Pesti Hírlap, 1908. február (30. évfolyam, 28-53. szám)

1908-02-12 / 38. szám

1908. február 12., szerda. PESTI HÍRLAP háromszáz festmény és szobor van kiállítva főváro­­­­si művészeink szine-j­arától. A helyi művészek kö­zül feltűnik Ferenczy Márta finom lelkűidtől meg­festett portraitja, Pliny Ervin széles modorban ké­szült, két szingazdag tájképe és „Cigány leány“-a, ■Kádár Géza poétikus téli tájképei. A Nemzeti Sza­lon részéről Kézdi-Kovács László művészeti igazga­tó, Déry Béla titkár, Rubovics Márk műtáros és Bruck Lajos, Gergely Imre, Markó Ernő és Szlányi Lajos művésztagok vettek részt a­ megnyitáson. Már a megnyitás előtt 25 kép kelt el. Báró Perényi főis­pán díszebédet adott a művészek tiszteletére, este pedig a nagy szálloda­ éttermében­­ismerkedési es­tély volt, melyet a város összes előkelőségei zsúfo­lásig megtöltöttek. A kiállítás alkalmából gróf An­­dráss­y Gyula, a Szalon elnöke, táviratban köszönte meg báró Perényi főispán és Szabó alispán fárado­zásait, a Szalon művészei pedig babérkoszorút he­lyeztek el Szilágyi István emlékszobránál és a hon­védemlékoszlopon. Hétfőn a művészek egy része le­ment a szlatinai sóbányába. A máramarosszigeti műtárlat jövő vasárnapig marad nyitva , kedden és csütörtökön este felolvasásokat tartanak a kiállítá­si teremben. (A Nemzeti Szalonban) holnap, szerdán, délután öt órakor tartják meg a harmadik művé­szeti előadást, mely alkalommal Pekár Gyula for­radalom­­az esztétikában címmel olvas fel. A fel­olvasást a rendes egy koronás belépődíjjal lehet ■meghallgatni. , , „ . •­­ Esti levél. ~'f — Mikor zsidót akasztanak. — ' ' Nem tudom, a szívem gyenge-e, vagy a gyomrom, — ezt majd a boncolás deríti ki, — de mikor olyan borzalmas dolgot olvasok, mint a máramarosi eset, mindig majdnem rosszul leszek. Azért mégis írok róla, mert a szegény halott körül nem tetszik nekem az élők visel­kedése. Ki hitte volna, hogy egy rablógyilkosnak az akasztása is fölkeltse Magyarországon a fe­­lekezetiséget? Még egy közönséges­ bűnösnél is azt nézik, hogy milyen vallási­­? Aki embert öl vagy ölet, az nem ismer semmiféle Istent, annak nincs semmiféle val­lása. Tehát ép oly hibás az az antiszemita ke­resztény, aki ebben a közönséges esetben egy zsidónak az akasztását látja, mint az a faára­­­marosi hitközség, mely a közönséges bűntényt is azzal akarja menteni, hogy egy hitsorsos kö­vette el, tehát Rotschik­jtól kezdve minden zsidó azonosítsa magát Húsz Abráhámiánal. A világ semmiféle felekezetű sem azono­sítja magát az akasztófa alatt álló emberekkel. Minden jó érzésű ember sajnálja őket, de jó ízlésű, ember nem is érdeklődik az­ illetők fele­­kezete iránt. A máramarosi orthodox hitközség furcsa következetlenségbe esett. Először hivatalos ke­gyelmi kérvényt intézett az elítélt hitsorsos ér­dekében a királyhoz s Rot­sschildtól kezdve sok befolyásos zsidót mozgósított érdekében. Ez bu­li Já­nos cselekedet volt. Jelzi a zsidók összetar­tását, ami nem hiba, sőt követendő példa. Leg­­fölebb szokatlan az ily esetben való megnyilat­kozása. Mert még se­­ katholikus, se reformá­tus hitközség sohasem lépett föl testületileg egy közönséges bűntény miatt elítélt mellett. De hogyan egyeztetheti össze ezzel ugyan­az a hitközség azt az­­eljárást, hogy az elítéltet egyetlen rabbi sem kereste föl a siralomházban s az utolsó útjában, hogy a vallás vigaszát nyújtsa neki? Hát ez humanizmus? Hát ilyen az ő vallásosságuk? Ilyen lelketlenséget sem követett még el egyetlen felekezet papja sem. A bűnös emberrel szemben csak egyféle vallás van, a filantrópia, az emberszeretet val­lása. Erről Máram­arosban elfeledkeztek most az orthodoxok, csak a felekezetiség jutott az ■ eszükbe. Píusz Abrahárm­ban nem­ az embert lát­ták, hanem csak a zsidót s mivel a hitsérsést nem tudták megmenteni, az embert hagyták szenvedni a pap vigasza nélkül Ezt a tárgyilagos igazságot ki kellett mondani. Nekem egyébként ez az eset nem a buta felekezeti kérdést, hanem azt a humánus szempontot hozta emlékezetembe, hogy az eddig „bevett“ büntetési formák mellé egy újat, egy humánusabbat kellene iktatni. A halálbüntetés teljes eltörlése mellett fél­­műveit államban, amin­ mi is vagyunk, hasz­talan dolog argumentálni. Hiába indítványoz­nánk, hogy az igazságszolgáltatás szüntesse be az emberölést, a régi anekdotával csak azt hoz­nák föl ellene: „Kezdjék el előbb a rablógyil­kos urak!“ Volna azonban egy súlyos, de igazságos büntetés, amelylyel mindazokat lehetne sújtani, akik emberhalált okoztak: életfogytiglan tartó kényszermunkára kell ítélni a gyilkost vagy fölhajtót, de úgy, hogy a rab munkája teljes jövedelmével áldozata hátramaradt családfáit kell tartania. Ahol pedig pedig az áldozat után nem marad család, ott a rab kényszermunká­jának jövedelmét árvák gondozására kell for­dítani. Ez volna a legigazságosabb ítélet. És a legpraktikusabb, mert törődik az élőkkel. A m­ai úgynevezett „igazságszolgáltatás" mellett, ha az egyik ember megöli a másikat, a másikat, a gyilkost, megöli a törvény. S mind a két megölt ember családja éhen hal! Hát ez igazság? — Az ilyen kérdéseken törje a fejét a tisztelt társadalom, s ne azon, hogy milyen vallása van annak, akit akasztanak. - V V . H­ . Zsolt. PESTI HÍRLAP. Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetése feb­ruár 15-én lejár, lapunk mai számával postautal­ványt kapnak, mely az előfizetés megújítására leg­célszerűbben alkalmazható. Napi hírek. — (Személyi hir.) Szterényi József állam­titkár kedden este a gyorsvonattal Fiuméba ér­kezett. Az államtitkár szerdán Cigale tengeri für­dőhelyre megy.­­ (Windischgrätz hercegnét megoperálták.) Rudolf trónörökös leányát, Windischgrätz Alfréd herceg feleségét, aki szombaton este férje kíséreté­ben a pleschkovitzi kastélyból Bécsbe érkezett, a napokban r­egoperálják. A műtétet dr Chrobak ta­nár fogja végezni. Erzsébet főhercegnőt tudvale­vőleg már egyszer megoperálták. Hogy most mi a betegsége, arról nem érkezett hir.­­ (Gróf Apponyi Albert s a Petőfi-ház.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter és neje kiváló szerepet játszanak a Petőfi-kultusz növelése érdeké­ben. A grófné tudvalevőleg védő-elnöke annak a nagy bizottságnak, mely a Petőfi-h­áz költségét elő­teremti. S maga gróf Apponyi, mint miniszter évi 3000 koronát iglatott az állami költségvetésbe ugyane célra, s hathatósan pártolta Brátkay László képviselő indítványát, hogy az országgyűlés meg­szavazza a javasolt 10.000 koronát.­­ (Mozdonyvezetők Kossuth Ferenc keres­kedelemügyi miniszternél.) A mozdonyvezetők or­szágos egyesületének küldöttsége tisztelgett, kedden délelőtt a kereskedelemügyi minisztériumban Kos­suth Ferenc kereskedelemügyi miniszternél. A kül­döttség nevében Birehi Sayer elnök hosszabb beszéd kíséretében memorandumot nyújtott át a minisz­ternek, amelyben az új kilométer és órapénzek meg­változtatását, a szolgálati idő szabályozását, II. osztályú vasúti jegyek engedélyezését és mozdony­vezető gyakornokok kinevezését kérik a miniszter­től. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter a küldöttséget igen barátságosan fogadta. Válaszá­ban rámutatott arra, hogy minden ilyen nagyobb­­stabású átalakulásnál, mint amilyen a vasúti pragmatika és fizetés­rendezés ügye volt, fordulhat­nak elő hibák, amelyek pótlásra szorulnak. Min­denesetre rajta lesz, hogy az esetleges hiányok pó­toltassanak. Biztosítja a magyar mozdonyvezetőket jóindulatról és arról, hogy kérelmüket jóakarattal fogja kezelni. A küldöttség a miniszter válaszát lelkesen megéljenezte.­­ (Általános sztrájk réme Fiuméban.) A fiumei szocialista párt végrehajtó­ bizottsága kedden ülést tartott és elhatározta, hogy ha a drágaság eny­hítésére irányuló memorandumára március 1-éig a városi hatóság nem válaszol, úgy általános sztráj­kot fog rendezni.­­­ (Wölfling Lipót nem válik.) Bécsi tudó­sítónk sürgönyzi: Egy bécsi lap nemrég azt, a hírt hozta, hogy Wölfling Lipót második nejétől is válni készül. Wölfling Lipót ezt a hírt a Zeit­hez intézett táviratban már erélyesen megcáfolta, de időközben a német lapok egy része is átvette. Mint Berlinből jelentik, Wölfling Lipót most a Paschkauer Wochenblatt szerkesztőségéhez, amely lap Paschkauban jelenik meg, ahol Wölfling fele­ségének a szülei laknak, a következő táviratot in­tézte: „Beküldték nekem az önök lapjának egy szelvényét, amely a válásomról, szóló hírt tartal­mazza. Ez a hír hazug és a rágalmazó ellen föl­jelentést fogok tenni a bíróságnál. Forrón szere­tett és nagyrabecsü­lt nőmmel a legnagyobb har­móniában élek és szerelmében végre megtaláltam azt a boldogságot, amelyet olyan sokáig hiába ke­restem. Kölcsönös változhatlan szerelemben és seb­­esülésben tovább is boldogságunknak fogunk élni és senkinek sem fog sikerülni, hogy ezt megzavar­hassa, vagy pláne megsemmisíthesse. Most a pom­pás Nizza szépségeit élvezzük. Üdvözlettel Wölfling Lipót.“­­ (Gróf Csáky György esete.) A gróf Csáky György öngyilkosságáról a lapokban megjelent hí­rek­kel szemben newyorki levelezőnk ezeket írja: A grófot január 29-én reggel eszméletlen állapotban találták a gázzal megtelt szobájában s január il­­­én még mindig élet s halál közt lebegett a Presbyterian Hospitalban. Gróf Csáky György pár hó előtt érkezett Newyorkba, meglehetősen rossz egészségi állapot­ban. A hajdan híres férfi szépségnek csak a nyomai látszottak meg rajta. Kitűnő ajánlólevelekkel volt ellátva a newyorki főkonzulát­us s a Magyar Ame­rikai Bankhoz, ahová hitellevele is szólt s ahol ál­landóan volt annyi pénz letéve a számára, hogy úri módon megélhetett Newyorkban. Keveset járt ma­gyar társaságba s általában, igen visszavonultan élt, mert ő maga is tisztában volt vele, hogy a kezdődő paralízis tünetei mutatkoznak rajta. Több amerikai orvos után dr Kozma Artur magyar orvoshoz for­dult, s ez állandóan kezelte a grófot. Január elején Csáky a néhány hónap óta szintén Newyorkban­ tartózkodó Boros Ferikénél, a Nemzeti színház egy­kori tagjánál, bérelt szobát magának a 96-ik utcá­ban. Boros Ferike január 29-én arra ébredt fel, hogy a lakásban erős gázszag van s amikor kutatni kez­dett a gázszag után, észrevette, hogy Csáky szobájá­ból árad az ki. Az ajtó nem volt becsukva kulcscsal, benyitott tehát a Csáky szobájába, amely tényleg telve volt gázzal, ő m­agát pedig az ágyban feküdt eszméletlenül. Rögtön hivattak egy a közelben lakó orvost s telefonon odahívták a háziorvos dr Kozmát is, aki azonnal kijelentette, hogy a gázmérgezés oly nagyfokú, hogy csakis vérátömlesztéssel lehet eset­leg segíteni, miért is Csákyt ambulanceon a 10. Street-i Presbyterian Hospital ie szállíttatta. A rendőrség öngyilkossági kísérletet vél fon­­torogni, de Csáky ismerősei az orvossal együtt­­azt hiszik, hogy baleset forog fenn, Csáky ugyanis sem­mivel sem árult el öngyilkossági szándékot, levelet nem hagyott hátra, az ajtót nem csukta magára. Az a valószínű, hogy Csáky, amikor álmosan és id­ege­­sen el akarta oltani a villamos lámpát, a villamos csavar mellett a gázcsapot nyitotta fel s amint látta, hogy erre nem aludt ki a villamos lámpa, lecsavarta a másik csappal a villamost, de elfeledte a gázcsapot becsukni. Az orvos szerint Csáky test­i ss lelki álla­pota olyan volt, hogy ez nagyon könnyen feltételez­hető. A vérátömlesztéshez rögtön kerestek, alkalmas , embert, de csak délután találtak egy izlandi fiatal­embert, aki potom 5 dollárért engedett egy deci vért átereszteni az ereiből Csáky ereibe. A műtétet dr Kozma a kórházi orvosok asszisztáláséval végezte. Január 30-án Csáky még mindig eszméletlenül, volt s újra átömlesztettek vért ugyanazon emberből, de ekkor már 25 dollár volt a deci vér ára. Január 31-én, e tudósítás postára tevésekor, Csáky még mindig, mindezek dacára, a halállal küzdött. A kór­­házban meglátogatta báró Hoening O'Carroll főkon­zul­i unokaöcscse, gróf Csáky Kálmán. A rendőrség folytatja a vizsgálatot, de az öngyilkosság feltévése mellett eddig az az egy körülmény szól, hogy Csáky a szerencsétlen eset előtt való délután kivette a pén­zét a Magyar Amerikai Bankból. Igaz, hogy akkor már nagyobb összeg volt oda jelezve az ő számára, s így ez a körülmény sem bizonyít sokat.­­ (Halálos ítélet egy katonára.) A szabadkai hadbíróság e hó 9-én halálra ítélte Matosics Lá­zár 86. gyalogezredben közlegényt. Matosics még a múlt év január havában megszökött ezredétől és szökése közben meggyilkolt és kirabolt a toront­ál­­ megyei Antalfalva község határában egy öreg asz­­szonyt. A tett elkövetése után elfogták és most a hadbíróság kötél általi halálra ítélte­ Az ítéletet eddig titokban tartották s az csak azon levélből tudódott ki, melyet a legény szüleinek irt. Matu­­sics már több ízben volt büntetve s eddig két év­s fél évi börtön és hat évi fegyházbüntetést töl­­­­tött ki. 13___

Next