Pesti Hírlap, 1905. október (27. évfolyam, 271-285. szám)
1905-10-01 / 271. szám
2 1905. október 1., vasárnap, PESTI HÍRLAP rést ne tekintse senki üres parádénak vagy időpocsékolásnak. Ez most hazafias kötelességteljjesítést jelent, amikor a felvonulással a bécsi abszolutisztikus merénylettel szemben demonstrálni kell a nemzet jogos felháborodását és törvényes kívánalmaihoz való ragaszkodását. A társadalom, a politikai élet, a közélet valamennyi tényezőjének jelen kell lennie. Nem szabad elmaradniok sem aMeiner világ tagjainak, sem a kereskedőknek, sem az iparosoknak. Se vagyonbeli, se foglalkozási, se osztálykülönbség és valláskülönbség ne legyen. És hozzák magukkal mindazokat, akik körükbe tartoznak, a munkásokat, akiknek ők adnak kenyeret, az ifjúságot, amelyet nevelnek, a testületet és egyesületet, ahol irányító szerepet visznek. Legyen e napon egyetlen nagy család a Budapesten összegyűlő magyarság. Jöjjenek ide a vidékről is minél többen. Hozzák el a zászlót, melyet a nemzeti követelések felhangzásakor meglobogtattak Budapest utcáin. Jöjjenek, hadd lássák itt az árulók a magyar népet, a maga félelmetes erejében, azt a népet, amely becsülettel dolgozva keresi mindennapi kenyerét, hazájához ragaszkodik önfeláldozó ragaszkodással és lelkét el nem adja sem ajándékért, sem bérért. A nemzet képviselői vezessék fel a vidék népét. Hadd ragyogja be a fáklyák fénye a magyar arcokat és a bécsi helytartók reszkessenek. És majd a tanúságtétel után a bécsi diplomaták szalonjaiban is meg fogják tudni, hogy miről van szó. És akkor a Bedittgungenek majd másképen fognak hangzani. Szervezkedjünk! A válság. ■ Gróf Csáky Albin mai bécsi kihallgatása után a politikai körökben még határozottabbá lett az a vélemény, hogy ,a Burgban egyelőre másra nem gondolnak, mint a Fejérváry-kabinet reaktiválására. Gróf Gsáky Albin sem mint homo regius nem kapott megbízást, sem pedig kabinetalakításra felszólítást. Gróf Gsáky Albinnak tehát nem szánták azt a szerepet, hogy a nemzet és az uralkodó közt levő ellentéteket elsimítani igyekezzék, sem pedig azt, hogy a Fejérváry-kormány helyett más kabinetet alakítson. A főrendiház elnökét, a saját maga nyilatkozata szerint, azért hivatta az uralkodó, hogy a helyzetre vonatkozó nézeteit meghallgassa. Gróf Csáky a kívánságnak eleget tett, jelentését a király meghallgatta és közölte vele, hogy a hallottakat még fontolóra veszi. De tudni kell, hogy gróf Gsáky Albin meghívása báró Fejérváry Géza előterjesztésére történt. A lemondott miniszterelnök javasolta a királynak, hogy hallgassa meg a liberális küzdelmek egykori vezéralakjának a nézeteit, az ő előterjesztései tekintetében. Gróf Csáky a reformok embere. A külföldön érvényesülő reform-mozgalmak iránt folytonosan érdeklődik és ha valami átplántálható, ő rögtön kész ahoz segédkezet nyújtani. Nem lehetetlen, hogy eképen gróf Csáky Albint báró Fejérváry Géza már korábban megnyerte az általános választói jogra vonatkozó reform támogatására. Lehetségesnek vélik, hogy gróf Csáky a programm többi részére nézve is helyeslőleg nyilatkozott. Ami a katonai kérdéseket illeti, arra figyelmeztetnek bennünket, hogy gróf Csáky Albin Széll Kálmán bukása után tényleg a nemzeti engedmények mellett nyilatkozott, de gróf Tisza kormányra jutása alkalmával a kilences bizottság programmjába foglaltakat a maga részéről ki- is elégitőknek vélte. Ismételten hangoztatják, hogy gróf Csáky a gróf Tisza István politikájának a hívei közt tartozik. Minthogy pedig Tisza ajánlotta Fejérváryt és ugyancsak Tisza mindent elkövetett, hogy Fejérváry érvényesülhessen, ilyen módon megerősítve látják mindazon híreket, amelyek arról szólanak, hogy gróf Csáky Albin kihallgatása a báró Fejérváry végleges kinevezésének az előkészítésére befolyással bírt. Egynéhány más kérdés is vetődött fel, tudniillik, hogy milyen hangulatra és minő állásfoglalásra lehetne számítani a főrendiház részéről, hogyha báró Fejérváry ott az új programmal bemutatkoznék. Fölteszik ugyanis, hogy a képviselőházban nem fog sikerülni a bemutatkozás. Állítólag számos új főrendiházi tag kinevezéséről is szó van, hogy a reformpolitikának több támogatója legyen. Továbbá az úgynevezett taktikai kérdések is tekintetbe vétetnek. Ki akarják kerülni a vád alá helyezést s a Fejérváry-kormány újra való kinevezését el akarják halasztani a képen, hogy október 10-én ismét elnapolják a Házat s a kinevezést későbben tegyék közzé. Ami ezt a tervet illeti, viszont a többségi pártok vezetői arra gondolnak, hogy a képviselőházban a vád alá helyezési indítványnak törvényt tudjanak szerezni. Tudniillik október 10-én mindenekelőtt föl kell olvastatni a szeptember 15-iki királyi kéziratot, melylyel az országgyűlés október 10-ikére össze van híva. E kézirat kapcsán aztán határozatot lehet hozni, mielőtt még az újabb kéziratot kihirdetnék. * Báró Gautschnak, az osztrák miniszterelnöknek, az osztrák képviselőházban mondott újabb beszédét a képen fogják fel, hogy ez szintén a híres deklaráció harmadik pontjának a magyarázásához tartozik. De úgy vélik, hogy ez a magyarázat nem hogy megnyugtató lenne, ellenben még inkább megerősíti a harmadik pont eredeti értelmét. Határozottan konstatálva van most, hogy a király a kereskedelmi szerződések megkötésének az elismerését kívánja mindenekelőtt a közös vámterület alapján. Ez pedig hosszú időre lehetetlenné tenné az önálló vámterület felállítását. A revízióra csak a kereskedelmi szerződések megkötése után kerülhetne sor. A bizottsági tárgyalások és egyezkedések célja az, hogy többé ne legyen a viszályoknak és kölcsönös sérelmeknek periódusa, felidézi ama híreket, hogy oly megállapodásokat akarnak létesíteni, melyek igen hosszú időre szóljanak és melyek megváltoztatása hosszú ideig tiltva legyen. Ezeknél a megállapodásoknál pedig az volna a fő cél, hogy Ausztria megmaradjon azon előnyök birtokában, melyek Magyarország gazdasági életében kárt és veszteséget jelentenek. Tehát se a tonna, se a lényeg nem kielégítő s ezért hiába is várják, hogy Magyarországon ily magyarázatokkal a sérelmes ügyet elintézettnek tekintik. A miképen meg nem érdemli a hozományt. Íme, ő már két esztendeje múlt, nem érintkezik a feleségével, a felesége maga önkényt hagyta el a közös lakást, honnan lenne tehát Szenára áldott állapota? Az ilyen beszéd, ha nem igaz, még ártalmasabb, még gyilkosabb a szegény asszonyra nézve, mintha igaz. Hiszen ha igaz volna, a vétkező nő legalább szerelmében találna enyhülést és vigasztalást. De amikor nem igaz! Amikor maga a férj támasztja az irtóztató vádat! Hiszen az istent tagadja meg, aki az ártatlan nő ártatlanságát tagadja meg! De Jusszuf és Szaláma nem maradt meg a puszta beszédnél, hanem olasz ügyvédet fogadott s házasságtörés miatt nyomban följelentette Szenórát. Követelték, hogy az asszonyt megbüntessék, bezárják, megkorbácsolják, hozományától megfoszszák, a születendő fattyúgyereket tőle örökre elvegyék s becstelennek örökre kimondják. Nyomban kerítettek bábaasszonyt is, akinek a neve volt Haga Sattuta, ma is él még, ha időközben meg nem halt. Ez megvizsgálta Szenóra asszonyt s mint hiteles szülésznő, meg is bizonyította tüstént, hogy Szenóra várandós s egy-két hét múlva szülni fog. Az egész világ Juszufnak és Szalámának adott igazat. Ghebáli és felesége Rákhel sírt, mint a záporeső. Most már szentül hitték, hogy szép és jó leányuk. Szenóra, örökre elveszett s hogy unokáik homlokán örökre ott sötétlik a gyalázat, a világnak gyanúja, hogy anyjuk hűtlen volt, házasságtörő asszony volt. Csak Szenóra maradt erős. Őt is megrendítette az első pillanatban az irtózatos vád, de azután fölocsúdott, magához tért. A tigris is megvédi az ő kölykét, hát a jó anya, hogy meg ne védné magát is, kicsinyeit is? Azt is, akik már a porban játszanak, azt is, aki még szíve alatt van és csak ezután látja meg a napvilágot. Megvigasztalta édesapját, édesanyját. Meglesz az ő igazsága, ne búsuljanak. Ott van az ő leánykora óta való mosónéja, Umna Musztafa, derék, bátor Mohamedhitü nő. Meg nem vesztegeti azt a Kihazmár se. Tud az mindent. Tudja azt, hogy Jusszuf hat napig otthon lakott s egyetlen éjszaka el nem maradt S tudják ezt a jó szomszédok is egész sereggel. No csak nagy baj volt ez mégis! De hát ahol legnagyobb a baj, úgy szól a példabeszéd, ott legközelebb az isten. Megint csak előállott a gondviselés, de most már nem kóbor kutya alakjában, hanem egészen másként. Szaláma és Jusszuf életében ugyanis volt egy botlás. Mint afféle kereskedők, idegen országokból is hozattak ékszert, igaz gyöngyöt, selymet, csipkét, arany hímzést s egyéb efélét. Kegyetlen nagy vámokat kell ezekért fizetni. De egyszer egy csempész matróz egy nagy küldeményt elorozott a vámosok szeme és keze elöl s oda csempészett Szalámához. A fele vámot kérte jutalmul. Meg is kapta. De azután a gyalázatos csempész maga is beállott vámosnak s a nagy jutalom reményében titokban besúgta a vámsikkasztást a vámhivatalnak. Nagy eset volt. A büntetés ily vádnál vett tőzsdére, ahol kedvező hangulatra akartak üzletet csinálni, ma olyan hírek érkeztek, hogy közelebbről Wekerle Sándor és Széll Kálmán meghívást kapnak a királyhoz. Wekerle Sándor meghívásának nem tulajdonítanak politikai körökben nagy fontosságot, mert úgy tudják, hogy ő legfölebb nézeteit adja elő, de tényleges szerepre nem vállalkozik.. Wekerlének a kihallgatását összefüggésbe hozzák a pénzügyi kibontakozás kérdésével, még arra az eshetőségre is, hogyha továbbra is megmaradna báró Fejérváry Géza. Komolyabban beszélnek a Széll Kálmán meghivásáról, annál inkább, mert gróf Apponyi Albert épen tegnap egy bécsi lapban közölt nyilatkozataiban erősen ajánlgatta Széll Kálmánt, mint a békés kibontakozás nagymesterét. Hantenetes. Ötvenszeres pénzbírság. A besúgónak jutalom jár s bűneit elengedik. Szerencse, ha a vétkesnek le nem vágják egyik kezét s ki nem tolják egyik szemét. Olyan törvény is van Egyiptomban, amely így szól. Nagy pénzzel lehet azt csak megváltani. ! ! Most már úgy látszott, hogy Szaláma és Jusszuf végkép elesik. Ezt már ki nem állják. Most már a házasságtörési vád is súlytalanná válik. Ki hinne olyan embernek, aki kétnejű, aki saját igaz, első feleségét, noha ártatlanságát jól tudja, maga vádolja házasságtöréssel, aki lopott, sikkasztott, elrabolta a pénzes zacskót s akiről most már az is kisült, hogy csempész? Szaláma most se esett kétségbe. Nagyot gondolt. Nagy dologra határozta magát. Volt egy ó-szekrénye s volt annak rejtett fiókja. Senki se tudta titkát, csak ő maga. Volt abban a fiókban rejtett kincs is, voltak írások is, régi, sárgult, penészes, itt-ott rongyos írások. Kiszedte az írásokat s átnézegette. Megtalálta öregapja igazságait s magához vette. Nyilvánvaló volt ezekből, hogy ő nem a fölséges török szultánnak, hanem a fölséges magyar királynak alattvalója Veszprém vármegyéből, Súr községéből. Vele a török bíró, a török rendőr el nem bánhat, őt össze nem kuszálhatja. Magához vett száz jó körmöd aranyat s egy zacskó Mária Terézia-tallért is. Akkor nálunk is kelendő pénz volt, Egyiptomban ma is kelendő. Ment a konzulunkhoz, aki ott rezideált Alexandriában.