Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-03 / 93. szám
2 __ _ 1 * PESTI HÍRLAP 1915. április 3., szombat. » arról, hogy ne csupán húsból és vérből erősítse meg a harcteret, hanem, mint a kárpáti szorosokat, a sík terepet is olyan védőművekkel lássa el, amik szinte látványosságszámba mennek és amik még az egymásután tizenötször támadó ellenség számára is bevezetetlenek. Pflanzer-Bubtin lovassági tábornoknak, bukovinai hadseregünk vezérének ma különben a király Bukovina visszafoglalásánál teljesített kiváló érdemeinek elismeréséül, a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta a hadi ékítménynyel és ugyanezt a magas kitüntetést kapta a Kárpátokban küzdő német hadsereg vezére, Linsingen tábornok is. * * * Épen két hete folyik a kárpáti csata és a mai Hofer-jelentés a kárpáti arcvonalnak arról a szakaszáról, mely a konecnai és duklai hágók körül húzódik, azt jelenti, hogy általában nyugalom van. A vezérkari jelentés ennek a nyugalomnak magyarázatával is szolgál: az oroszok összes támadásait véresen visszavetettük az utóbbi napokban. A kárpáti arcvonalnak keletről csatlakozó szakaszában — így nevezi a vezérkari jelentés a lupkov—uzsoki arcvonalat, — annál hevesebben folyik tovább a harc. Itt állandóan nagy orosz erők támadnak. Lupkovtól Uzsokig a ciszna—baligrádi műúton, továbbá Kalnicánál, Dverniknél és általában a San folyó alsó folyásán dobják az oroszok újabb és újabb erőiket a küzdelembe, — a hivatalos jelentések legalább eddig ezeket a helyeket nevezték meg. De a Kárpátok galiciai lejtőin Lupkovtól Uzsokig minden utat, minden ösvényt felhasználnak az oroszok, hogy valamivel előbbrejussanak. Támadásaik célja világos: azokat a magaslati pontokat akarják kiragadni alólunk, amelyek a Kárpátok magyarországi lejtőit dominálják. A lengyelországi frontról, amelynek középső részéről tegnap mindkét vezérkar orosz támadások visszaverését közölte, a mai Hofer-jelentés ismét megemlékezik. Most a Nida alsó folyása mentén, tehát a lengyelországi front legdélibb szakaszán támadtak az oroszok, de támadásuk itt is öszszeomlott. Egyelőre nem világos, hogy új lengyelországi offenzívával próbálkoznak-e az oroszok, avagy csak állásaink erősségét akarják-e kipuhatolni, hogy aztán nélkülözhető lengyelországi erejüket is a kárpáti arcvonalba vessék. A német hadvezetőségnek az orosz harctérről ma nincs semmi jelentenivalója. Úgy látszik, az eddigi példák legalább erre vallanak, hogy az orosz harctéren ismét készül valami: mikor a német hadvezetőség jelentései semmiről sem tudtak beszámolni, a szélcsendes napra mindig vihar következett Magánjelentés szerint a Nyemen-vonalon tényleg közeledik a döntés. Még két híraz orosz harctérről: Russkij orosz tábornokot nyugdíjazták. Russkij a 3-ik orosz hadsereg parancsnoka volt, a háború kezdete óta mindig a legnehezebb feladatokat bízta rá Nikolajevics és ő ezeket a feladatokat láthatólag kiválóan teljesítette is. ő készítette elő a lembergi csatát, amely a mi visszavonulásunkkal végződött, ő állította meg a németeket a Bzuránál, ő védte meg észak felől is Varsót, amikor Prasznyszt visszafoglalta a németektől. S most nyugalomba vonul, állítólag „egészségi okokból." A hadvezérek nyugalomba vonulásának ezt az okát mi már úgy tanultuk meg olvasni, hogy most Russkij tábornokot is elcsapottnak kellene tartanunk. De akkor milyen boldog lehet az a Nikolajevics, aki még azt a luxust is megengedheti magának, hogy valamely kisebb, előttünk rejtett hiba miatt egy Russkijtól is képes legyen megválni. A másik hír: Frigyes főherceg ma egy hadparancsban csodálatát és elismerését fejezi ki a negyedik lovashadosztálynak és a kilencedik dragonyosezrednek, mert a március 28-iki harcokban megmutatták, hogy minő teljesítményekre képes lovasságunk még a hegyekben is, ha modern lovasszellemtől áthatva, félelem nélkül, körültekintőleg és kezdeményező szellemben vezetik és hogyha a vezér és a lovas át van hatva attól az elhatározástól és megingathatatlan akarattól, hogy akár karddal, akár karabélylyal, minden ellenséggel, még túlnyomó gyalogsággal szemben is, minden talpalatnyi földet csakis vérrel vásárolhat meg." Ezt írja Frigyes főherceg, a N. Fr. Presse esti lapja pedig így kommentálja az esetet: „Ezeknek a Galíciából származó ezredeknek haditettei méltón sorakoznak azokhoz, amiket a jász-kun huszárokról hallottunk, akiknek dicsőséggel teljes hadicselekedetei kedvező kimenetelűvé tették a limanovai csatát. De az oroszoknak visszaszorítása ezen a helyen sokkal több volt egy nyert csatánál; a háborúnak egyik legfontosabb fordulata és csúcspontja volt a Krakó felé, továbbá Szilézia és Morvaország felé irányuló orosz betörési kísérleteknek." A bécsi lap szükségét érezte annak, hogy amikor Frigyes főherceg modern lovasszellemről, köli'Hok? és kezdeményező vezetésről és karabélyról ir: emlékeztessen azokra a magyar huszárokra, akiknek a szelleme, a karabélya és vezére, Muhr ezredes, Limanovánál iskolát csinált. Ez a Szellem védte meg Krakót, Sziléziát és Morvaországot és mikor a limanovai magyar huszároknak ez a szelleme átragad még a Kelet-Galiciából származó ezredekre is, akkor jól esik, hogy egy bécsi újság emlékeztet azokra, akiknek a neve a tanítványok dicsérő okiratából hiányzott, holott nem lehet elégszer visszatérni a limanovai mesterek halhatatlan emlékéhez. * » * A Dardanellák ostroma az első nagy lendület kitobzódása után óvatosan kerüli a feltűnést. A hírek, amelyek innen, a világháború legmélyebb konzekvenciákat rejtegető szinteréről érkeznek, a legellentétesebbek és különös szinezetűek. Az egyik hír arról számol be, hogy az ostromot mindaddig halasztgatják, amíg az ostromló flottában beállott hiányok kipótlására szükséges hadihajók meg nem érkeznek, a másik távirat azt híreszteli, hogy az ostromot újra megkezdték, a harmadik, hogy minden előkészület megtörtént már az ostrom megkezdésére, a negyedik, hogy a szárazföldi hadsereg parancsnoka, D'Amadé francia tábornok az admirálisok tanácsán elégedetlenkedését fejezte ki az ostrom eddigi eredményeivel szemben és hadseregét elhajóztatta Ciprusz és Egyiptom felé, az ötödik, hogy az ententenek nincsen elegendő számú hadserege, a hatodik, hogy Oroszország kétszázezer emberét tartja készenlétben Konstantinápolynak szárazföldről való elfoglalására, a hetedik, hogy az orosz flotta akciót kezdett a Boszporus ellen, a nyolcadik, hogy Franciaország vonakodik szárazföldi hadsereget adni a Dardanellák ostromához, a kilencedik, hogy Pétervárott ujjonganak a boszporusi akción és szent esküvel fogadják, hogy a tengerszorosnak és Konstantinápolynak orosz kézbe kell kerülnie, a tizedik, hogy Anglia nemzetközivé akarja tenni a Dardanellákat a tizenegyedik, hogy Franciaország orosz kézben szeretnélátni a tengerszorost, mert így Oroszországot bensőbben bekapcsolhatná a maga érdekkörébe. Káosz, végtelen káosz. Mindebből az egyetlen pozitívum, hogy az orosz flotta csakugyan bombázott a Fekete-tenger partján fekvő török nyílt városokat, amire a duma elnöke demonstráló nyilatkozatokat tett Pétervárott. A Fekete-tengeri orosz flotta-akciót ilyenformán inkább politikai demonstráció számba kell venni, azok a bombák, amelyek a nyílt városokra hullottak, az a néhány száz lövedék, amit elsütögettek, talán inkább az ententenek szólt. Mert arról talán fölösleges komolyan elmélkedni, hogy a Boszporus bejáratát az orosz flotta nem foglalhatja el, még akkor sem, ha nem is volna török flotta, hiszen a Boszporust néhány ócska hajó elsülyesztésével és aknaövekkel kényelmesen el lehet zárni. Maradna az egyetlen lehetőség: Konstantinápoly ostroma a szárazföld felől. Valószínű, sőt egészen bizonyos, hogy Oroszországnak van erre való hadserege. Valószínű, hogy ez a hadsereg készenlétben áll. De, hogy ez a sereg munkához láthasson, messzeeső ábránd. És a Fekete-tengeri demonstráció? Egyelőre, rövid ideig fickándozhatott az orosz flotta. Talán nem voltak közelben a török hadihajók és ezt ügyesen, furfangosan, gyorsan kihasználta az orosz admirális. De, hogy az efféle kirándulás állandósítható legyen, a kizárt eshetőségek közül való. Oroszországnak a tragikuma, hogy flottájának gyöngesége miatt a Fekete-tenger felől nem vehet számottevő részt az entente Törökország ellen folytatott tengeri háborújában: a hatalmak nem engedték meg az orosz Fekete-tengeri flotta létszámának gyarapítását. ... Az orosz flotta tüzérségi demonstrációja az ententenek, a szövetségestársaknak szólt. Szaszonovnak és Goremykin miniszterelnöknek a dumában mondott beszédét újra alá kellett támasztani. Ifjra szükség volt tüntetésszerű hangoztatására annak, hogy Oroszország a maga részére követeli Konstantinápolyt és a Dardanellákat. Hangoztatni kellett — és ez sok mindent föltár. Föltárja azt, hogy az entente egyenetlenkedése a konstantinápolyi kérdésben olyan bonyolult csomó, amit nem lehet kioldani. Oroszország újra bogozott egyet rajta. Föltárja azt, hogy Anglia sehogy sem tud megbékülni a régi tradíciók egyszerű föladásával, hogy most, amikor a hajóhadát fölvonultatta a Dardanellák elfoglalására, olyan szellemeket idézett föl, amelyeket már nem tud magától elhessegetni. Szeretne szabadulni az orosz aspirációktól, szeretné őket leszerelni, mert az orosz kézen levő Dardanella-szoros az érdekei ellen való, de ott van Franciaország, amely úgy találja, hogy a konstantinápolyi kérdésnek az orosz aspirációk szerint való elintézése inkább öszszeegyeztethető a francia érdekekkel. • * * És ha már itt tartunk, az entente pandora-szelencéjénél, a Dardanelláknál, nézzünk kissé tovább abban a forgószélben, amely Anglia, Franciaország és Oroszország között kavarog. Benne táncol ebben a levegőtölcsérben Angliának minden kelle