Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-19 / 199. szám
( 8 PEST) HÍRLAP 1914. augusztus 26., csütörtök. . PESTHÍRLAP s_ mintegy kétezer beteg elhelyezésére számít és teszi meg előkészületeit az ápolási munkákra. Tábori levelezőlapon irják nekünk, hogy egy gyalogezred legénységét Debrecenben, Ungvárott,Nyíregyházán páratlanul lelkes vendégszeretettel fogadták. Egy másik ezred legénysége a horvátországi Vukovár lakosságának, egy harmadik pedig Kismarton hölgyközönségének mond ezúton köszönetet az igazi magyaros vendéglátásért. Balatonboglárról özvegy Löwensohn Jakabné arról értesít bennünket, hogy a balatonboglári villáját tizenhét betegágygyal fölszerelve ezútonfölajánlja a megsebesült katonáknak. Herceghalmon vasárnap különös vendégszeretettel fogadták az átvonuló katonákat, akik táncraperdültek a leányokkal és asszonyokkal. A vonat több mint harminc percig időzött az állomáson és ez alatt a tiszteket és a legénységet ellátták egy napi élelemmel is. Nagybálán állandóan nagy közönség várja a katonákat, a pályaudvar helyiségei tele vannak enni-innivalóval, hűsítő italokkal, virágokkal, amit a lakosság hord ki a katonáknak. Héthársról jelentik, hogy Groszwirth Jakab és fiai juhturógyára az összes átvonuló katonavonalakat megajándékozza juhturóval. Weisz Mór és Társa Első Gyulai Cognac és Likőr-gyár a bevonult alkalmazottai családjainak teljes fizetést ad és gondoskodott a háború tartamára gondnélküli megélhetésükről. Szépfalu sváb község katonáit, amikor hazulról elindultak, százhúsz sátoros kocsi kísérte ki. Titel Miklós ács és kőművesmester díjtalanul szerelte fel a kocsikat sátorvázzal. Az otthonmaradottak megélhetése biztosítva van, mert az asszonyok kosarat fonnak és a Központi Hitelszövetkezet a háboru alatt is megvásárolja azokat tőlük. Galgamácsán tegnap két katonavonat haladt át, amelyet a közönség, amely báró Boxberg János ny. ezredes és Wettstein Gyula ny. kúriai biró vezetésével vonult ki, enni-innivalóval ellátott. Beregszászon tegnap alakult meg az Augusztamegyizőegylet vármegyei központi bizottsága. A bizottság elnöke Buttykay Ferencné főispánné, jegyzője Kiss Gyula, pénztárosa pálóci Horváth Miklós lett. A Vöröskereszt fiókegylet elnökévé Dudite Endrét, társelnökévé Benda Kálmánnét választotta. Törökszentmiklóson gróf Almássy Imre és Borbély György kamarás, főszolgabíró kezdeményezésére a harcos katonák ínséges családtagjai felsegélyezésére megindult a gyűjtés. Gróf Almássy Imre 1000 kor., dr Balogh Béla 1000 kor., Baghy Gyula 1000 kor., Lederer Károly 1000 kor., báró Harkányi Andor 900 kor. stb. a határszélen. Augusztus 9. Nincs újság vagy izgalom, amely örökké tartana. Előttünk vannak a bizonytalan, forró, véres napok, de nem gondol ezekre már senki. Teljesen elfásult az utolsó emberig mindenki. Senkinek eszébe nem jut ütközet, harc, nélkülözés. Oly otthonosan érezzük magunkat már e faluban, mintha rendes helyőrségünkben teljesítenék a sablonos, köznapi szolgálatot. Elcsodálkoztam ma hazajövet. A pópa leánya vigan, nevetgélve ült a tornácon kis nővérével. Eltűnt már arcáról a fájdalom és rémület kifejezése, mintha mi sem történt volna, mintha édesapja nyirkos börtön helyett tán valahol a kaszinóban ülne. Játszanak a gyerekek gondtalanul. És az egyre sűrűbben előforduló véres epizódok már szintén közönyösen hagynak bennünket. Reggel itt is, ott is szóba jött a kolostorbeli árulók sorsa is, akik felett a haditörvényszék még mindig nem hozott ítéletet, de mindez kedélyesen, mintegy pletyka jegyében történt. Valaki szóba hozta, pár szóval hozzászóltak mások is, de alapjában véve nappal egész más izgatja a kedélyeket. Nagyon különös a háború psychologiája. Azért jegyzem fel a dolgokat az első napoktól kezdve, mindig, amíg csak életben figyelhetem a történendőket, hogy képet nyújtsam némikép mindeme furcsaságoknak, melyeknek mi itt, a legelső vonalban, részesei vagyunk és leszünk. Képzelem, milyen sokat írnak most az újságok. Leírják a napi eseményeket, közlik a készülő világháború esélyeit, előkészületeit, fordulatait, mindent nagy általánosságban. E följegyzések pedig a nagy-nagy seregek egy részecskéje élményeinek, a fotográfiája. Augusztus 10. Ma reggel ismét erős ágyúdörgés ébresztett fel bennünket. Az ellentétek és végletek napjait éljük most. Itt vagyunk a legelső sorokban], mellettünk, körülöttünk ágyúdörgés, komoly akciók és mi már az ötödik napja a legmélységesebb békehangulatban töltjük az időt. Holnapután tán még esküvő is lesz. Egy kapitányunk, ki évek óta jegyes már és menyegzőjét mostanában akarta megtartani, ide kérette menyasszonyát és a násznépet. A tábori lelkész fogja őket összeadni és az esküvői mozsárlövéseket és pisztolyrecsegéseket a harcvonal szolgáltatja. Pár nap múlva tán megérik annyira a helyzet, hogy az esküvői ceremónia alatt srapnellek és gránátok fognak jobbra-balra lecsapódni. Kell ennél eredetibb, harciasabb menyegző ? Talán az oltár mellől egyenesen a raj vonalba fog sietni a fiatal férj, hogy derekasan feláldozza hazájáért és királyáért életét, melyért egy pár órás menyecske remeg. Újság vagy levél még most sem ér el bennünket. Ha ide is téved holmi három-négy napos hírlap, mitsem tudunk meg belőle. Most beleékelve a milliónyi seregekbe, még a tőszomszédságunkban táborozó csapatokról sem tudunk semmit. Még azt sem, hol vannak. A tartalékos tisztek összeülnek esténkint és megvitatják a világpolitikai helyzetet. Rendes időkben békés ügyvédek, bankfiók, most mindmegannyi hadvezér. Itt az étkezdénk falán egy ócska térkép. Körülállják, hadtestekkel, hadseregekkel diszponálnak, előre és visszavonultatják majd ezt, majd azt a sereget, hogy aztán végeredményben nyugodalmas éjszakát kívánva egymásnak, szállásukon tovább szőjék a stratégiai fordulatokat. Ma a mi kis hősünk, az őrjáratával cirkáló hadnagy, újabb sikerekkel bővítette eddigi ténykedéseit. Künn portyázott a Száva járton, amikor két ellenséges lovas tiszt vágtatott szembe vele. A túlsó partról, mintha holmi gyakorlatról lenne szó, csakúgy lóhátról gukkereztek felénk. A járőrök sem voltak restek, célbavették a lovasokat. Az egyik rögtön lebukott lováról, a ló nyerítve száguldott lova. A másik tiszt hirtelen megfordította és megsarkantyúzta lovát, de nem menekülhetett el, mert utolérte a járőr sortüzet ő is, lova is, élettelenül maradtak a Szárva parton. Szorgalmasan fogdossuk a kémeket is. Ma egy falusi gazda jött jelenteni, hogy a kanásza eltűnt, már napok óta se híre, se hamva. Persze, amint tegnap este megkerült a szökevény, rögtön lefüleltük, mert nagy a gyanú, hogy azt a pár napot a szomszédságban töltötte és most újabb hírekért tért vissza. Roppant vakmerők ezek a fickók. Átlopódznak az előőrsök vonalán és egy szál fán csónakáznak át a túlsó partra. Persze golyóval forgatják le őket vízi lovukról derék katonáink, ha észreveszik az ilyen átkelést. A mi állomásunk képe a legfurcsább ellentétek keveréke. Künn a falu legelején feszesen menetelő csapatok fegyverforgatási gyakorlatokat végeznek és a legközelebbi szomszédságban: ágyúszó, apró harcok, felderítő járőrök, letartóztatások. Mindez persze megszakadásig feszíti a kedélyek húrjait. Augusztus 12. Mintha egy nagy bomba szakadt volna a nyakunkba, úgy ráztak fel a lethargiából a tegnap esti és a ma éjjeli események. Most ismét hirtelen, annyi minden történik, hogy magunkat, illetve gondolatainkat, érzelmek,..t ,magunk sem érjük utól. A fent jelzett bomba elsősorban egy kellemes meglepetés fáratájában rázott fel rásecwmmünket" a fásultságból. Ma éjjel tíz-tizenötezer levelet kézbesített a tábori posta ezredünk számára. Az ennek nyomán támadt boldogság leirhatatlan. A mozgósítási parancs kibocsátása, tehát tizenhat nap óta az ezredestől az utolsó emberig senki egy szó üzenetet nem kapott szeretteitől. Ujjongó örömkitöréssel szedték le a kocsiról a postát tartalmazó zsákot és türelmetlenül lestük, hogy a vaskos levélkötegek mit tartalmaznak. Csak akinek valaki nagyon kedves és tizenhat napig hírt nem kap felőle, képes megérteni ez érzést. Az ágyuk folytonos mormogása, az első sebesültek látása — nem keltett ily mély benyomást. Amikor nevem hallottam és átnyújtották édes kicsi feleségem első levelét, úgy éreztem, mintha megmarkolta volna valaki a szívemet és pár könyet kellett felszárítanom. Mert ugye, mégse járja, hogy egy katona sírjon, nevezetesen, ha tényleges tiszti mesterséget űz. De egyébként is ütött a megváltás órája. Elérkezett a harci akciók ideje. A falu, mely már egy kis békegarnizon sablonos képét vette fel, pár óra alatt valódi izzó harci táborrá változott át. Jönnek-mennek a csapatok, hosszú tüzéroszlopok, megrakott tölténykocsik, utászosztagok, a hídépítéshez szükséges pontonok sokaságával vonultak át egész este és éjjel. Messziről hatalmas lángoszlop világított be az ablakomon. Egy szerbiai tölténygyár áll !•' ~"gban. Végig az egész vonalon megszólaltak az ük, tűzharcban a mi ezredünk legnagyobb része is. Pár utász felrobbantott az ellenséges parton egy csomó uszályt. A derék fiúk úszva érték el a túlsó partot. Csak a sapka volt a fejükön, a sapkában ekrazit és gyutacs elrejtve. Átlopództak, lerakták a robbantószereket és még vissza sem úsztak egészen hozzánk, már a levegőbe repült túlnan minden. Derekasan dolgoztak. Ilre jött, hogy valamelyik szomszéd faluban felkoncolta a lakosság egy tiszt és hat emberből álló járőrünket. Rögtön egy szakasz ment a helyszínre, de, hál Istennek, kacsa volt a hír. Békés svábok lakják nagyobbrészt a falut. Amire levelem megérkezik, túl leszünk már Szerbiában. Parancs jött ma, mely óvatosságra int. Kémeink földerítették a szerb vadállatok holmi minősíthetetlen szándékát. Állítólag egy csomó kutat megmérgeztek. De hogy saját embereikben valahogy kár ne essék, a mérgezett kutak felső peremébe egy keresztet vájtak s c keresztet, hogy könnyen fölismerhető nő legyen, szürke festékkel mázolták be. Ezenkívül egyes házak kéményében H*~nm,tnt rejtettek el. Az ily házakat is ismertető jellel látták el. A kapu jobb felső szélét vörös kereszttel jelölték meg. De nem ülünk fel kisded játékaiknak. A házakban nem főzünk, velünk vannak a mozgó konyhák, az ivóvizet pedig előbb felforraljuk s csak aztán adjuk embereinknek. És ha csak lehet, patakokból, folyókból itatjuk őket. Végre komolyan megy minden. Legközelebbi levelemben majd már hőstettekről, nagy harcokról, az igazi háborúról referálhatok. "Borznlmicmi gyönyörű mindez. Hálát adunk a Mindenhatónak, hogy osztályrészesei lehetünk e nagy idaknok. A lelkünk diktálta igaz meggyőződésünk, hogy most már győzelemre győzelmet aratunk, mert lelkesen, türelmetlenül megyünk ..Előre." F. A nyolcvannégy éves király. Az egész ország forró lelkesedése és felharsanó öröme köszöntötte királyunkat nyolcvannegyedik születésnapján. A ritka ünnepen újra csodálatos erővel nyilatkozott meg az uralkodó jelszava, a „Viribus unitis." Mindenki, aki ebben az országban él s akinek a szíve ép, a hódolat, a büszkeség, az elragadtatás érzéseivel fordult az uralkodó nemes alakja felé. A Svábhegyen kora reggel huszonnégy ágyúlövés messzireható dörgése ébresztette fel a főváros közönségét, amely nemcsak bensejének egész tüzével ünnepelt, hanem ragyogó pompával ékesítette fel Budapestet. Este a tüntetők ezrei öntötték el a kivilágított utcákat s az ünnepi himnusz gyönyörű hangjai reszkettek a levegőben. Az ország minden városa egyforma hévvel fordult a világháború e kemény napjaiban az ország első katonája, a király felé, aki agg napjaiban kénytelen volt fegyverhez nyúlni, hogy népei nyugalmát és boldogulását biztosítsa. Ugyanilyen őszinte és fölemelő ünneplés egyesítette a nagy születésnapon Ausztria minden népeit is, s a hódolat hangjai eljutottak hozzánk hű szövetségesünk, Németország népének ajkairól is. Az ünneplő főváros. A király születésnapjának nyolcvannegyedik évfordulóját a szokottnál nagyobb fénynyel és lelkesedéssel ünnepelte meg ma a hivatalos világ és a főváros közönsége. A mai ünnep alkalmából az öszszes középületeket fellobogózták és nemzeti színekben pompázott számos háznak az erkélye és homlokzata. A hivatalos főistentisztelet délelőtt tíz órakor volt a budavári koronázó Mátyás templomban, amely előtt díszruhás rendőrök ügyeltek a rendre. A templom főhajójában Kubinyi őrnagy és Halász százados vezetésével a koronaőrök álltak sorfalat. A templom előtt zászlók alatt számos testület és iskola foglalt állást. A templom főszentélyében foglaltak helyet a miniszterek, Vavrik Béla, a főrendiház alelnöke, báró Rudnyánszky József, a főrendiház háznagya, Wlacsics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke Benedek Sándor alelnökkel, az államtitkárok, Csathó Ferenc, a királyi tábla elnöke, Tolnay Kornél, az államvasutak elnök-igazgatója, Drascec-Lázár Alfréd miniszteri tanácsos, báró Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója, Pongrácz koronaügyész, Czárán István főállamügyész, gróf Ráday Gedeon főispán, Bárczy István polgármester, dr Boda Dezső főkapitány, Hollán Sándor miniszteri tanácsos, Popovics V. István, a Thökölyanum igazgatója, gróf Osekonics Endre vezetésével a Vörös Kereszt Egylet összes főmegbízottai, gróf Hadik János, Márffy Albin és Zichy Géza titkos tanácsosok, gróf Zichy János, gróf Zichy Aladár és Székely Ferenc volt miniszterek, Kováts Gyula egyetemi, Kováts Sebestyén Endre műegyetemi rektorok és Huttyra Ferenc állatorvosi főiskolai rektor, a főiskolák tanácsai, a katonaság teljes számmal, Marenzi gyalogsági tábornok és Sorssieh tábornok térparancsnok vezetésével, az idegen államok konzulai, a minisztériumok főtisztviselői teljes számban, továbbá minden fegyvernembeli katonaságnak a budapesti helyőrségen még itt levő törzstisztjei és főtisztjei. A főszentély előtti padsorban foglaltak helyet: gróf Tisza Istvánná, gróf Andrássy Aladárné, Cziráky Lujza, gróf Khuen-Héderváry Károlyné palotahölgyek. Tíz óra után érkezett a templomhoz dr Csernoch János bibornok hercegprímás, akit a bejáratnál a papság élén dr Nemes Antal c. püspök, a mai ünnepség rendezője, fogadott és az „Ecce Sacerdos Magnus" hangjaival kisért a főoltárhoz. A bíboros főpapnak, aki a hálaadó istentiszteletet tartotta, Andor György, Rott Nándor, Giesswein Sándor, Molnár János és Kiss János pápai prelátusok, dr Lépeid Antal primási titkár, dr Hanauer István apát és a budavári főtemplomi lelkészek segédkeztek. A templomi ének- és zenekar Sztojanovics Jenő karnagy vezetésével Vavrinecz Mór E-moll miséjét ad-