Pesti Hírlap, 1905. október (27. évfolyam, 271-285. szám)

1905-10-01 / 271. szám

2 1905. október 1., vasárnap, PESTI HÍRLAP rést ne tekintse senki üres parádénak vagy idő­­pocsékolásnak. Ez most hazafias kötelességtel­­jjesítést jelent, amikor a felvonulással a bécsi abszolutisztikus merénylettel szemben de­monstrálni kell a nemzet jogos felháborodását és törvényes kívánalmaihoz való ragaszkodá­sát. A társadalom, a politikai élet, a közélet va­lamennyi tényezőjének jelen kell lennie. Nem szabad elmaradniok sem a­­Meiner világ tag­jainak, sem­ a kereskedőknek, sem az iparosok­nak. Se vagyonbeli, se foglalkozási, se osz­tálykülönbség és valláskülönbség ne legyen. És hozzák magukkal mindazokat, akik körükbe tartoznak, a munkásokat, akiknek ők adnak kenyeret, az ifjúságot, amelyet nevelnek, a tes­tületet és egyesületet, ahol irányító szerepet visznek. Legyen e napon egyetlen nagy család a Budapesten összegyűlő magyarság. Jöjjenek ide a vidékről is minél többen. Hozzák el a zászlót, melyet a nemzeti követelések felhang­zásakor meglobogtattak Budapest utcáin. Jöj­jenek, hadd lássák itt az árulók a magyar né­pet, a maga félelmetes erejében, azt a népet, amely becsülettel dolgozva keresi mindennapi kenyerét, hazájához ragaszkodik önfeláldozó ragaszkodással és lelkét el nem adja sem aján­dékért, sem bérért. A nemzet képviselői vezessék fel a vidék népét. Hadd ragyogja be a fáklyák fénye a magyar arcokat és a bécsi helytartók reszkessenek. És majd a tanúságtétel után a bécsi diplomaták szalonjaiban is meg fogják tudni, hogy miről van szó. És akkor a Beditt­­gungen­ek majd másképen fognak hangzani. Szervezkedjünk! A válság. ■ Gróf Csáky Albin mai bécsi kihallgatása után a politikai körökben még határozottabbá lett az a vélemény, hogy ,a Burgban egyelőre másra nem­ gondolnak, mint a Fejér­váry-kabi­­net reaktiválására. Gróf Gsáky Albin sem mint homo regius nem kapott­ megbízást, sem pedig kabinetalakításra felszólítást. Gróf Gsáky Al­binnak tehát nem szánták azt a szerepet, hogy a nemzet és az uralkodó közt levő ellentéteket elsimítani igyekezzék, sem pedig azt, hogy a Fejérváry-kormány helyett más kabinetet ala­kítson. A főrendiház elnökét, a saját maga nyi­latkozata szerint, azért hivatta az uralkodó, hogy a helyzetre vonatkozó nézeteit meghall­gassa. Gróf Csáky a kívánságnak eleget tett, je­lentését a király meghallgatta és közölte vele, hogy a hallottakat még fontolóra veszi. De tud­ni kell, hogy gróf Gsáky Albin meghívása báró Fejérváry Géza előterjesztésére történt. A le­mondott miniszterelnök javasolta a királynak, hogy hallgassa meg a liberális küzdelmek egy­kori vezéralakjának a nézeteit, az ő előterjesz­tései tekintetében. Gróf Csáky a reformok em­bere. A külföldön érvényesülő reform-mozgal­mak iránt folytonosan érdeklődik és ha valami átplántálható, ő rögtön kész ahoz segédkezet nyújtani. Nem lehetetlen, hogy eképen gróf Csáky Albint báró Fejérváry Géza már koráb­ban megnyerte az általános választói jogra vo­natkozó reform támogatására. Lehetségesnek vélik, hogy gróf Csáky a pr­ogramm többi ré­szére nézve is helyeslőleg nyilatkozott. Ami a katonai kérdéseket illeti, arra figyelmeztetnek bennünket, hogy gróf Csáky Albin Széll Kál­mán bukása után tényleg a nemzeti engedmé­nyek mellett nyilatkozott, de gróf Tisza kor­mányra jutása alkalmával a kilences bizottság programmjába foglaltakat a maga részéről ki- i­s elégitőknek vélte. Ismételten hangoztatják, hogy­­ gróf Csáky a gróf Tisza István politikájának a hívei közt­ tartozik. Minthogy pedig Tisza aján­lotta Fejérváryt és ugyancsak Tisza mindent elkövetett, hogy Fejérváry érvényesülhessen, ilyen módon megerősítve látják mindazon hí­reket, amelyek arról szólanak, hogy gróf Csáky Albin kihallgatása a báró Fejérváry végleges kinevezésének az előkészítésére befolyással bírt. Egynéhány más kérdés is vetődött fel, tudni­illik, hogy milyen hangulatra és minő állásfog­lalásra lehetne számítani a főrendiház részé­ről, hogyha báró Fejérváry ott az új program­mal bemutatkoznék. Fölteszik ugyanis, hogy a képviselőházban nem­ fog sikerülni a bemutat­kozás. Állítólag számos új főrendiházi tag ki­nevezéséről is szó van, hogy a reform­politiká­nak több támogatója legyen. Továbbá az úgy­nevezett taktikai kérdések is tekintetbe vétetnek. Ki akarják kerülni a vád alá helyezést s a Fe­jérváry-kormány újra való kinevezését el akar­ják halasztani a képen, hogy október 10-én is­mét elnapolják a Házat s a kinevezést későbben tegyék közzé.­­­­ Ami ezt a­ tervet illeti, viszont a többségi pártok vezetői arra gondolnak, hogy a képvi­selőházban a vád alá helyezési indítványnak t­örvényt tudjanak szerezni. Tudniillik október 10-én mindenekelőtt föl kell olvastatni a szep­tember 15-iki királyi kéziratot, melylyel az or­szággyűlés október 10-ikére össze van híva. E kézi­r­at kapcsán aztán határozatot lehet hozni, mielőtt még az újabb kéziratot kihirdetnék. * Báró Gautschnak, az osztrák miniszterel­nöknek, az osztrák képviselőházban mondott újabb beszédét a képen fogják fel, hogy ez szin­tén a híres deklaráció harmadik pontjának a magyarázásához tartozik. De úgy vélik, hogy ez a magyarázat nem hogy megnyugtató lenne, ellenben még inkább megerősíti a harmadik pont eredeti értelmét. Határozottan konstatálva van most, hogy a ki­rály a kereskedelmi szerződések megkötésének az elismerését kívánja mindenekelőtt a közös vám­terület alapján. Ez pedig hosszú időre lehetet­lenné tenné az önálló vámterület felállítását. A revízióra csak a kereskedelmi szerződések megkötése után kerülhetne sor. A bizottsági tárgyalások és egyezkedések célja az, hogy többé ne legyen a viszályoknak és kölcsönös sérelmek­nek periódusa, felidézi ama híreket, hogy oly megállapodásokat akarnak létesíteni, melyek igen hosszú időre szóljanak és melyek megvál­toztatása­­ hosszú ideig tiltva legyen. Ezeknél a megállapodásoknál pedig az volna a fő cél, hogy Ausztria megmaradjon azon előnyök bir­tokában, melyek Magyarország gazdasági éle­tében kárt és veszteséget jelentenek. Tehát se a tonna, se a lényeg nem kielé­gítő s ezért hiába is várják, hogy Magyaror­szágon ily magyarázatokkal a sérelmes ügyet elintézettnek tekintik. A miképen meg nem érdemli a hozományt. Íme, ő már két esztendeje múlt, nem érintkezik a fe­leségével, a felesége maga önkényt hagyta el a közös lakást, honnan lenne tehát Szenára ál­dott állapota? Az ilyen beszéd, ha nem igaz, még ártal­masabb, még gyilkosabb a szegény asszonyra nézve, mintha igaz. Hiszen ha igaz volna, a vét­kező nő legalább szerelmében találna enyhü­lést és vigasztalást. De amikor nem igaz! Ami­kor maga a férj támasztja az irtóztató vádat! Hiszen az istent tagadja meg, aki az ártatlan nő ártatlanságát tagadja meg! De Jusszuf és Szaláma nem maradt meg a puszta beszédnél, hanem olasz ügyvédet fo­gadott s házasságtörés miatt nyomban följelen­tette Szenórát. Követelték, hogy az asszonyt megbüntessék, bezárják, megkorbácsolják, hozo­mányától megfoszszák, a születendő fattyú­­gyereket tőle örökre elvegyék s becstelennek örökre kimondják. Nyomban kerítettek bábaasszonyt is, aki­nek a neve volt Haga Sattuta, ma is él még, ha időközben meg nem halt. Ez megvizsgálta Sze­nóra asszonyt s mint hiteles szülésznő, meg is bizonyította tüstént, hogy Szenóra várandós s egy-két hét múlva szülni fog. Az egész világ Jus­zufnak és Szalámának adott igazat. Ghebáli és felesége Rákhel sírt, mint a záporeső. Most már szentül hitték, hogy szép és jó leányuk. Szenóra, örökre elveszett s hogy unokáik homlokán örökre ott sötétlik a gyalázat, a világnak gyanúja, hogy anyjuk hűt­len volt, házasságtörő asszony volt. Csak Szenóra maradt erős. Őt is meg­rendítette az első pillanatban az irtózatos vád, de azután fölocsúdott, magához tért. A tigris is megvédi az ő kölykét, hát a jó anya­, hogy meg ne védné magát is, kicsinyeit is? A­zt is, akik már a porban játszanak, azt is, aki még szíve alatt van és csak ezután látja meg a napvilágot. Megvigasztalta édes­apját, édes­anyját. Meglesz az ő igazsága, n­e búsuljanak. Ott van az ő leánykora óta való mosónéja, Umna Musz­­tafa, derék, bátor Mohamedhitü nő. Meg nem vesztegeti azt a Kihazm­ár se. Tud az mindent. Tudja azt, hogy Jusszuf hat napig otthon la­kott s egyetlen éjszaka el nem maradt S tudják ezt a jó szomszédok is egész sereggel. No csak nagy baj volt ez mégis! De hát ahol legnagyobb a baj, úgy szól a­ példabeszéd, ott legközelebb az isten. Megint csak előállott a gondviselés, de most már nem kóbor kutya alakjában, hanem egészen más­ként. Szaláma és Jusszuf életében ugyanis volt egy botlás. Mint afféle kereskedők, idegen or­szágokból is hozattak ékszert, igaz gyöngyöt, selymet, csipkét, arany hímzést s egyéb efélét. Kegyetlen nagy vámokat kell ezekért fizetni. De egyszer egy csempész matróz egy nagy külde­ményt elorozott a vámosok szeme és keze elöl s oda csempészett Szalámához. A fele vámot kérte jutalmul. Meg is kapta. De azután a gya­lázatos csempész maga is beállott vámosnak s a nagy jutalom reményében titokban besúgta a vámsikkasztást a vámhivatalnak. Nagy eset volt. A büntetés ily vádnál vet­t tőzsdére, ahol kedvező hangulatra akartak üzletet csinálni, ma olyan hírek érkez­tek, hogy közelebbről Wekerle Sándor és Széll Kálmán meghívást kapnak a királyhoz. Wekerle Sándor meghívásának nem tu­lajdonítanak politikai körökben nagy fontossá­got, mert úgy tudják, hogy ő legfölebb nézeteit adja elő, de tényleges szerepre nem vállalkozik.. Wekerlének a kihallgatását összefüggésbe hoz­zák a pénzügyi kibontakozás kérdésével, még arra az eshetőségre is, hogyha továbbra is meg­maradna báró Fejérváry Géza. Komolyabban beszélnek a Széll Kálmán meghi­vásár­ól, annál inkább, mert gróf Apponyi Albert épen tegnap egy bécsi lapban közölt nyi­latkozataiban erősen ajánlgatta Széll Kálmánt, m­int a békés kibontakozás nagymesterét. Han­tenetes. Ötvenszeres pénzbírság. A besúgónak jutalom jár s bűneit elengedik. Szerencse, ha a vétkesnek le nem vágják egyik kezét s ki nem tolják egyik szemét. Olyan törvény is van Egyip­tomban, amely így szól. Nagy pénzzel lehet azt csak megváltani. ! ! Most már úgy látszott, hogy Szaláma és Jusszuf végkép elesik. Ezt már ki nem állják. Most már a házasságtörési vád is súlytalanná válik. Ki hinne olyan embernek, aki kétnejű, aki saját igaz, első feleségét, noha ártatlansá­gát jól tudja, maga vádolja házasságtöréssel, aki lopott, sikkasztott, elrabolta a pénzes zacs­kót s akiről most már az is kisült, hogy csem­pész? Szaláma most se esett kétségbe. Nagyot gondolt. Nagy dologra határozta magát. Volt egy ó-szekrénye s volt annak rejtett fiókja. Senki se tudta titkát, csak ő maga. Volt abban a fiókban rejtett kincs is, voltak írások is, régi, sárgult, penészes, itt-ott rongyos írások. Kiszedte az írásokat s átnézegette. Meg­találta öregapja igazságait s magához vette. Nyilvánvaló volt ezekből, hogy ő nem a fölsé­­ges török szultánnak, hanem a fölséges magyar királynak alattvalója Veszprém vármegyéből, Súr községéből. Vele a török bíró, a török rend­őr el nem bánhat, őt össze nem kuszálhatja. Magához vett száz jó körmöd aranyat s egy zacskó Mária Terézia-tallért is. Akkor ná­lunk is kelendő pénz volt, Egyiptomban ma is kelendő. Ment a konzulunkhoz, aki ott rezi­­deált Alexandriában.

Next