Pesti Hírlap, 1910. július (32. évfolyam, 156-182. szám)

1910-07-09 / 164. szám

vel azonos, ellenben illetménye felényi sincs. Jö­vője bizonytalan, előmenetele nincsen, amit sok­sok 50 éves segéd­jegyzőnek egy állásban eltöltött 15—20 évi gyakorlata igazol. Semmiféle állásban, semiféle intézménynél nem éri el az ember mindjárt a babérkoszorút, mindenütt kell bizonyos fokozatokon keresztülesni, de már a legelső és legalsó tisztviselői fokozatban olyképen honorálják a tisztviselőt, hogy fizetése az általa teljesített szolgálatoknak és tőle megköve­telt iskolai képzettségnek megfelelően aránylagos legyen. A községi jegyzői állások betöltésénél mai dívó választási eljárás mellett, akinek szerencséje van, gyorsan bejuthat önálló jegyzői állásba, aki­nek­ nincs, az akár élete fogytáig tengődhetik nap­­számosi fizetésből. Hiszen épen itt, miután az elő­menetel oly iszonyú kétséges, kellett volna a tör­vényhozásnak az 1904. évi XI. t.-cikk megalkotása alkalmával módot teremteni, hogy a segéd­jegyzőt bizonyos szolgálati évek leteltével magasabb fizetés­ben részesítsék és erkölcsi helyzetét megjavítsák. Nincs Magyarországon elhagyatottabb kár, mint a segédjegyzői. Se rendes fizetése, se lak­bére, se biztos előmenetele, se szolgálati pragmati­kája, egyszóval semmije a világon nincsen, csak lelket, testet ölő nehéz munkája, melyet a közvé­lemény sokszor eléggé lelketlenül lekicsinyel. A segéd­jegyzők csak­ annyit kérnek, amit az államnak a legkisebb írnoka, irodasegédtisztje, pos­ta- és vasúti altisztje már régen megkapott, nem is véve tekintetbe, hogy elméleti képzettségeik kétszer annyi, hogy nehéz szellemi munkát végeznek és ké­relmük mégis csak annyi, hogy adja meg az állam nekik azt, amit azoknak már régen megadott. A segédjegyzők helyzetének átka, hogy az ő állásukról annak idején úgy vélekedtek, hogy ez az állás nem igényel jobb javadalmazást, mert ez csak átmeneti jellegű. Pedig ez a felfogás csak az államkincstárnak hozott hasznot. 1904. év óta szép összeget takarított meg az állam, ámde most már évente kevesebb és kevesebb ember jelentkezik a jegyzői tanfolyamokra, ami tudvalevőleg e tanfo­lyamok apasztását vonta maga után és sok ambició­zus és törekvő fiatal embert arra kényszerített, hogy jegyzői oklevelét félretéve, más pályán ke­ressen boldogulást. A jegyzői kar egyik régi kívánságának Kos­suth Ferenc, amikor kereskedelmi miniszter volt, eleget tett, amennyiben megadta a jegyzőknek a vasúti féláru jegy kedvezményt. Ellenben a hason­ló qualifikációjú és óriási munkát végző segédjegy­zőknek az állam nem adta meg ezt a kedvezményt. Miért? Mert csak segédjegyzők. És a hivatalszol­gáknak már régebben megvan ez a kedvezményük! Ez utolsó helyen említett mellőzés szülte a segéd­jegyzők mozgalmát. E mozgalom eredménye­­képen hétfőn a Segéd­jegyzők és Községi Alkalma­zottak Országos Egyesülete kongresszust tartott az új városháza közgyűlési termében, hogy megvitas­sa azt az emlékiratot, am­elyet a kormány elé akar terjeszteni. Az emlékiratban a segédjegyzők hely­zetük javítását és a községi közigazgatás reform­ját kérik. A közgyűlést a családi körülményei miatt távolmaradó elnök helyett Salapáthy Kálmán albí­nök vezette. A közgyűlés a Himnusz éneklésével kezdődött, majd Salapáthy Kálmán tartotta meg elnöki megnyitó beszédét. Üdvözölve a megjelente­két, röviden vázolta a jegyzői kar törekvéseit és mozgalmát, amely már nem mai keletű, hanem mintegy tíz évvel ezelőtt kezdődött. A mozgalom azonban időközben ismeretlen okok miatt meg­akadt. Az egyesület ez évi alakuló ülésén újra meg­mozdultak a község páriái és ennek az újra életre­­kelt mozgalomnak az eredménye a mai kongresszus és az emlékirat. Beszéde végén higgadt tárgyalásra kérte fel a megjelenteket. Utána Sándor János jegyző terjesztette elő az emlékiratot, amely főbb pontjaiban a fizetésrendezéssel, a szolgálati prag­matikával, a nyugdíjügygyel, és a féláru vasúti jegygyel foglalkozik. Az emlékirattal kapcsolatban hosszabb vita indult meg, amelynek folyamán Lé­volt Mihály külön emlékiratot terjesztett be, ame­lyet azonban nem tárgyaltak az előállható techni­kai nehézségek miatt. Kókay Károly (Bajmok), Boros Ignác (Szi­lágy megye), Falu Kornél (Jásznagykunszolnok megye) és Papp Jenő (Apatin) hozzászólásai után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az elnökség ál­tal előterjesztett emlékiratot. Délután két órakor a segédjegyzőknek mint­egy 100 tagú küldöttsége tisztelgett a képviselőház-­­ban Berzeviczy Albert házelnöknél. Itt Versényi Elemér (Pusztaföldvár) tolmácsolta a testület óhajtásait és átadta Berzeviczy Albertnek a kon­gresszus emlékiratát. Berzeviczy Albert köszönetet mondott azért, hogy fölkeresték és hozzá is­ bizalommal fordultak, bár­ ő, mint a képviselőház elnöke, hivatalos hatás­körénél fogva nagyon kevéssé folyhat be az egyes törvényhozási vagy kormányzati ügyek elintézé­sébe. De megígérte, hogy ahol és amikor teheti, en­nek a meggyőződésének kifejezést is fog adni. Az éljenzéssel fogadott beszéd után a házel­nökkel együtt érkezett báró Gromon Dezső is meg­ígérte a küldöttségnek teljes támogatását. Délután négy órakor gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök fogadta a küldöttséget. A miniszterelnöknek báró Vojnich István mutatta be a küldöttséget, amelynek nevében az egyesület alelnöke, Salapáthy Kálmán averbászi aljegyző adta át a kormányelnöknek a memoran­dumot. Gróf Khuen-N­éderváry Károly a következő­­képen válaszolt: Tisztelt uraim! Ismerem az önök helyzetét és igen jól tudom, hogy annak minden baja tulajdon­képen azon alapszik, hogy az önök helyzete törvé­nyileg nincs rendezve. Egy elavult községi törvény képezi az összes községi adminisztrációnak tulaj­­donképeni alapját és így az önök helyzete magától fejlődött, így magyarázható az, hogy eddig nem történt gondoskodás az önök sorsa iránt. Első­sor­ban is a községi törvény revíziója és annak új ala­pokra fektetése fogja szükségképen tekintetbe venni az önök helyzetét és ez fog gondoskodni az önök jövőjéről, gyermekeik­ ellátásáról, gondozásáról azon az úton, hogy a nyugdíj­ellátást is biztosítva, öz­vegyeik és árváik ellátásban részesüljenek. Talán egy igen gyökeres reformra lesz szük­ség, hogy céljukat elérjék és hogy a községek ügyei­nek ellátása is helyesebb alapra fektettessék. Ez nem nagyon hamar és nagyon gyorsan bekövetkez­hető dolog, mert itt, amikor a községekről beszé­lünk, első­sorban igazán arról a szervről beszé­lünk, amely legközelebb áll a néphez. Milliók ügyei­nek az ellátásáról van szó és igen gondosan kell megalkotni azt a törvényt, amely egy létezőnek és megszokottnak a helyébe lép. Mert minden válto­zás ezen a téren nagyon messzire nyúlik és a leg­szélesebb rétegekre lesz visszahatással és befo­lyással. De bár nehéz ez a feladat és nem készíthető elő oly gyorsan, nagy gondját kell, hogy képezze ez az állami kormányzatnak épen annak a tudatá­ban, hogy ezáltal a nemzet milliói részesülnek az önök útján és a községi adminisztráció útján mind­azokban a könnyebbülésekben, amelyeket jogosan elvár az államnak minden polgára. Mihelyt az idő engedi és legsürgősebb dol­gainkkal rendbe jövünk és mihelyt a múltnak sok baja elsimítódik, ennek az ügynek rendezése lesz a legelső teendője a kormánynak. Miután közelről és régóta ismerem a közigaz­gatásnak ez igen fontos működését, tudom méltá­nyolni mindazok helyzetét is, akik ezzel foglalkoz­nak. Ezt csak azért kívántam önökkel közölni, hogy tudják, hogy mi az önök jövőjének biztosításával is számolunk. Adja isten, hogy az ország oly nyu­galmas időket éljen, hogy egynéhány év alatt mindazok a nehézségek, amelyek most igen sok baj­nak az okozói, eltűnjenek, mert a közviszonyaink­ban sok elégedetlenségnek alapokat abban kell ke­resni, hogy azok nagy része elavult törvényeken nyugszik. Ami pedig ezelőtt negyven évvel talán helyes és megfelelő volt, ez ma már nem felelhet meg. úgy látom, hogy a nemzet komoly munkát vár és komoly munkára van elhatározva, de lesz is türelme azt bevárni, hogy helyes és jó legyen. Időre azonban szükség van, mert enélkül jó dolgot végezni nem lehet, tenni­valónk pedig nagyon sok van. Időre van tehát­ szükség, hogy mindazok a kérdések megoldást nyerjenek, amelyek az önök óhajtásával is szoros kapcsolatban vannak. De re­mélem, hogy ha az első követ leraktuk, akkor a többi, mint egy láncolat fog egymásba fonódni és nem fog annyi időt igényelni, mint amennyit a dolgok halmazának első áttekintése következtetni enged. Adja az isten, hogy ezt a célt mielőbb elér­hessük. Kell, hogy első feladata legyen a kor­mányzatnak, hogy nemcsak az önök igényeit elé­gítse ki, hanem a nemzetnek is tegyen szolgálatot azáltal, hogy rendbe hozza azoknak az ügyeit, akik a nemzet ügyeit intézik. A miniszterelnöknek éljenzéssel többször félbe­szakított beszédét a küldöttség, nagy lelkesedéssel fogadta. Gróf Khuen-Héderváry Károly ezután hosszabb ideig barátságosan elbeszélgetett a kül­döttség tagjaival. Délután öt órakor nyitotta meg Salapáthy Kálmán elnök a folytatólagos közgyűlést, amelyen az egyesületnek 1910—11. évre szóló költségelő­irányzatát tárgyalták és fogadták el. Az előirány­zat szerint az összes kiadás 1100 koronát tesz ki. Egyúttal a Közigazgatási Közlönyt tették meg az egyesület hivatalos lapjává. Ezután humánus intézményt alakítottak meg: a Segédjegyzők és Községi Alkalmazottak Segélyző Pénztárát. Az egyesület tagjai csekély évi díjat fizetnek be ebbe az egyesületbe, elhalálozásuk ese­tén pedig hozzátartozóik tetemes segélyben része­sülnek. Tíz évi befizetés után 1000 korona segélyt kapnak az elhunyt hátramaradottak A közgyűlés elfogadta a segélyző pénztár alapszabályait, ame­lyeket megerősítés végett az illetékes fórumhoz fognak fölterjeszteni. Az indítványok tárgyalása során dr Leitner Mihály ügyvédet az egyesület ügyészévé választot­ták meg. Több apróbb indítvány letárgyalása­­ után a kongresszus az elnök éltetésével véget ért. Este az Amerikai parkban társasvacsora volt, melyen sok pohárköszöntő és beszéd hangzott el. Vacsora után az Amerikai Park igazgatósága díszelőadást rende­zett a Varieté-színházban a kongresszus tiszteletére PESTI HI E LAP 8 1910. Julius 12., kedd. Katonai hírek. A Ludovika Akadémia hadgyakorlaton. A m. kir. honvéd Ludovika Akadémia most tartja had­gyakorlatait, mely alkalommal a Ludovika Akadé­mia növendékeiből alakított zászlóalj Léván is ke­resztülvonul. E hó 16-ról 17-ére virradó éjjel szem­legyakorlat lesz a honvédek fölött Szántó és Nagy­­kereskény között, a szemle után pedig az akadémia 1 tábornok, 16 tiszt, 220 akadémikus, 104 főnyi le­génység és 62 ló Lévára vonul, ahol a laktanyában nyer elhelyezést. Az akadémia azután Garamszent­­benedekre, onnét Aranyosmaróthra, majd Nyitrára menetel. Az akadémikusok teljes felszereléssel vesz­nek részt a gyakorlaton. Újabb rendelet a sorozásról. A honvédelmi miniszter valamennyi törvényhatósághoz rendeletet intézett,­ a fősorozásra vonatkozó összes előmunká­latok azonnal való elintézését hagyván meg, hogy az újoncjavaslatoknak megszavazása és törvény­erőre való emelkedése után a miniszter távirati utasítására valamennyi törvényhatóságban egyszer­re és azonnal kezdetét vehesse a fősorozás. Különös figyelmet érdemel a rendelet amaz intézkedése, hogy azok az állításkötelesek, akik il­l­letőségi helyüktől távol laknak vagy tartózkodnak, •előzetes kérvény benyújtása nélkül jelentkezhetnek , a lakóhelyükre illetékes legközelebbi sorozó­bizott­­­­ság előtt. Azokat az állításköteleseket, akik­ illető­ségi helyüktől távol vannak és sorozási lajstromuk , tartózkodási helyükre meg nem érkezett, jegyző­könyvileg fogják sorozni, ami az eljárást jelenté­kenyen meggyorsítja, amennyiben a sorozóbizott­­­­ság a jelentkezőket tartozik elfogadni és beállítani, bárhol jelentkezzenek is azok a sorozásra. A sorozás gyorsítását célozza az a másik praktikus intézkedés is, hogy a sorozáshoz szüksé­ges mozgósítási iratok átvizsgálása és a tartalékos legénység nyilvántartásának felülvizsgálata ezúttal elmarad, e helyett azonban azonnal a sorozás után az egész újoncjutalék számbavételét kell foganatosí­tani, ami eddig csak a sorozás után néhány hónap múlva történt m­eg. Ugyanaz okból elengedi e ren­delet a polgári sorozási elnöknek az eljárásról szóló jelentés elkészítését is. A miniszteri rendelet külön súlyt helyez arra, hogy a kitűzött sorozási napokon az állítás­­kötelesek minél nagyobb számban jelenjenek meg és ezért felhívja a törvényhatóságokat, hogy szük­ség esetén kényszer alkalmazásával is állítsa elő a hadköteleseket. Végül a rendelet az újoncok bevo­nulására nézve ad­ útmutatást. A bevonulás határ­ideje október elseje, miért is a­éphívójegyek­ a beso­rozott újoncok számára a sorozás alkalmával kéz­­besíttetnek. A törvényhatóságok minden előkészü­letet megtettek arra nézve, hogy az újoncozás a tör­vény meghozatala után nyomban — így legkedve­zőbb esetben f. hó július 27-én megkezdhető legyen. Idegen katonatisztek a brucki táborban című szom­bati közleményünkre a következő megjegyzéseket kaptuk: „Bruckban nincs tábor. A katonai tábor Magyar­­ország területén, Mosonmegye nezsideri járásának , Ki­rályidda községnek határában van. Postai betűzője: — Királyhidai tábor — „Királyhida 2“. Ennélfogva az úgy­nevezett katonai lövőiskolát is helytelenül nevezik „brucki'‘-nak, mikor az királyhidai. Épen igy helytelenül nevezik a tábor vasút­állomását is (amely a­ Máv.-nak végállomása) Bruck-Királyhidának. Mert ennek az állo­másnak semmi porcikája sem tartozik Bruck város hatá­rához. Igaz ugyan, hogy az állomási épülettől mintegy 100 méternyire van a Lajtha hídja (melynek fele Ma­gyarországé, fele Ausztriáé) és melynek túlsó hídfője már Bruck város egyik főutcáját nyitja, de azért ami innen a Lajthán van, még eddig a mienk — Magyarországé."* Lipót Szalvátor főherceg Miskolcon. Mis­kolcról táviratozza tudósítónk: Lipót Szalvátor főherceg vasárnap délután Miskolcról Losoncra utazott. Három napi itt tartózkodása alatt nagyon jól érezte magát a városban s a polgárság körében igen jó benyomást keltett, hogy a hivatalos fogad­tatás és ünneplés az ő egyenes óhajtására minde­nütt elmaradt. A tüzérlaktanyából a villamoson jött a városba, Korona-szállóbeli lakására. Az Ab­­bázia-kávéházban este tíz órától éjfélutánig hall­gatta a magyar nótákat, sőt a tárogatóét arra

Next