Pesti Hírlap, 1912. november (34. évfolyam, 272-284. szám)
1912-11-16 / 272. szám
1912. november 16., szombat. Pesti hírlap_____ feltűnést keltett a munkapárti delegátusok között. Miklós Ödön csatlakozott Vic fejtegetéseihez és kiemelte, hogy a kérdés megoldása a magyar kormány feladata. Bilinski közös pénzügyminiszter igyekezett ezután eloszlatni a bosnyák vasúti tervvel szemben fölmerült aggodalmakat. Délután a hadügyi albizottság folytatta a költségvetés tárgyalását. Az általános vita berekesztése után felszólalt Auffenberg hadügyminiszter, aki részletesen reflektált a vita anyagára, nyilatkozott a magyar katonai aviatika fejlesztéséről, az arzenál kérdéséről és hosszasan ismertette az altiszti kérdés megoldásának mikéntjét. Ezután részleteiben is megszavazták a hadügyi költségvetést és a rendkívüli hiteleket. A delegáció üléseiről alább következik részletes tudósításunk: Az egyesült négyes albizottság ülése. A magyar delegáció egyesült négyes albizottsága pénteken délelőtt gróf Cziráky Antal elnöklésével ülést tartott, amelyen Bosznia és Hercegovina katonai szükségleteit tárgyalta. Pap Géza előadó ismerteti a költségvetési tételeket. Vio Antal: Aggodalommal látom, hogy az a vasúti programm, amely előttünk fekszik, teljesen egyoldalú és nem akarom eltitkolni, hogy igen sokan vagyunk érdekeltek, akik ebben olyan tendenciát látunk, amelyet semmi, akiket legközelebb érint a dolog, de nézetem szerint egy magyar képviselő sem fogadhat el. Teljesen méltányolni akarok minden hadászati szempontot, de minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy a monarchia másik államának gazdasági érdekeit is méltányoljam, hiszen csak így várhatjuk és remélhetjük, hogy a mi gazdasági érdekeink a túlsó oldalon szintén kellő méltánylásban részesülnek. Az a vasuti programm azonban, amelynek első etappe-je az úgynevezett dalmát vasutak voltak és amely a most tárgyalás alatt levő bosnyák vasuti programoiban bontakozik ki, olyan flagráns és jóvá nem tehető sérelem Fiume városa és a magyar-horvát tengerpart ellen, hogy kötelességemnek tartom ellene tiltakozásomat ehelyütt is bejelenteni és remélem, hogy ezen érdekek megóvásában az egész bizottság támogatását elnyerhetem, miután meggyőződésem szerint az egyetlen magyar kikötőváros gazdasági exisztenciájáról és az egész magyar-horvát tengerpart fejlődésének lehetőségéről van szó. Tudvalevő, hogy az ogulini knini vasúti összeköttetés a kiépítés stádiumába jutott. A térkép egyszerű megtekintéséből nyilvánvaló, hogy e vasúti vonalnak ily kiépítése Fiume és a magyar-horvát tengerpart érdekében történt, hanem egyenesen favorizálása a dalmát tengerpartnak, amelyhez ezen vasúti vonal félreérthetetlenül hozzákapcsolja a horvát határvármegyéknek a Velebiten túl fekvő részeit, amelyek pedig épen Fiume és a magyar-horvát tengerpartnak földrajzilag és gazdaságilag természetes hátterét és tápláló medencéjét képeznék. És félreérthetetlenül kibontakozik ama további terv is, amely ezen vasútvonalon át olyan közvetlen összeköttetés létesítésének alapja Ausztria és Dalmácia között, amelyen a forgalom Fiume és a magyar-horvát tengerpart teljes megkerülésével bonyolódnék le. A magyar kormány ugyan bizonyára ép úgy látja a helyzetet, mint mi, akiket érint és sújt és lehetetlennek tartom, hogy a kormány ezen program megvalósításához az első lépést is megtegye, amíg a magyar tengerpart érdekeit biztosítva nem látja, mégis ezen kérdésnek Fiume városára nézve exisztenciális jelentőségét tekintve, rámutatunk azokra a garanciákra, amelyek nélkül ezen vasúti programmot mi elfogadhatatlannak tartjuk. Teljesen méltányolom Ausztriának azon törekvését, hogy Dalmáciával közvetlen vasúti összeköttetést kapjon, semmi sem indokolhatja azonban azt a tendenciát, hogy ezzel egyidejűleg Fiume és a magyarhorvát tengerpart a forgalomból kikapcsoltassék és elveszítse azokat a tápláló területeket, amelyeket nemcsak politikai okokból, hanem földrajzi fekvésüknél fogva is csak erőszakosan lehet Fiumétól és a magyar-horvát tengerparttól elszakítani. Ennek pedig van egy nagyon egyszerű remediura. Ha Spalató ezzel az egész vasúti programmal kap organikus összeköttetést a horvát határvármegyékkel és Boszniával, akkor Fiuménak is meg kell azt kapnia és legalább is politikailag és tarifálisan is biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy Fiume ezt az összeköttetést megkaphassa és ezáltal azok a súlyos ellentétek, amelyek e kérdések megoldásávalkapcsolatban a magyar-horvát tengerpart, exisztenciáját fenyegetik, egyszerűen a normális gazdasági verseny kérdéseivé változzanak át, amely versenyben Fiume és a mi tengerpartunk meg tudja és meg is fogja állani a helyét. E programaihoz való hozzájárulás conditio sine qua nonja tehát, hogy a magyar kormány részére biztosíttassék a B.-Novi-Bihácsi vonalon a tarifaképzés joga minden fiumei relációban és biztosíttassék egyszersmind a Bihács-országhatári csatlakozás azon esetre, ha a magyar kormány az újabb fiumei összeköttetés módozataira nézve határozott. A kérdés annyira életbevágó exisztenciális jelentőségű Fiume városára és a magyar-horvát tengerpartra, hogy én semmi esetre sem volnék abban a helyzetben, hogy a tervezett bosnyák vasúti programaihoz szavaz,azommal hozzájáruljak, ha ezen garanciák a legteljesebb mrrtékben egyidejűleg meg nem adattak. Miklós Ödön teljes lélekkel csatlakozik és kiemeli, hogy e kérdés megoldása a magyar kormány feladata és e kérdést igenis meg kell oldani. Azt, hogy Bosznia területén keskenyvágányú vasutakat építenek, szintén helyteleníti, mert ezek a vasutak nem alkalmasak az átmeneti forgalom lebonyolítására és ennélfogva úgy stratégiai, mint közgazdasági szempontból csak akadályokat hoznak létre. Lovag Bilinski közös pénzügyminiszter Vio delegátus nyilatkozataira megjegyzi, hogy a bihács —növi vasút kérdését aránylag rövid időn belül meg kell majd oldani. Maga a törvény e vonalat illetőleg nem intézkedik, de azért mégis meg kell majd építeni és erről külön törvény fog gondoskodni. Akkor azután a bihács—növi vasút határcsatlakozásának kérdése is döntésre kerül, valamint a magyar államvasutak annak idején nyilvánított indítványa, hogy a határszolgálatot magukra vállalják. A további csatlakozás kérdése is szóba fog ekkor kerülni. Meg van győződve, hogy ez az ügy a két kikötő, tehát Fiume jogos érdekeinek értelmében is fog elintéztetni. Ami Miklós delegátusnak azt a megjegyzését illeti, hogy Boszniában nem törődnek a delegációkkal, rámutat arra, hogy a bosnyákok nagyon is méltányolják a delegáció fontosságát, sőt a bosnyákok szívesen foglalnának azokban helyet. Ez azonban súlyos közjogi kérdés, melyet a miniszter nem akar szőnyegre hozni. Ami Miklós delegátusnak a keskeny vágányokra vonatkozó fejtegtéseit illeti és azt a kívánságát, hogy rendes vágányok építtessenek, illetve a meglevő keskeny vágányú vonalak rendes vágányuakká alakíttassanak át, megjegyzi, hogy egy országban amelyben évtizedeken át csak keskeny vágányu vonalak voltak és amelyben minden gazdasági érdek azokhoz alkalmazkodott, nem lehet azokat egy csapásra mellőzni. A bosnyák lakosság bizonyos szeretetet érez a keskeny vágányu vasutak rendszere iránt, de ezenfelül szomszédainak érdeke is oly erős hogy ott, ahol nem lehet egyszerűen rendes vágányuvá átalakítani a vonalat, a keskeny vágányu vonalat meg kell hagyni párhuzamosan a rendes vágányu mellett. Ezután az egyesült négyes albizottság elhatározta, hogy a Boszniában és Hercegovinában levő parancsnokságok, csapatok és intézetek 1913-ik évi szükségleteinek fedezésére előirányzott költségvetést az országos bizottságnak elfogadásra ajánlja és fölhatalmazta az előadót az erről szóló jelentés elkészítésére. A hadügyi albizottság ülése. A hadügyi albizottság négy órakor Tallián Béla elnöklete alatt ülést tartott. A delegáció tagjai nevében köszönetet mond a hadügyminiszternek, aki oly tanulságos módon tájékoztatta a delegáció tagjait és meggyőzte őket arról, hogy a Hajmáskéren látottak minden kívánalomnak teljesen megfelelnek. Hegedűs Lóránt előadó ismertette a hadügyi költségvetés új tételeit. Helai Ferenc kéri Magyarország quótaszerű részesedésének biztosítását a repülőtelepek, hangárok, stb. berendezésében. Állítson fel a hadsereg Magyarországon is pilóta-iskolát. Okolicsányi László sajnálatosnak tartja a magyarságnak térvesztését a tiszti állományban, különösen a legújabb politikai alakulatokra való tekintettel. Kéri ő is a hadügyminisztert, adjon felvilágosítást arról, hogy az altiszti kérdést miként szándékozik megoldani. Miklós Ödön szóváteszi a hadvezetőségnek a Lajtán túl eszközölt ingatlanmegszerzéseit, amelyekben eltérést lát a magyar kormánynyal fennálló megálapodásoktól. Darvas Fülöp kérdi, van-e kilátás arra, hogy a hadbirák előléptetése, tekintettel arra, hogy hoszszú előtanulmányaik folytán tiszti ranghoz csak élemedettebb korban jutnak, előnyösebben alakuljon. Chorin Ferenc ismétli a delegációnak régi óhajtását, hogy a magyar állam a közös hadsereg intézményeiben és tisztikarában az őt megillető hetet foglalja el. Harminc éves óhaja a delegációnak, hogy az arzenál decentralizáltassék, vagyis, hogy a fegyverkészítés ne legyen egy helyre összpontosítva. Mi nagy összegeket szavaztunk meg már eddig az Ausztriában központosított katonai főbb intézményekre. Jogos kívánság tehát, hogy Ausztria is járuljon hozzá egy Magyarországon felállítandó arzenál költségeihez. Érdeke a hadseregnek és a nemzetnek az, hogy a magyar intelligencia, mely harcképességénél és páratlan megbízhatóságánál fogva erre nagy mértékben hivatva van, a hadseregnek különösen tisztikarában az eddiginél nagyobb mértékben legyen képviselve. Fölemlíti, hogy a hadügyi albizottság egy szűkebb bizottságot küldött ki, azzal a megbízással, hogy a hadsereg és a haditengerészet ipari beszerzéseit alapos vizsgálat alá vegye. Jelenti, hogy ez a flotta beszerzéseire nézve megtörtént. Az előterjesztett adatok 1910-re meglehetősen kedvezőek, de meg kell jegyeznie, hogy komoly vizsgáatra szorulnak abban a tekintetben, hogy a tényeknek megfelelnek-e. Báró Vojnich István hangoztatja Magyarországnak azt a régi óhaját, hogy lehetőleg nálunk is fegyvergyár és hajópáncélgyár létesíttessék. Legalkalmasabbnak találja erre elsősorban a diósgyőri vasgyárat. Minthogy szólásra többen nem jelentkeztek, az elnök az általános vitát bezárta. Auffenberg beszéde: Auffenberg hadügyminiszter meleg rokonszenvel üdvözli azt, amit az aviatikáról mondtak A magyarok képességeire a személyzet alkalmazásánál a miniszter feltétlenül tekintettel lesz. A készülékek és gépek megszerzése rövid időn belül meg fog történni. A magánipar részesedése nem csupán üres óhaja szólónak, hanem épen egy hét előtt már tárgyalásokat is folytatott, melyek alapján bizonyossággal lehet remélni egy magyar társaság megalakulását e készülékek szállítására, ami bizonyára a hadügyi vezetőség teljes megelégedésére fog történni. Megígéri azt is, hogy a magyarországi repülési terek és osztályok közvetlenül a hadügyminiszter hatáskörébe tartozzanak. Abban a kellemes helyzetben van, hogy kapott ígéretek alapján a legközelebbi napokban kiváló magyar személyiségeket felkér egy magyarországi aviatikai egyesület megalakítására. Ami az arzenálok terén való decentralizációt illeti. Chorin delegátus a miniszter szívéből leszélt. Már régen miniszteri működése előtt foglalkozott ezzel a kérdéssel. Rendkívül nehéz kérdés ez és mihelyt a viszonyok megengedik, igyekezni fog azt megfelelően megoldani. A hadügyminisztérium igazságügyi osztálya gondosan az új katonai büntető perrendtartás kívánalmainak megfelelően fog szerveztetni. Az előléptetési viszonyok az igazságügyi osztályban kedvezőek lesznek, amire nézve a miniszter példakép hozza fel, hogy az az igazságügyi katonai pályán, melynek összes létszáma körülbelül két és fél ezrednek felel meg, az utóbbi időben hat alezredes ezredessé léptettetett elő. Az altiszti kérdést illetőleg hangsúlyozza, hogy hivatali működésének e pillanatától fogva e nehéz és fontos kérdés megoldására teljes figyelmet fordította. És ha kifejezést ad annak a reményének, hogy e hó 27-én az altiszti kérdés megoldást fog nyerni, hogy e napon végső megegyezés jön majd létre e kérdésben, akkor talán szabad állítania, hogy mindent megtett, amit e kérdésben egy év alatt megtenni lehet. Már az a körülmény, hogy maga a trónbeszéd egy oly részletkérdésről, mint az altiszti kérdés, megemlékezik, mutatja annak rendkívüli fontosságát. Ismerteti az altiszti kar nemzetiségi összetételét és ezzel kapcsolatban megismétli azokat a felvilágosításokat, amiket az osztrák delegáció hadügyi bizottságában adott. Különösen hangsúlyozza, hogy az altiszti kérdés helyes megoldása által nagy mértékben orvosolhatók azok a bajok, melyek a kivándorlással kapcsolatosak. Széles történelmi alapon ecseteli az altiszti iskolák fejlődését és rámutat arra, hogy e tekintetben Ausztria az, mely a fejlődést megindította és annak élén halad. Rátér végül a magyar elemnek a hadapródok és a tisztikarban való csökkenésére. A baj magva bizonyára abban van, hogy a katonai pálya nehéz, az anyagi ellenszolgáltatás azonban, melyet érte nyújthatunk, nem valami nagy. Rámutat arra, milyen kedvezők az előlépési viszonyok hasonló szolgálati idő mellett a polgári államh hivatalnoki pályán. Magának a társadalomnak kell gondoskodni arról, hogy a katonai kar a lehető legnagyobb tekintélyben részesüljön. Akkor azután bizonyára akadni fognak fiatal emberek, akik a csekélyebb anyagi előny ellenére mégis szívesen ennek a megbecsült pályának fogják szentelni magukat. Kifejti, hogy több mint 600 magyar egyéves önkéntes kéri évenkint osztrák csapattestekhez való beosztását a német nyelv megtanulhatása végett. Ezeknek kiképzésére magyarul beszélő tisztekre föltétlenül szükség van. A hadügyi költségvetést megszavazták. Hegedűs Lóránt előadó elfogadásra ajánlja Heltai Ferenc indítványát, mire az albizottság úgy ezt, mint a közös hadügyminisztérium 1913. évi költségvetését általánosságban elfogadja. A határozatok tárgyalásánál előadó javasolja hogy mivel a közös hadügyminiszter az idő rövidsége miatt nem adhatott még választ a legutóbbi delegáció határozataira, az ott hozott határozatok teljes szövegükben megúyittassanak és fentartassanak. Báró Solymossy Ödön az elhelyezési és élelmezési bizottság jelentését terjeszti elő. Ezután az albizottság a hadügyminisztériumnak a rendes, rendkívüli, továbbá a közös hadsereg fejlesztése címén kért rendkívüli hitelre és a rendkívüli tüzérségi hitelre vonatkozó előterjesztését részleteiben is letárgyalta és változatlanul elfogadta. 3