Pesti Hírlap, 1904. augusztus (26. évfolyam, 212-240. szám)
1904-08-09 / 220. szám
„rn- r ........................ -ageas?—. petróleumlámpái annál jobban föltűnjenek. („Ezt megtehette volna ön is,11 — „De nem teszem, mert a petróleum sokkal büdösebb!“) Kérdőre vonta, hogy az I. kerületben folyton söpörtet, amíg ő kénytelen a II. kerületben térdig érő port gyűjteni az utakon. („De hát miért kénytelen ?“ — kérdó Ohlhanser. — „Mert csak úgy lehet elriasztani a népet attól, hogy a fenyves erdőbe járjanak.“) Dühösen szidta azért, hogy folyton locsoltatja az utakat, amit egy komoly elöljáró nem tesz, mert drága a széna. („Mi köze ehez a szénának ?“ — „Az, felelte mély furfangossággal Herein, hogy ha eső volna, széna is volna és nem kellene locsoltatni “ Ohlhauser ezen még nevetni is merészelt !) Végül kivágta a leghatalmasabb tromfot: „Én felheccelte ellenem Fischer Imre villamos társulati igazgatót, hogy az I. kerület villáiba vezesset a villamosságot, hozzánk pedig ne is szagoljon, mindezt én ellenem tette !“ — Ohlhauser erre azt mondta, hogy az ő lelkiismerete tiszta még ebben az ügyben is. Viszont most ő tett szemrehányást Herelnnek, hogy titokban betemettetett egy nagy gödröt a kegelyünt közepén és ezzel óriási reformot végzett a Baját kerületén, mire Herén megesküdött, hogy ő még soha a saját kerületének azon a részén nem járt, a gödröt ellenségei temettették be. A vitának így szenvedélyes fordulata támadt. Beréin úr jelentékeny hátrányban van Ohlhauser felett. Mert Ohlhauser kerületében laknak bizottsági tagok is, Hereinéban pedig nincsenek. Amiből világos, hogy Hereinnek kötelessége a saját kerületébe eső hűvösvölgyi részt lehetőleg meghagyni a legnyomorultabb állapotban. De ez nem jogcím arra, hogy Ohlhauser őt lepocskondiázza — holmi köteles- jogteljesítéssel. Ennek folytán Horein úr teljes joggal véres párviadalra provokálta Ohlhausert és ha a főszerkesztőség és az ügyészség meg nem akadályozzák ám magukra vessenek a szörnyű következményekért. Mi hűvösvölgyiek rettegve nézünk a jövő elé és azt óhajtanék, vajha a H. kerületi részünk „hun- busz“ menne a Herein hatósága alól, mert derék elöljárónknak igazán nem kivánunk több keserűséget okozni, mint amennyit okoz ő nekünk. A t. szerkesztő urnák stb. F. J. Orosz-japán háború. A francia lapokról ismeretes, hogy néha keveset gondolkozva nagyokat mondanak, így például a „Matin“-nek hétfői számunkban megjelent „pétervári“ távirata is ama könnyelműen odadobott állítások közül való, amelyeknek semmi értelme: „Europatkin parancsot kapott, hogy támadjon, mert Port-Artur 10 nap alatt elesik.“ Természetesen Pétervárról a cártól jött volna ez a parancs. Hát képzelhető-e, hogy a cár 12.000 kilométernyi távolságból, egyedül a térképeken böngészve, ily kategorice belerontson a helyszínen küzködő hadvezér tervébe, aki bizonyára az ottani helyzetet vevén számításba, gondolja ki haditerveit. És egy hetek-hónapok óta folytonosan vereséget szenvedő, legtöbbször futva menekülő hadseregre ráparancsolni: fordulj meg, támadj! nagyon komikus dolog. Hiszen szegény Kuropatkin megfordulna, ha lehetne, támadna, ha lehetne és meg is verné az ellenségét, ha lehetne. De hát nem lehet, és hogy ezt Pétervárott ne tudják, képtelenségnek tartjuk. A Matin pétervári jelentése gyerekség és ha tényleg van valami alapja, akkor az még nagyobb gyerekség, ami Europatkin fényes kudarcainak mentségéül szolgálhatna. Mert 12.000 kilométernyire akár drótos, akár drótnélküli táviratokkal hadat vezetni nagyszerű gondolat, de kondenzált hülyeség a veleje. A legfurcsább, hogy a szintén francia lapoktól híresztelt nagy döntő ütközetről Haicseng és Liaojang között, amely már 3-ika óta dühöngésben volna, a tegnapi és a mai táviratokban nem érkezett semmi bővebb jelentés. Pedig akármilyen szigorú is a japán meg az orosz cenzúra, az a bizonyos „jól értesült chinai“ módját lelhette volna, hogy hírt adjon felőle. Amennyire az óriási távolságból megtépázva érkező jelekből kivenni lehet, folynak ugyan szünetlenül harcok a menekülő orosz csapatok s az üldöző japánok között, de ez nem az a voltaképen döntő ütközet, amelyet mi itt Európában oly kínos türelmetlenséggel várunk. És azért fölöttéb bajos dolog csak félig— meddig is találó tájékozást nyújtani az olvasó közönségnek arról, ami a harctéren voltaképen folyik. Mert ha angol és francia hírek alapján PESTI HÍRLAP , 1904. augusztus 9., kedd, ma mint bizonyost jelentjük, hogy a döntő ütközet már javában aratja áldozatait, holnap már kétségbe kell vonnunk, hogy ez a döntő ütközet egyáltalában közeli kilátásba jutott volna. Ha szintén e források alapján fennen hirdetjük, hogy Port-Artur még a mai év folyamán beadja a kulcsot, holnap már igen savanyú képpel kell jelentenünk, hogy Slössel tábornok a japánok szörnyű rohamát visszaverte s hogy a támadó ostromlók soraiból 10.000 ember elesett. Mindez azt bizonyítja, hogy nagy háborúkat sem óhajtásra, sem parancsszóra elvégezni nem lehet. Két hatalmas ellenség áll Mandzsúriában egymással szemközt, akik aszfaltbetyárok módjára kis pofozkodással dolgukat el nem intézhetik. Az európai tisztelt mulató publikumnak tehát némi higgadtsággal és türelemmel kell tényleg bevárni a nagyobb eseményeket s reánk, szerencsétlen újságírókra nem nagyon megharagudni, ha például ma megütköztünk Mukdennél, holnap pedig újra vissza kell vonulnunk Haicsengig, ha ma bevonulunk Port-Artúrba, holnap pedig kivonulunk. Mai híreink: Berlin, aug. 8. Itt az „Echo“ és a „Matin“ hírét, hogy a cár Kuropatkinnak megparancsolta, hogy támadásba menjen át, koholtnak tartják. Nem hiszik, hogy Kuropatkin a hegyek között döntő csatába bocsátkoznék. A német hadügyminisztériumba fontos hírek érkezhettek, mert a főbb tényezőkben szokatlan izgalmasság mutatkozik. Az elfogott francia ügyvivő: Párizs, aug. 8. Itt nagy izgalmat szült az a hír, hogy a japánok Nincsiangban fogságba ejtették a francia ügyvivőt, mivel két francia származású embert ok nélkül letartóztatták. Sokan azt hiszik, a japánok készakarva provokálják Franciaországot, hogy ezen az útán közbelépésre kényszerítsék Angliát is. Különösen az angol flottára volna szükségük az orosz balti flotta fogadásakor. Párisa, aug. 8. A külügyminisztériumhoz még nem érkekezett megerősítése ama hírnek, hogy a francia konzuli ügyvivőt letartóztatták Niucsvangban. A minisztérium azonban a hírt helyesnek tartja. E hivatalnok kinevezése néhány nappal Niucsvangnak a japánoktól történt megszállása előtt volt. A japán kormány megjegyzéseket tett e kinevezés célszerűségére vonatkozólag. A pekingi francia és japán követ között történt véleménycsere után utóbbi elismerte Franciaországnak teljes jogát e kinevezésre nézve és ez értelemben táviratozott a japán kormánynak. A konzuli ügyvivő letartóztatása csak ezután történt. Párizs, aug. 8. A Matin fentartja ama közlését, hogy a francia konzuli ügyvivőt Nincsiangban fogva tartják a japánok, mert két letartóztatott francia szabadonbocsátását kivánta. Hir szerint ezeket azóta már kiutasították Nincsiangból, de a konzuli ügyvivő helyzetén mi sem változott. Az ügyvivő az Egyesült Államok ügyvivőjét, kivel barátságban van, nem fogadhatta. hol lesz a döntő harc ? Berlin, aug. 8. Pétervárról ma ideérkezett magánjelentések szerint ott azt a fölfogást, hogy Kuropatkin beengedi magát keríteni Kuroki seregétől, nem osztják, hanem azt hiszik, hogy Kuropatkin döntő ütközetre törekszik. Kuroki serege délkeletre áll, Guzancse és Erdache között, Liaojangtól 30 kilométernyire, Nodzu 45 kilométernyire, Oku 40 kilométernyire áll Liaojangtól, hol többrendbeli feltartóztató ütközet után fog alighanem lefolyni a döntő csata, hacsak Kuropatkin a döntő ütközet helyéül nem inkább a mukdeni síkságot választja. Ez ellen szól azonban az a körülmény, hogy Liaojangot nagyon megerősítették, továbbá azok a nagy nehézségek, melyekkel egy ily nagy sereg viszszavonulása járna. Végül pedig majdnem lehetetlen volna a Liaojangban felhalmozott roppant élelmiszer-készleteket a Taicsi-folyón átszállítani, ha pedig otthagynák, vagy pedig megsemmisítenék ezeket a készleteket, ebből az orosz seregnek egy nagy vereséggel felérő kára származnék. Tokió, súg. 9. (Reuters) A japánok nagy bámulatának tárgya Kuropatkin tábornok sikere, aki vissza tudta volnaz orosz sereget Liaojangba anélkül, hogy válaság következett volna be, úgy látszott, hogy e kaipingi állás az oroszokra nézve veszedelmess válhatott volna. Folytonos visszavonulásával és értékes készleteinek megsemmisítésével ártott ugyan Kuropatkin a maga tekintélyének és befolyással volt a hadsereg bizodalmára, de a hadsereg kötelékeit megmentette, úgy látszik, hogy Kuropatkin Dasicsaonál fel akarta tartóztatni a japánokat, de az oroszok váratlan veszteségei a balszárnyon Dasicsaonál és a takasáni hadsereg közeledése kényszerítette Kuropatkint Inkau, Haicseng és Niucsiangnak komoly küzdelem nélkül való feladására. A döntés valószínűleg Liaojangnál fog történni. Kuropatkin akarva, nem akarva kénytelen lesz a döntő csatát megvívni. Oku és Nodzu seregei az oroszokat délnyugat felől szorítják, míg Kuroki csekély távolságban van az oroszoktól és szükség szerint módjában áll beavatkozni. Inkau megszállása rendkívül megkönnyíti a japánok szállítási feladatát. Ezzel a két sereg szabadon mozoghat, nem úgy, mint előbb. A japánok a vasutat, melyet az oroszok hirtelen visszavonulásukkor csak kis mértékben rongáltak meg, ismét helyreállítják. Liaojang védelmezése, Pétervár, aug. 8. Katonai körökben úgy vélekednek, hogy Kuropatkin Liaojangot védelmezni fogja, miközben hadseregének nagyobb része folytatja a visszavonulást Mukden felé, hol az orosz tartaléksereggel egyesül. Liaojangnál legfennebb 40 ezer orosz fog küzdeni, hogy a japánok előnyomulását akadályozza. Ha azonban ez nem sikerül , a japánok Liaojang megkerülésével folytatják az orosz hadsereg üldözését, az északi orosz tartaléksereg lép akcióba Alexejev személyes vezetése alatt. A támadó Kuropatkin, Párizs, aug. 8. Sutin Marcel, az „Echo de Paris“ szentpétervári levelezője táviratozza, hogy Liaojangból jelentés jött, mely szerint Kuropatkin offenzívára szánta rá magát. Ő maga veszi át a déli csapatok parancsnokságát, melyek Oku és Nodzu seregeit fogják megtámadni. Egyidejűleg elrendelte, hogy Kucsevszki és Bilderlina tábornokok a X. és XVII. hadtestekkel tartóztassák fel Kuroki keletről előnyomuló hadseregét. Hutin, aki eddig erősen bízott az oroszok győzelmében, most megjegyzi táviratában, hogy Kuropatkin, mikor támadásba megy át, olyan felső parancsnak engedelmeskedik, mely annak idején Stackelberg seregének katasztrófáját előidézte. A cár még a múlt héten táviratozott Kuropatkinnak és megkérdezte, hogy miért hátrál, mikor új csapaterősítéseket kapott? Kuropatkin erre azt válaszolta, hogy csapatai a nagy meleg és a kiállott fáradalmak folytán csaknem teljesen harcképtelenek. A nehézkes és különben is nehéz felszerelésű szibériai gyalogság a hegyi háborúra teljességgel alkalmatlan, azonkívül seregében a hegyi tüzérség is hiányzik. Kuropatkin nincs megelégedve, hogy 30—40 esztendős tartalékosokat küldenek táborába. Hutin még a következőket jelenti: Tegnap magam is jelen voltam több száz tartalékos elutazásánál. Kínos volt nézni, amint ezek az emberek családjuktól elváltak. A fiatalabb korosztályok Oroszországban maradnak. A Matin pétervári levelezője jelenti, hogy a hadügyminisztérium nagy titkolódzása folytán azt hiszik, hogy Keletázsiában az oroszok dolga rosszul áll. Egy tábornok bizalmasan kijelentette előtte, hogy Kuroki seregei Liaojangnál az egész vonalon győzelmesen hatolnak előre és Kuropatkin csapatait megverik.