Pesti Hírlap, 1913. március (35. évfolyam, 52-75. szám)

1913-03-12 / 61. szám

t­ i­k . (Amundsen északsarki expedíciója.) Né­hány nap előtt már ismertettük Amund­sen észak­i sarki expedíciójának előkészületeit, amikor azt­­ is jelentettük, hogy a Fram hajót szikratáviró­­­­val is fölszerelik. Most híre érkezik, hogy­­ Amundsen elfogadta a berlini szikratáviró-tár­­­­saság ajánlatát, amely az expedíció hajóját in­­­­gyen szereli föl. Fölösleges bizonyítgatni, hogy­­ mily nagy előnyt jelent az expedícióra nézve a szikratávíró, amelynek segélyével állandó ös­­­­­szeköttetést létesíthet a közbü­leső közvetítő ál­­­­lomásokkal és ezek utján a hazai földdel. Az első közvetítő állomást a Spitzbergákon, Green Harbour mellett állítják föl, de lesz még egy hasonló rendeltetésű állomás Szibériában is, eset­leg még Alaskában. A Fram szikratávíró-készü­léke nappal 400, éjjel 1200 kilométer sugarú kör­zetre hat ki. Az eddigi megállapodás szerint a Fram 1914 június 1-én indul északsarki útjára San­ Franciskóból.­­ (Az abstinens elnök.) Washingtoni jelen­tések szerint Wilson elnök hivatalba lépésétől kezdődőleg lényeges változások történnek majd a Fehér ház szokásaiban. Az ünnepségeknél ezentúl nem fog alkohol tartalmú ital az asztalra kerülni. Wilson és a felesége, valamint az alelnök­ és a csa­ládja, épigy Bryan államtitkár is antialkoholisták. Egyéb újítással is szolgált azonban Wilson elnök. Kijelentette, hogy bármikor rendelkezésére áll az újságíróknak vagy ő maga személyesen, vagy pe­dig első magántitkára. Hasonló nyilatkozatot tet­tek Garisson hadügyminiszterek és államtitkárok is Az újságírók tehát minden kérdésre választ fognak kapni, hogy azután telik-e majd örömük a válaszokban, az megint más kérdés, amelyről nem nyil­atkoztak Wilson elnök és minisztertársai.­­ (Egy apáca levele Konstantinápolyból.) Szilágyi Dózsa nagyváradi premontrei főgimná­­ziumi tanár érdekes levelet kapott Konstantiná­polyból. Egy Mihaila nevű, osztrák származású Szent Vince apáca írta, aki egy budapesti klini­kán ápolta tavaly a tanárt. Szilágyi Dózsa szí­ves volt nagyváradi tudósítónknak rendelkezésére bocsátani a február 20-án kelt levelet, amelynek a háborúra vonatkozó érdekes része így hangzik: — Újságot nem igen olvasok. Nekünk meg­tiltották az újságolvasást, de különben sem lehet hinni a török lapoknak. Csak annyit tudunk a háború eseményeiről, amennyit a sebesültek be­szélnek el nekünk. Nagyon szomorú híreket hoz­nak Drinápoly pusztulásáról. A driinápolyi törö­kök nagyon vitézül tartják magukat, de erejük már ernyed. November negyedike óta 35.000 ka­tona van körülzárva Drinápolyba, a város lakos­ságával együtt. Elfogyott a sójuk, nincs világító és fűtőanyaguk, s az élelmiszer is kevés. Ez okozza főképen, hogy a katonaság el van gyen­gülve. Konstantinápolyban nagy az izgalom. Az árja népek és a törökök a válságos napokban sem szívelik egymást. Kilencvenezer török ka­tona van Konstantinápolyban, hajóra akarnak szállni, hogy Gallipoliba menjenek, de nincse­nek hajók . . . — Szkutarit a montenegróiak­ és szerbek zárták körül. Nagyon előnyomultak a bolgárok Gallipolinál, ahol borzasztó véres csatát vívtak a törökökkel. A török sereg szörnyű vereséget szenvedett. A bolgárok három napon át temették a lemészárolt török katonákat. Ez a csata 14 nappal ezelőtt volt. Tizenötezer arab szállt itt síkra a bolgárok ellen. Vitézül harcoltak, de nem értették a kommandót és a bolgárok kezére jutottak. — Mi nagyon könnyű sebesülteket kapunk. A törökök nem tartják érdemesnek, hogy a sú­lyosabb sebesülteket három napig szállítsák, ami igen nehéz feladat, mert lovon kell őket hozni Konstantinápolyba. A súlyosan sérült ka­tonákat a tengerbe dobják. Három héttel ezelőtt Konstantinápolyban tűz támadt és 600 ház le­égett. Konstantinápoly közelében egy hajó 3000 emberrel zátonyra futott és elsülyedt. Akiknek sikerült a sülyedő hajóról menekülni, a bolgárok kezére kerültek. Egy másik hajó 700 matrózzal eljutott Máltáig, ahol négy görög hajó addig ágyúzta, míg el nem sülyedt.­­ (A vörös lobogó Amerikában.) Az ame­rikai nép bármilyen ügyben rendezett eddig tünte­tést, csakis az amerikai csillagos lobogót használta. Aragon városában használták e napokban első íz­ben Amerika területén a szocialisták és forradal­márok vörös lobogóját. — Az amerikai lobogó a tőkéseké, — mon­dották a munkások, mikor az aragoni sztrájk al­kalmából kitűzték a vörös lobogót. *— (Pusztító orkán.) Sidneyben és a környé­kén szombaton hatalmas orkán dühöngött, mely rengeteg kárt okozott. Mértföldekre tönkrementek a járdák és az utak. Igen sok épület elpusztult. Négy ember életét vesztette.­­ (A mentő ötlet.) Bihar megyének egyik­másik része az utak tekintetében épen nem felel meg a kivánalmaknak. Egyes országutak cudar ál­lapotban vannak, ami azért is baj, mert utkaparót azon a környéken nem igen lehet kapni. A dolog ugyanis úgy áll, hogy a lakások ott nagyon drágák s a rosszul dotált utkaparók teljesen képtelenek arra, hogy a drága házbért fizetni tudják. így te­hát, ha olykor-olykor sikerült is egy-két utkaparó­­ra szert tenni, az mihamar lemondott hivataláról és napszámba ment, ami sokkal jövedelmezőbb. E nehéz körülmények között a mérnökségnek mentő gondolata támadt és átkaparók helyett napszámo­sokat fogadott föl, akik a napszámon kívül még külön pótlékot is kaptak, így persze, a költség többre rúgott, aminek folytán újabb mentő gon­dolatra volt szükség, hogy a fölöslegesnek látszó kiadásokat megtakarítsák. A második ötlet abból állott, hogy az alkalmazott napszámosokat átkapa­­róknak nevezték ki, aminek következtében azok ál­landó alkalmazottak és nyugdíjjogosultat is let­tek. A szegény napszámosok, amikor a kinevezés­ről értesültek, ugyancsak kivették részüket az örömből, ami azonban rövid ideig tartott, mert az első fizetés alkalmával kiderült, hogy a díjazásuk jóval kevesebb, mint napszámos állapotukban volt, mert hiszen drága lakásról kellett gondoskodnak, anélkül, hogy arra pótlékot kaptak volna. Ily kö­rülmények között a ranghoz és címhez jutott nap­számosok nyomban kijelentették, hogy a rangról és a címről lemondanak. A mérnökség persze meg­hökkent és hogy az utak mégis jó karban tartassa­nak, azzal az indítványnyal járult az alispánhoz, hogy az utkaparók számára lakóházakat építsenek, mert különben a kinevezett alkalmazottak kereket oldanak. A megye, miután mást nem tehet, a há­zakat fölépíti, amivel azután Biharban az utkapa­rószükség is véget fog érni.­­ (A velencei hajó összeütközése.) Az Osz­trák Lloyd Almissa nevű gőzöse legutóbb Velence— fiumei útjában éjfélkor ködben indult el a lagu­­navárosból és Tonelli Hugó kapitány épen a sűrű ködre való tekintettel nagyon meglassította a hajó menetét Körülbelül két órával az elindulás után a kapitány a hajó orra előtt tizenöt méternyire egy nyugodtan haladó vitorlást vett észre, amely nem is tett semmi előkészületet arra, hogy a hajót kikerülje. Bár a kapitány nyomban megellíttatta a gépeket, az összeütközés mégis megtörtént és a vitorlás nagy recsegés és a legénység segélykiáltá­sai közben elsülyedt. Az Almissa fedélzetéről azonnal mentőcsónakokat bocsátottak le, reflek­torral megvilágították a tengert és így sikerült a vitorlás személyzetét kihalászni. A megmentett emberek elmondták, hogy az elsülyedt vitorlás olasz zászló alatt közlekedett és Maria Luigia volt a neve. Az összeütközésnek az volt ttz oka, hogy a vitorlás legénysége aludt.­­ (A banbank.) A Pesti Hirlap annak ide­jén szóvá tette azokat a visszaéléseket, amelyek az azóta felszámolás alatt levő Aradi forgalmi bank részvénytársaság körül történtek. Most — mint tudósítónk jelenti, — egy njaradi ügyvéd, dr­eimer Ambrus, felügyelőbizottsági tag, fel­jelentést tett a bank ellen, különböző szabályta­lanságok miatt. A rendőrség széleskörű nyomo­zást indított, elsőbben is annak a megállapítá­sára, hogy a részvényeken szereplő névaláírások valódiak-e, mert a feljelentés szerint több aláírás hamisított. Az ügyvéd azt is, kérte a beadványá­ban, hogy tegyék beható vizsgálat tárgyává a banknak a törvényszéken levő cég iratait. Miután a törvényszék csak másolatokat volt hajlandó ki­szolgáltatni, a feljelentés iratait áttették az ügyészségre és a vizsgálóbíró intézkedésére le­foglalták a bank cégiratait.­­ (Merénylet a villamoson.) Az éjszaka a Búr. villamosvasút-társaség nyugati pályaudvari végállomásán Huber Kálmán harminckét éves vas­esztergályos kisleányával felszállott egy kocsira. Közben összeveszett egy ismeretlen férfival s hosszú ideig civakodtak. Amikor a villamos az északi fő­műhely közelében lévő megállónál megállott és Huber a leánykával leszállt, az ismeretlen férfi, akivel előbb Huber összeszólalkozott, revolvert rán­tott elő és Huberre lőtt. A golyó a munkást a nya­kán sebesítette meg. A villamos tovább robogott. A sebesülthez a mentőket hívták, akik bekötözték a sérüléseket. A rendőrség a lövöldöző embert nyo­mozza.­­ (Rulettasztár a kávéházban.) A kassai rendőrség lefoglalt két rulettasztalt. Az egyiket a Litke-palotában, a másikat a Társalgási egylet épü­letében levő kávéházban. Az eljárás megindult.­­ (Ahol Napóleon Viktor nem vadászhat.) Brüsszelből táviratozzák a következő érdekességet: Napoleon Viktor hercegnek, akit gróf Pourtalén vadászatra hívott meg strassburgi vadászterüle­tére, az elzászi hatóságok megtagadták a vadá­szati igazolványt. Az elzász-lotharingiai helytartó táviratilag Vilmos császárhoz fordult, kérve, hogy a herceggel tegyen kivételt az alól a törvény alól, mely a franciáknak megtiltja, hogy Elzász és Lotharingiában vadászszanak. Vilmos császár a kérelmet elutasította.­­ (Kitüntetés a munkásházak építéséért.) A kispesti munkástelep építési vezetőségének fő­nökét, dr Szalay József pénzügyi titkárt kiváló szolgálatának elismeréséül a király a Ferenc Jó­­zsef-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A rendjelet dr Gerlóczy Gyula osztálytanácsos, a munkástelep építkezésének központi osztályvezetője, vasárnap délután adta át az ünnepeltnek az építésvezető ügyosztály és az építésvezetőség teljes számban megjelent tisztviselői kara jelenlétében. A minisz­ter megbízottja kiemelte beszédében Szalay kiváló érdemeit, melyeket az immár egész várossá fejlő­dött telep létesítésével szerzett. Az ünnepelt tiszt­viselő meleg szavakkal, meghatottan mondott kö­szönetet. — (Parsifal és —­ Parseval.) Mulatságos, szinte kacagtató , a délamerikai Chile állam köz­­művelődési és sajtóviszonyaira fölötte jellemző hí­­re­ské látott napvilágot a Valparaisóban megjelenő „Mercurio“ című, a legnagyobb és legelterjedtebb chilei napilap hasábjain, amely eszünkbe juttatja a híres Staff generális-féle esetet, amely e hírben más formában újra megelevenedett. Köztudomású dolog, hogy Vilmos császár fia, a német trón leendő örököse és a trónörökösné is aláírták annak idején azt a petíciót, amelyet a R­eichstaghoz nyújtottak be a Parsifal opera szerzői jog­védelmének törvé­nyes meghosszabbítása tárgyában. Erről értesülést szerzett a Mercutrio című chilei újság is és elég érdekesnek vélvén a közlésre, eredeti távirat for­mában közölte a lapban, azonban annyira más ér­telemben, hogy a valparaisoi idegenek mikor elol­vasták, majd halálra kacagták magukat. A Mercu­­rio távirati híre Ugyanis szószerinti fordításban a következőleg szólt: „— Berlin, január 23. A császár fiai és a trónörökösné is aláírták azt a német birodalmi gyűléshez benyújtott petíciót, amelyben a „Parseval“ léghajótípus szabadalom igényjogo­­sultságának és védelmének törvényileg való meghosszabbítását kérelmezik." A távirat furcsa világításban mutatja be a chilei irodalmi és közművelődési viszonyokat, de még inkább az ottani sajtót, amely — amint lát­szik — nem tud különbséget­­tenni a Parsifal és Parseval közt, mintha rá nézve Wagner és annak halhatatlan zenei remeke egyáltalán nem léteznék, vagy legalább is alsóbbrendű dolog volna, amit messze megelőz a Parseval-léghajó-szabadalom ügye.­­ (Csaló ügynök.) A rendőrség nyomozza Bergsmann Géza harmincegy éves ügynököt, papír­­kereskedősegédet, aki Laufer Vilmos dévai papír­­kereskedőnél volt alkalmazásban, ahol lopott és megszökött. Magával vitt számos megrendelőivet is és levélpapirost, amelyek a papírkereskedő cégé­vel voltak ellátva. Bergsmann Budapestre utazott és itt a lopott megrendelőlapokkal sorra járta a budapesti papírkereskedőket és festékgyárosokat, akiknél a dévai papírkereskedő-cég nevében na­gyobb megrendeléseket tett azzal, hogy a megren­delt árut utánvéttel küldjék el Laufernek, de min­den ilyen alkalommal magával vitt 100—150 koro­nát érő árut, így több ezer korona erejéig károsí­totta meg a budapesti papírkereskedőket. Elfogató­parancsot adtak ki ellene. — (Öngyilkosság a vasúti kocsiban.) A Budapest—Predeál közt közlekedő 510-es sz. sze­mélyvonat utasai f. hó 8-án egy öngyilkost adtak le a vasúti kocsiból a nagyenyedi rendőr­őrszem­nek. Rosenfeld József 19 éves kézdivásárhelyi ille­tőségű fatelepi hivatalnok a szerencsétlen, ki tör­vényszéki tárgyalásról késett le s a következmé­nyektől tartva, lőtt revolveréből bal mellére. A tettet Kelvinc és Nagyenyed közt követte el. Vallo­mását maga mondta a rendőrnek. A golyó nem érte szivét, de tüdősérülést okozott s igy életveszélyes. A nagyenyedi megyei kórházba szállították.­­ (Öngyilkos százados.) Neisser Emil, a Prágában állomásozó 102. gyalogezred századosa, kedden reggel lakásán agyonlőtte magát. Az este későn tért haza, reggel pedig elküldötte legényét reggeliért. Amig ez odajárt, a százados agyonlőtte magát. A szolgája átlőtt fejjel, holtan találta ágyában. Az öngyilkosság oka ismeretlne. I 1913. március 10., szererat. _______PESTI HÍRLAP_______ ______________________15

Next