Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-01 / 242. szám
1914. október 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP jel borította be őket. A tudósító azon kérdésére, táján tanácsos-e előbbre merészkedni, ezeket felelte a tábornok: — Igen, azonban figyelni kell pontosan a lövés irányát és ahhoz kell igazodni. A németek nem változtatják meg a célt minden lövés után. Ha egy pont ellen irányítottak tüzet, akkor néhány percig megmaradnak mellette. Így lehetséges az ellenséges zónát elkerülni. * Soissons városában a hatóság összes képviselői elmenekültek, sőt épen ők voltak az elsők, akik a futáshoz folyamodtak. Amikor a németek megérkeztek, már maga a polgármester sem volt a városban, amelynek lakói attól féltek, hogy a németek általános fosztogatást fognak rendezni. Majd előlépett egy asszony és igy szólt a németek parancsnokához: — Én képviselem a soissoni polgármestert é s magamra vállalom az ő hivatalának összes felelősségét. A hölgy ezután a városházára ment, rendelkezett a rekvizíciók tekintetében, védte a lakosság jogait és oltalmazta vagyonát. Madame Macheres-nek hívják a bátor asszonyt. Mikor a tudósító visszatért a fekete csapatokhoz, egy szakállas zuár felnézett az égre, kivette a pipát a szájából és aggodalmasan így szólt: — Rossz idő van készülőben. Holnap ólomeső esik. A Chambry mellett lezajlott véres ütközet után Luigi Barzini bejárta a csatateret és a következő színes leírást küldte lapjának: — Két hatalmas energia rontott egymásnak, de úgy látszik csak egymást fogyasztották a rettenetes erők, a sarkaikból nem forgatták ki egymást. A franciák nagy vérveszteséggel, bénán kerültek ki az ütközetből, a németek pedig otthagyták az ellenséget és rendben visszahúzódtak. Hanem a csatatér . . . A chambryi országúton hulla hulla mellett, felett és alatt. Mintha valami óriási vasvilla hányta volna őket összevissza. Itt ember ember ellen támadott, ökölre és körömre mentek; a fekete karéjú körmök mélyen belevágódtak az ellenség barna arcába. A halottak erről beszélnek, a hullák néma, de azért roppant kifejező nyelven. Egy német csapat elbarrikádozta magát az országút két pereme között, beásták magukat és onnan tüzeltek a franciákra. Visszavonulni azonban nem tudtak. Ellenállottak, amíg tudtak. Az utolsó francia három lépés távolra fekszik tőlük. Ezután szuronytámadás zúdult rájuk, amely eltiporta a német csapatot. Bajonettek döfték keresztül a németeket és így fekszenek most a sáncárokban átszúrt testtel, kicsorgott vérükben. Elgörbült szuronyok, széttört puskák mutatják a küzdelem rettenetességét és félelmetes erejét. A sorban az első hulla a hadnagyé. Olyan, mintha a halálban is parancsokat osztana. Egy másik csoport halott katona egy tiszt körül fekszik. A visszavonulást ezeknek a kis csoportoknak a feláldozásával fedezték. A halottak között nincs faji különbség. Hasonlítanak egymáshoz, csak az egyenruha különbözteti meg őket. A halottak maszkja egyenlő. Valami testvériesség van köztük. Mindegyik halott németnek a hátán a ternisztere, kifogástalan az öltözéke, mintha halotti parádéhoz volna felöltözve és kenyeres tarisznyájával négyzetes, sajátosan egyhangú tömeget mutat. Semmi nem vált rajta rendetlenné, amikor elesett, öv, patrontáska, szuronyhüvely, mindenféle fölszerelése, összecsavart takarója, a sátorponyva, minden szürke és minden pontosan a helyén van, átszíjazva, befűzve, — mintha a német katona testéhez tartozna. Még a vászontakaróval bevont sisak sem esett le a fejéről. A halottak után ítélve, nem egy összetört és széthullott hadseregre gondol az ember. Míg a halott franciák ellenállhatatlan támadásukat árulják el, addig a halott német katonák a rendet és fegyelmet tanúsítják. A német sereg visszament, de nem szenvedett vereséget. Eltávolodott az ellenségtől. A németek sebesülteket is visszahagytak, azonban gondozásukra visszamaradt egész tömeg egészségügyi katona és orvos. A franciák elfogták a sebesülteket, orvosokat és gyógyszerészeket. A német sebesültápolók a francia sereg közepében gépiesen végzik munkájukat. Szigorúan tisztelegnek, parancsokat osztanak ki, zavartalanul, rideg zárt tempóban, mintha semmi különös nem történt volna. A visszavonulás útját nagy ágyuk fedezték, ami által üldözésük lehetetlen volt,a lovasság nem tudott előre törni. A franciáknak türelmesen kell manővrírozni. Az ütegeket meg kellett kerülni és ki kellett űzni állásaikból. A német gyalogságot azonban lehetetlenség utolérni. Kis csapatok leválnak itt-ott, átveszik a támadást, a nagy hadseregtest azonban eközben érintetlen és ép maradt . . . A megszállott Belgium. A körülzárt Antwerpen. Berlin, szept. 30. Rotterdamból jelentik: A németek Antwerpentől keletre és nyugatra észak felé előnyomulnak. Római jelentések szerint a londoni lapok megerősítik azt a hírt, hogy a németek Antwerpent teljesen elzárták a környékétől. Berlin, szept. 30. Rosendaalból jelentik: A francia hadvezetőség nagyon aggódik Antwerpenért, fél, hogy a vár a legrövidebb idő alatt el fog esni. A londoni belga követ ezt írta Bordeauxba egy francia politikusnak: — Egy kis sereg utolsó maradványával küzdünk meg; ez idő szerint még ellenállunk és még bízunk a szövetséges seregben, hogy idejekorán jön a felszabadulás, de a remény egyre halaványabb, félünk, hogy már késő lesz. Az ellenséges túlerő igen nagy. Kiképzett katonaságunk már majdnem teljesen elveszett az eddigi csatákban és most csupán olyan önkéntes csapatokállnak rendelkezésünkre. .. amelyeket hevenyészve képeztek ki. A németek benyomultak Meehemnbe. Amsterdam, szept. 30. A „Telegráf" jelenti Antwerpenből tegnap kelettel. A németek tegnap délután megkezdték Waelhem, St. Katherina és Waver erődök bombázását. Hivatalos belga közlés szerint a németek éjszaka benyomultak Meehelnbe. A belgák saját városukat bombázzák. Brüsszel, szept. 29. ( Wolff-ügynökség.) A Mecheln körüli harcokban a német nehéz tüzérség határozott parancsot kapott, hogy ne tüzeljen a városra, hogy ily módon a székesegyház kímélhető legyen. A belgák azonban a Mechelntől északra lévő Waelhem erődből nehéz gránátokat lőttek a németek által megszállva tartott városba. Brüsszel nem tudja fizetni a hadisarcot. Berlin, szept. 30. A Lokalanzeiger brüsszeli tudósításban közli, hogy a brüsszeli német katonai parancsnokság és a,, város vezetősége között konfliktus van kitörőben. Szeptember 25-iki kelettel a következőket közli: báró Lüttwitz, Brüsszel katonai parancsnoka, falragaszokkal közli, hogy Brüsszel városa vonakodik a hadisarc hátralévő részét megfizetni. Ebből igen feszült viszony keletkezett, megfontolandó azonban, hogy a polgármester és a városi tanács vonakodása talán nagyobbrészt a fizetés teljesítésének lehetetlenségében keresendő és kisebb részben a rosszakaratnak tulajdonítható. Egy Brüsszelben esztendők óta lakó német pénzember közölte a laptudósítóval, hogy a belga pénzügyek rendkívül ziláltak és Belgiumot pénzügyi összeomlás fenyegeti. Hogyan fog a főváros lakossága viselkedni, ha ez tényleg bekövetkezik és a konfliktus a belga város vezetősége és a katonai parancsnokság között kitör, azt be kell várni. A németek kímélik a belga műkincseket. Brüsszel, szept. 30. Az antwerpeni ostromló seregek parancsnoka a belga kormány értesítése céljából közölte a brüszszeli, amerikai és spanyol követtel, hogy mindaddig, míg a belga katonai hatóságok kötelezik magukat, hogy a műemlékeket, különösen templomtornyokat katonai célokra nem használják fel, a német ostromló csapatok ezeket az épületeket a bombázás alkalmáról annyiban, amennyiben a modern lövegek robbanó hatása lehetségessé teszi, megkiemelik. Elesett belga királyi herceg. Rotterdam, szept. 30. Az Antwerpen körüli harcokban elesett Baudouin de Ligne belga királyi herceg és egész kisére. Három páncélos autóval indult útra a herceg kíséretével. Az autók gépfegyverekkel voltak felszerelve. A királyi herceg mellett az első autón foglaltak helyet báró T'Serclaes, gróf de Croiscier, gróf Hennequin de Villermont és de Zualart szárnysegédek. A három autó elhagyva az antwerpeni erődítési öveket, Westerlow községnél egészen váratlanul egy század német lovassággal találkozott, mely egy kis erdőségből bukkant elő. Még mielőtt észretértek volna, az autó előkelő utasai és gépfegyvereiket működésbe hozhatták volna, a német lovasok tüzelni kezdtek rájuk és néhány perc múlva valamennyiökkel végeztek. Az autó utasai részben meghaltak, részben súlyosan megsebesültek. Baudouin de Ligne királyi herceg testét hat halálos golyó járta át és még a harc színhelyén azonnal meghalt. A herceg tizennyolc éves volt. Harcok a tengeren. Az Emden elsülyesztett öt angol hajót. London, szept. 30. (Berlinen át.) Az admiralitás közli, hogy az Emden nevű német cirkáló az utolsó napokban az Indiai-óceánon a Tumerico, King Lud, Biberia és Toyle gőzösöket elkobozta és elsülyesztette, továbbá elvett egy szénszállító hajót. Az elsülyesztett hajók legénységét a Gyfedale hajó fedélzetére helyezte, amely hajót szintén elfogta, de aziután szabadon bocsátotta. Ez a hajó az elsülyesztett gőzösök legénységét Colombóba vitte, ahová tegnap reggel érkezett meg. Az Emden íme újra hallatt magáról. A rendkívül bravúrosan vezetett kis német gyorscirkáló, mint ismeretes, a háború elején nyílt, tengeri ütközetben elsülyesztette a nálánál sokszorta erősebb Askold orosz páncélos cirkálót és ,csak a legközelebbi múltban szintén a bengáli-öbölben, elsülyesztett tizenhat millió korona értékben öt angol kereskedelmi gőzöst, amelyek személyzetét azután egy hatodik elfogott gőzösön beküldte Calcuttába. A hős hajó most újra öt angol gőzöst pusztított el és egy hatodikon pedig a Ceylonban fekvő Colomboba küldte azok legénységét.E közben azonban nem mulasztotta el, hogy az egyik hajóból szénkészletét ki ne egészítse. Az emden szénraktárai ezer tonna befogadóképességünk és a hajó ezzel a készlettel ötezer tengeri mértföldet tehet meg. Elsülyedt angol páncélos cirkáló, Róma, szept. 30. Az „Italie" jelenti Londonból. A tengerészeti parancsnokság hivatalosan jelenti, hogy az „Ausztrália", az ausztráliai flottához tartozó nagy csatahajó, ismeretlen okból elsülyedt. Az „Ausztrália", melyet 1912-ben bocsátottak vízre, 18.000 tonnás, 29,1 csomó sebességű hajó volt. Gépei 45.000 lóeresűek.Az „Australia" a Polley ellentengernagy parancsnoksága alatt álló ausztráliai flotta zászlóshajója volt és csak 1913. június havában készült el. A nagy Dreadnought-típusú cirkálót az ausztráliai kormány építtette a létesítendő ausztráliai haditengerészet számára. Az óriási hajó 19.000 tonnás, 26.9 csomós volt, 8 darab 30.5, 10 darab 10.2 és 4 darab 4.7 cm-es ágyúval volt felszerelve és személyzete 980 emberből állott. A 44.000 lóerős turbinákkal felszerelt hadihajót hatvan millió korona költségen a világhírű Brownet Co. hajóépítő cég építette. Az „Australia" egyike volt Anglia leghatalmasabb hadihajóinak és a legutóbbi időben a kanada—ausztráliai kábelt elvágó és az angol tengeri kereskedelmet veszélyeztető Nürnberg és Leipzig német gyorscirkálók üldözöttére és megsemmisítésére volt kiküldve. A német hajók, mint annak idején már megírtuk, rendkívüli gyorsaságukkal mindig elillantak a náluknál sokszorta erősebb Dreadnought elöl. Most végre utolérte a végzet Angliának ezt a büszke hajóját, mely ilyenformán