Pesti Hírlap, 1904. augusztus (26. évfolyam, 212-240. szám)

1904-08-09 / 220. szám

„rn- r ........................ -ageas?—. petróleumlámpái annál jobban föltűnjenek. („Ezt meg­tehette volna ön is,11 — „De nem teszem, mert a petróleum sokkal büdösebb!“) Kérdőre vonta, hogy az I. kerületben folyton söpörtet, amíg ő kénytelen a II. kerületben térdig érő port gyűjteni az utakon. („De hát miért kénytelen ?“ — kérdó Ohlhanser. — „Mert csak úgy lehet elriasztani a népet attól, hogy a fenyves erdőbe járjanak.“) Dühösen szidta azért, hogy folyton locsol­­tatja az utakat, amit egy komoly elöljáró nem tesz, mert drága a­­ széna. („Mi köze ehez a szé­nának ?“ — „Az, felelte mély furfangossággal Herein, h­ogy ha eső volna, széna is volna és nem­ kellene locsoltatni “ Ohlhauser ezen még nevetni is meré­szelt !) Végül kivágta a leghatalmasabb tromfot: „Én felheccelte ellenem Fischer Imre villamos társulati igazgatót, hogy az I. kerület villáiba vezesset a villa­mosságot, hozzánk pedig ne is szagoljon, mindezt én ellenem tette !“ — Ohlhauser erre azt mondta, hogy az ő lelkiismerete tiszta még ebben az ügyben is. Viszont most ő tett szemrehányást Herelnnek, hogy titokban betemettetett egy nagy gödröt a ke­­gelyü­nt közepén és ezzel óriási reformot végzett a Baját kerületén, mire Herén megesküdött, hogy ő még soha a saját kerületének azon a részén nem járt, a gödröt­­ ellenségei temettették be. A vitának így szenvedélyes fordulata támadt. Beréin úr jelentékeny hátrányban van Ohlhauser fe­lett. Mert Ohlhauser kerületében laknak bizottsági tagok is, Hereinéban pedig nincsenek. Amiből vilá­gos, hogy Hereinnek kötelessége a saját kerületébe eső hűvösvölgyi részt lehetőleg meghagyni a leg­nyomorultabb állapotban. De ez nem jogcím arra, hogy Ohlhauser őt lepocskondiázza — holmi köteles- jogteljesítéssel. Ennek folytán Horein úr teljes jog­gal véres párviadalra provokálta Ohlhausert és ha a fő­szerkesztőség és az ügyészség meg nem akadá­lyozzák ám magukra vessenek a szörnyű következ­ményekért. Mi hűvösvölgyiek rettegve nézünk a jövő elé és azt óhajtanék, vajha a H. kerületi részünk „hun- busz“ menne a Herein hatósága alól, mert derék elöljárónknak igazán nem kivánunk több keserű­séget okozni, mint amennyit okoz ő nekünk. A t. szerkesztő urnák stb. F. J. Orosz-japán háború. A francia lapokról ismeretes, hogy néha keveset gondolkozva nagyokat mondanak, így például a „Matin“-nek hétfői számunkban meg­jelent „pétervári“ távirata is ama könnyelműen odadobott állítások közül való, amelyeknek semmi értelme: „Europatkin parancsot kapott, hogy tá­madjon, mert Port-Artur 10 nap alatt elesik.“ Természetesen Pétervárról a cártól jött volna ez a parancs. Hát képzelhető-e, hogy a cár 12.000 kilométernyi távolságból, egyedül a térképeken böngészve, ily kategorice beleront­­son a helyszínen küzködő hadvezér tervébe, aki bizonyára az ottani helyzetet vevén számí­tásba, gondolja ki haditerveit. És egy hetek-hónapok óta folytonosan ve­reséget szenvedő, legtöbbször futva menekülő hadseregre ráparancsolni: fordulj meg, támadj! nagyon komikus dolog. Hiszen szegény Kuropatkin megfordulna, ha lehetne, támadna, ha lehetne és meg is verné az ellenségét, ha lehetne. De hát nem le­het, és hogy ezt Pétervárott ne tudják, képte­lenségnek tartjuk. A Matin pétervári jelentése gyerekség és ha tényleg van valami alapja, akkor az még nagyobb gyerekség, ami Europatkin fényes ku­darcainak mentségéül szolgálhatna. Mert 12.000 kilométernyire akár drótos, akár drótnélküli táv­iratokkal hadat vezetni nagyszerű gondolat, de kondenzált hülyeség a veleje. A legfurcsább, hogy a szintén francia la­poktól híresztelt nagy döntő ütközetről Haicseng és Liaojang között, amely már 3-ika óta dü­höngésben volna, a tegnapi és a mai táviratok­ban nem érkezett semmi bővebb jelentés. Pedig akármilyen szigorú is a japán meg az orosz cenzúra, az a bizonyos „jól értesült chinai“ módját lelhette volna, hogy hírt adjon felőle. Amennyire az óriási távolságból megté­pázva érkező jelekből kivenni lehet, folynak ugyan szünetlenül harcok a menekülő orosz csapatok s az üldöző japánok között, de ez nem az a voltaképen­ döntő ütközet, amelyet mi itt Európában oly kínos türelmetlenséggel várunk. És azért fölöttéb bajos dolog csak félig— meddig is találó tájékozást nyújtani az olvasó közönségnek arról, ami a harctéren voltaképen folyik. Mert ha angol és francia hírek alapján PESTI HÍRLAP , 1904. augusztus 9., kedd, ma mint bizonyost jelentjük, hogy a döntő ütközet már javában aratja áldozatait, holnap már kétségbe kell vonnunk, hogy ez a döntő ütközet egyáltalában közeli kilátásba jutott volna. Ha szintén e források alapján fennen hir­detjük, hogy Port-Artur még a mai év folya­mán beadja a kulcsot, holnap már igen sa­vanyú képpel kell jelentenünk, hogy Slössel tá­bornok a japánok szörnyű rohamát vissza­verte s hogy a támadó ostromlók soraiból 10.000 ember elesett. Mindez azt bizonyítja, hogy nagy háború­kat sem óhajtásra, sem parancsszóra elvégezni nem lehet. Két hatalmas ellenség áll Mandzsúriában egymással szemközt, akik aszfaltbetyárok mód­jára kis pofozkodással dolgukat el nem intézhetik. Az európai tisztelt mulató publikumnak tehát némi higgadtsággal és türelemmel kell tényleg bevárni a nagyobb eseményeket s reánk, sze­rencsétlen újságírókra nem nagyon meghara­gudni, ha például ma megütköztünk Mukden­­nél, holnap pedig újra vissza kell vonulnunk Haicsengig, ha ma bevonulunk Port-Artúrba, holnap pedig kivonulunk. Mai híreink: Berlin, aug. 8. Itt az „Echo“ és a „Matin“ hírét, hogy a cár Kuropatkinnak megparancsolta, hogy tá­madásba menjen át, koholtnak tartják. Nem hiszik, hogy Kuropatkin a hegyek között döntő csatába bocsátkoznék. A német hadügyminisz­tériumba fontos hírek érkezhettek, mert a főbb tényezőkben szokatlan izgalmasság mutatkozik. Az elfogott francia ügyvivő: Párizs, aug. 8. Itt nagy izgalmat szült az a hír, hogy a japánok Nincsiangban fogságba ejtették a francia ügyvivőt, mivel két francia származású embert ok nélkül letartóztatták. Sokan azt hiszik, a ja­pánok készakarva provokálják Franciaországot, hogy ezen az útán közbelépésre kényszerítsék Angliát is. Különösen az angol flottára volna szükségük az orosz balti­ flotta fogadásakor. Párisa, aug. 8. A külügyminisztériumhoz még nem érke­­kezett megerősítése ama hírnek, hogy a francia konzuli ügyvivőt letartóztatták Niucsvangban. A minisztérium azonban a hírt helyesnek tartja. E hivatalnok kinevezése néhány nappal Niucs­­vangnak a japánoktól történt megszállása előtt volt. A japán kormány megjegyzéseket tett e kinevezés célszerűségére vonatkozólag. A pe­kingi francia és japán követ között történt vé­leménycsere után utóbbi elismerte Franciaor­szágnak teljes jogát e kinevezésre nézve és ez értelemben táviratozott a japán kormánynak. A konzuli ügyvivő letartóztatása csak ezután történt. Párizs, aug. 8. A Matin fentartja ama közlését, hogy a francia konzuli ügyvivőt Nincsiangban fogva tartják a japánok, mert két letartóztatott francia szabadonbocsátását kivánta. Hir szerint ezeket azóta már kiutasították Nincsiangból, de a kon­zuli ügyvivő helyzetén mi sem változott. Az ügyvivő az Egy­esült­ Államok ügyvivőjét, kivel barátságban van, nem fogadhatta. hol lesz a döntő harc ? Berlin, aug. 8. Pétervárról ma ideérkezett magánjelenté­sek szerint ott azt a fölfogást, hogy Kuropat­kin be­engedi magát keríteni Kuroki seregétől, nem osztják, hanem azt hiszik, hogy Kuropat­kin döntő ütközetre törekszik. Kuroki serege délkeletre áll, Guzancse és Erdache között, Liaojangtól 30 kilométernyire, Nodzu 45 kilo­méternyire, Oku 40 kilométernyire áll Liaojang­tól, hol többrendbeli feltartóztató ütközet után fog alighanem lefolyni a döntő csata, hacsak Kuropatkin a döntő ütközet helyéül nem in­kább a mukdeni síkságot választja. Ez ellen szól azonban az a körülmény, hogy Liaojangot nagyon megerősítették, továbbá azok a nagy nehézségek, melyekkel egy ily nagy sereg visz­­szavonulása járna. Végül pedig majdnem lehe­tetlen volna a Liaojangban felhalmozott rop­pant élelmiszer-készleteket a Taicsi-folyón át­szállítani, ha pedig otthagynák, vagy pedig megsemmisítenék ezeket a készleteket, ebből az orosz seregnek egy nagy vereséggel felérő kára származnék. Tokió, súg. 9. (Reuters) A japánok nagy bámulatának tárgya Ku­ropatkin tábornok sikere, aki vissza tudta voln­­az orosz sereget Liaojangba anélkül, hogy vála­ság következett volna be, úgy látszott, hogy e kaipingi állás az oroszokra nézve veszedelmess válhatott volna. Folytonos visszavonulásával és értékes készleteinek megsemmisítésével ártott ugyan Kuropatkin a maga tekintélyének és befolyással volt a hadsereg bizodalmára, de a hadsereg kötelékeit megmentette, úgy látszik, hogy Kuropatkin Dasicsaonál fel akarta tartóz­tatni a japánokat, de az oroszok váratlan vesz­teségei a balszárnyon Dasicsaonál és a takasáni hadsereg közeledése kényszerí­tette Kuropatkint Inkau, Haicseng és Niucsiangnak komoly küz­delem nélkül való feladására. A döntés valószí­­nűleg Liaojangnál fog történni. Kuropatkin akarva, nem akarva kénytelen lesz a döntő csatát megvívni. Oku és Nodzu seregei az oro­szokat délnyugat felől szorítják, míg Kuroki csekély távolságban van az oroszoktól és szük­ség szerint módjában áll beavatkozni. Inkau megszállása rendkívül megkönnyíti a japánok szállítási feladatát. Ezzel a két sereg szabadon mozoghat, nem úgy, mint előbb. A japánok a vasutat, melyet az oroszok hirtelen visszavonu­lásukkor csak kis mértékben rongáltak meg, is­mét helyreállítják. Liaojang védelmezése, Pétervár, aug. 8. Katonai körökben úgy vélekednek, hogy Kuropatkin Liaojangot védelmezni fogja, mi­közben hadseregének nagyobb része folytatja a visszavonulást Mukden felé, hol az orosz tarta­léksereggel egyesül. Liaojangnál legfennebb 40 ezer orosz fog küzdeni, hogy a japánok elő­nyomulását akadályozza. Ha azonban ez nem sikerül , a japánok Liaojang megkerülésével folytatják az orosz hadsereg üldözését, az északi orosz tartaléksereg lép akcióba Alexejev személyes vezetése alatt. A támadó Kuropatkin, Párizs, aug. 8. Sutin Marcel, az „Echo de Paris“ szent­pétervári levelezője táviratozza, hogy Liaojang­­ból jelentés jött, mely szerint Kuropatkin offen­­zívára szánta rá magát. Ő maga veszi át a déli csapatok parancsnokságát, melyek Oku és Nodzu seregeit fogják megtámadni. Egyidejűleg elrendelte, hogy Kucsevszki és Bilderlina tá­bornokok a X. és XVII. hadtestekkel tar­tóztassák fel Kuroki keletről előnyomuló had­seregét. Hutin, aki eddig erősen bízott az oroszok győzelmében, most megjegyzi táviratában, hogy Kuropatkin, mikor támadásba megy át, olyan felső parancsnak engedelmeskedik, mely annak idején Stackelberg seregének katasztrófáját elő­idézte. A cár még a múlt héten táviratozott Ku­­­ropatkinnak és megkérdezte, hogy miért hátrál, mikor új csapaterősítéseket kapott? Kuropatkin erre azt válaszolta, hogy csapatai a nagy meleg és a kiállott fáradalmak folytán csaknem telje­sen harcképtelenek. A nehézkes és különben is nehéz felszerelésű szibériai gyalogság a hegyi háborúra teljességgel alkalmatlan, azonkívül se­regében a hegyi tüzérség is hiányzik. Kuropat­kin nincs megelégedve, hogy 30—40 esztendős tartalékosokat küldenek táborába. Hutin még a következőket jelenti: Tegnap magam is jelen voltam több száz tartalékos el­utazásánál. Kínos volt nézni, amint ezek az emberek családjuktól elváltak. A fiatalabb kor­osztályok Oroszországban maradnak. A Matin pétervári levelezője jelenti, hogy a hadügyminisztérium nagy titkolódzása folytán azt hiszik, hogy Keletázsiában az oroszok dolga rosszul áll. Egy tábornok bizalmasan kijelen­tette előtte, hogy Kuroki seregei Liaojangnál az egész vonalon győzelmesen hatolnak előre és Kuropatkin csapatait megverik.

Next