Pesti Hírlap, 1915. február (37. évfolyam, 32-59. szám)
1915-02-01 / 32. szám
ll örülni. A városok, a megyék után pedig ott van az egész ország, Kárpátoktól az Adriáig, ez a mi szent magyar földünk, amely állami önállóságában Poroszországnál, Szászországnál vagy Bajorországnál sokkalta többet jelent, hiszen külön állam, külön birodalom Ausztria, az osztrák birodalom mellett. Mindezt pedig csak azért bocsátottuk előre, hogy a hadseregfőparancsnokság kárpáti beszámolójának egyik sajnálatos és legfőbb hiányára rámethcsünk. Ha már megfogadtálk a mi hazafias tanácsunkat, ha már tényleg követésre méltó mintának tartották a német nagy főhadiszállás részletező beszámolóit, akkor nem kellett volna beszámolójukból épen azt a felvilágosítást száműzniök, ami a német beszámolók legszebb értéke, ami azokat épen a legmelegebbekké teszi. A német beszámolók mindig kiemelik, hogy milyen csapatok érték el a jelentősnek tartott eredményt. A mi hadseregfőparancsnokságunk rendkívüli teljesítménynek mondja azt, amit a csapatok a Kárpátokban végeztek s ezek után tovább is titokban tartja, amivel pedig a leginkább tudná fékezni a lelkesedést itthon, hogy milyén csapatok vívták ki a rendkívüli sikert. Nem vagyunk irigyek, csak féltékenyek vagyunk. Irigyek akkor volnánk, ha a más vitézséget sajnálnák, féltékenyek akkor vagyunk, ha a magunkét szeretjük. Tudni szerettük volna, hogy végig magyar csapatok védték-e meg most a Kárpátokat s kergették az oroszokat a határon túl s tudni szerettük volna, hogy melyek voltak ezek a magyar csapatok, hogy még jobban rajongjunk a mi fiainkért s hogy, ha idegenajkúak vagy osztrákok is részt vettek volna a küzdelemben, nekik is lerójuk a hála adóját, amiért segítettek nekünk megvédeni a magyar haza földjét. • A Kárpátokban, vezérkarunk jelentése szerint, a mai nap nyugodtabban telt el. Az egy hétig tartó, sikerrel koronázott harcok után csapataink az ellenséget mindenütt a hágók magaslatain túl kergették és most már a szorosok magaslataitól közvetlenül északra fekvő állásokért folyik a harc. Azok után a rendkívüli teljesítmények után, amiket a mi csapataink véghezvittek, nem lehet kétség az iránt, hogy ez a harc is a mi katonáink győzelmével fog végződni. Figyelembe kell itt venni azt, hogy csapataink a kárpáti küzdelmekben nemcsak a terepnehézségekkel kellett, hogy küzdjenek, nemcsak havas, erdős vidéken kellett előnyomulniuk. Hogy a kárpáti harcok rendkívüli nehézségeit megvilágítsuk, idéznünk kell itt a hadseregfőparancsnokság ma kiadott összefoglaló jelentésének azt a részét, amely arra utal, hogy a kárpáti átjáróknak északi és déli mellékterepét a váltakozó eredményű harcok folytán lövészárkok szelik át és ilyenformán az ellenség, amelyet csapataink megtámadtak, egymás mögé sorakozó kitűnő pozíciókat tartott birtokában. Innen kellett kiűznünk az oroszokat. Elkeseredett és nehéz lövészárokháború folyt a Kárpátokban, a hó, fagy, a meredek utak, az ezerméteres magaslatok tetejébe még a pozícióharc, lövészárok-háború nehézségein is kellett győzedelmeskednie a mi minden elismerést megérdemlő katonáinknak. És mindezeken felül az ellenség túlerőben volt. Mégis győztek, mégis kiverték az ellenséget Magyarország határairól, minden nehézség, az oroszok minden pozícióbeli előnye és túlereje ellenére. A hágókon túl a terep már dél felé lejt. Alapos tehát a remény, hogy a mostani harcok, amelyek már galíciai területen folynak, új győzelmét fogják meghozni hadseregünknek. Az a teljesítmény, amelyet a kárpáti harcokban az elmúlt héten csapataink föl tudtak mutatni, mindennél beszédesebben demonstrálja a mi katonáinknak az orosz csapatok fölött való fölényét és a legbiztatóbb reményt nyújtja a háború további kimenetelére.Igen fontos momentum, hogy az egy hetes kárpáti harcok eredményeként kárpáti frontunkat most már kiegyenesíthetük és igenformán megvan a szükséges stratégiai felállásunk: derékszögben állanak a seregeink az orosz erővel szemben, ugy hogy a nyugat-galiciai és a Kárpátokból kiinduló üldözése az ellenségnek párhuzamos lehet. A párhuzamos üldözés pedig, mint tudvalevő, a legeredményesebb üldözést Nyugat-Galiciában a Dunajec, Dél-Lengyelországban pedig a Nida mentén tüzérségünk továbbra is eredményesen működik és ma, mint a Vezérkari jelentés közli, hevesi tüzelésünk hatása alatt az ellenség ismét Min'léhn Vélt néhány lövészárkot kiüríteni ennek a tüzérségi sikernek a jelentőségét már ismételten méltattuk, most csak arra kívánunk rámutatni, hogy a fagy beálltával az ellenségre mind nehezebbé válik újabb lövészárkok ásása, a rideg tél bekövetkezése esetén pedig a lövészárok-háború csaknem lehetetlenné válik. Ezért kell különös fontosságot tulajdonítani annak, hogy a Dunajec és a Nida mentén jóformán egyetlen embernyi veszteség nélkül okozunk nagyobb veszteségeket az ellenségnek, amelyet ezenfelül még arra is kényszerítünk, hogy állásait föladja. A lassú tüzérségi munka eredményes és előbb-utóbb elkövetkezik a lehetősége annak, hogy az oroszokat, nyílt csatára kényszeríthetjük, amikor tett a defenzíva, a lövészárkokkal való biztosítás módja nincs meg a számukra. Ugyanez a helyzet Észak-Lengyelországban is, ahol a német csapatok egyelőre nem fejtenek ki nagyobb tevékenységet. Nyilván az időjárás munkájára várakoznak és addig ezt az alkalmat fölhasználhatják arra, hogy az utánpótlásokat befejezhessék. Az oroszok ezalatt támadásokkal kísérleteznek, e támadások azonban egyre meghiúsulnak. A német nagy főhadiszállás jelentése szerint az oroszok ma Borzymovnál támadtak, kísérletüket azonban a német csapatok visszaverték. Harmadik napja, hogy a harcok kiújultak a Lovicstól keletre fekvő terepen. Január 29-én közölte a német hivatalos jelentés, hogy Bolymovtól északkeletre a német csapatok kiverték az ellenséget elől lévő állásaikból és behatoltak az oroszok főállásaiba. Január 30-án az oroszok Bolymovtól északra, Borzymov környékén éjjeli támadást kíséreltek meg, amelyet azonban a németek az ellenségnek súlyos veszteségeket okozva visszavertek. A mai jelentés szerint az oroszok Borzymovnál újabb vereséget szenvedtek. Az a kísérletük tehát, hogy a németeket ez idő szerint való állásaikból visszaszorítsák, eredménytelen, aminthogy eredménytelen volt az az ellenséges törekvés is, hogy Észak-Lengyelországban szárnytámadásuk előrehatoljon. Épen ellenkezőleg történt: a németek nyertek teret. A nagy fagyok elkövetkezése után a lengyelországi terepen is megnehezül majd a lövészárok-háború; ahogy Hindenburg mondta: a tél nekünk előny, megakadályozza az orosz védekezés makacsságát. A helyzetkép tehát az oroszokra egyáltalában nem kedvező: erdélyi reményeiket széttépték , csapataink Jakobénynél és Kirlibabanál, a Kárpátokban mélyreható vereséget szenvedtek, Lengyelországban nem tudnak boldogulni, Nyugat-Galiciában a kudarcok sorozata érte őket. Talán nincs már messze az az idő, amikor csapataink az egész vonalon offenzívába mehetnek át és remélhetőleg kemény csapásokat mérhetnek a hatalmas ellenségre. * A francia-belga harctéren a németek újra részletsikereket értek el. Cainchynél, a labassée—bethunei úttól délre, valamint Carentynél, Arrastól északnyugatra a franciáktól egyes lövészárkokat elragadtak. A Coinchynél elért siker azért jelentős, mert közelebb viszi a németeket ahhoz a céljukhoz, hogy Bethune-t, ezt a fontos vasúti csomópontot, elhódítsák az ellenségtől. Ennek a bekövetkezése súlyos csapás volna az ellenség arcvonalára, amelynek a rendjét alaposan megbolygatná. A legészakibb arcvonalon is a német támadás előkészítése van folyamatban; a Nieuport—Ypern-vonalon, vagyis a flandriai harctéren, ma is folytak a tüzérségi harcok, amelyek az alkalmas időben való gyalogsági támadás előkészítői. Labassée körül a január 25-én elért német siker napról-napra kamatozik, az ellenséges arcvonal itt is megingott és immár csak idő kérdése, hogy a németek döntő módon használják ki eddig kimutatott és elért fölényüket. * Egy német tengeralaljáró páratlan vakmerőséggel besurrant az ír tengerbe s ott január 30-án meglepett két angol gőzöst. Mindkét hajó legénységinek időt engedett, hogy biztonságba helyezze magát s aztán elsülyesztette az egyiket január 30-án reggel a másikat pedig január 30-án délbem így jelenti ezt maga az angol Reuter-ügynökség, kétségkívül a megmenekült angol matrózok bemondása alapján, akik még azt is jól megjegyezték maguknak, hogy a német tengeralattjáró mindkét esetben a 21-es számot viselte. Az IL 21, tehát egyenesen az Anglia Skót- és Írország határolta tengert kereszt fel, Nagybritannia legvédettebb vize alá merészkedett. Az angol admiralitás még mindig titkolja a helgolandi nyílt csata végleges veszteségeit, de napról-napra többet vall be s amit eddig bevallott, már az is elég volt ahhoz, hogy az első nap angol mámorát fokozatosan mind fanyarabbá tegye. Helgolandnál, úgy látszik, nemcsak moraliter szenvedtek vereséget az angolok, hanem materialiter is. Lassan-lassan kiderül már ez is a Zeppelin-támadás után, amiből az angolok még szintén nem tudtak fölocsúdni. S most itt van megint egy német tengeralattjáró-siker és éppen az ír tengeren; egy német tengeralattjáró, amely reggel elsülyeszt egy angol gőzöst britnak bocsátja a legényeit hírmondókul, aztán délben megduplázza az esetet, mert hátha annak az elsőgőzösnek a legényei nem jegyezték meg eléggé a számát... Levegőben, vizén, víz alatt: Angliának már csak kijut minden héten a fogvacogtatásból. S végül a clou: éjszaka jelenti a Reuterügynökség, hogy az U. 21. még egy harmadik gőzöst is elsüllyesztett az ír tengeren. PESTI HÍRLAP 1915 február 1., hétfő. Az orosz harrtér- Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés. Kiadatott január 31-én délben. Érkezett este 6 órakor. A Dunajec és a Nida mentén tegnap a tüzérség mindkét oldalon élénk tevékenységet fejtett ki. Tüzérségünknek, amely az utóbbi időben már több ízben jó eredménynyel tüzelt, tegnap is sikere volt. Az ellenség néhány lövészárkot leghevesebb tüzelésünk közben kiürített. Orosz-Lengyelországban az arcvonal többi részén is időnkint ágyuharc folyt. A Kárpátokban a nap nyugodtabban telt el. Az erdős hegységben néhány közvetlenül a szoros magaslatoktól északra fekvő állásért meg folyik a harc. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. Berlin, jan. 31. A nagy főhadiszállás közli január 31-én: A keletporoszországi határon nincs semmi újság. Lengyelországban Borzymownál, Lovictól keletre, az oroszoknak egy ellenünk intézett támadását visszavertük. legfőbb hadvezetőség.