Pesti Hírlap, 1908. február (30. évfolyam, 28-53. szám)

1908-02-01 / 28. szám

1008. február 1., szombat. PESTI HÍRLAP Egy hang . (a baloldalon): A törvényt nem sza­bad hibásan elfogadni ! Olay Lajos: Az előadónak sincs joga? Adja be az előadó. (Zaj.) Elnök (csenget): Az előadó úr sem adhatja be. Bocsánatot kérek, hogy lehessen a vita bezárása után beadni módosítást? Hisz a módosítást vita tárgyává kell tennie a Háznak és ha a vita bezárása után nyújtatnának be módosítások, a képviselőház egyes tagjai elzáratnának attól, hogy ahoz a javas­lathoz hozzászóljanak. Ez lehetetlen, ellenkezik a gyakorlattal, ellenkezik a házszabályokkal, én azt meg nem engedhetem, hogy módosítások nyújtas­­sanak be a vita bezárása után. A tanácskozást azon­ban én az előbb befejezettnek nyilvánítottam. Ez annyiban hibás volt, mert azt hittem, ha az előadó úr az imént kijelentette, hogy nem kíván szólani, annálfogva tehát méltóztassék hozzászólani, a­ zárszó joga megilleti. Olay Lajos : Kossuth beadta a pragmatikánál! Elnök : Sohasem adta be ! Olay Lajos: Én emlékszem rá. Bocsánatot kér­ek. (Zaj és felkiáltások a baloldalon: A vita be­zárása előtt adta be !) Elnök : (csenget): De méltóztassék vitatkozni. Rosszul emlékszik a t. képviselő úr. A vita bezá­rása előtt adta be ! Hogy gondolja a képviselő úr és micsoda eljárás lenne az? Ezzel olyan meglepe­téseket csinálhatna a kormány a kép­viselőháznak, hogy a képviselőház és az oszág arról koldulna évtizedeken keresztül. (Igaz ! Úgy van ! a baloldalon.) Ferenczy Géza előadó részletesen foglalkozik a felszólalók módosításával s azokat nem is fogadja el. Günther Antal igazságügy-miniszter: Félreér­tések kikerülése végett kijelenti, hogy Zakariás módosítását nem azért fogadja el, mintha az ere­deti javaslattal nem volna megelégedve, hanem csak jutalmazni akarta Zakariás törekvéseit. (He­lyeslés. ) Zakariás János első módosításait vissza­vonja. Elnök : Felteszi a kérdést. A Ház a szakaszt eredeti formájában fogadja el , az összes módosításokat Zakariás második mó­dosítása kivételével elveti. Elnök az ülést 5 percre felfüggeszti. Szünet után. A 4. szakasznál : Zakariás János pótlást nyújt be a szakasz ötödik bekezdéséhez, minthogy ebben a bekezdés­ben a közössé vált legelők használata és haszná­lati aránya nincs szabályozva. A toldás a következő (olvassa): „amelynek használata legelő-szabályren­delettel lehetőleg akként rendezendő, hogy első­sorban a kisbirtokosok igényei vétessenek figye­lembe... Bozóky Árpád kisebb módosítást nyújt be. Ferenczy Géza előadó nem fogadja el a módo­sításokat, mert a javaslat mást céloz, mint a mó­dosítások. Kéri az eredeti szakasz elfogadását. Günther Antal igazságügyminiszter hozzá­járul Zakariás toldásához, mert ő is szükségesnek tartja, hogy a közlegelők minden községben fen­­tartassanak. A Ház a szakaszt Zakariás toldásával fogadta el. Az ötödik szakasznál, hogy nem­ az ellentétek, hanem az egyenérték­­telenségek vonzanak ... Ne nevessen, ez tény. A szerelemben folyton és fokozott mértékben illúzióra van szükség, egészen a hazugságig. Mert ha a szerelmet kölcsönös hazugsággal balzsamozzuk be, még­pedig naponkint, meg­óvjuk az enyészettől. Mi tehát egész nap hazu­dunk egymásnak már három­ esztendő óta s minthogy ennek a hazugságnak eredménye nem a kölcsönös szerelemi fokozódása, hanem az önszereteté, hát valószinüleg nem fogjuk megunni — önmagunkat. Fáni mosolyogva hallgatta. — Akkor maguk nem tesznek egyebet, mint elhitetik egymással, hogy mindegyikőjük külön egy-egy Isten. — Éjjen ezt teszszük — felelte Hódy. — Mert ha azt akarnánk elérni, hogy ki-ki saját személyét adja be a másiknak Isten gyanánt, az első hét után meggyűlöltük volna egymást. — Igaza van! — sóhajtott Fáni s meg­nézte az óráját. Két óra volt éjfél után. A fia­tal gróf, a bankigazgató, a mérnök és vala­mennyi férfi, lopva őt nézte s vártak valami jelt, valami ígéretet a szeméből, kezének inté­séből, de Fáni nem vett róluk tudomást. Odaát keringőt játszottak s a nagy strucc­­toll legyezője mögött hallgatta. Egyszerre ölébe tette a legyezőt s az íróhoz hajolt. — Volna kedve egyet kocsizni velem? — kérdezte hirtelen. — A legnagyobb örömmel — felelte ez. — Bármerre? — A meny országba és a pokolba, egy­forma örömmel — felelte Hódy. Zakariás János: A szakasz második bekezdé­sét elhagyni kéri. Kisebb módosítást nyújt be a sza­kasz negyedik és ötödik pontjához. Pap-Csicsó István csatlakozik Zakariás észre­vételeihez s kívánja, hogy a felebbezések a Kúriá­hoz vizessenek fel. Ferenczy Géza előadó Zakariásnak a távol­levők be nem számítására vonatkozó indítványát nem fogadja el, azt azonban igen, hogy a felebbe­zések hivatalból terjesztessenek fel. Pop módosítá­sának mellőzését ajánlja. Günther Antal igazságügyminiszter az összes módosítások mellőzését kéri. Hivatalból fölterjesz­tés perjogi elvekbe ütközik. (Helyeslés.) A Ház a szakaszt változatlanul elfogadja. A hetedik szakasznál­­ Hinléder Ernő adott be módosítást. A Ház azonban változatlanul fogadta el a szakaszt. A nyolcadik szakasznál Bozóky Árpád a mérnöki visszaélések korlá­tozása céljából ad be módosítást. Ferenczy Géza előadó ellenzi a módosítás el­fogadását. A Ház változatlanul fogadta el a szakaszt. A kilencedik szakasznál Nagy György felebbezési fórum gyanánt gaz­dasági szakértői bizottság létesítését ajánlja. A spe­ciális kérdésekben a Ház tagjai nem tanúsítanak kellő figyelmet, hanem a miniszter után szavaznak. (Zaj.) Elnök: Kéri a szónokot, hogy tartózkodjék az ilyen gyanúsítástól. Schuller Rezső a becslő­bizottság számának csökkentése céljából ad be módosítást. A szakaszt változatlanul fogadták el. A tizedik szakasznál Bozóky Árpád a következő pótlást ajánlja az utolsóelőtti bekezdéshez (olvassa): „Ez a ren­delkezés azonban nem zárja ki azt, hogy a közö­sen maradt erdőt és havast a közbirtokosság a föld­­mivelésügyi m. kir. miniszter engedélye mellett, a politikai községnek vagy államnak eladhassa és a vételár a közbirtokosság tagjai között a 4. §. szerint megállapítandó aránykulcs mellett feloszlassák.“ Mezőssy Béla államtitkár: Bozóky észrevé­telei nem felelnek meg a valóságnak. Sajnálja, hogy a tények ismerete nélkül ilyen módosítást nyújt be. Az indítvány mellőzését kéri. Pap-Csicsó István a topánfalvai erdőknél szer­zett tapasztalatokról számol be, ahol az állam a kezelési költségek behajtása céljából végrehajtást vezetett a közbirtokosság ellen. E tekintetben mó­dosítást nyújt be. Mezőssy Béla államtitkár: Nem biztosítja Pap-Csicsót arról, hogy a jövőben ilyesmi nem fordul elő. A községek okai ennek, akik a csekély költségeket nem térítik meg. A módosítás mellőzé­sét kéri. (Helyeslés.) Sümegi Vilmos módosítást nyújt be arra nézve, hogy az új törvény szerint csak a megkezdett tago­sítások hátralevő része végeztessék. (Helyeslés.) A szakaszt Sümegi Vilmos módosításával fo­gadták el. A tizenharmadik szakasznál: « Fáni fölállt, — Szaván fogom) — szólt. — Én néha, igy éjszaka, ki szoktam menni a temetőbe. — Ilyenkor? — kérdezte Hódy kissé megütődve. •— Télen? — Nia lássa! — mosolygott Fáni. Hódy vállat vont. — Nam magam miatt csodálkozom. Csak ön miatt. Havazik és nem is értem, hogy enged­hetik be az örök ilyenkor? — Jó isten! — mosolygott Fáni gúnyo­san — csak ép a tamiele kapuját ne nyitná ki a pénz? — Vagy úgy?! — mondta Hódy — ak­kor menjünk! Keresztül mentek néhány szobán s a nagy, tükrös előcsarnokban, az inas ráadta Fánk­a hosszú hermelin köpenyét, a kocsiba melegítő zsákokat tett s beültek. Havazott, az utcák fehéren csillogtak s a füstös, poros város fölött, mintha angyalkezek tiszta gyémántport szórtak volna el. A kocsi Budáról jött, keresztül ment a Margithidon s Hódy lejtva Fánit nézegette. Ez az ablakon nézegetett ki s mintha egyedül ült volna a kocsiban, megfeledkezett társáról és hallgatott. Keresztül mentek a hídon s a nagy­korútra értek. Hódy megszólalt:­­— Azt mondják, hogy ön itt, igen nagy összegeket veszit. Fáni vállat vont. — Magam is azt hisze­m — Egész vagyonokat — folytatta Hódy. Zakariás János az egyholdas gazdák érdekében ad be módosítást. Vlad Aurél a szakasz utolsó bekezdését kifogá­solja. Nagy György abszurd dolognak tartja jog­államban, hogy azok, akiknek káruk van a tago­sításból, viseljék a költségeket. (Zaj. Ellentmondá­sok.) Új szöveget ajánl. Ha az eredeti szöveget fogadják el, ő nem vesz részt tovább a tárgyalások­ban ! (Élénk derültség és tetszés.) Ferenczy Géza előadó ellenzi Zakariás és Nagy módosításának elfogadását. (Zaj.) A szakaszt változatlanul fogadták el. Nagy György: Akkor én nem veszek részt tovább a tárgyalásokban ! Sümegi Vilmos: Mondhatom: kevés szociális érzéket tanúsít a Ház ! A régi liberális rendszerben is így csinálták ! A tizenhatodik szakasznál : Pap-Csicsó István ajánlott módosítást, a Ház azonban mellőzi. A hátralevő szakaszokat változatlanul fogad­ták el. Elnök: Ezzel a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat általánosságban és részleteiben is letárgyalt­at­ván (Felkiáltások: Éljen az elnök!) és elfogadtatván, javaslom, hogy harmadszori olva­sását a szombati ülés napirendjér­e tűzzük ki. (He­lyeslés.) A szombati napirend. Elnök: Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését szombaton, február 1-én, d. e. 10 órakor tartsa. Ezen ülésnek napiren­djén legyen , elnöki előterjesz­tések és irományok bemutatása, az indítvány és interpellációs könyvek­­felolvasása, a mai ülésen részleteiben is elfogadott törvényjavaslat harmad­­szori olvasása és végül a mai ülés napirendjére még kitűzött ügyek. (Helyeslés.) Az ülés d. u. 2 óra 10 perckor ért véget. ______________________________________ A delegációk. A magyar delegáció a munkájának főré­szét estére befejezte és a delegátusok részint már visszaérkeztek, részint szombaton jönnek vissza Budapestre. Pénteken délre a hadügyi albizottság el­készült a hadügyi költségvetés tárgyalásával és ezt a költségvetést immár részleteiben is elfo­gadta. Délutánra már csak a tengerészeti és a hadügyi élelmezési albizottság formális ülése, valamint a zárszámadási albizottság ülése ma­radt. Mindezek gyorsan végeztek és a magyar delegátusok most átadhatják magukat a jól megérdemelt nyugalomnak. A legközelebbi napokban az osztrák de­legáció bizottságai fognak ülésezni. A legna­gyobb érdeklődéssel tekintenek az osztrák had­ügyi albizottság ülése elé, amelyben hír szerint valami határozat-félét akarnak provokálni a katonatiszti fizetésrendezés ügyében. — Valamivel csak kell szórakozni — fe­lelte Fáni. Kissé hallgattak. — Unatkozik? — kérdezte az író. — Nelmi unatkozom, csak nem szeretem sem a magam, sem a mások társaságát és ezért játszom. — S nem félti a vagyonát? Fáni az író szeme közé kacagott. Cini­kusan, kegyetlenül. — Aixifly másoknak van, addig nincs mit féltenem. — S ha másoknak se lesz? — Ezt úgy érti, ha megöregszem és meg­­csunyulok? — kérdezte Fáni könnyedén. —■ Akkor se halok éhen. Az öreg Dobák gondos­kodott róla,mi. ■— Dobók? — kérdezte az író csodálkoz­va. — Ezt most hallom először. Hisz utóbbi időben már alig volt meg a betevő falatja s ha meg volt, elitta. — És mégis, ő hagyta reám a legnagyobb örökséget — erősítette Fáni. — Egy vagyont érő operát, melyen öt esztendeig dolgozott, hogy amikor megöregszem s nem lesz senkim, sem­mit, megmentsen a nyomorúságtól. Addig azonban, igy szól a végrendelete, nem szabad előadni . . . Lássa — folytatta­ a leány térdére könyökölve — ez az ember szeretett engem, mindannyi között legjobban. Szeretett fiatalon és szeretni fog öregségemben is. Dolgozott ér­tem őt hosszú esztendeig s mielőtt meghalt, pár órával előbb, késő éjszaka hozta el hozzám az örökségét . . .

Next