Pesti Hírlap, 1910. május (32. évfolyam, 103-128. szám)
1910-05-01 / 103. szám
1910. májra V., vasárnap. PESTI HIRLAP Tisza és Kálmán Gusztáv Kolozsvárott. Gróf Tisza István szombaton reggel öt órakor a budapesti gyorsvonattal Kolozsvárra érkezett, hogy délután részt vegyen Kálmán Gusztáv kereskedelmi államtitkár programmbeszédén, ahol ő is fölszólalt. A pályaudvaron és a környékén, amelyet a rendőrség gondosan őrzött, csak kevesen voltak jelen. Tisza Istvánt és feleségét a sógora, gróf Bethlen Pál fogadta. A bevonulás a városba incidens nélkül történt meg. Tisza ugyan kérte a rendőrkapitányt, hogy ne őrizzék olyan nagyon, de azért mégis körülvették a kocsiját a lovasrendőrök s úgy vonult be a városba. A délelőtti események. A délelőtt is incidens nélkül múlt el. Tisza István sógorának, Bethlen Pálnak, a Petőfi-utcában levő házában szállt meg. Délben féltizenkét órakor a Biazini-szálló udvarán mintegy három-négyszáz választó gyűlt össze, akiknek egy része a szomszédos kolozsi választókerületből, a többi pedig Szolnokdoboka megye és Besztercenaszód megye egyéb kerületeiből érkezett a munkapárti képviselőjelölt vezetésével. Amikor a választók már együtt voltak, a szálló első emeleti folyosóján megjelent Tisza István sógorával, Zeyk Károly, munkapárti képviselőjelölttel és báró Petrichevich-Horváth Kálmánnal, a kolozsi munkapárt elnökével. A választók gyűlését néhány szóval Petrichevich-Horváth Kálmán elnök nyitotta meg, utána Zeyk Károly mondotta el programmbesédét. A választók azután Tisza Istvánt kívánták hallani, aki azonban csak néhány szót mondott. Kérte a választókat, hogy támogassák Zeyk Károlyt, aki neki barátja és rokona és támogassák a munkapártot, amely valóban megérdemli a választók támogatását. Kiérkezett az utolsó pillanat, úgymond, hogy a komoly munkához hozzáfogjunk. A választók gyűlése után, a mintegy négyszáz választó közrefogta Tisza Istvánt s a Mátyás királytéren át igy kísérték el egészen a középponti szállóig. Délben Tisza István megjelent a szolnokdobokamegyei választók lakomáján, azután pedig a kolozsi választók lakomáján ő mindkét helyen beszédet mondott. A választógyűlés akkor este menjenek ki a vasúti pályaudvarhoz, ahol Tisza István el akar utazni. A rendőrség a a csendőrség széleskörű óvóintézkedéseket tett. Kálmán Gusztáv államtitkár beszéde. Kálmán Gusztáv államtitkár mindenekelőtt megköszönte a jelölést, majd így folytatta: Politikai programmom rövid és egyszerű, mint olyan emberé, ki élete javát a munkában töltötte el. A választójogot illetőleg kijelentem, miszerint szükségesnek tartom annak legtágasabb módon való kiterjesztését addig a határig, ameddig a nemzeti államiságunkat nem veszélyezteti. (Helyeslés.) Mielőtt áttérnék közgazdasági feladataink ismertetésére, — nem hagyhatom szó nélkül, hogy a Justhpárt —• a régi firma megtartásával, most már egészen új portékát árul, — amennyiben azt kínálja, ami — mint végcél minden igaz magyar ember programmja, — t. i. „Magyarország független államiságának minden téren való kifejlesztése.“ Ez ép oly kevéssé az ő privilégiumuk, mint a gazdasági önállóság állítólagos megteremtése érdekében — a küzdelembe beledobott „önálló bank“kérdése. Justhék az önálló bankot feltétlenül 1911. évi januárra követelték; ez a követelés most egy negatívumba ment át, t. i. most azt mondják, hogy az osztrák-magyar bank szabadalmát nem hosszabbítják meg. Mi sem fogjuk meghosszabbítani, ha érdekeinket nem fogja a legteljesebb módon kielégíteni. Szóló sorra veszi ezután a közgazdasági Programm pontjait és itt ezeket mondja: Oly közúti törvényt kell megalkotnunk, mely lehetővé teendi legforgalmasabb utainknak egészükben való mielőbbi kiépítését. Tengeri hajójárataink jelen állapota nagyon el van maradva, itt az ideje, hogy egész szerződéses tengeri hajózási szolgálatunkat a mai igényekhez mérten átszervezzük és ezek biztosítására összes államilag segélyezett tengerhajózási vállalatainkkal megfelelő új szerződést kössünk. (Helyeslés.) Folyamhajózásunkat is fejleszteni kell. Szükséges továbbá a mesterséges víziutak előnyeit igénybe venni, ezért mindinkább előtérbe nyomul, hogy a már régóta tervezett hajózó csatornák ügye megvalósíttassék. Magyarországon a vasutaknál a közgazdaság szempontjából sokkal nagyobb jelentőségük van, mert a vámvédelem hiányát helyes vasúti politikával egyensúlyozni lehet. Az államvasutak üzleti feleslegei főleg az üzemköltségek rohamos emelkedése folytán az utóbbi időben ijesztően csökkenő irányzatot mutatnak. Gondoskodni kell egyrészt arról, hogy az összes alkalmazottak jogos igényei a lehetőség határain belül kielégítést nyerjenek, másrészt a vasúti szolgálatban nélkülözhetetlen fegyelem megtartását, a szolgálati kötelességek lelkiismeretes és odaadó teljesítését követelni kell, a fegyelmet azonban, ha szigorral is, de minden esetre humanizmussal és jóindulattal kell kezelni. (Helyeslés.) Kereskedelempolitikai téren törekednünk kell szerződések kötése által kivitelünk részére piacokat szerezni. Kereskedelmi hírlapszolgálatunkat gyakorlatiasabbá kell tennünk; iparkodnunk kell, hogy a konzulátusoknál minél nagyobb számban alkalmaztassanak magyar honpolgárok is. A vámigazgatásra vonatkozó s már nagyrészt jogukat, néha arról is megfeledkeztek, hogy eltéphetetlen kötelékek nehezednek mindkettőjükre, de most már reszketve gondoltak a katasztrófára, mely napsugaras regényüket fenyegeti. A királyné brutálisan féltékeny volt, féltékeny, akár egy külvárosi munkásasszony, aki öregségének és csúnyaságának minden energiával védekezik fiatalabb vetélytársnője ellen. Mindenki tudta, hogy ő felsége még a csinosabb udvarhölgyeket se tűri meg maga mellett, hogy az udvari pletykák minden szálai az ő kamarájában futnak össze s hogy éles pillantása a legféltettebb titkokba is behatolni képes. Elképzelhető-e, hogy a király regénye rejtve marad előtte? VIII. Henrik Vilmos néha a legszenvedélyesebb ölelkezés közben is egyszerre bágyadtan bocsátotta le karjait, mert a gondolatban megjelent előtte Alice királyné s ujjait fenyegetőleg rája emelte. Mi lesz tíz nap múlva? A király odahajtotta fejét a kedvese vállára s az asszony gyöngéden, becézgetve, fájdalmas mosolylyal babrált selyempuha fürtjei között, ő is a fenyegető veszedelmekre gondolt, hiszen Heller most már mind türelmetlenebbül sürgette, hogy a rendes munkájához visszatérhessen. És miközben a szive szomorú sejtelmektől facsarodott el, részvéttel, önmagát is áltatva, súgta a király fülébe: — Gyerekség . . . nincs mit félni ... hiszen azután is szerethetjük egymást . . . No jó, nevessen már egy kicsit, felség, mert bizony Isten, magam is sírva fakadok ... elavult szabályok átdolgozandók és kodifikálandó. A házaló kereskedés szociális és helyi gazdasági fontosságához mért istápolásban részesítene. Revíziót igényelnek a hitel, termelő, értékesítő és a fogyasztási szövetkezetek jogviszonyai. A m. kir. posta-távirda és távbeszélő berendezésük és szolgálatunk bátran kiállja a versenyt a külfölddel. Mégis rá kell mutatnom, hogy még vagy 12.000 községnek nincsen postahivatala, ezek tehá’ fokozatosan ellátandók lesznek ilyenekkel. A postai állami személyzet, a postamesterek és kiadók fizetési és szolgálati viszonyainak rendezése is megoldásra vár. Hosszú évek panaszai ismétlődnek az ipari helyzetet illetőleg. Módosítást igényel az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907. évi XIX. törvénycikk. Az ipari munka vasárnapi szünetelésének kérdése szintén uj szabályozásra vár. A szegény néposztály érdekében a zálogházi 1881. évi XIV. törvénycikk reformjának előkészítése is szükséges. Gondoskodnunk kell: 1. Ipari műszaki kísérleti állomásfelállításáról. 2. A hazai vizierők kihasználásának előmozdításáról s a termelt olcsó energiának a házi, a kis- és nagyipar fejlesztése érdekében való szétosztásáról. 3. A háziipari szakoktatásnak nagyarányú fejlesztéséről; a) a meglevő ipariskolák kibővítésével; b) uj ipariskolák létesítésével és c) ipari szaktanfolyamok utján. 4. Az ipari közigazgatás reformjáról illetőleg az 1884. évi 17-i (ipartörvény) törvénycikk módosításáról s ennek keretében a) az ipar gyakorlása, az ipartestületek, a munkaadó és munkásegyesületek valamint az ipari 6s gyári alkalmazottak munkaviszonyainak rendezéséről; b) a magántisztviselők, a kereskedelmi alkalmazottak és a fontosabb teendőkkel megbízott ipari alkalmazottak szolgálati viszonyainak rendezéséről; c) a munkabeszüntetésekre, a kizárásokra, a békéltetésekre és az ipari bíráskodásokra vonatkozó törvények előkészítéséről; d) a munkásvédelmi ügyekről, jelesen: I. a nők- és gyermekmunkások védelméről és II. a munkaközvetítésről szóló törvényjavaslatok előkészítése és III. az ipari munkások vasárnapi szüneteléséről szóló 1891. évi XllI. törvénycikk, továbbá IV. az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907. évi XIX. törvénycikk módosításáról, illetőleg kiegészítéséről; V. a munkásvédelmet, illetve a munkáslakóházak építésének előmozdításáról is az 1907. évi OT-ik törvénycikk alapján. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Meglevő iparunk védelme szempontjából kiküszöbölendő a jogtalan spekuláció különösen az által, hogy a közszükségletek létező iparunkból fedeztessenek. Beviendő az iparvállalatokba az állami részesedés, mert az által azok létesülése könnyíttetik meg, az állam pedig nem károsodik,s mert befektetése megtérül; ettől csak a nem szolid vállalkozás riad vissza, mert az félhet csak attól, hogy az ipari üzletbe az állam is betekinthessen. Szól ezután Kolozsvár lokális érdekeiről. Kolozsvár ma csak a szellemiekben kincses, az anyagiak terén ijesztően elmaradt. Az itteni magyar tudományos egyetemet, melyet egy lelkes, tudós gárda magas polcra emelt , fejleszteni, illetve a még megalkotásra váró tudományos intézeteket gyors tempóban létesíteni kell. A második műegyetem Kolozsvárott állítandó fel. Kolozsvár ipara, gyáripara, kereskedelme fejlesztendő. A nemzeti munkapárt, hazánk zilált közállapotainak rendezését és ez alapon békét teremtve, közgazdaságunk érdekében a becsületes, hazafias munkát írta zászlajára. E zászlóval kezemben állok önök előtt! E zászlóval kezemben akarom önökkel, az önök nagybecsű és összetartó támogatásával pártunkat nemes célja elérésében elősegíteni. (Hos-zantartó éljenzés és taps.) Tisza beszéde. Tisza hosszabb történeti visszapillantáson kezdte, majd azt fejtegette, hogy a magyar nemzet legnagyobb politikai problémája a nemzetiségi kérdés. Évtizedeknek, talán emberöltőknek konzekvens bölcs munkája kell hozzá — úgymond — hogy ezt a kérdést valóban megoldhassuk. A nemzetiségi politikának tanus arca van: szigorú és harcias azokkal szemben, akik a magyar állam egységes jellegével össze nem férő aspirációkat, össze nem fér® nemzetiségi törekvéseket követnek és a jó testvérnek, a jó szülőnek vonzó, szeretetet, tiszteletet, ragaszkodást ébresztő ábrázata azokkal szemben, akit szintén hűséges polgárai akarnak lenni a hazának. Nézetem szerint ne beszéljen magyar nemzeti politikáról az, ne beszéljen hazafiságról az, aki az szenvedélytől elvakítva magyar emberek és magyar pártok ellen nemzetiségi agitátorok szövetségét keresi. Tisza ezután azt fejti ki, hogy a román nemzetiségi párt híveinek be nem vallott céljaik és hátsó gondolataik vannak. Erre nézve egy dokumentum jutott a kezembe. A román nemzeti komité április 5-én tartott ülést Nagyszebenben, amelynek határozatai megszerezhetők. A határozat indokolásában foglaltatik ez a passzus, hogy „a román népnek ezen majdnem elviselhetetlen helyzete azon természetellenes és jogosulatlan tendenciából száz- Kálmán Gusztáv kereskedelmi államtitkár délután három órakor mondta el programmbeszédét a városi vigadóban, ahova csak igazolványnyal lehetett bejutni. Beszélték, hogy a szocialisták estére nagy tüntetésre készülnek. Az utcákon rendkívül durva hangú nyomtatványt osztogattak, amelyen fölhívják a polgárságot és az egyetemi hallgatókat, hogy nyolc órakor a vigadó felé vivő után várják meg Tisza Istvánt, hogy ott méltóan fogadhassák. Ha a tüntetés ott nem sikerül, mondja a fölhívás, kint művészkalapban siet légyottra a szeretőjéhez: ilyesmiről bizonyára még nem emlékeztek meg a történelem évlapjai, melyek különben hűségesen följegyezték, hogy ezer év óta, csupa jámbor, sokgyermekes, erényekben gazdag puritán ült a kis birodalom trónusán . . . A Berchtadok közt mindenféle jellem bőven akadt: Kurt Ernő tudós és filozófus volt, Frigyes Vilmos magával Goethével levelezett a XVIII. század elején, II. Henrik Vilmos kegyetlen és brutális tettekkel örökítette meg emlékét a históriában, az öreg III. Frigyes Ernő arra a hallatlan cselekedetre vetemedett, hogy a francia forradalom után az ország szabadságát elkobozta, de asszonyok után futkosó, szerelmes Berchtadról még eddig nem beszéltek a krónikák . . . Vájjon mit szól az erkölcsös Klió asszony, aki eddig ragyogó tisztaságban őrizte meg évszázadokon át a királyi ház évlapjait? . . . — Teringettél, ezek aligha unatkoznak odabenn! — szólottak fejbólintva a tisztes filiszterek, miközben szomjas pillantásokat vetettek az Elsa-Heim lebocsátott függönyeire, melyek mögött sötét árnyékalakok mozogtak . . .* — Még tiz nap! — mondta odabenn a szegény VIII. Henrik Vilmos, miután kedvesét mégegyszer magához ölelte. Tiz nap! Mindössze ennyi idő választotta el őket a királyné visszaérkezésétől, a szomorú estétől, melyen a felséges asszony visszavonhatatlanul haza fog térni a grünewaldi kastélyból, ahol a farsangi heteket töltötte. Óh, eddig kedvükre élvezhették a boldog Szomaházy István. 3