Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-11 / 313. szám
1914 december 10., csütörtök". A PESTI HÍRLAP 11 mények kényszerítették az orosz hadvezetőséget, hogy Orosz-Lengyelországban csapatait újra rendezze. Genf, dec. 10. A Journal de Geneve hadi kritikusa kijelenti, hogy Lengyelországban a küzdelmek az oroszok hátrányára alakulnak. A csata a folyton változó helyzetek miatt nagyon érdekes. A német főparancsnokságnál csodálatos élénkség uralkodik, amit a kitűnő sztratégiai vasúti hálózat is előmozdít. Az embernek az a benyomása van, hogy ezen a hadszíntéren a csapatokat nem merev formák, hanem magasabb sztratégiai szempontok szerint irányítják. A lodzi győzelem kivívása. Berlin, dec. 10. A lodzi csatáról rendkívül érdekes részleteket mond el a „Berliner Lokalanzeiger"-ben egy diadalmas hadműveletben résztvett katonatiszt. Az ellenséges orosz haderőt — mondja a november 27-éről kelt tábori levél — Lodznál bekerítettük. Nikoláj Nikolajevics nagyherceg vezényelte ezt a sereget. Ha elegendő erőnk lett volna, elpusztíthattuk volna az egész orosz haderőt, de gyűrűnk vékony volt, bár kemény acélból való. Az oroszok felismervén a veszedelmes helyzetet, repülőgépet küldöttek Varsóba, hogy segítséget kérjenek szorongatott helyzetükben. Ez a repülő postás Rzdowenál csapatokat pillantott meg és abban a hiszemben, hogy azok oroszok, leszállott közéjük. A nála talált jelentésekből láttuk, hogy milyen kétségbeesett helyzetben van az orosz sereg és ez a körülmény a legsürgősebb cselekvésre sarkall bennünket. Másnap már Miskitnónál voltunk, Lodz közvetlen szomszédságában. Amikor besötétedett, Lodz és Varsó irányából csodálatosan meredek, széles és keskeny fénysávokat láttunk, amelyek mozdulatlanul vesztegeltek a gránátok által felgyújtott falvak vörösben égő tűzcsóvái fölött. Eleinte azt hittük, hogy hat-hét üstököst látunk, mígnem rájöttünk, hogy az ostromlottak ezekkel a fényjelekkel igyekeztek megértetni magukat a közelgő tartalékcsapatokkal. Mindezekből méltán következtettünk arra, hogy a körülzárt orosz sereg vesztét érzi és igy haladéktalanul a leghevesebb támadást intéztük ellene, amely diadalunkkal végződött és sokezer foglyot juttatott kezünkbe. A lodzi csata után. — Mit írnak az angol lapok? — Berlin, dec. ll. A Berliner Tagblattnak jelentik Krisztiániából, Londonból írják, hogy oda még nem érkezett hivatalos hiradás Lodz elfoglalásáról, sem arról, hogy az orosz hadseregek északi Lengyelországban veszedelmes helyzetbe került. A német sztratégia terve nyilván a Censtochauból Varsóba vezető nagy, fő vasúti vonalra irányul, amely a szállítás szempontjából az orosz hadseregre nézve rendkívül fontos. Ha a németek Lodzban maradnak, csak tizenöt angol mér- Zlibrantec » • * °Kovai Plock N. Georgievsk\ Viszi^ • . f JdM7li£i • JKrzecce i JVlftlO „ ..V VZskctAl I ^BrdoV „ , 0 Przedecz. XlodcLV* JCrosnievic lecwea •Piai0t (kartor dTrtL . )Unie/ov J j^brín jr**%?faerzU.eric Zgiers yrfrtrt/forjj^ f VoVosolS* JV • gor&C » V\ / VATC50 J&a gocAacer jaczeie zy%y LDI151 Zutomiersto syar&z jSdanska vula. arzezini ® Hava. ^ Zdzar Mszczotusr o o ^ ^ pisw JBledoV Sieradz. J3rzex/io / Py*zkov, • ( Vú&zva Ztoczev) • JBuczek jSoMri • JJ&ba. « Xi ror JPűZ/ttrov i) T^olr&ov ^Vieluh J e JBdcAaZor U \ -Bérccé 1 jSzczercov f \ * Xoforieci&fa'Wl ) JáZ^U/WÁm^ • J CAorzeníce 1 — Pt-vctki ( Ozegov Varóa J3rzez iiita. jPo/rtoir 1 O jPrzedóorz M>yoradoms^ O/WCZJIO • Folyó Crto kensJocÁova. Vasútvonal Orszay/iafar 10 lO 20 W SO /Cm Mi lesz a háború után? Irta: SZÁSZ ZOLTÁN. Kivéve magát a háború végét, magának a nagy küzdelemnek a békekötésben megpecsételődő eredményét, semmi más nem foglalkoztatja most annyira az emberiséget, főleg ennek vezető elméit, mint ez a kérdés: milyen társadalmi állapotok lesznek a háború után? S ama tömérdek részletkérdés közül, melyre ez az egyetlen főprobléma bomlik, mint leginkább izgató ez a kérdés mered felénk: konzervatív, sőt reakciós, avagy haladó demokratikus irányba fogja-e a háború fejleszeni a társadalmi viszonyokat? Minden más emögött háttérbe szorul s valóban ebben benne van a legtöbb külön kérdés érdemleges tartalma. Mert hiszen természetesen nem szabad e két szót tisztán csak a parlamenti politizálás szempontjából mérni, hanem a konzervatívség és a haladó szellemi irányzatot két ellentétes világnézet gyanánt kell felfogni. Egész társadalmi, szellemi és érzelmi életünket befolyásolja — bár egyáltalában nem forgatja fel és értékeli teljesen újjá — a mostani háború s nemcsak a jövő politikáját s és ezért én se ridegen és szűken politikai szempontból fogom vizsgálni a jövő eshetőségeit — ami különben is e rovat számára túl száraz feladat volna — hanem a társadalmi kérdések egész széles mesgyéjét áttekintve. Már egyszer épen itt jeleztem azt a nagyon elterjedt felfogást, amely szerint a háború után minden téren a reakció fog erősödni. A reakciós táborhelyekből fölszállongó örömteljes rikoltozások, hogy a háború után egészen új élet kezdődik, eltűnik a rombolás szelleme, a cinizmus, a haszonlesés, az erkölcsi romlottság s más a haladó szellemet tudvalevőleg jellemző tünetek arra vallanak, hogy a haladás ellenségei sokat igérő szövetségüknek tekintik a háborút. De mélabúval és csüggedten emlegetik a háborúnak, mint olyannak s igy ennek a háborúnak is reakciónövelő erejét a kultura igazi hivei is, akiket a mostani rettenetes kulturafölfüggesztő vérengzés a haladásba való egész hitükben is megingat. Már egy mult tárcámban foglalkoztam ezzel a kérdéssel s igy a feleletet reá ezúttal csak röviden adom meg. A háborúnak reakcióerősitő hatását mindenfelé azon az alapon jósolgatják, hogy a legtöbb háború után is így volt. Bár ehhez az általánosításhoz is egy-két szó fér, bizonyos, hogy a múltban, főleg a közelmúltban, a háború inkább volt haladásgátló, mint a társadalmi fejlődést lendítő tényező. Ennek azonban oly oka volt, ami ma már nem áll fenn. A modern államok háborúi, kivéve a legutóbbi balkániakat, nem voltak népháborúk, hanem csak hadseregháborúk. Államfők, dinasztiák, államokat vezető klikkek hadseregeket küldtek harcba, amelyek az állam fegyverfogható férfilakosságának csak egy részét, sőt töredékét alkották. Így volt ez még az első német-francia háborúban is mindkét részről, így volt az első orosztörök, a porosz-osztrák, a francia-szárdosztrák, a krimi s általában a XIX. század összes nagy háborúiban. Oly értelemben, mint most, nem lehet e háborúkról szólva, népndoinkról beszélni Egész mostanig tehát mindig egy rész küzdött az egészért, s az egész nevében. Ha tehát ez a rész, a hadsereg győzött, sőt ha nem is győzött, hanem csak vérével védte és szolgálta a hazát, akkor a harc után vélt érdeme és ereje tudatában erőszakoskodott az egészen. Persze, nem mindig mint hadsereg, hanem a felette álló őt eszközül használó császár vagy uralkodó párt szerszámaként. Ma ellenben nem egy rész küzd az állam nevében, hanem az állam egész fegyverbíró férfilakossága; azt lehet mondani, hogy az egész küzd az egészért. E háború után tehát nem foglalhatja le magának egy szerv, egy töredék, egy párt, vagy egy osztály a győzelem vagy a hazavédés érdemeit, hanem ez az összesség erkölcsi javaihoz íródik. Mi mást akar már most a haladó szellem, mint hogy az összesség a széles rétegek, minden ember jogokhoz, szabadságokhoz és jóléthez jusson? Kétségtelen tehát, hogy ebből a háborúból, mely az összesség hallatlan áldozatkészségét mutatja s erőfeszítését jelenti, a demokratikus érzésmódnak kell megerősödötten kibontakoznia. Mint a múltkor írtam: a milliók, akik a lövészárkokban életüket, épségüket és egészségüket hagyták, vagy kockáztatták, elvitathatatlanul megszerezték jogaikat arra, hogy az élet javaihoz vezető összes utak megnyíljanak számukra. Egy másik ok, mely sokakat arra indít, hogy a háború utánra a túlkonzervatív, sőt reakciós szellem megerősödését várják, nem egy a történelemből merített s különben mint jeleztem, téves elmélet, hanem egy jelenbeli, mindnyájunknak többé-kevésbbé bőrére menő tény: az államnak és a hatóságoknak az a korlátlan s mindenkire gyor