett. Nem urnák születtem. Nekem levegő és kalapács kell. Marci nem szólt semmit, csak sóhajtott s egy vaspálcával az agyagos földet piszkálta maga előtt. Odább két asszony vitatkozott egymással, két legénynek a felesége. Egyik közülök sovány, beteges asszony volt, a másik, egy dühös szocialista legény fe­lesége, kövér, élénk pitykeszemü asszony volt s egy kövön ülve szenvedélyesen magya­rázott valamit. — Az én gyermekem­«— mondta neki­« flotta parancsot kapott arra, hogy fűtött gépekkel a kikötőn kívül maradjon. Ebből azt következtetik, hogy Makarov altengernagy meg akarja támadni a japánokat. A japánok Koreában. London, márc. 15. A Daily Chronicle-nek jelentik Szöulből, hogy a japánok az összes koreai császári farmok haszon­élvezetét kívánják. Ugyanez a lap azt jelenti Szöul­ból, hogy a japán katonai attasé meglátogatta a had­ügyminisztert és közölte vele, hogy a minisztérium tanácsadójává neveztetett ki. A koreaik azt felelték, hogy a kinevezésről nincs tudomásuk, mire az attasé kénytelen volt kormányára hivatkozni. Megrongált hajók. London, márc. 15. A Daily Telegraphnak jelentik Nagaszaki­­ból. Azok a cirkálóhajók, amelyek részt vettek Vladivosztok ostromában, visszatértek Sasevóba. Azok az orosz tisztek, akik a Jekaterinoszláv nevű orosz hajón estek fogságba, azt jelentik, hogy négy japán cirkálóhajót láttak, amelyek Port-Arturból érkeztek Sasevóba. A hajók na­gyon meg voltak rongálva. Az egyik cirkáló­hajó orra teljesen össze volt lőve. Két szállló­­hajó érkezett sebesültekkel. A Daily Telegraph niucsvangi jelentése szerint Makarov tenger­nagy elrendelte, hogy a szénnel ne takarékos­kodjanak, hanem inkább a nehéz ágyuk tölté­nyeivel. Japánok az oroszok tervéről. London, márc. 15. Japán forrásból jelentik . Niucsvángból ér­kezett hírek szerint az oroszok addig fognak visszavonulni, amíg háromszázezer emberük lesz együtt és remélik, hogy akkor sikeresen küzdhetnek majd a japánokkal. Ezenkívül még kétszázezer embert koncentrálnak, hogy a du­naiak esetleges támadását visszaverjék. Arra a kérdésre, hogy az orosz flotta Port-Artur ki­ürítése esetében hogyan fog viselkedni, azt fe­lelik, hogy Makarov tengernagy ki fog törni a kikötőből és meg fogja támadni a japán, flottát, amelynek gyengítésével lehetővé akarja tenni a Balti-tengeri flotta akcióját. Elfogott kémek.

Next