Pesti Hírlap, 1911. április (33. évfolyam, 77-102. szám)

1911-04-13 / 87. szám

ii 1911. április 13., csütörtök. Pesti hírlap a kormányhatóság utasítja a csavargőzös­ vállala­­tot, hogy a közlekedési igények kielégítése céljából a Ferenc József-híd budai hídfője és az Erzsébet­ied pesti hídfője között, továbbá a Tabán és az Eötvös-tér között és a Rudasfürdő—Vigadó-tér kö­zött új átkelési vonalakat rendezzen be. Utasíttatni kéri továbbá a vállalatot arra is, hogy a Lánchíd budai hídfő—Erzsébet-tér és a Tabán—Árpád­ utca közötti vonalon átkelési forgalmat rendezzen be és azt idejekorán készítse elő. A tanács végül még azzal a kérelemmel fordul a miniszterekhez, hogy utasítsák a vállalatot általában a közlekedés javí­tására, a hajók tisztántartására, személyzetét pedig, amely ellen számos panasz hangzott el, cserélje ki és a kőszénfüstöt lehetőleg küszöbölje ki. — Vízvezeték a Terézváros kültelkén. A VI. kerület Szent László­ utca, Ördögárok és Balzsam­utca lakói kérvényt intéztek a tanácshoz, hogy ezt a már benépesített területet is lássák el valahára vízvezetékkel. A méltányos kérelmet a tanács elő­reláthatólag teljesíteni fogja. Kis komédiák. Körkérdések. Midőn a húsvét közeleg , fogy a hideg, nő a meleg, Tüzében a tavaszi napnak Mohón rügyeznek és fakadnak: A körkérdések. Ilyenkor író és színész, Festő, színésznő, építész, Szociológus, feminista Előtt hever egy hosszú lista: A körkérdések. A fővárosi napilap Egy-egy nagy problémát kikap Rejtelmeidből, szörnyű Élet, És megszületnek — nincs kímélet — A körkérdések. „Melyik az év legjobb lova?“ „Szokott utazni? Mért? Hova?“ „Hogy hívták a kedves nagyatyját?" Ezt kérdezik és ezt kutatják A körkérdések. »A kedvenc színe micsoda?“ „Kedvenc írója kicsoda?“ „Mily jogokat ad ön a nőknek?“ Ilyesmik ellen érdeklődnek A körkérdések. És férfi, nő, agg, fiatal, Ilyenkor mind ír, mind agyai, Nyilatkozik, vall, véleményez, A legvadabb járvány ma — tény ez —■ A körkérdések. Mindenki ezzel van tele, Mindenki már beteg bele, Úgy a vidék, mint Budapest is, Jobban terjednek, mint a pesti* A körkérdések. Ők uralkodnak ez okon A húsvéti hasábokon, A politikát és a tőzsdét, A sportot, színházat lefőzték A körkérdések. Uralmuk eltart egy napig, Aztán nyugodtan alhatik S karácsonyig maradhat veszteg Az a sok ember, kit kikezdték A körkérdések. Midőn karácsony közeleg S nő a hideg, fogy a meleg. Jegében s jegyében a télnek Újra születnek, újra élnek A körkérdések. Hajh, kutyavásár vén Budán Egyetlenegyszer volt csupán, De virágoznak s hozzá bőven, Kétszer is minden esztendőben A körkérdések. Ella. Képzőművészet Húsvéti kiállítások. A Nemzeti Szalonban szerdán délután nyilt meg a magyar képzőművésznek e gy­­ületének és Kalivoda Kittének műkiállitása. Borultva is mond­hatjuk ezt, mert­­..idomé Kalivoda Kata asszony 77 műve e kiállitás lényege s a többi ISO kép an­nak kiegészítő része. Kalivoda kollekciója annyira uralja, sőt annyira agyonnyomja nagy művészi súlyával a többi szereplőt, hogy szinte sajnálni le­het. Egy festőnő duzzadó férfias erővel és bátor­sággal, virtuóz technikai tudással, ragyogó színek­kel és izzó magyar érzéssel: ez Kalivoda Kata. A fiatalságát tekintve még csodagyerek, a tudása után ítélve már régen kiforrott öreg zseni. Művei közül a legszebb a „Kendőpróbálók“, é­s a „Vi­szik a menyasszonyt“ című kép kisebbik eredeti vázlata; gyönyörű a „Két kofa“ címü festménye, azután egy csendéletképe a kerti lugasban festve; élénk, mozgalmas a „Táncolok“ című csárdás-jele­­nete, a „Zászlószentelés“, a „Templomba menők“; bravúrosan készült a „Műteremben“ c. vázlata, a „Déli nap“, — és egész sereg színvázlata meg szénrajza. Műveit nehéz klasszifikálni, de szükség­telen is, mind egy vérbeli művésztalentum megnyi­latkozásai.­­ A társaságát képező művésznők kö­zül feltűnik Ács Mária tanulmánya, báró Braunecker Stina „Ifjú arcképe“ c. műve, Bruck Hermina néhány virágképe, Balla Mariska három pastell-portraitja, Daffinger Hanna „Utolsó pró­ba“ c. genre-képe, Flischer Hilda teás-készlete (csendélet), — Kessler Johanna „Kártyavetés“-e, Komáromi Kacs Endréné „Utolsó rózsák“ című artisztikus aquarellje, Kozma Erzsébet szobor­­portraitja, — Lichtenbergné Propper Aranka női portraitja, L. Shilberth Irén szép aktja, Messinger József­né „Mosolygó anyóka“ c. szoborműve, Müller Béla Lembachos női feje, Olejnik Janka néhány szép rézkarca, Pongrácz Sarolta bárónő „rézi­stő­­je, Bemerné Istvánffy Gabriella hangulatos téli tája és állatképe, Schütz Julcsa őszi tája, Somló Sárika gipsz-reliefje, Soósné báró Korányi Anna női arcképe, Székács Irén intérieurje, Tom­assek Emma tanulmányfeje, Undi S. Mariska néhány virágos udvarrész­lete, Vámossyné Eleéd Karola „Vasárnap délután“-ja s torockói szépsége. A húsvéti ünnepek alkalmából nyílt meg az Andrássy-úti Képzőművészeti főiskola növendé­keinek kiállítása is, melyet szünidei munkáikal rendeztek. Tavaly a „Könyves Kálmán“-ban pró­báltak szerencsét a fiatalok, de jogosultabb az, hogy e kiállításaik az iskola falainak keretéből ki ne nőjenek. Hiszen a rendkívüli tehetség úgyis bejuthat bármely nyilvános, nagyobb tárlatra. Az iskola művésznövendékei közül figyelemreméltó dolgot állított ki: Balló tanár növendékei közül: Frank Frigyes (gyermekportrait) és Tatz László (Pieta). — Zemplény tanár növendékei közül: Szacsvay Alajos (apja portraitja), — Csapó Már­ton (férfi képmás és szép csendéletek), Szüle Pé­ter (erőteljesen, egyszerűen érzett téli tájképek), — Ferenczy tanár növendékei közül: Telek Antal (jó tájképek), Szöllősi János és Kremzli Ernő (in­­terieur). A rajztanárjelöltek közül feltűnik: Cze­­ncz János (női portraitval), Thomeo Norbert („Kis leány“ c. művével), Szirt Oszkár (monumen­tálisan érzett szép hegyi tájképeivel), Pilch Dezső és Zolnay Géza (aquarellekkel), Fayl Frigyes („Kacsák“ és „Szántás“ c. szép plein airjeivel), Darvassy István („Borvizes leányok“ c. genreké­­pével és portraitjával), Spolarich László (leány­fejével). A Deák-Ebner-féle női festőiskola növen­dékei közül Rauscher Juliska, Elischer Hilda és Loser Mária küldött jobb dolgokat. A grafikai nö­vendékek közül kiválik Prihoda István (rézkarcai­val), Tichy Kálmán (japános virágrajzaival), Olajnik Janka (szép női aktjával), Ángyal Géza (erőteljes fametszeteivel), azután Buday Sándor, Horváth Margit, Frank Frigyes, Rónay Kazimir, Gyenes Lajos, Schuchich Lajos. A váci­ utcai „Művészotthon" húsvéti kiállí­tását gyügyei Nagy Zsiga festményeiből és Oppel Magda iparművészeti munkáiból rendezte. Nagy Zsiga művészetét majdnem száz darab festménye és rajza demonstrálja. Legérdekesebbek a biblikus vázlatai és szép magyaros genre-thémái, mint pl a „Falusi idyll“, — az „Almaszüret“, — a „Sze­relmi vallomás“, — „A mulatság vége“. — Női aktjainak szép húsát hirdeti a „Tavasz“ és a „Szultán kedvence“. Igen erős művészünk a raj­zolásban. A „Parázna asszony“-hoz készült raj­zait klasszikus erő, — a „Dalesz“, a „Krach“ és más hasonló tréfás rajzait pedig játszi rajzmodor és humor jellemzi. Népművészeti kiállítást rendezett a nagy­­héten az üllői-úti iparművészeti múzeum és iskola. E kiállítás a magyar nép ősi művészetével demon­strálja, mennyire szükséges a nemzeti érzést kul­­tiválni. Kalotaszeg és Torockó szép varrottasai, a Motyó-föld buja tarka himzései, az ormánsági szőt­tes, a sárközi fátyolhimzések, a somogyi és alföldi népviseletek, a régi göröncsér-mesterség remekei, a pásztoremberek művészies csont- és fafaragásai, mind együtt vannak. A társulat és az iskola rajz­tanárjelölteket, iparművészeti növendékeket sere­gestül küldött ki, hogy magyar népünk régi mű-¦­vészeti termékeit, ott, ahol még el nem hordták a­­ külföldi ügynökök, összegyűjtse s néprajzi­­n­-­í­zeumunk anyagát minél teljesebbé tegye. Ezt az­­­fjabb gyűjtést mutatja be most az iparművészeti­­nuúzeum, díjtalanul, hogy mindenki hozzá­fér­hessen. • Sajnos, pusztul a népművészet szerte az országban. Bár az is igaz, hogy a magyar iparmű­vészet néhány lelkes bajnoka ennek a föltámasz­tásán fáradozik. Ha a népet aztán újra meggyőz­ték arról, hogy a magyar lelkének művészkedése nemcsak szép, de igen hasznos is,­­ a képzőművé­szeket vehetik elő. Ott is égetően szükség a magyar érzés fejlesztése. Eltévedt Gauguin-báránykákat kell visszaterelni a magyar akolba. Sőt! A föltámadás, az újjászületés nehéz problémája vár azokra a műpártolóinkra is, akik művészetünkben a nemzetietlen irány boldogulását elősegítették, vagy pedig csak elvből voltak mű­pártolók. Úgynevezett álműpártolók. A sokat ígérő, de semmit sem adó műbarátok. Ezekben kel­lene föltámasztani az igazi műérzést és igazi ál­dozatkészséget. Ez, — valljuk be — a legnehezebb föltámasztási kísérlet. És talán sohasem fog si­kerülni ! (Kézdi.) * (Harc az iparművészeti társulat körül.) Az orsz. magy. iparművészeti társulat e hó 2-án tartott évi közgyűlésén tudvalevőleg heves táma­dást intézett az elégedetlenek tábora. A közgyűlés többsége azonban az ellenzéket leszavazta s ez most dr Fekete Károly utján fölebbezést adott be a bel­ügyminiszterhez s a székesfőváros tanácsához. E fölebbezésben az ellenzék kifejezést adott a veze­tőség működése iránti elégedetlenségének és azt hangoztatja, hogy az egyesület elenyészően csekély összeget fordít tulajdonképeni céljaira, az iparmű­vészet fejlesztésére és a százezer koronás budget nagy részét eladminisztrálja. E váddal szemb­en az iparművészeti társulat igazgatója, Györgyi Kál­mán, kijelenti, hogy az 1910. évben a Társulat ki­adott összesen 92,620 koronát. Ebből művészeti célokra költött: a) művészi irányú kiadványokra 37,413 koronát, — b) kiállításokra 6424 koronát, — c) pályadíjakra, tervek és minták beszerzésére 8097 koronát, — d) népművészeti tárgyak vásár­lására 7000 koronát, e) sorsolási nyeremények vá­sárlására 2500 koronát,­­ összesen 60,434 koronát, ami az összes kiadások 65 százalékának felel m­eg. A kiadások többi 85 százaléka személyi és dologi kiadások között oszlik meg, amely utóbbiakban az előbb felsorolt tételekkel összefüggő adminisztra­tív költségek is benne foglaltatnak. A folyó évi előirányzat szerint a 117.600 korona kiadásitól a már jelzett művészeti célokra jut összesen 79.760 korona, az összes kiadásnak 68 százaléka. Ezeknek az adatoknak valódiságáról az évi jelentésből bárki meggyőződhet­ik. * (A szolnoki festőtelep válsága.) Megírtuk már, hogy a szolnoki festőtelep válság elé jutott s hogy a telep fölött álló Művészeti egyesület, mi­után háromra apadt le a törzstagok száma, uj törzs­tagok megnyerésén fáradozik. De úgy látszik, ez ideig eredménytelenül. Ezen válság alkalmából Zombory Lajos, a telep régi törzstagja, előterjesz­tést tett az egyesület igazgatóságához s ebben hi­vatkozva a válság okaira, előadja nyitó terveit. „Igen nagy baj az, — mondja Zombory, — hogy művész-othonok helyett, bár elég fényűzéssel, mű­vész-kaszárnya létesült s a telep megépítésében, belszervezetében és házszabályaiban közösségre van kárhoztatva. Minden közösség nagy akadálya, né­ha megölője az egyéni függetlenségnek, bármily szépen is körül van írva annak autonómiája, de különösen nagy veszedelem a művész függetlensé­gének. Ha egy művész szabadsága jóhiszeműen vagy rosszakaratúlag korlátozva van, és abból ide­je korán ki nem szabadulhat, akkor annak művé­szete már csak tengődés-vergődés és utóbb teljes leromlás a vége. Úgy látszik, hogy azokat a ko­molyabb művészeket is, akik annak idején lekö­tötték ide magukat, a Szolnokra való település­től ez vagy ehez hasonló sejtelem tartotta vissza. Az önállóbb művészek törekedtek és törekszenek ma is a közösség alól lehetőleg felszabadulni és in­kább csak a telep hírnevéért tartják meg műter­müket, egyébként pedig ha tehetik, szereznek ma­guknak egy kis házat, lakást, hogy ott függetlenül élhessenek művészetüknek. A jövőre nézve kívánatos volna, hogy az első épületből egy komoly festő-iskola létesíttessék, és pedig első­sorban állatfestő-iskola, ami csodálatos­képen Magyarországon nincs és aminek egy első­sorban mezőgazdasággal foglalkozó országban ré­gen lennie kellene. Mert épen ez a különleges ma­gyar genre ennek az éghajlatnak a milienjében az, amiért Pettenkoffentől kezdve annyi idegen és ha­zai művész keresi föl a magyar Alföldet. Zombory végül kijelenti, hogy ezt az iskolát­­ létesítené és lassankint figurális és tájfestészeti tanfolyammal óhajtaná kiegészíteni. E vállalkozásba pedig csak az­ esetben menne bele, ha az egyesület az első mű­teremházat, a hátsó házmesterházzal együtt, beke­rítve, legalább 15 esztendőre évi egyezer korona bérösszegért neki bérbe adja, ahol függetlenségé­ben korlátlanul biztosítva, minden beavatkozás nélkül működhessék. "

Next