Pesti Hírlap, 1910. május (32. évfolyam, 103-128. szám)
1910-05-14 / 114. szám
10_________________________________ FESTI HÍRLAP 1910. május 14., szanbat kai kisebb szilárdságai öntöttvasat alkalmazták. Az átépítéssel a Lánchíd képe csak annyiban változik, hogy a hídpálya, a merevítő rácsok miatt, vaskosabb lesz. A kocsiút szélessége, természetszerűen, változatlanul marad, a pillérek és a lánckamrák méretei miatt. Csupán a gyalogjárdák szélessége bővül félfél méterrel. Ez az átépítési művelet két esztendei időtartamba és mintegy öt millió koronába kerül. Bulyovszky Lylla hagyatéka. Harc az örökségért. Bulyovszky Lylla színművésznő hagyatékáért — mint megírtuk— nagy harc folyik nemcsak a polgári bíróság, hanem a budapesti rendőrség előtt is, ahol — bármennyire is titkolják — igen előrehaladt stádiumban van már az ügy. A nyomozást nagyon óvatosan kell vezetni, mert a bűnügy szálai sok irányban terjednek ki s nem csekély feladat lesz kideríteni, hogy kik tüntették el az elhunyt művésznő hagyatékának egy igen tekintélyes részét. A hagyatékban maradt ingóságokról készült hivatalos leltározás nem ért véget, tehát az eltűnt ingók száma és értéke a rendőrség előtt még ismeretlen s csak a leltározás befejezése után lehet a vizsgálat során megállapítani, mik tűntek el a hagyatékból s kik a bűnösük. Akik közelebbről ismerték az elhunyt művésznő vagyoni viszonyait, tudják és igazolják, hogy több mint ötvenezer koronát érő ingóságok, valamint félmillió koronát érő értékpapírok hiányoznak a hagyatékból. A vizsgálat során annyit már beigazoltak az érdekeltek, hogy Bulyovszky Lilla halála után néhány nappal ládaszámra vittek el tárgyakat az elhunyt pazarul berendezett, 17 szobából álló lakásából. Hogy kik voltak azok, akik a hagyatékot megdézsmálták, azt a nyomozás lesz hivatva kideríteni. Bulyovszky Lilla végrendelete eddig ismeretlen volt a nyilvánosság előtt s mint alább olvasható, az elhunyt művésznő, több mint két millió vagyonnal rendelkezett s annak nagyobb részét Kolozsvár városának hagyta, határozottan megjelölt jótékony célra. A hagyaték nagy részének eltűnése miatt folyamatba tett nagyszabású bűnügy előzményei és részletei a következők: A végrendelet Bulyovszky Lylla utolsó éveit is nagyrészt külföldön töltötte. Azokban a világvárosokban, ahol művészetével annyi dicsőséget és vagyont szerzett, öreg napjaiban is megfordult, de a legszívesebben mégis Grácban tartózkodott. Budapesten az évnek csak egy részét töltötte s akkor a Veres Pálné utca 40. szám alatti bérházában lakott a harmadik emeleten, ahol három nagy lakásból egyet csináltatott s lakása összesen tizenhét szobából állott. A lakás drága bútorokkal, értékes régiségekkel volt tele, úgy, hogy egyedül a berendezés is óriási értéket képviselt. Három budapesti bérházon és Gmundenben levő szép villáján kívül igen nagy értékű ékszerei, valamint több mint félmillió koronával fölérő értékpapírjai voltak, amelyeknek letét jegyeiről pontos jegyzéket vezetett. Három évvel ezlőtt, 1907. május 25-én megjelent Bulyovszky Lylla Szabó Albert közjegyzőnél és a következő tartalmú végrendeletet csinálta: 447/907. ügyszám. Másolat: Közjegyzői okirat. Előttem Szabó Albert budapesti kir. közjegyző előtt megjelenik az általam személyesen ismert özv. gyulafalvai Bulyovszky Gyuláné szül. Szilágyi Lylla úrnő szinművésznő budapesti lakos (TV., Veres Pálné utca 40. szám alatt), aki Sós István liftkezelő (VIII., Gyöngytyuk utca 3. szám alatt) és Daubner József liftkezelő (Rákóczy út 09. szám alatt) budapesti lakosok mint ügyleti tanok együttes és szakadatlan jelenlétében előttem személyesen és élőszóval kijelentette és élőszóval fölvétetni kérte az alább következő végrendeletet: 1. Én, özvegy gyulafalvai Bulyovszky Gyuláné szül. Szilágyi Lilla, ép elmével és szabad akarattal, menten minden tévedés, erőszak és félelemtől, halálom esetére következőkép rendelkezem: 2. Minden a mai napig kelt és bárhol található végrendelkezéseimet visszavonom, joghatályon kívül helyezem és semmisnek nyilvánítom, kijelentvén, hogy csupán ezen alább megírt végintézkedésemet kívánom érvényesnek tekinteni 2. Minthogy fiamnak, gyulafalvai Bulyovszky Aladárnak, anyai örökségét teljesen kiadtam, ennélfogva kijelentem, hogy fiam az én leendő hagyatékomból törvényes részt, vagy ennek kiegészítését jogosan nem követelheti. 4. Rendelem, hogy Budapesten fekvő összes ingatlanaim halálomtól számítva 2 (kettő) évig megtartassanak. Ezen ingatlanok egész jövedelmét fiam, Bulyovszky Aladár, megszorítás nélkül élvezheti. A két év letelte után azonban összes ingatlanaim adassanak el és a befolyandó vételárból a netáni terhek lefizettetvén, valamint az eljárási költségek is levonatván, a fenmaradó vételári tőke teljes összegében az én kedves szülővárosom, Kolozsvár városának adassák át. Ezen ingatlanaimból befolyandó vételárat tulajdonjoggal hagyományozom egy Kolozsvár városában felállítandó lelencház alapjának és rendelem, hogy Kolozsvár város ingatlanaim vételárát mindaddig gyümölcsözőleg kezelje, meddig a tőke a kamatok kamatjaival olyan összegre emelkedik, melynek kamataiból egy, az akkori kor igényeinek megfelelő egyszerű, tehát nem fényűző lelencház építhető és fentartható lesz. Alapítványomat kezelje Kolozsvár város tanácsa, de az ellenőrzést mindenesetre a törvényhatósági közgyűlés által küldendő bizottság gyakorolja. A lelencház építése, berendezése, a lelencek felvétele, ápolása, gyógyittatása, valamint az alapító okirat kiállítása tekintetében Kolozsvár város mindenkori tanácsa bölcs belátása szerint rendelkezzék. Azt azonban rendelem, hogy alapítványom csakis a lelencház céljaira használható és gyulafalvai özvegy Bulyovszky Gyuláné szül. Szilágyi Lylla magyar színművésznő néven kezeltessék, a felépítendő lelencház homlokzatára megfelelő alakban felírassák, hogy azt a lelencházat özv. Bulyovszky Gyuláné színművésznő alapította. Ezt az alapítványt nemcsak azért teszem Kolozsvár városánál, mert ott születtem, hanem azért is, mert a tiszteletdíj, melyet én Kolzsvár városában 1858. évben történt színi vendégszereplésemért nyertem, képezi alapját vagyonomnak, és mikor külföldről kedves hazámba visszatértem, Kolozsvár városa tárt karokkal és szerelmi melegséggel fogadott engem első felléptem alkalmával s nem tekintette künül azt, hogy a magyar névnek külföldön igyekeztem dicsőséget szerezni. 5. Gmundenben fekvő villámat életfogytiglan fiam, Gyulafalvai Bulyovszky Aladár, haszonélvezheti, az ő halála után pedig ezen villát egyharmad részben egyenlő arányban Melláky Géza és Melláky Lylly, Szilágyi Erzsébet gyermekei, egyharmad részben, egyenlő arányban Szilágyi Dezső vidéki színigazgató gyermekei, egyharmad részben pedig az én elhalt szeretett nevelt leányom, Lyllike, keresztgyermeke, Bedross Lillike, a Szilágyi Ilona gyermeke örökölték, akiknek ezen villát a fenti arányokban tulajdonjoggal hagyományozom. 6. Összes ingó vagyonomat azon 2 év alatt, melyben ingatlanaimat fiam használja, fiam Bulyovszky Aladár adja el, kivéve, melyet a javára megtartani óhajt, s a befolyandó vételárat tetszése szerint azonnal, vagy csak a fenti két év lejárta után oszsza fel egyenlő arányokban Szilágyi Géza budapest-fővárosi tisztviselőnek jelenleg élő két fiúgyermeke között, kiknek ezt a vételárat tulajdonjoggal és egyenlő arányban hagyományozom. 7. A 20 év óta nálam lakó és kiváló hűségű komornám: Gurszky Heléne, két évig, vagyis ingatlanaim eladásáig, egész lakásomat bér nélkül használhatja s illetve itt is lakhatik netáni családjával együtt. 8. Rendelem, hogy az ingatlanaim eladásáig jelenlegi házmesterem, Darányi, nejével együtt házamban hasonló minőségben megtartassák. 9. Rendelem továbbá, hogy Morvainé (masszimé) jelenlegi lakásában halálomtól számitva két évig bér nélkül meghagyassék. 10. Rendelem, hogy azon emlékek, amelyeket én borítékba téve külön elhelyeztem, a borítékban levő címzetteknek átadassanak. Miről ezen közjegyzői okirat felvétetett, végrendelkező félnek, a bevezetésben megnevezett és az egész ügymenet tartama alatt egy ütesen és folytonosan jelen volt tanuk előtt felolvastatott, végrendelkező által akaratával mindenben megegyezőnek nyilvánittatott és teljtartalmúlag helybenhagyatván, előttem a végrendelkező és az ügyleti tanuk által sajátkezüleg aláíratott. Ezen végrendelet felvételénél az 1874: XXXV. t.-c. 82. §-ában előirt rendelkezéseket mindenben megtartottam. Kelt Budapest, 1907. ezerkilencszázhetedik évi május hó 25-ik napján. Özvegy Bulyovszky Gyuláné szül. Szilágyi Lylla s. k., 74-ik születésem napján. Sós István s. k. ügyleti tanú, Daubner József ügyleti tanú. P. H. Szabó Albert s. k. kir. közjegyző. Dijegyzék: Munkadij értekezéssel 60 kor., irásdij 2 kor. 80 fill., hivatalos másolat 10 kor., összeg 72 kor. 80 fill. Hogy ezen hivatalos használatra bélyegmentesen hitelesített másolat az őrizetemben levő kétéves bélyegtelen eredeti közjegyzői okirattal szóról-szóra megegyezik, bizonyítom. Kelt Budapest, 1907. ezerkilencszázhetedik évi május hó 25. huszonötödik napján. P. H. Szabó Albert s. k. kir. közjegyző. 1909. december 24-én P. H. Csathó s. k. kir. járásbiró. A hagyatékot lopkodják Bulyovszky Lylla 1909 december 11-én halt meg Grácban, ahonnan holttestét Budapestre hozták és itthon december 16-án nagy gyászpompával temették el. A requiem alkalmával Szilágyi Géza fővárosi hivatalnok, akinek két fia, Béla 13 éves és Géza 6 éves, örökölte a végrendelet szerint az ingóságokat, megkérdezte Bulyovszky Aladár nyugalmazott miniszteri tanácsost, a művésznő fiát, hogy miként végrendelkezett az elhunyt. Bulyovszky így felelt: — Hogy engem az anyám kitagadott, fáj, de jobban fáj az, hogy rólad, a család legszegényebb tagjáról sem gondoskodott. Szilágyi Géza, akinek apja testvérbátyja volt Bulyovszky Lyllának, fájdalmasan vette ezt tudomásul, de természetesnek is találta, hiszen Bulyovszky Aladár azt mondta neki, hogy őt is, mint egyetlen fiát is, kitagadta az örökségből. Néhány nappal a requiem után azonban Szilágyi Géza arról értesült, hogy az elhunyt az öszszes ingóságait két fiára hagyta. Ezután Szilágyi érdeklődni kezdett az ingóságok sorsa iránt s arról értesült, hogy a Veres Pálné utca 40. szám alatt levő lakásból lopkodják az értékesebb tárgyakat s hogy ládákban is szállítottak el azokból, közvetlenül a halál beállta után. Szilágyi erről értesítette Bulyovszky Aladárt, akit szintén meglepett ez a hír s azt mondotta, hogy majd utána néz, mi igaz a dologban. A nagy lakás huszonhét év óta a művésznő szolgálatában levő szobaleányra, a házvezetőnőre és a házmester-párra volt bízva. Szilágyi Géza, december 31-én sürgős kérvényt adott be a negyedik kerületi járásbírósághoz, hogy a lakást pecsételjék le, ami meg is történt. A hivatalos leltározás, A hagyatékban maradt ingóságok leltározását 1910. január 15-én kezdték meg és megszakítás nélkül január 21-ig folytatták. A leltározásnál a hivatalos személyeken kívül jelen volt Bulyovszky Aladár nyug.miniszteri osztálytanácsos és Szilágyi Géza is. Kettejük között állandóan heves jelenetek voltak. Szilágyi, amikor az ékszerszekrényben csak üres dobozokat látott és észrevette, hogy előtte jól ismert értékes régiségek hiányoznak, megjegyezte, hogy szabálytalanságok történtek és följelentéssel fenyegetődzött. Ekkor a leltározást felfüggesztették s csak február 3-án folytatták, csakhogy nem a lakásban, hanem a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Safe-depositjában. Időközben ugyanis Bulyovszky Aladár bejelentette, hogy elhunyt anyja ékszerei és értékpapírjai ott vannak. A leltározást még most sem fejezték be s máris több mint hatszázezer korona értékű ingóságot írtak össze, pedig nevetséges csekély összegű értékben vették fel a tárgyakat. Jellemző, hogy az ékszerek között van egy brilliánskövekkel kirakott vastag arany karkötő, melyet a művésznő a tragikus véget ért Lajos bajor királytól kapott ajándékba, akinek udvari színházában huzamosabb ideig vendégszerepelt. A karkötőben brilliánsokból van kirakva ez a név: „Ludwig". Ezt, a mintegy húszezer korona értékű ékszert 400 koronára becsülték. Egy másik értékes ékszert, amelyet egyik Coburg hercegtől kapott, egy üvegszemet, amely vastag aranykeretbe van foglava, hat koronára becsültek s igy tovább. A bűnvádi följelentés. Minthogy az érdekelt Szilágyi Géza, mint az ingóságok örököseinek törvényes gyámja, a leltározásnál észrevette, hogy nagy értékű ingóságok hiányzanak, följelentést tett a rendőrségen. Az ügygyel, — mint megírtuk — Eperjessy Károly kapitányt bízták meg, aki főképen a következőket igyekszik kideríteni: 1909. december 30-án, vagyis a hivatalos leltározást megelőző napon, a házbeliek felhívták Babies lakatost, aki a Váci utca 71. szám alatti, lakatos-műhely üzletvezetője, hogy Bulyovszky Lilla lakásában egy fiókos szekrényt kell felnyitni, mert a kulcsok elvesztek. Babies eleget tett a felszólításnak és három Spertheim-zárat nyitott fel. Amikor ennek végén