Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-28 / 269. szám

1914. október 28., szerda. PESTI HÍRLAP ben, Wtatsehka Rezsőnek a 22. t. t.-e.-ben; a következő főhadnagyoknak: Hajek Ottónak és Rubner Fr­igyesnek­ a 21., Fridrich Károlynak, Eichler Károlynak, Kaba Jó­zsefnek és Pusch Józsefnek a 36. és Friedrich­ Jánosnak a 98., Hulla Gusztávnak az p. 1­­.-e -ben; Brunner Albin­nak a 9. t. tarack em­ bert a következő hadnagyoknak: Sagovac Vednek és Dregievsicz Lajosnak a 21. gy.-e.­ben; a következő tartalékos hadnagyoknak: Kojetinsky Ernőnek, Wurm Ottónak, Vian­ja Vincének­ és Vöhrsch Norbertnek a 21. és Poljetin Hubertnek a­z­ 5. gy.-e.-ben; a következő századosoknak: ns. Stecher Richárdnak és Haubold Gyulának a 8., Strebicnek Jánosnak és Lodzinski Tádénak a 10. hegyi t.-e.-beni tot­ábája: P­isglsz Gyula főhadnagynak és Rückl Jaroszláv hadnagynak a 8. hegyi t.-e. ben; a következő századosoknak: Kaderavek Rezső­nek és Héberth Jánosnak a 98. gy.-e.-ben; a következő főh­inagyoknak: Gross Alajosnak, Kettner Ödönnek és Brusch Károlynak a 36. gy.-e.-ben; Pawlik Al­ajosnak, Ulrrich Károlynak, Tomasini Pálnak, S­toner Gusz­táv­nak, Geyschinger Gyulának, Plentitz Ferencnek és Ma­l­nar Gyulának a 98. gy.-e.-ben; Hippmann Károlynak, Jeschke Györgynek és Korossy Károlynak a 12. t. v­zászlóa­ljban; Stenzel Hubertnek a 3. hegyi t.-e.-b n; a következő hadnagyoknak: Pavlicsek Józsefnek, Podo­bradsky Vilmosnak és Kloc Mariánnak a 36. gy.-e.-ben; Kolar Henriknek a 12. t. v.-zászl­aljban; Chiza Pálnak a 25. t. t.-e.-ben; a következő tartalékos hadnagyoknak: Böhm Ottónak, Schwald Arturnak­, Mrázek Károlynak, Taub Rezsinek, Hasek Rezsőnek és Slowassep Fgfen­ca­k a 36. gy.-e.-ben; Pr­eisinger Ernőnek, Nötscher Henriknek és Kalrna Ferencnek a 93. gy.-e.-ben; Treuenstatti lovag Ehrlich Vilmos jogtudornak a 12. t. v.-zászlóaljban; Leit­ner Ferencnek a 9. t. tarack e.-ben; továbbá: Traversa Hektór századosnak a b.-h. táb. vad.-zászlóaljban; Feld­mann János századosnak a 9- vonatosztályban; a követ­kező főhadnagyoknak: Rochelt Károlynak a 17. táb. vad -z.-ban­; Boronkai Boronkay Károlynak a 10. h.-e.­ben; Öffia Jánosnak a 25. tá'i i.-e.-ben; Watzka Ka­millófi;­ Schimek Alajosnak és lickl Jánosnak a 9. táb. tarai dban; Eder Lipótnak a 2 nehéz tarack o.-ban, tor't vayai és Luskaui gróf Vay Ar',ur tart. főhad­nagya.;;* és Czapy Alfonz hadnagynak a 10. h.-e.rben; a követi 7­ö tartarékos hadnagyoknak: Petrof Antalnak a k­r., Sterbinszky Ottó jogtudornak a 67., herceg S­ehen­burg-Hartenstein Sándornak az i. drag.-o.-ben; lovag Wurzian Alfréd jogtudornak a 3. nehéz tarack e.-ben; Weikert Henriknek a táviró e.-ben, Suli Józsefnek a 9. vonatosztályban; továbbá: Ruffer József hadnagy-élel­mezési tisztnek a 2. táb. vad.­7.-ban; az ellenséggel szem­ben vitéz és áldozatkész magatartása elismeréseid; dr Tintner Frigyes ezredorvosnak a 25. hadosztály egészség­ügyi intézeténél; az ellenséggel szemben vitéz magatar­tásuk elismeréseid a következő századosoknak: lovag Chmielowski Severinnek a 30., Weisz Vincének és Kautz­ky Rezsőnek az 58. gy.­e.-ben, Scheding Gyulának és Thannabauer Enesnek a 30. táb. vad.-z.-ban; a követke­ző f..hadnagyoknak: Detler Emilnek és Minich Ervinnek a 30. gy.-e.rboni Sterneck zu Ehrensteini báró Daubleb­sky Árminnak a 15. drag.-e.-ben; továbbá: Rossmanith Flórián tart. hadnagynak és Khau Mátyás hadnagynak a 30. gy.-e.-ben; Schimke Hugó főhadnagy élelmezési tiszt­re­k az 58. gy.-e.-ben; a következő századosoknak: Wam­­bera Alajosnak és Fassl Győzőnek a 27. táb. vad.-z.-ban; a kővítk.-nő főhadnagyoknak: Szerovai Cimpopa Jenőnek szánd. a 60. gyalogezredben és Loncsek Bódognak, számf. a 77. gy.-a.-ben, mindkettő a vezérkarnál­ Mayer Vilmos­nak és Horák Vladimírnak a 67., Totzauer MPUnsk a 98. gy.-e.-ben, Albrecht Ottokárnak a 3. tiroli csász.-yad.­e.-ben; Altottersbachi lovag Pistor Ervinnek és Bömsödi Hajós Józsefnek a 12. da.s.-e.-ben; a következő hadna­gyoknak: Brauner Ivánnak és Kis-Ghlivényi Némák De­zsőnek a 67. gy.-e.-ben; Juhász Egonnak, Mamuschich Istvánnak és Lukács Szergiusnak a 12. dzs.-e.-ben., Rull Hubertnek a 25. tab. t.-e.-ben; továbbá Dorosulics Fe­renc tart. -főhadnagynak a 98. gy.-e.isen; a következő tart. hadnagyoknak: Slanzély Kornélnak, Gallus Ervin, jogludo.nare és Benedict Kurtnak a 67. gy.-e.-ben; Schuik Lajosnak a ál. táb. t..-e-ben­ a koronás arany érdemke­resztet a vitézségi érem szalagján az ellenséggel szemben kiváló szolgálata elism­eréseül: Saal Henrik alhadbizt­os­nak, beosztva a 19. gy. hadosztályparancsn­okságnál, az ellenséggel szemben kiváló szolgálatot elismeréseül: Hain Edg katonai élelmezési főtisztnek és Leibl Jakab katonai élelmezési járulnoknak a 19. gyaloghadosztály parancsnokságnál. A társadalom és a Karácsonyi aisirálék a katonáknak. d­i­cSi okt. 27. A hadügyminisztérium had­segélyző hivatala felhívást bocsátott ki a lakossághoz, amelyben felszólítja őket, hogy a hadban álló katonaság ré­szére karácsonyi ajándékokat gyűjtsenek. A had­segé­yző hivatal a gyűjtést félmillió korona adomáá­nyozásával kezdi meg. Minthogy azonban ez a magában véve jelentékeny összeg korántsem elegen­dő arra, hogy minden egyes, harcban álló katoná­nak karácsonyra egy kis örömet hozhatna, arra ké­ri a hivatal a közönséget, szíveskedjék és­pedig lehetőleg gyorsan, erre a célra pénzadományokat küldüni és a hivatal gondoskodni fog arról, hogy a karácsonyi ajándékok csapatainkhoz szakaszonként idejekorán eljussanak. A katonai kórházak. A Vigadó hangversenyterme is kapott sebe­sülteket. Két nagy teremben 20 ágyra berendezett kórház költségeit dr Bódy Tivadar alpolgármester és dr Márkus Jenő tanácsnok néhány agmessziyis emberbarát áldozatkészségéből teremtették elő. Hét­főn, s­zer­dán, pénteken és minden m­ásodik vasár­nap, amely napokon dr Bódy Tivadarné és dr Már­­kus ,Jenőné tartanak inspekciót, Kattler Bernát, Pick Ede és Szilágyi Lajos áldozatkészségéből a szo­kottnál is bővebben látják el a katonákazt. En­­ek a kívánságuknak természetesen a legnagyobb kész­séggel tesznek eleget és fáradtságot nem ismerő buzgalommal valóságos ünnepnappá varázsolják katonáink ezen napjait. A kórház berend­ezése Ha­lász József fővárosi igazgató-gondnok munkája. A Magyarországi Cionista Szervezet h­elyisé­gében berendezett Vörös Kereszt kisegítő kórház e hó 23-én megkezdte működését. A kórházban egy­­előre tíz sebesült­ részesül ápolásban, vezetői orvos dr Jordán Viktor, a hölgybizottság élén egr. Lin­denbaum Jak­ab­né és 'dr Oesterreicher Béláné mű­ködnél.'. A Chik­ité egyesület hadikórházában, amelyet dr Engel Gusztáv igazgatófőorvos, Biszlisz Matild, báró S­ehossberger Nándorné, báró Kohner Adolf­né és Singer Zsigmon­dné vezetnek, sok súlyos és könnyebb sebesült várja a gyógyulást. A gondos, szeretetteljes­ ápolásban dr­­­hsler Hugó és Gerber Béla főorvosoknak az önkéntes DÍJ hivatásos ápolói­nak buzgó csapata segít. A tartalmas és bőséges el­lát­ás Ellbogen K­árolyné érdeme, aki a gazdasági j ügyeket intézi. A Magyar Vörös Kereszt tudósító irodája. A humanitárius tevéken­ykedésből, melylyel a Vörös Kereszt a világháború kitörése óta enyhíti az irtó borzalmakat, része jutott a Vörös Kereszt tu­dósító irodájának is. Az anyaintézmény a harctéren sebesültek testi fájdalmaira hozza a h­írt, a Tu­dósító Iroda a milliónyi névtelen hősök itthon ma­radt szeretteinek aggódó lelkét igyekszik megnyug­tatni. A fizikai erőfeszítésen túl még rengeteg fél­reértéssel is meg kell küzdenie a Tudósítónak. Nemcsak a testi, de a lelki betegek is türelmetle­nek, ez utóbbiak talán még hatványozottabb mér­tékben. Az aggódó anya és hitves még a tibori pos­ta hozta sajátkezű kézirásnak sem hisz, hogy tudná türtőztetni magát, mikor a harcból hazatérő sebe­sültek i­ngadozó visszaemlékezései, vagy különöskép a gazdátlanul kóválygó kósza rémhírek megrabolják amúgy is nyugtalan álmaitól. Ezeket a türelmetlenkedőket kívánja a Vörös Kereszt tudósító irodája megnyugtatni minden kö­rülmények között, őszinte, lelkiismeretes, megbíz­ható értesüléseivel. Hogy a Tudósító Iroda nem ad hírt a sebe­sülésről, hallózásról, eltűnésről nyomban a kata­sztrófa bekövetkezte utáni napon? ... A viszo­nyokkal ismerősöknek, a katonai dolgokban némi­leg­­tájékozottaknak magyarázni sem kell, hogy há­ború idején a hadvezetőség által nyilvánosságra juttatott veszteség-lajstromok természetszerűleg csak némi késedelemmel, olykor meg épen csak hu­zamosabb idő­­napok, talán hetek múltán állítha­tók össze. E lajstromok megbízhatóságra követeli meg az alapos megállapítást, amit nem szabad el­hamarkodni, hiszen a késedelemben sokkal keve­sebb veszedelem rejlik, mint az alaptalan ijesztge­tésben. Hány esetben történik meg, hogy a század parancsnoka és összes tisztjei elesnek, a század­iroda minden okmánya elég, elvésse, egyes csapat­­­testek szétszóródnak, más csapattestek­hez csatla­koznak, úgy, hogy már csak ezért is teljes lehetet­lenség a veszteségek nyomban való megrálapítása és nyilvántartása. Aztán a harc szinterén dolgozó, agyonfáradt és hajszolt orvosoknak és egyéb egész­ségügyi katonáknak is fontosabb és sürgősebb az azonnali beavatkozást igénylő műtétek és kötözés, mint a pontos veszteségi jegyzék összeállítása, a sebesülések minemííség­ének s a halál beálltának fel­jegyzése, az elesettek és a sebesültek azonosságának megállapítása, a statisztikai adatok és kimutatások megkonstruálása. Mindezekből egész természetesen követk­e­zik, hogy a hivatalos veszteségi lajstromok, amelyekben nem szabad hibának vagy tévedésnek lennie, csak nagy késedelemmel érkezhetnek a tu­dósító irodához. A Vörös Kereszt, tudósító irodáit a genfi konvenció és a katonai egészségügy szabályai kizá­rólag csak arra kötelezik, hogy a hivatalosan hoz­zájuk juttatott adatokat feldolgozzák és nyilván­tartsák. A budapesti tudósító irod­a vezetői ennek dacára a saját kezdeményezésükből kieszközölték il­letékes helyen, hogy pontos és gyors kimutatásokat kapjon az iroda az összes kórházakban és­ egészség­ügyi intézményekben ápolt betegekről is, hogy ez­zel is több adatot és gyorsabban­ tegyenek hozzáfér­hetővé a harctéren levő hozzátartozóikról szóló hi­re­ot türelmetlenül váró nagyközönség számára. Ezt is napjailá téve talpon van a tudósító iroda egész személyzete, hogy minden beérkező ada­tot nyomban restancia nélkül feldolírozl­assák s hogy a nani postát késlekedés nélkül aznan elin­tézhessék. STan-nap után több ezer hvbdnvédás ér­kezik az irodához, olykor t?­­W»b­i«. Aiwiw*­b­s bn P-ától ok+AW on-i" ^ levél 6" 11A17 távirat, összesen tehát 351.709 tudakozódásra vá-­­­laszolt az iroda és eközben mintegy 10.OQO érdek-Idddnen szolgált érdemleges verhit­,azt,l, h­og­y a legszegényebb néposztályhoz tar­tozó, írni, olvasni nem tudók is gyors és díjtalan felvilágositást nyer­hessenek. a tudósít­ó iroda vezetősége azt a már­is "teljes mértékben bevárt okos reformot léptette leg­utóbb életbe, hogy a tudósító hivatal épületének kapujában külön felvételi iroda áll reggeltől estig a kérdezősködők szolgálatára. A háború ki­törése óta a hivatalos órák fogal­m­át kiküszöbölve állandóan ,— vasár- és ünnepna­pokat sem véve ki, —, permanenciában van a Vö­rös Kereszt budapesti tudósító irodája, amelynek egész apparátusa: népfölkeők és lei­ró munkála­todra lelkes honleányi felbuzdulásból önkéntesen vállalkozott asszonyok és urileányok vetélkedve igyekeznek minél, tökéletesebben valóra váltani a vezetőség intencióit. A gáncsoskodás sora nem ér­het fel ez óramű precizitásával a kűzködő intézmé­nyünkhöz, amely három perc alatt megbízható vá­aszt képes adni hadseregünk bármelyik kombat­táns katonájáról, akiről hivatalos hír érkeze­tt. El­jön az idő, m­ikor a türelmetlen­kedők is lehiggad­va, adják majd a Magyar Vörös Kereszt tudósító irodájának értékes humanitárius min­diját és elis­meréss­el fognak adó­zni vez­etők önfelá­­zásának. Bízvást állíthatjuk, hogy becsi. • csehben és tökéletesebben, mint ahogy azt a Vörös Kereszt budapesti tudósí­tó irodája cselekszi, képzelni sem­­lehet a hadbavonultak kapcsoltának özvetítését itthon maradt szeretteik­kel. Leplezetten minden esetben őszinte értesítései megnyugvást keltenek még ott is, ahová kénytelen fgéletlen­ gyászhírrel kopogtat be a tudósító iroda válaszpostája. Mert ez a biztos kiubposta is többet ért a hosszú bizony­talanságnál. Ez a megnyugvás az egész tudósító intézménynek minden dicsérő szóról meggyőzőbb elismerése. Ezért alkották, ezért áll fenn és ez az, amiért érdemes volt élnie és dolgoznia. A tudósító iroda élén áll: gróf Iradik-Barkó­czy Endre főmegbizott főnök és Wéninger Vince főmegbizott helyettes. Au­gusztus főhercegass­zony a Dolog­kórházban. Auguszta főhercegasszony Majth­ényi Anna Udvarhölgy kíséretében kedden délelőtt látogatást tett a Dorog-kórházban. A főhercegnőt dr Flóris Áron ügyeletes sebészorvos fogadta és kalauzolta a kórh­áz egyes osztályaiban. A főhercegnő meleg ér­deklődést tanúsított a látottak iránt és a tőle már megszokott kedves előzékenységgel beszélgetett a sebesült katonákkal. Majdnem minden sebesültet megszólított, megkérdezte sebesülésének történe­tét, hogy nagyon fáj-e a seb. Különös érdeklődést tanuas tott a sebészeti osztály berendezése iránt. Még hosszabb ideig barátságosan elbeszélgetett a se­besült katonákkal és távozásakor minden katoná­nak szivart, cigarettát, imádságos könyvet, dominót és malom­játékot adott. Az esti órákban Auguszta főhercegasszony bá­ró Majtényi Anna udvarhölgy kíséretében megje­lent a Hold­ utcai kórházban, ahol Szurmay Sándor altábornagy felesége,­ Kermeszky alezredes, dr Var­ra­­il­liegia egyetemi tanár és helyettese, dr Borza Jenő orvos fogadta. A főhercegasszony hosszabb időt töltött a kórházban, több beteget megszólításá­val tüntetett ki és elhalmozta őket ajándékaival. A lábbadozó sebesültek elhelyezése, A Vörös Kereszt lábbadozó sebesülteket elhe­lyező bizottsága október 30-án, pénteken délután 6 órakor Andrássy­ út 8. szám alatti helyiségében Josipovich Géza v. b. t. tanácsos elnöklete alatt ülést tart. Eddig hat sebesült otthon és nyolc am­bulatórium van működésben, amelyeket a napok­ban meg fog szemlélni gróf Csekonics Endre, ki­rályi biztos is. A bizottság újból kéri a közönséget, hogy nyissa meg lakását egy-egy lábadozó katona részére, aki pedig ezt nem teheti, nyújtson lehe­tőséget arra, hogy az ő költségén egy-egy lábbadozó katona valamelyik otthonba elhelyeztessék. A meg­váltásra szóló bejelentések a bizottság, Andrássy­ út 8. szám alatti irodájához intézendő Az éhezők ebédje. Kagy: hullámokat vet az ország társadalmá­ban a Gyorssegély-Auguszta-alapnak az éhezők el­látására irányuló akciója. Százával jelentkeznek a jószívű emberek, akik a háború egész tartamára egy, két, sőt négy, öt éhező ebédjét biztosítja. A Gyorssegély-Auguszta-alap már megkezdte az ellá­tás technikájának előkészületeit is és kilátás van rá, hogy nemsokára nem lesz egyetlen szükséget szenvedő sem a fővárosban. A szegények felruházása. A szegények­nek téli ruhával való ellátása ér­dekében a Budapesti Központi Segítő Bizottság ru­házati osztálya által megindított mozgalom mind több és több eredményt mutat fel. Mindaz azonban, ami eddig összegyűlt, igen kevés ahhoz, hogy a fel­ruházásra váró sok szegény s több mint tízezer gyer­mek megkapja­ a télire a legszükségesebbeket. A ru­házati osztály ezért arra kéri a közönséget, hogy ugy­ e

Next