Pesti Hírlap, 1909. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1909-06-01 / 128. szám
s annyit ér, amennyit az egész élet minden nemes öröme és boldogsága összevéve. Abból se elvesztegetni, se elhanyagolni nem szabad semmit S az életet egyedül csak azért adta az örök és bölcs természet s létünket a léleknek és testnek csodálatos erőivel azért ruházta föl csupán, hogy az egész élet minden nemes örömét és boldogságát megszerezzük és biztosítsuk magunknak és mindazoknak, akiket szeretünk. Ez az igazság. Minden más bölcseség, minden más tanítás csak káprázat, szédelgés és ábrándozás. Már most mit csináljon Szala menyecskéje, akinek életét vak és siket végzet kettétörte? Bujdossék ki a világból, vonuljon be a zárda szüzei közé. — Ezt mondanák nyöszörgő poéták, asszú velejü bölcsek, ámító kegyes imádkozok. Legyen gazda, sörénykedjék sok birtokán, feküdjék le és keljen fel a tyúkokkal, gyűjtse halomra a vagyont, garmadába a pénzt, van elég gyereke, hagyjon rájuk nagy örökséget. — Ezt mondanák a hétköznapi bölcsek, a száraz lelkű, agg rokonok, a földhöz ragadt képzelések és gondolkozások. Akiknek lelkéből már elszivárgott minden finomabb ösztön, amely az embert az éghez, az igazsághoz és a szelíd, nemes boldogsághoz vonzza. Élje világát, ahogy tudja; — legyen rakoncátlan, legyen pajkos, ha úgy jön a sorsa. Egyszer élünk, úgyis meg kell halnunk. Volt jó feleség, termékeny mehujó édesanya, vidám és sürgő-forgó gazdasszony, — ha ez mind nem volt elég, eb ura a fakó. Ezt tanácsolnák a cédák, ledérek, tilos gyönyörre éhesek. Szala menyecskéje egyiket se választotta, egyiknek a tanácsát se fogadta, meg. Hanem amikor talált nemes ifjút, korra, tisztességre, műveltségre, származásra magához hasonlót s hozzá illőt, aki szeretettel és imádattal közelített hozzá, aki lemondott érte a nyalka legénység szabadságáról s a házasélet szegődvényes örömeiről és ezek helyett fölajánlotta neki egész szivét és egész életét: hát azzal közös háztartásra lépett, örök barátságot tartott s osztozott vele minden bajában és örömében, minden boldogságában és az élet minden viszontagságában, míg rájuk nem járt az idő s míg hű társának, szivboli barátjának haldokló szemeit örök álomra le nem zárhatta. Joga volt hozzá. Nemének, okos eszének nemes kötelességét teljesítette. Gyermek nem származott a benső, nemes barátságból. Szerény volt életük, életmódjuk s ahova csak ellátogattak, figyelem és tisztelet vette körül megjelenésüket. A családnak, a közel rokonoknak soha semmi alkalmatlanságot nem okoztak. De semmi nemes és tiszta örömöt maguktól és barátaiktól nem sajnáltak. Az összes szállongó hagyományok közt egyetlen részlet se szól arról, hogy életük és életmódjuk, szavuk és viseletük valaha valakit megbotránkoztatott volna. Úr volt és nemes ember a huszárkapitány is. Mindezt semmi se bizonyítja jobban, mint hogy amikor férje halálával ősi örökségébe visszaköltözött, fiai igaz szeretettel s tárt karokkal fogadták és soha semmi jele nem mutatkozott náluk annak, hogy úgy éreznének, amint a perbeli irat ügyvédi felfogása ecseteli. A hitelezők elkergetése s a birtokok kezelése és haszonélvezete fölött ugyan elágaztak nézeteik, perbe szállás kísérlete volt is közötök, de csakhamar kiegyeztek békességes indulattal és kölcsönös szeretettel. Ettől kezdve a menyecske haláláig példás bizalommal éltek egymás között és egymás mellett. Az anya Kehidán, Ferenc fia Söjtörön, József fia Tárnokon. Egyezségüket, osztályukat ismertetem majd, de előbb rá akarok mutatni arra a különös okra, mely leginkább idézte elő, hogy a családi hagyományok oly nagy pazarlónak tekinthették Szala menyecskéjét. Ez az ok az elvált férjnek, Deák Gábornak mindenki által jól ismert komoly, szigorú jelleme volt. Komoly, szorgalmas, mindennek utána látó, mindent gondosan megfigyelő gazda volt. Az erdők alkalmas részeit irtatta, a vizenyős legelőket lecsapoltatta, a mivelési ágakat változtatta s nemesitette. Sok igás jószágot és rideg gulyát tartott. Volt vagy tizenöt birkanyája. Rondáival mindig tele voltak az erdők. Folyton javította, pótolta, növelte, szaporította a gazdasági épületeket. Vett apróbb, 2 PESTI HÍRLAP 1909. június 6., kedd. tra a legmerevebb és legridegebb álláspontot foglalja el. Azt hiszszük, hogy vezető politikusaink nagyon is sokat akarnak markolni s ezért fognak keveset fogni. Jobb lenne tehát megelégedni egy rövid provizórium biztosításával, amely idő alatt a választói reformot megalkotnánk és a bankkérdést csak az újonan választott parlament intézné el. Ha szükséges volna, ebből a célból egy, vagy legfölebb két esztendőre prolongálni lehetne, egy föltétel alatt, a közös bank szabadalmát. Ez a föltétel pedig az volna, hogy a provizórium kormánya kötelező ígéretet kapna a királytól az iránt, hogy, amennyiben az új választói törvény alapján összeülő parlament meg fogja szavazni az önálló magyar bankot, a felség kötelezettséget vállal az önálló bank törvényjavaslatának föltétlen szentesítése iránt. Mert valamiféle formában mindenesetre biztosítékot kell nyernünk az iránt, hogy a korona és Ausztria nem állják útját gazdasági önállóságunknak, ha pár évre prolongáljuk is annak megvalósítását. Ha pedig ilyen határozott biztosítást nem kapunk, akkor magának a magyar nemzetnek kell határozott álláspontot foglalni minden nemzeti követelmény mellett! A helyzet. Pünkösdi „leleplezések.“ Egy állítólagos függetlenségi memorandum, Kristóffy mint közvetítő? A pünkösdi lapok egy csomó érdekességgel kedveskednek, amelyek, ha nem is vehetők készpénz gyanánt, mindazonáltal rikító fényt vetnek a kulisszák mögé, ahol tulajdonképen a politika csinálódik. Érdekesség dolgában előljár a bécsi Presse, mely azt újságolja, hogy a függetlenségi párt egy csoportja, „az a bizonyos csoport“, memorandumot juttatott a királyhoz, s ebben a kormányrajutás árán felkínálja a teljes leszerelést, mindössze a látszatot kívánván a maga számára fentartani. Azt is mondja a bécsi lapnak ez a cikke, hogy a függetlenségi pártnak „az a bizonyos“ csoportja egy bizalmi embere útján érintkezésbe lépett Kristóffyval, aki Bécsben, nevezetesen a trónörökösnél lépéseket tesz e memorandum megvalósítása érdekében. Itt adjuk mindenekelőtt a Neue Freie Presse e cikkét egész terjedelmében: Egy memorandum fekszik a császár előtt. Egy érdekes irat, amely erősen eltér az ilyenfajta dokumentumok sablonjától. Érdekes elsőbben azért, mert kerülő után jutott az uralkodó asztalára és nem olyan férfiú terjesztette fel, aki a korona tanácsaiban ül. Kétszeresen érdekessé teszi a tartalom, amely állítólag nem más, mint a függetlenségi párt kormányprogrammja. Ebben az emlékiratban ki van fejtve, hogy a függetlenségi párt minő feltételekkel vehetné át Magyarországon az ügyek vitelét és minő kezességeket nyújthat a békés állapotoknak Magyarországon való létrehozására és fentartására. A császár előtt fekvő memorandumnak nem Kossuth Ferenc a szerzője. Nem a függetlenségi párt látható feje az, aki a maga és pártja szolgálatait felkínálja a koronának. Nem lehet megállapítani, hogy Kossuth mennyire értett egyet az említett emlékirat tartalmával, mert ahogy a nyilvánosság és a még mindig fennálló Wekerle-kormány tagjai informálódtak, Kossuth szolidárisnak mondotta magát azzal a kibontakozási tervvel, amit Wekerle terjesztett a császár elé. A korona ezt a tervet nem utasította vissza és nem hiúsultak meg a tárgyalások azokkal a tényezőkkel, amelyek a tervet keresztülvinnék, ha a király azt elfogadja. Kossuth a kartársaival szemben obligóban van és más kibontakozási tervet nyilvánosan nem támogathat. A politikában kiválóbb jelentőségű titokzatosságok vannak, mint akárhol másutt és van arra támpont, hogy a memorandum esetleg Kossuth hozzájárulásával fog találkozni. Mert ez a terv attól a csoporttól ered, amelyik biztosan és céltudatosan követi a maga politikáját; attól a csoporttól, amelyik egyre nagyobbodott, míg aztán Kossuth többé nem merészkedett vele szembehelyezkedni. Milyen árért akarja a függetlenségi párt a kormányzást átvenni? A memorandumban megvan erre pontosan a felelet. Röviden és velősen így szól: A Kossuth-párt egyszerűen kevesebbet kíván, mint dr Wekerle és gróf Andrássy. Az emlékirat nyíltan és becsületesen bevallja, hogy a függetlenségi párt — Bismarck kifejezését használva — a nyeregbe óhajtja magát emeltetni; akkor reméli, hogy maga is tud már lovagolni. Garanciákat nyújt az egyeduralmáért és a hatvanhetesekkel való végleges szakításért. Jól jegyeztessék meg, nem a hatvanhetes politikától való elszakadásról van szó, mert azt maguk fogják tovább folytatni. Minden katonai követelést sutba akarnak hajítani, gazdasági kinönválási törekvéseket elméletben hirdetni, de gyakorlatban megvalósítatlanul hagyni, sőt még a külön bankról is lemondani. És ez a legszenzációsabb az emlékiratban. Mindenki azon töpreng, hogy miként lehetne a bankkérdéssel dűlőre jutni, ekkor megjelenik a színtéren a varázsló és boszorkányos gyorsasággal megoldja a gordiusi csomót. A terv a következő: A császár tiszta függetlenségi kormányt nevezzen ki. A kabinet kötelezettséget vállal az összes állami szükségletek kielégítésére, egy választójogi reform keresztülvitelére, az annexió és az annexiós költségek parlamentáris elintézésére, újonclétszám emelésre meg a katonai követelmények teljesítésére és mindezt engedmények nélkül. A császárnak csupán beleegyezését kell adnia ahoz, hogy a magyar országgyűlés határozatilag mondhassa ki az önálló bank létesítését. Arról már aztán szolidárisan kezeskedik a kormány, hogy ez a határozat a gyakorlatban be ne teljesíttessék. A kormánynak csupán az lenne megengedve, hogy a képviselőházban határozatot provokáljon és gondoskodjék az önálló bank megvalósításának előkészületeiről. Tárgyalnia kell pénzügyi szakemberekkel és csoportokkal, kidolgozni az alapszabálytervezetet, a magyar bankjegyeket megtervezni és a döntő pillanatban, 1910 végén mondaná ki az uralkodó a vétót és az önálló bankról szóló törvény szentesítést egyszerűen megtagadná. Ennek a kibontakozási tervnek a megteremtői, amely mint kultúrtörténeti dokumentum a politikai programotok históriájában egyedül való, az apostoli király személyét be akarják vonni egy különös merészségű manőverbe. Hirtelen nyilvánvalóvá válnak az egész bankakció titkos mozgató rugói, amik a kabinet bukásához és a mai kuszáltsághoz vezettek. Hogy a memorandum szerzői teljes komolysággal vélekednek tervükről, az tisztára megmutatkozott. Az emlékirat alig jutott az uralkodó kezéhez, máris felhangzottak az ujjongó kiáltások, mintha kinyíltak volna a paradicsom kapui. Közölték a meglepődött világgal, hogy most már a császár közvetlenül fog tárgyalni a függetlenségi párttal , és hogy a hatvanhetesek halálra vannak ítélve. Hogy pedig a koronánál a jóakaratot biztosítsák, titkos utakon összeköttetést igyekeztek szerezni a Belvedere-rel. A színfalak mögött történő eseményekbe beavatott személyiségek a megmondhatói annak, hogy mik folynak le ezeken a titkos értekezleteken, amely értekezleteken Kristóffy exminiszter tárgyalt az utóbbi hetekben Bécsben ennek a csoportnak bizalmi embereivel. Magyarország politikai színházában egyre érdekesebb színjátékokat adnak elő. Azonban a legújabb darab a Nestroy-féle régi recipe szerint készült. Rá lehet vonatkoztatni azt, hogy: „Földszinten és az első emeleten.“ Míg lent Wekerle, Andrássy és Apponyi fáradozik az elfogadható kiegya”