Pesti Hírlap, 1915. december (37. évfolyam, 334-363. szám)
1915-12-27 / 359. szám
a német tengeralattjáróknak, a Földközi tenger keleti része német oltalom alá jut, a német tengeralattjárók blokkozhatják a szuezi csatornát, az entente elveszít „200.000 szerbet", „ad" a németeknek 400.000 görög, 600.000 román és 400.000 perzsa katonát. Ezért kell Szalonikit minden áron tartani. Valóban így állították-e föl a hadihelyzet mérlegét a párisi haditanácson, nem bizonyos. Bizonyos csak az, hogy Szalonikihez erősen ragaszkodik az entente és számításaiban lehet is némi realitás, mert különben nem mennénk utána Szalonikibe. A francia kormány lapja azt írta a minap, hogy a háború sakktábláján Szaloniki az a sakkmező, ahol az entente-nak fel kell állítania a figuráját, mert ezzel az ázsiai és afrikai sakkmezőket is lekötve tartja. Közben az entente úgy megerősíti Szalonikit, mint Calaist és arra gondol, hogy frontális támadással képtelenek leszünk áttörni a harcvonalát. De a bástyákat lóugrás szerint is ki lehet ütni és el tudjuk képzelni a sakkjátszma olyan folytatását is, amikor nem az előre kijelölt vonalon fogjuk szembetörni az entente szalonikis bástyájával a magunk figuráját, hanem ott, ahol egyáltalán nem is várja. • Mikor azt olvassuk, hogy a duma pénzügyi bizottságában Szaszonov külügyminiszter kijelenti, hogy Oroszország a háborút a győzelmes befejezésig akarja folytatni, amikor azt olvassuk, hogy a duma bizottsága határozatilag kimondja, hogy Oroszország" mindaddig nem akar a békéről hallani sem, amíg Németország erejét meg nem törte, — elhihetjük-e minden fönntartás nélkül, hogy ez csakugyan így van? Higyjünk-e abban, hogy Oroszországban a legteljesebb, a legtökéletesebb rend uralkodik, hogy a háború csapásai nem sújtották az országot, a népet, az ellenálló erőt hatalmas mértékben? A háború már sok csodát varázsolt, de higgyünk-e benne a legparányibb kétkedés nélkül, hogy Oroszországot rövid hónapok alatt újjá lehetett teremteni? Lehetséges volna-e, hogy ahol a szó szoros értelmében intézményes, az egész államéleten keresztülhúzódó szervezet volt a béke évtizedein keresztül a korrupció, ott a háború gyökerestől fölforgatott mindent? Amikor lépten-nyomon azt lehet tapasztalni, hogy az első hónapok ünnepi kábultsága az egész vonalon bizonyos hétköznapi fásultsággá kezd berozsdásodni, s miért higyjük, hogy épen a területfosztott, milliónyi embert vesztett, megtépázott Oroszországban tart örökké a háborús láz? Lehetetlenségnek kell tartani, hogy a néphajlam időtlen időkig megtagadja magát. Szaszonov külügyminiszter úr szónokolhat szépen csengő frázisokat és megrendelheti a dumában a határozatok „Oroszország Németország leveretéséig fog küzdeni." Ez szólhat kifelé, ez lehet arra való, hogy a kormányzat lelkiismeretét még egy ideig elaltassa. Oroszország minden áron küzdeni szeretne, lehet. De hogy küzdeni tényleg nem tud, az tény. Egy francia lap fecsegi ki, hogy a Dél-Oroszországban koncentrált orosz sereget föl kellett oszlatni, mert végül rájöttek, hogy a hadsereget nincs mivel fölszerelni. Ugyanez a lap arról elmélkedik, hogy Oroszország fölszerelése, munícióval való ellátása a szövetségesek feladata. Most, a háború tizenhetedik hónapjában akarják az orosz hadsereg reorganizálását megkezdeni, s ezek a tények és Szaszonov győzelmi tirádái az ábrándok. Nyilvánvaló, hogy az orosz kormányzat már az önáraítás napjait éli, amelyek — lehet, inkább utóbb, mint előbb — egyszer mégis véget fognak érni. Perzsia . . . ma már erről beszél Szaszonov, mint Oroszország Achilles-sarkáról. Anglia is megjelölte az érzékeny pontját Egyiptomban és Kitchener, aki nem álmodozó diplomata, azt jósolja, hogy januárban fog megkezdődni a német-török offenzíva. Ha Oroszországnak is volna Kitchenerje, talán Perzsiáról jósolna. Az entente jellemző sajátsága, hogy valósággal szadista módon egyre újabb és újabb vereségeket követel."Amikor az orosz hadsereget megvertük, új feladatot tűztek ki elénk: győzzünk a Balkánon. Győztünk. Most Egyiptomot és Perzsiát jelölik meg célnak. Európában tehetetlenek, Afrikába és Ázsiába szeretnék átterelni a háborút, de ezzel egyúttal bevallják az európai hadszíntéren szenvedett vereségüket. A meglepetéseket, — politikai, katonai és belső meglepetéseket — azonban kihagyják a kombinációból. Ma már ott tartunk, hogy elindulhatunk a legsebezhetőbb pontjaik ellen, a végállomás felé. Ha majd Egyiptom is közvetlen veszedelemben forog, ha majd ennek a politikai következményei Angliában is és Anglián keresztül az ententeban is mutatkozni kezdenek, talán sem Grey sem Poincaré, sem Szaszonov nem fognak többé a végleges győzelemről és Németország letöréséről tirádákat zengeni. Anglia egyelőre megengedi Szaszonovnak, hogy Perzsiáról elmélkedjék. PESTI HÍRLAP 1913. december 27., Irénle: A balkáni harctér. A vezérkar jelentései. I. (Hivatalos jelentés, kiadatott dec. 25-én délben, érkezett délután 3 óra 50 perckor.) Semmi újság. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. II. (Hivatalos jelentés, kiadatott dec. 26-án délben, érkezett délután 3 órakor.) A helyzet változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatatos jelentések. I. Berlin, dec. 25. 20 nagy fvhadiszállító közli dec. 25-én: Semmi újság. A legfőbb hadvezetőség. II. Berlin, dec. 26. A nagy főhadiszállás közli dec. 26 áa: A helyzet általában változatlan. A legfőbb hadvezetőség. Montenegrói hivatalos jelentések. Lugano, dec. 25. A montenegrói főkonzulátus Cetinjéből 20-áról keltezett következő hivatalos táviratot teszi közzé. E hó 19-én az ellenség ismételten eredménytelenül támadta állásainkat Lipovok falu mellett. (A térképen nem található.) Ez alkalommal több foglyot ejtettünk és egy gépfegyvert zsákmányoltunk. Berane-Rozaj irányában támadásba mentünk át és megvertük az ellenséget ezen az egész fronton . Az ellenség Rozajnál visszavonult. Üldözés közben többféle katonát foglyul ejtettünk. Genf, dec. 25. Hivatalos montenegrói jelentés e hó 23-ról: Szandzsák seregünk offenzivájának folytatásaként megtámadta az ellenséget Lepenac irányában. Elkeseredett harc után az ellenséget, ellenállása dacára, teljesen visszavetettük Bjelopolijere. Az ellenség a harctéren 500 halottat hagyott hátra. Mi mintegy 100 foglyot ejtettünk, köztük egy kapitányt. A többi fronton tüzérségi és gyalogsági harcok. Genf, dec. 25. Hivatalos montenegrói jelentés december 24-ről: Reza és Berane irányában visszavertünk egy Tarjak ellen intézett támadást (mintegy 15 kilométernyire keletre Beranetől) és nagy veszteséget okoztunk az ellenségnek. Bioce irányában Ivánja faluig mintegy 18 kilométernyire Beranetól északra űztük vissza az ellenséget. Castelnau tábornok Athénbe utazik. Szaloniki, dec. 26. (Havas-ügynökség.) Castelnau tábornok befejezte szemleútját. Sarrail tábornokkal és az angol csapatok főparancsnokával való számos értekezlete után Castelnau tábornok elhagyta Szalonikit és Athénbe ment, ahol a király fogadni fogja. A párisi haditanács határozatai. Berlin, dec. 26. A Tügliche Rundsehaunak jelentik Amsterdamból. Bár ha a szövetségesek párisi haditanácsáról kevés hír szivárgott ki, mégis Indiszkréció folytán sikerült megtudni, hogy a haditanács a következőkben állapodott meg: 3. A Szalonikiben levő Oriente-csapatokat Sarrail tábornok vezérlete alatt ötszázezerre egészítik ki. 2. Gallipolit fokozatosan kiürítik. Jelenleg körülbelül százezer katona tartózkodik még ott. 3. A szövetségesek Kis-Ázsiában partra szállanak. 4. A nyugati hadszintéren a tavaszig védelmi állapotba helyezkednek. 5. Olaszország kötelezi magát, hogy Egyiptom megvédésére ötvenezer embert rendelkezésre bocsát. Románia. Sebeko a román királyi párnál. Bukarest, dec. 25. Sebekot, a volt bécsi orosz nagykövetet, tegnap délelőtt Mária királyné kihallgatáson fogadta. Sebeko azután részt vett a reggelin. Reggeli után a király is külön kihallgatáson fogadta a volt nagykövetet. Bukarest, dec. 25. Sebeko volt bécsi orosz nagykövet holnap innen elutazik. Ferdinánd király beszéde. — „A ránk váró nagy feladatokat kedvezően oldjuk meg." — Bukarest, dec. 26. A király ma a szenátus egy küldöttségét fogadta, amely átnyújtotta" a trónbeszédre válaszul szolgáló feliratot. A király ez alkalommal beszédet mondott, amelyben egyebek között ezt mondta: — A súlyos megpróbáltatások ez idejében minden szív és minden munkaerő egységessége a legbiztosabb garanciája annak, hogy Románia nagy érdekei bölcsességgel és erővel irányíttatnak. Egyértelműen népemmel, örömmel és bizalommal üdvözlöm a szenátus amaz elhatározását, hogy kormányomat támogatja, hogy ezáltal a ránk váró nagy feladatokat kedvezően oldjuk meg. Bizalommal támaszkodhatunk a hadseregre, arra a hatalmas alapra, amely mindig hivatása magaslatán lesz. Bratianu Pilipescu ellen. — A román szenátus ülése. — Bukarest, dec. 26. Filipescu kijelentéseire válaszolva, Bratianu miniszterelnök a következőket mondotta: A különbség kettőnk között, hogy ön azt is mondja ellenségeiről, amit nem hisz, még én azt sem mondom, amit hiszek. Mindenekelőtt súlyt helyezek annak kijelentésére, hogy ifjabb Filipescu a ploestii fémipari társaság igazgatóságának tagja, amelynek Hennevogel egyik cenzora. Csak utalok erre a tényre, anélkül, hogy abból következtetéseket kívánnék vonni. (Hennevogel nevét a nacionalista lapok sokszor emlegetik.) A miniszterelnök megjegyzi, hogy Filipescu közölte vele, hogyha nemzeti kormány alakult volna is, ő nem lépett volna be abba. Filipescunak erre a kijelentésére már akkor visszavágott, hogy ezt nem hiszi, mert Filipescu már sokszor kijelentette, hogy nem lép be a Carp-kormányba és mégis belépett. Filipescu válaszában kifejtette, hogy ő csak azt javasolta, amit a miniszterelnök maga akart 1913-ban, amidőn nemzeti kormányt követelt új miniszterelnökkel az élén. Ezt a személyiséget egy listából választották volna ki, amelyet a miniszterelnök akkor hét emberből állított össze. A román szenátust elnapolták. Bukarest, dec. 26. A szenátust Filipescu híveinek ellentmondása mellett, december 29-ig elnapolták. A román kamara ülése. Bukarest, dec. 25. (Kamara.) A felirati vitában Voriceanu ellenzéki szónok a politikai kérdések összefüggéstelen módon való kezelésével az egész házban derültséget keltett. Amikor a múlt őszén tartott koronataxiácsról azt mondotta, hogy Károly király a semlegességet csak azért helyeselte, hogy dinasztiájának uralmát megmentse, Carp ezekkel a szavakkal szakította félbe a szónokot: — Ott voltam a koronatanácsban. Semmi olyan nem történt, amit ön mond.