Pesti Hírlap, 1912. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1912-02-11 / 36. szám
70 lazik, míg ki nem issza magát a világból. . . . A sokféle gyomorcseppek is, mint Pálinkaéneműek, nem hogy appetitust szereznének, sőt inkább elrontják, átallgában óhajtanám, hogy kivált szokatlanoknak soha Pálinkaneműt ne rendelnénk. . . . Nem feledkezik meg a kávéról sem, amelynek orvosi jelentőségét a következőképen rajzolja meg: — A Kávét, melly 1650-ik Esztendőben jött bé Európába, tsak mint orvosságot kell venni. A Kávé olaja által hirtelen izgat, innét vagyon, hogy kivált mikor gyommunkat megterheltük. Etel után egy órával, mint orvosság, a gyomor főzését elősegíti s az elmét élesíti. A levegőváltozásról, amely szintén mind gyakrabban alkalmazott eszköze a modern gyógyító-mesterségnek, ezeket mondja: — Sok Nyavalya az Élet módjától és környkiállásainktól függ; sokszor a betegnek a környékbeli levegő ellensége, más Tartomány-beli keverék ellenben élesztője. Cicero is Olaszországból Ázsiába és Görögországba utázván, gyógyult meg, és ma is a hosszas hideglelős és nedves lakás. Hollandusok a száraz Olasz Országba mennek meggyógyulni. . . Nagyon természetes, hogy nem feledkezik meg Zsoldos János a dohányról sem. — A Dohány — írja a Diaetetikában — mérgesíti, gyomrot háborító, azért étel előtt és fiataloknak átallyába, ártalmas. A kik rossz szokásból hozzá szoktak, mértékletesen éljenek véle. ... A köpködés tsupa rossz szokás, pipával előmozdítani veszedelem. Tudott a himlőoltásról is. — A Pestises himlő ellen tehén-himlővel minden ember beoltassa gyermekét. Különösen vigyázni kell, hogy a tehén-himlő vagy egyenesen tehénből, vagy pedig egésséges tehén-hivalós gyermekből vétessék, nehogy a himlővel együtt nyavalyák is oltassanak az ártatlan gyermekbe. Egyik legérdekesebb fejezete a könyvnek az, amely a gyermekek nemi fölvilágosításáról beszél. . Mintha csak egy ultra-modern orvospedagógiai értekezést olvasnánk, keresztülfutva az alább következő sorokon: — Az ártatlan és tapasztalatlan ifju a rossz társaság, a tudatlanság és előre nem látások miatt hogy el ne romoljon, a Szülőknek és Nevelőknek szükséges, hogy őket a már tapasztalt rossz következésű dolgoknak jó idején való megismerésére és kerülésére tanítsák, nehogy maga kárával és veszedelmével kellessen meggyőződnie ’a felöl, a mit előre rossznak megismervén, elkerülhetett volna. Hibás nevelés az, midőn az ártatlan Természetet titkolja valaki a gyermek elől és sokkal rosszabb, ha magába, természeti ösztön után botlik a világosságra, melly szeme fényét elvevén, nyakra-főre rohan a veszedelembe. Meg kell az embert az emberi dolgokra tanítani, csak hogy a maga idejében. Taníttatván a Föld leírása, egy utazó más indulattal tanulja azt, mint egy, még az Utazásról nem is gondolkodó Ember: úgy a Természetet az ártatlan és gerjedezés nélkül való állapotban, a felserdülés előtt, a gyermeknek bátran és ártatlanul lehet megmagyarázni.. . De szükségképpen kell nektek az Utmutatás, hogy el nem kerülhetvén az Utat, el ne tévelyedjenek. Ha egyetlen egy eltévelyedett nem volna is, mégis szükséges volna a rossz Ut veszedelmét fölfedezni: hát mikor az orvosok tapasztalások szerént olly nagyon elromlott az Ifjúság, szükséges az alattomban terjedő zselekeisteknek nyilvánvaló testi veszedelmeit fölfedezni. . . Sőt, van Svietten azt tanácsolja, hogy szükséges jó volna, a még el nem romlott ifjaknak az elromlottakat szinról-szinte megmutogatssa. ... . . . Sorra kerül a tudós táblabiró művében minden, ami az egészség megtartásáért vagy visszaasertéséért vívott küzdelemben hasznára lehet az embernek. Itt-ott egy-egy gyönyörű megsejtés is fölcsillan, megsejtése a később elkövetkezett korszakos orvosi fölfedezéseknek. De talán a föntebb egybefűzött néhány adat is elegen Pesti Hírlap de annak megokolására, hogy miért kellett a régi jó táblabírák emez egyik érdemes tagjának a nevéről egy percre leszedni a feledés porát. Fráter Aladár, Ostwald Vilmos tanácsa. Élénk emlékezetében van még mindenkinek a nemrég lefolyt orosz-japán háború. A kis japán nemzet nemcsak hogy össze merte mérni az erejét a nagy orosz birodalommal, hanem győzedelmet győzedelem után is aratott fölöttük. A japánok felé ekkor irányult nagy érdeklődés csakhamar nyilvánvalóvá tette, hogy csodás sikereiket, fényes egyéni tulajdonságaikon kívül, a háborúra való teljes elkészültségükkel érhették csak el. A jövő háborúja elé ilyen nem kevésbbé elkészülten akarnak állani a japánok. Elszéledtek tehát a világ minden részébe, a tudomány művészet, ipar és kereskedelem terén mindazokat a tapasztalatokat megszerezni, amiket hazájukban haszonnal értékesíthetnek gazdaságuk felvirágoztatására. Mert úgy vélik, a jövőben a nemzetek sorsa nem a harcmezőn, hanem gazdasági téren dől el. Az nyomul az előtérbe, aki a természet hatalmas kincseit és erőit jobban ki tudja használni, aki gazdaggá lesz. Nincs nemzet a földkerekségen, melynek fiai idegenben jobban használnák fel idejüket, mint a japánok, még sincsenek teljesen megelégedve magukkal. Nagy feltalálókat szeretnének magukból kiválni látni, akik nagy technikai és chémiai vívmányokkal gyorsan vinnék előre nemzetüket a meggazdagodás útján. Gyorsan szeretnének nagy és gazdag vezető kultúrnemzetté válni. A nagyemberek kiválását, akik mértföldes lépésekben vinnék őket előre a haladás útján céljuk felé, egy kicsit tehát siettetni akarják: a geniek mesterséges tenyésztésére határozták el magukat. Kormányuk megbízásából a német egyetemen tanuló japánok ehez mérten megkérdezték Ostwald Vilmost, a világhírű tudós egyetemi tanárt, felismerhető-e kora ifjúságában már valakin, hogy később nagyemberré válik? Megállapítható-e előre kiből lesz génjé ? Mert ha ezt előre tudni lehetséges, kormányuk a jövőnek ezeket a génjéit egyrészt olyan helyzetbe juttatja, hogy jövő nagyságuk érvényre jutását semmi se gátolhassa, másrészt módot nyújt nekik arra, hogy nagy alkotásokkal nemzetük jólétét előmozdíthassák. A nagy tudományú vegyészprofesszor, aki egyébként nagy bölcsész is, e kérdés megoldásába mélyedve, visszaemlékezett, hogy hosszú tanársága alatt jóformán sohase tévedett még az asszisztense megválasztásában, sem abban, kit tartson nagyszámú hallgatóiból arra érdemesnek, hogy vele többet foglalkozzék s úgy találta, hogy ez könnyen lehetséges. Különben hogy találta volna ő meg mindig ösztönszerüleg a neki alkalmas embert. E természeti törvény kutatása volt a megteremtője a világhírnévre szert tett „Grosse Männer“ c. művének, amelyben tapasztalatait úgyszólván tudományos rendszerbe foglalta. Néhány évvel ezelőtt egy francia tanító azzal tett hírnévre szert, hogy növendékeinek életére tett jóslatai mellett bizonyítottak a tények. Mikor kérdezték, honnan tudta, hogy gyenge és beteges növendéke hosszú életű lesz, azt mondta: olyan tulajdonságokkal rendelkezett, amelyeknek csak későbbi korban vehette hasznát. Ostwald eredeti gondolkozású ember, bizonyára nem is tudott erről, de hogy ő is körülbelül ilyen eredményre jutott visszamenőleg, annál jobban elhihetjük neki, hogy a geniek is úgy nagyjában rendesen azokból a tanulókból lesznek, akik tanulmányaik körén túl tudásvágyukat mindenre kiterjeszteni, iparkodnak, aminek később nagy hasznát veszik. Könyvének megírása óta, talán a tapasztalatok által is támogatva, talán, mert be is váltak tanácsai a japánoknál és szaporodnak a draták, ma még jobban meg van győződve módszere csalhatatlanságáról. Miután pedig a genie Ostwald szerint immár biztosan felismerhető a maga környezetében és mivel tán a magyar nemzet iránt rokonszenvvel viseltetik, egy cikkében a magyaroknak is figyelmébe ajánlja a genie-tenyésztést. Azt tanácsolja, évente 100.000 koronával tíz ilyen ifjúnak, jövendő nagyságnak az útjából hárítsuk el a fejlődésük útjában álló akadályokat. Ha ebből a tízből csak öt válik is be, ami majdnem biztos, hasznos befektetés lesz a pénz, amit egyébként az ifjak, ha keresetképes emberek lesznek, vissza is fizethetnének. Nálunk nincsenek a kísérletező pozitív tudományok számára olyan intézetek, mint Franciaországban a Collége de France, az École normal superieur, az Institut Pasteur, Angolországban a Floyal Institution, Németországban a Technische Reichsanstalt, honnét a Davyk, a Faradayk, Pasteurök, Ouriek, Ehrlich-Hatik árasztottak dicsőséget nemzetükre és az egész emberiségnek jóltevőivé lettek. A mi tudományos proeduktumaink a műveit külfölddel párhuzamba sem hozhatók. Sőt Than Károly a „Kultúránk és a természetbúvánkodás“ című értekezésében oda nyilatkozott, hogy a kis Balkán-államokban a tudományos törekvéseknek olyan jelei mutatkoznak, hogy nemsokára túlszárnyalnak bennünket. Nekünk tehát minden alkalmat jobban meg kell arra ragadni, mint bárhol egyebütt, hogy az exact tudományt művelők száma szaporodjék, ha a nemzetek kultúrversenyébben nemzeti önállóságunknak és életrevalóságunknak jelét akarjuk láttatni. Ostwald tehát nagyon is eltalálta, hova küldje jó tanácsait, de, sajnos, aligha teljesen kárba nem veszett. Németországban Vilmos császár magánúton 10 millió márkát gyűjtött egy a tudomány önálló fejlesztésére hivatott intézet részére, de ki törődik nálunk ilyesmivel, ki gyűjtsön, ki adjon nálunk 100 ezer koronát? Ha kevesebbről volna szó, talán könnyebben el lehetne képzelni a megvalósítását. Ebben az esetben azt tanácsolnám, hogy azok a tényezők, akiket Ostwald tanácsa illethetett, évente csak 10 ezer koronát adjanak össze és ezt évről-évre a legzseniálisabb magyar feltalálónak juttassák. Akinek ezt a jutalmat adnák, egész biztosan már valamire való ember, tehát még experimentálni sem kellene. Egészen megnyugodhatnánk pl, ha a szabadalmi hivatal bízatnék meg az odaítéléssel, ez csak az érdemes embereknek juttatná. Wartha Vincének — azt hiszem, két évvel ezelőtt — az Akadémián az elméletről és gyakorlatról mondott eszméje valósulna meg. Kezdetnek ez is elég volna. Gondoljuk meg, hogy a Pollik—Virágh-féle találmány a külföld előtt mennyire ismertté tette a magyar agy zsenialitását. R. M. , 1912. február II., vasárnap: Adima és Heva. A szanszkrit nyelvvel még csak alig száz éve foglalkoznak az európai tudósok, főleg mióta Körösi Csoma Sándor felhívta rá a figyelmüket. Az ősrégi, szanszkrit nyelven írott hindu könyveket is csak nem régóta fordítgatják a szorgalmas németek és angolok, de ezekből a fordításokból már eddig is bámulatos tanulságokat meríthetünk s egészen ity perspektívában láthatjuk az ókort. Mindinkább bizonyosabbá válik, hogy e földkerekség legősibb művelt nemzete a hindu nép volt és tőle nyerték kultúrájukat nemcsak a perzsák, asszírok, egyiptomiak és zsidók, de a görögök és rómaiak, sőt még a ma élő művelt nemzetek is. A görög nyelv például ép oly viszonyban áll a szanszkrit nyelvhez, mint a francia a latinhoz. Ennek bizonyítására ime néhány példa: De kimutatható a szanszkrit nyelvvel való rokonság a latin és germán nyelvcsaládoknál is, bizonyítékául annak, hogy a műveltség csakugyan Indiából áradott szét s az európai kultúra époly leszármazottja a hindunak, mint pl az amerikai az európainak. A hindu műveltség ősiségét igen érdekesen bizonyítja a következő fejtegetés is: A régi hinduk írástudó papjainak, a brahminoknak egy ép oly sajátságos, mint szellemes időszámítási módjuk volt: a híres csillagászati kalendárium. ők voltak azok, kik legelőször osztották be a csillagos eget 12 — egyenkint 30—30 fokos — „állatövre“ és figyelték, hogy a tavaszi és őszi napéjegyenlőség időpontjában a Nap melyik állatövekben mozog. Megfigyelték és kiszámították azt is, hogy a Nap évenkint egy foknak tizennégyezredrészét teszi meg, úgy hogy 71 év 9 hó kell, míg egyik fokból a másikba, és 2152*4 év, míg egyik állatövből a következőbe jut a tavaszi vagy az őszi napéjegyenlőség idején. Ez a számítás — mellesleg megjegyezve — bámulatosan egyezik a modern csillagászati tudomány számításaival. Már most a bráhminok egyik régi történeti könyvében, az Avadhana-Sastrában a következő feljegyzés olvasható: „mikor a szent Jati-Richí remetét találták legméltóbbnak arra, hogy Brahmát e földön képviselje, Surga (a Nap) médiát (a Kos csillagövét) érintette és a rizs már a sarló alá érett.“ Egy másik könyvben, — a Vedanta Sastrában — pedig ugyanerre az eseményre vonatkozólag a következő sorok találhatók: „az elefántcsont golyót (e földet t. i.) és az arany háromlábú székes Jati-Richi brahmatma snanisikfitai görögül tengelypaxes axon csúcs sens akros fej (koponya) kapáló kephalé háromszög trikón a feligonon