Pesti Hírlap, 1905. január (27. évfolyam, 16-32. szám)
1905-01-16 / 16. szám
Budapest, 1905. XXVII. CVI. 16. (9384.) szám.________________ Hétfő, január 16.___ Szerkesztőség: Előfizetési árak: Budapest, Váci-körút 78. Egész évre.... 28 k. — __ I. emelet, Félévre...................14 . — , SSKSÍV Hi pl ______ hová a lap szellemi részét ' Egyes szám ára 8 f. ^ ^ ^ IKiadóhivatal: Vidéken 10 L pl ||lj||§ ||| | ||| ||| 11 lit III piljjggfm Budapest, Váci körut 78., __ BV trSsjfSI vjgjjjjpr B TM TM mm. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felségjeleik minden nap, ünnepszólalások intézendők, és vasárnap után is. ______________ __ Választási jelszavak. Most már csak tíz nap időköz van addig, amíg a választások megkezdődnek. De ki is fejlődtek alaposan a választási programmokból a jelszavak. Vasárnap is beszélt háromnégy miniszter, egynéhány államtitkár, több főember s a beszédekből meg lehet állapítani, hogy minő kortes-jelszavakkal akarják a kormánypárthoz csábítani a választókat. Miniszteri tanácskozáson kellett megállapítani a programmbeszédek tartalmát, mert a kabinet valamennyi tagja a választási mozgalmak minden napján s a nap minden órájában ugyanazt mondja. A jelszavakat az ígéretek tömegébe burkolják, mindenkinek, akinek a választásokra befolyása van, valamennyi jót ígérnek az állam jóvoltából s az adózók javaiból és a fő jelszó az, hogy a kormány a munka korszakának elkövetkezését óhajtja. Konstatáljuk, hogy a terézvárosiak kormánypárti gyűlésén már dr Feleki Béla mint „a munka legfőbb munkáját“ dicsőítette Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisztert. Hieronymi pedig azt hangoztatta, hogy a 67-es alkotások tették lehetővé a békés haladást, ezek tették lehetővé az egyetértést a király és nemzet között s csak ez az egyetértés nyitja meg a teret a békés és hasznos munkálkodásnak. Ugyanilyen módon beszélt Kőbányán Plósz Sándor, az igazságügyminiszter, Szegeden Tallián Béla, a földmivelésügyi miniszter, Gyöngyösön gróf Serényi Béla államtitkár. És ezt fogja mondani, ha kell, gróf Khuen-Héderváry Károly Temesvárit, Berzeviczy Albert a Józsefvárosban. De hát akárki mondja, akárhol mondja: a jelszó csak jelszó marad s a magyar ember már tud annyit a történt dolgokról, hogy a maga esze szerint meghatározza, hogy itt is, ott is, a Terézvárosban is, Kőbányán is, a Józsefvárosban is, meg Temesvárott is, „mást beszél Bodóné, amikor a bor árát kérik.“ Aztán azt sem szabad elfeledni, hogy a maszlag-dugdosás nem megy olyan könnyen, mint hajdanában, amikor más tekintetek miatt, az uralkodóház iránti gyöngédségből, részint hanyagságból, vagy a stréderség gyanújának kikerülése miatt, azok az urak, akik a nemzetet az igazi célokról felvilágosítani hivatottak voltak, nem törődtek sokat az agitációkkal. Most ahány félrevezetésre szánt beszéd hangzik el, hát ugyanannyi, talán kétszer annyi is hallatszik a nemzeti álláspont megmagyarázására hasonló tekintélyű, sőt tekintélyesebb és okvetlen megbízhatóbb államférfiak ajkáról. Amely órában Hieronymi a Terézvárosban beszélt, ugyanazon órában gróf Andrássy Gyula mintha csak válaszolt volna rá s a két beszéd egy időben kerül a közönség elé. Plósz Sándort is lehet mozgósítani, de a nemzet látja, hogy Apponyi Albert sem pihen, a hét minden napjára elvállal egy kerületet, ahol a választókat felvilágosítja. Báró Bánffy Dezső szintén meg tudja találni az igazságot, érett tapasztalata és hazafisága mindenesetre nagyobb súlylyal esik az igazság serpenyőjébe, mint a Tisza hányja-veti és legénykkedő argumentuma. A volt miniszterek közül Darányi Ignác is az alkotmányvédők táborába áll Tiszával szemben. Azt sem szabad elfeledni, hogy Kossuth Ferencnek a tábora hatalmasan megerősödött és hogy a nép a tapasztaltak folytán a kormánypártiságot hova tovább meggyűlöd, ámbár ez nála sohasem állott valami nagy kegyben. Az ilyen vasárnap, mint a mostani, bő anyagot szolgáltat az ország sorsával törődök részére, hogy a jövő felől elmélkedjenek. A főjelszóra gróf Andrássy Gyula teljesen megfelelő választ adott vasárnap. Való igaz, a békés munkálkodás kívánatos. De miképen lehet ennek a föltételeit megszerezni? Vajon hogyha az új országgyűlésen az alkotmánysértéseket és törvénytiprásokat folytatják, akkor béke lesz-e? Nem. Akkor végtelen háborúság keletkezik és a rend nem áll helyre. Mert szabadság nélkül a rend nem ér semmit s az oly rend csak a nép rettentő pusztulását okozhatja. Valóban a híres festmény hasonlata illik erre: „A Sipka-szorosban minden csendes és csontvázak tömege felett uralkodik a Halál. Ám a békét kell helyreállítani a képen, hogy a veszedelmet okozó anyagokat eltávolítsuk. Az alkotmányt meg kell szabadítani a merénylők kártevésétől, helyre kell állítani a normális viszonyokat. A király küldje el ama tanácsosait, akik közte és a nemzet közt viszályt keltettek. Az országgyűlésnek meg kell semmisítenie a törvénytelenségeket s akkor a munka ideje egy nap alatt elkövetkezik, így, szavazzon a nemzet s akkor megérdemli szabadságát. Ha nem így szavaz, akkor nem érdemli meg, hogy érette a jók küzdjenek, hanem a végzet zsarnokok kezébe adja a sorsát. Tisza a miskolciaknak beszélt a fehér asztal mellett. Hát erre is megkapja a feleletet. A nemzet kebelében egyenetlenséget szítani, törvényei, hagyományai ellen cselekedni és érdekeit idegen érdekeknek alája rendelni még most sem lehet büntetlenül Magyarországon. Hála a gondviselésnek, e Sipka-szorosban ilyen csend még sincsen. Hiábavaló fáradozás jelszavakkal félrevezetni a nemzetet, hiábavaló egyes hirtelen intézkedéssel hangulatkeltésre törekedni. Addig, ... . ... * I_____.1--mn mMn.ral ÉT A fekete golyó. A nyitott ajtókon keresztül beszűrődött a szalonból a dohányzóba az asszonyok friss életörömtől, gondtalan vidámságtól csengő beszéde. Az urak is elteltek — kellemes füstfelhőkbe burkolózva — az életkedv jóleső öntudatának érzésével. Mindnyájan fiatalok voltak az asszonyok és a férfiak is, fiatal házasok, akiknek lelkét nem borította el a megszokás hamva, akik még enyelegtek a házasság poézisével s az együttélés fiatal varázsának kellemes izgalmával. Négy fiatal pár került így össze. Házasságuk fiatalságában, a tudott s mégis finoman leplezett titkok közössége, a régi udvarlások hazugságai fölött meleg sugarakban feltörő életismeret és őszinteség, vonzóvá, kedvessé tette az együttlétet. A férfiak között azonban volt egy, az ötödik, aki még nőtlenül bolyongott s akit a többi a büszkélkedő érzések öntudatában egy kis szánalommal nézett. A férfiak a házasságról és hűségről beszéltek, azzal a kedvvel, amivel elkoptatott témákat is érdekesen lehet tárgyalni. Egy kis szóharc fejlődött ki a férjek s a nőtlen között, aki különben nyugodt szellemességével izgalomba tudta hozni a temperamentumos és egészséges kedélyeket . „ . . — Te persze nem hiszel a hűségben s ez természetes is —beszélt az egyik férj a nyugodt lovag felé fordulva. — A házasság egy gyönyörű sziget, barátom, amit ravaszsággal, erővel, észszel meg kell hódítani. Ti csak bolyongtok a sziget körül, mi pedig élvezzük gyönyörűségeit. Ti éhesek maradtok s az éhség gondolatokat ébreszt bennetek, rossz gondolatokat . . . — Ez az, hogy ti nem gondolkodtok. Ha gondolkodnátok a dolog fölött ... — Ugyan! Én nem gondolkodom. Bízom a feleségemben. Punktum. Azt hiszem azonban, hogy van is okom a bizalomra. — Jegyezzétek meg, hogy abszolút valami nincs a földön. A szeretet, a hűség, a minden mellékgondolat nélküli odaadás! Mese. Azt pedig határozottan állítom, hogy minden férj gondolkodik egyszer a felesége hűsége fölött . . . előbb vagy utóbb. — Remélem nem gondolsz reám? — kérdezte az előbbi. — Általánosságban beszélek, tehát mindenkire gondolok. — Túlzás, túlzás! — kiáltott fel az egyik férj. __De kérlek szépen — beszélt a másik határozottan, szavamra mondom neked, hogy még soha eszembe sem jutott, hogy egy pillanatig is foglalkozzam a feleségem hűségével. A szeretetnek végre is annyiféle jele van. Nem gondol az ember rosszra ... A kedvességnek, a meleg vonzalomnak, az együttérzésnek és őszinteségnek annyi megnyilatkozása . . . Nem dicsekvéskép mondom, te kényszerítettél erre a jóleső vallomásra. __ Én is ugyanezt mondhatom — szólt egy másik férj. — Soha nem gondoltam ilyesmire. — Csupa odaadás, szinte leányos fehérség, a tökéletes háziasság, ami a feleségemet jellemzi. Hol teremjen ilyen helyen a hűtlenség gondolata? — Badarság, badarság — mondta az utolsó férj. — Azt hiszem, ha akárki csak kívülről nézi is a házasságunkat, akármelyikünkét, nem is gondolhat erre. — Ti nem gondoltok arra, — folytatta nyugodt biztonsággal a nőtlen — hogy az aszszonyok több bizalmatlansággal mennek a házasságba, mint ti. Ez természetes: a férfiak előélete! Minden asszony lelke elborul egyszer attól a gondolattól, hogy a férje a házasság előtt megcsalta, mert úgy fogja föl, hogyőt csalta, egyúttal felcsillan benne a boszú vágya is. Aztán egyéb körülmények is. . . — Furcsa dolgokat beszélsz! — kiáltott fel az egyik. — Csak gondolkodom. Miután semmi sem tökéletes, a házasság, a hűség sem az, ez elég ok, hogy gondolkodjam fölötte, hogy kételkedjek benne. — Jó, jó. Filozófia. Az okos fej játéka. Bizonyítékokat! Szeretném én látni, hogy engem egy pillanatra is meggyőzöl annyira, hogy gondolkozzam a feleségem hűsége fölött!__________ A Pesti Hírlap mai száma 22 oldal.