Pesti Hírlap, 1910. július (32. évfolyam, 156-182. szám)
1910-07-09 / 164. szám
vel azonos, ellenben illetménye felényi sincs. Jövője bizonytalan, előmenetele nincsen, amit soksok 50 éves segédjegyzőnek egy állásban eltöltött 15—20 évi gyakorlata igazol. Semmiféle állásban, semiféle intézménynél nem éri el az ember mindjárt a babérkoszorút, mindenütt kell bizonyos fokozatokon keresztülesni, de már a legelső és legalsó tisztviselői fokozatban olyképen honorálják a tisztviselőt, hogy fizetése az általa teljesített szolgálatoknak és tőle megkövetelt iskolai képzettségnek megfelelően aránylagos legyen. A községi jegyzői állások betöltésénél mai dívó választási eljárás mellett, akinek szerencséje van, gyorsan bejuthat önálló jegyzői állásba, akinek nincs, az akár élete fogytáig tengődhetik napszámosi fizetésből. Hiszen épen itt, miután az előmenetel oly iszonyú kétséges, kellett volna a törvényhozásnak az 1904. évi XI. t.-cikk megalkotása alkalmával módot teremteni, hogy a segédjegyzőt bizonyos szolgálati évek leteltével magasabb fizetésben részesítsék és erkölcsi helyzetét megjavítsák. Nincs Magyarországon elhagyatottabb kár, mint a segédjegyzői. Se rendes fizetése, se lakbére, se biztos előmenetele, se szolgálati pragmatikája, egyszóval semmije a világon nincsen, csak lelket, testet ölő nehéz munkája, melyet a közvélemény sokszor eléggé lelketlenül lekicsinyel. A segédjegyzők csak annyit kérnek, amit az államnak a legkisebb írnoka, irodasegédtisztje, posta- és vasúti altisztje már régen megkapott, nem is véve tekintetbe, hogy elméleti képzettségeik kétszer annyi, hogy nehéz szellemi munkát végeznek és kérelmük mégis csak annyi, hogy adja meg az állam nekik azt, amit azoknak már régen megadott. A segédjegyzők helyzetének átka, hogy az ő állásukról annak idején úgy vélekedtek, hogy ez az állás nem igényel jobb javadalmazást, mert ez csak átmeneti jellegű. Pedig ez a felfogás csak az államkincstárnak hozott hasznot. 1904. év óta szép összeget takarított meg az állam, ámde most már évente kevesebb és kevesebb ember jelentkezik a jegyzői tanfolyamokra, ami tudvalevőleg e tanfolyamok apasztását vonta maga után és sok ambiciózus és törekvő fiatal embert arra kényszerített, hogy jegyzői oklevelét félretéve, más pályán keressen boldogulást. A jegyzői kar egyik régi kívánságának Kossuth Ferenc, amikor kereskedelmi miniszter volt, eleget tett, amennyiben megadta a jegyzőknek a vasúti féláru jegy kedvezményt. Ellenben a hasonló qualifikációjú és óriási munkát végző segédjegyzőknek az állam nem adta meg ezt a kedvezményt. Miért? Mert csak segédjegyzők. És a hivatalszolgáknak már régebben megvan ez a kedvezményük! Ez utolsó helyen említett mellőzés szülte a segédjegyzők mozgalmát. E mozgalom eredményeképen hétfőn a Segédjegyzők és Községi Alkalmazottak Országos Egyesülete kongresszust tartott az új városháza közgyűlési termében, hogy megvitassa azt az emlékiratot, amelyet a kormány elé akar terjeszteni. Az emlékiratban a segédjegyzők helyzetük javítását és a községi közigazgatás reformját kérik. A közgyűlést a családi körülményei miatt távolmaradó elnök helyett Salapáthy Kálmán albínök vezette. A közgyűlés a Himnusz éneklésével kezdődött, majd Salapáthy Kálmán tartotta meg elnöki megnyitó beszédét. Üdvözölve a megjelentekét, röviden vázolta a jegyzői kar törekvéseit és mozgalmát, amely már nem mai keletű, hanem mintegy tíz évvel ezelőtt kezdődött. A mozgalom azonban időközben ismeretlen okok miatt megakadt. Az egyesület ez évi alakuló ülésén újra megmozdultak a község páriái és ennek az újra életrekelt mozgalomnak az eredménye a mai kongresszus és az emlékirat. Beszéde végén higgadt tárgyalásra kérte fel a megjelenteket. Utána Sándor János jegyző terjesztette elő az emlékiratot, amely főbb pontjaiban a fizetésrendezéssel, a szolgálati pragmatikával, a nyugdíjügygyel, és a féláru vasúti jegygyel foglalkozik. Az emlékirattal kapcsolatban hosszabb vita indult meg, amelynek folyamán Lévolt Mihály külön emlékiratot terjesztett be, amelyet azonban nem tárgyaltak az előállható technikai nehézségek miatt. Kókay Károly (Bajmok), Boros Ignác (Szilágy megye), Falu Kornél (Jásznagykunszolnok megye) és Papp Jenő (Apatin) hozzászólásai után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az elnökség által előterjesztett emlékiratot. Délután két órakor a segédjegyzőknek mintegy 100 tagú küldöttsége tisztelgett a képviselőház-ban Berzeviczy Albert házelnöknél. Itt Versényi Elemér (Pusztaföldvár) tolmácsolta a testület óhajtásait és átadta Berzeviczy Albertnek a kongresszus emlékiratát. Berzeviczy Albert köszönetet mondott azért, hogy fölkeresték és hozzá is bizalommal fordultak, bár ő, mint a képviselőház elnöke, hivatalos hatáskörénél fogva nagyon kevéssé folyhat be az egyes törvényhozási vagy kormányzati ügyek elintézésébe. De megígérte, hogy ahol és amikor teheti, ennek a meggyőződésének kifejezést is fog adni. Az éljenzéssel fogadott beszéd után a házelnökkel együtt érkezett báró Gromon Dezső is megígérte a küldöttségnek teljes támogatását. Délután négy órakor gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök fogadta a küldöttséget. A miniszterelnöknek báró Vojnich István mutatta be a küldöttséget, amelynek nevében az egyesület alelnöke, Salapáthy Kálmán averbászi aljegyző adta át a kormányelnöknek a memorandumot. Gróf Khuen-Néderváry Károly a következőképen válaszolt: Tisztelt uraim! Ismerem az önök helyzetét és igen jól tudom, hogy annak minden baja tulajdonképen azon alapszik, hogy az önök helyzete törvényileg nincs rendezve. Egy elavult községi törvény képezi az összes községi adminisztrációnak tulajdonképeni alapját és így az önök helyzete magától fejlődött, így magyarázható az, hogy eddig nem történt gondoskodás az önök sorsa iránt. Elsősorban is a községi törvény revíziója és annak új alapokra fektetése fogja szükségképen tekintetbe venni az önök helyzetét és ez fog gondoskodni az önök jövőjéről, gyermekeik ellátásáról, gondozásáról azon az úton, hogy a nyugdíjellátást is biztosítva, özvegyeik és árváik ellátásban részesüljenek. Talán egy igen gyökeres reformra lesz szükség, hogy céljukat elérjék és hogy a községek ügyeinek ellátása is helyesebb alapra fektettessék. Ez nem nagyon hamar és nagyon gyorsan bekövetkezhető dolog, mert itt, amikor a községekről beszélünk, elsősorban igazán arról a szervről beszélünk, amely legközelebb áll a néphez. Milliók ügyeinek az ellátásáról van szó és igen gondosan kell megalkotni azt a törvényt, amely egy létezőnek és megszokottnak a helyébe lép. Mert minden változás ezen a téren nagyon messzire nyúlik és a legszélesebb rétegekre lesz visszahatással és befolyással. De bár nehéz ez a feladat és nem készíthető elő oly gyorsan, nagy gondját kell, hogy képezze ez az állami kormányzatnak épen annak a tudatában, hogy ezáltal a nemzet milliói részesülnek az önök útján és a községi adminisztráció útján mindazokban a könnyebbülésekben, amelyeket jogosan elvár az államnak minden polgára. Mihelyt az idő engedi és legsürgősebb dolgainkkal rendbe jövünk és mihelyt a múltnak sok baja elsimítódik, ennek az ügynek rendezése lesz a legelső teendője a kormánynak. Miután közelről és régóta ismerem a közigazgatásnak ez igen fontos működését, tudom méltányolni mindazok helyzetét is, akik ezzel foglalkoznak. Ezt csak azért kívántam önökkel közölni, hogy tudják, hogy mi az önök jövőjének biztosításával is számolunk. Adja isten, hogy az ország oly nyugalmas időket éljen, hogy egynéhány év alatt mindazok a nehézségek, amelyek most igen sok bajnak az okozói, eltűnjenek, mert a közviszonyainkban sok elégedetlenségnek alapokat abban kell keresni, hogy azok nagy része elavult törvényeken nyugszik. Ami pedig ezelőtt negyven évvel talán helyes és megfelelő volt, ez ma már nem felelhet meg. úgy látom, hogy a nemzet komoly munkát vár és komoly munkára van elhatározva, de lesz is türelme azt bevárni, hogy helyes és jó legyen. Időre azonban szükség van, mert enélkül jó dolgot végezni nem lehet, tennivalónk pedig nagyon sok van. Időre van tehát szükség, hogy mindazok a kérdések megoldást nyerjenek, amelyek az önök óhajtásával is szoros kapcsolatban vannak. De remélem, hogy ha az első követ leraktuk, akkor a többi, mint egy láncolat fog egymásba fonódni és nem fog annyi időt igényelni, mint amennyit a dolgok halmazának első áttekintése következtetni enged. Adja az isten, hogy ezt a célt mielőbb elérhessük. Kell, hogy első feladata legyen a kormányzatnak, hogy nemcsak az önök igényeit elégítse ki, hanem a nemzetnek is tegyen szolgálatot azáltal, hogy rendbe hozza azoknak az ügyeit, akik a nemzet ügyeit intézik. A miniszterelnöknek éljenzéssel többször félbeszakított beszédét a küldöttség, nagy lelkesedéssel fogadta. Gróf Khuen-Héderváry Károly ezután hosszabb ideig barátságosan elbeszélgetett a küldöttség tagjaival. Délután öt órakor nyitotta meg Salapáthy Kálmán elnök a folytatólagos közgyűlést, amelyen az egyesületnek 1910—11. évre szóló költségelőirányzatát tárgyalták és fogadták el. Az előirányzat szerint az összes kiadás 1100 koronát tesz ki. Egyúttal a Közigazgatási Közlönyt tették meg az egyesület hivatalos lapjává. Ezután humánus intézményt alakítottak meg: a Segédjegyzők és Községi Alkalmazottak Segélyző Pénztárát. Az egyesület tagjai csekély évi díjat fizetnek be ebbe az egyesületbe, elhalálozásuk esetén pedig hozzátartozóik tetemes segélyben részesülnek. Tíz évi befizetés után 1000 korona segélyt kapnak az elhunyt hátramaradottak A közgyűlés elfogadta a segélyző pénztár alapszabályait, amelyeket megerősítés végett az illetékes fórumhoz fognak fölterjeszteni. Az indítványok tárgyalása során dr Leitner Mihály ügyvédet az egyesület ügyészévé választották meg. Több apróbb indítvány letárgyalása után a kongresszus az elnök éltetésével véget ért. Este az Amerikai parkban társasvacsora volt, melyen sok pohárköszöntő és beszéd hangzott el. Vacsora után az Amerikai Park igazgatósága díszelőadást rendezett a Varieté-színházban a kongresszus tiszteletére PESTI HI E LAP 8 1910. Julius 12., kedd. Katonai hírek. A Ludovika Akadémia hadgyakorlaton. A m. kir. honvéd Ludovika Akadémia most tartja hadgyakorlatait, mely alkalommal a Ludovika Akadémia növendékeiből alakított zászlóalj Léván is keresztülvonul. E hó 16-ról 17-ére virradó éjjel szemlegyakorlat lesz a honvédek fölött Szántó és Nagykereskény között, a szemle után pedig az akadémia 1 tábornok, 16 tiszt, 220 akadémikus, 104 főnyi legénység és 62 ló Lévára vonul, ahol a laktanyában nyer elhelyezést. Az akadémia azután Garamszentbenedekre, onnét Aranyosmaróthra, majd Nyitrára menetel. Az akadémikusok teljes felszereléssel vesznek részt a gyakorlaton. Újabb rendelet a sorozásról. A honvédelmi miniszter valamennyi törvényhatósághoz rendeletet intézett, a fősorozásra vonatkozó összes előmunkálatok azonnal való elintézését hagyván meg, hogy az újoncjavaslatoknak megszavazása és törvényerőre való emelkedése után a miniszter távirati utasítására valamennyi törvényhatóságban egyszerre és azonnal kezdetét vehesse a fősorozás. Különös figyelmet érdemel a rendelet amaz intézkedése, hogy azok az állításkötelesek, akik illletőségi helyüktől távol laknak vagy tartózkodnak, •előzetes kérvény benyújtása nélkül jelentkezhetnek , a lakóhelyükre illetékes legközelebbi sorozóbizottság előtt. Azokat az állításköteleseket, akik illetőségi helyüktől távol vannak és sorozási lajstromuk , tartózkodási helyükre meg nem érkezett, jegyzőkönyvileg fogják sorozni, ami az eljárást jelentékenyen meggyorsítja, amennyiben a sorozóbizottság a jelentkezőket tartozik elfogadni és beállítani, bárhol jelentkezzenek is azok a sorozásra. A sorozás gyorsítását célozza az a másik praktikus intézkedés is, hogy a sorozáshoz szükséges mozgósítási iratok átvizsgálása és a tartalékos legénység nyilvántartásának felülvizsgálata ezúttal elmarad, e helyett azonban azonnal a sorozás után az egész újoncjutalék számbavételét kell foganatosítani, ami eddig csak a sorozás után néhány hónap múlva történt meg. Ugyanaz okból elengedi e rendelet a polgári sorozási elnöknek az eljárásról szóló jelentés elkészítését is. A miniszteri rendelet külön súlyt helyez arra, hogy a kitűzött sorozási napokon az állításkötelesek minél nagyobb számban jelenjenek meg és ezért felhívja a törvényhatóságokat, hogy szükség esetén kényszer alkalmazásával is állítsa elő a hadköteleseket. Végül a rendelet az újoncok bevonulására nézve ad útmutatást. A bevonulás határideje október elseje, miért is aéphívójegyek a besorozott újoncok számára a sorozás alkalmával kézbesíttetnek. A törvényhatóságok minden előkészületet megtettek arra nézve, hogy az újoncozás a törvény meghozatala után nyomban — így legkedvezőbb esetben f. hó július 27-én megkezdhető legyen. Idegen katonatisztek a brucki táborban című szombati közleményünkre a következő megjegyzéseket kaptuk: „Bruckban nincs tábor. A katonai tábor Magyarország területén, Mosonmegye nezsideri járásának , Királyidda községnek határában van. Postai betűzője: — Királyhidai tábor — „Királyhida 2“. Ennélfogva az úgynevezett katonai lövőiskolát is helytelenül nevezik „brucki'‘-nak, mikor az királyhidai. Épen igy helytelenül nevezik a tábor vasútállomását is (amely a Máv.-nak végállomása) Bruck-Királyhidának. Mert ennek az állomásnak semmi porcikája sem tartozik Bruck város határához. Igaz ugyan, hogy az állomási épülettől mintegy 100 méternyire van a Lajtha hídja (melynek fele Magyarországé, fele Ausztriáé) és melynek túlsó hídfője már Bruck város egyik főutcáját nyitja, de azért ami innen a Lajthán van, még eddig a mienk — Magyarországé."* Lipót Szalvátor főherceg Miskolcon. Miskolcról táviratozza tudósítónk: Lipót Szalvátor főherceg vasárnap délután Miskolcról Losoncra utazott. Három napi itt tartózkodása alatt nagyon jól érezte magát a városban s a polgárság körében igen jó benyomást keltett, hogy a hivatalos fogadtatás és ünneplés az ő egyenes óhajtására mindenütt elmaradt. A tüzérlaktanyából a villamoson jött a városba, Korona-szállóbeli lakására. Az Abbázia-kávéházban este tíz órától éjfélutánig hallgatta a magyar nótákat, sőt a tárogatóét arra