Pesti Hírlap, 1916. augusztus (38. évfolyam, 212-242. szám)
1916-08-01 / 212. szám
Bdapest, 1916. XXXVIII. évfolyam, 212. (13,146.) szám. Kedd, augusztus 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — 1 Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „80„ ^ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉGI KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár út 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—96. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút . Telefon: József 62—96. A király a nemzethez. A Budapesti Közlöny keddi száma a következő legfelsőbb kéziratot közli: Kedves gróf Tisza! Második évfordulóját érjük azoknak a napiknak, amelyekben ellenségeink engesztelhetetlen érzülete harcra kényszerített bennünket. Mélyen fájlaljam bár, hogy ilyen hosszú ideig tart az emberiségre súlyosodó, nehéz megpróbáltatás, fölemelő elégtétellel tölti el keblemet, ha arra a kemény tusára visszatekintek, amely a monarchia megtörhetetlen erejébe vetett bizalmamat újra meg újra igazolja. Az ellenséges túlerő folyton megújuló támadásait dicső szövetségeseinkkel vállvetve hősiesen visszaverő bátor fiaihoz méltón otthon is azt a lelkesült kötelességérzetet tanúsítja a nemzet, amely egyedül méltó a mai nagy és komoly időkhöz. A győzelem kivívására irányuló egyetlen nagy elhatározásban egyesülve, férfias elszántsággal hoz meg a dicsőséges és állandó béke kiküzdésére szükséges minden áldozatot. A haza javára szükséges rendszabályok helyes megértésével viseli el a gazdasági életnek a háború igényelte korlátozásait és hiúsítja meg ellenségeinknek a békés lakosság létének rendszeres veszélyeztetésére irányuló gonosz szándékait. Szivem atyai együttérzéssel osztja meg minden egyes hívemnek olyan állhatatos lelki erővel viselt gondjait: a gyászt az elesettekért, a harcban álló szeretteik miatti aggodalmat, az áldásos békeistunka megzavarását, az összes életviszonyok érzékeny súlyosbodását. De a mögöttünk lévő két hadiév lélekemelő tapasztalataira támaszkodva, teljes bizalommal mézek a lassanként kialakuló jövőbe, abban a boldogító tudatban, hogy derék nemzetem valóban megérdemli a diadalt s a hívőnek avval a reményével, hogy az Úristen kegyelme és igazságossága nem fogja tőlünk a győzelmet megtagadni. Szükségét érzem, hogy ezekben a komoly, de reményteljes emléknapokban kifejezésre juttassam, hogy büszke örömmel tölt el a nemzetnek soha nem lankadó hazafiúi áldozatkészsége és hogy hálás szívvel ismerem el a végleges sikert biztosító elszánt magatartását. Megbízom önt, hogy ezt nevemben köztudomásra juttassa. Kelt Bécsben, 1916 július hó 31-én. Ferenc József s. k. , Gróf Tisza István s. k. * A véres áldozatkészségnek, a magyarvitézségnek két esztendős jubileumára határkövet állít ez a királyi kézirat. S ez a határkő diadalmiemlékoszloppá emelkedik Szírály és nemzet összeforradó szeretetében, öreg királyunk szive dobogása lüktet e sorokban, melyekkel egyaránt fölkeresi a gyászban siránkozót, a szegénységben nélkülözőt és a dicsőségben sütkérezőt. A jogos önbizalom büszkeségével hirdeti a végleges győzelmet s ennek kivivására buzdítja, serkenti a küzdő nemzetet. De van vigasztaló szava a szenvedőkhöz. A betűkből koszorú fonódik az elesett hősök sírhantjára s egyszersmind korbácsot csavar belőlük ellenségeink ostorozására. Szive atyai együttérzésével osztja meg minden egyes hívének lelki gondjait s ezzel a szeretettel honorálja a magyar nemzetnek vérben és vagyonban hozott nagy áldozatkészségét s azt a törhetetlen hűséget, mely a Habsburg-trón legerősebb támasza. A harcokvéres hullámai, mint a tenger tajtékzó habverése, nem állnak meg egy percre sem az évforduló határpontján, sőt épen most fokozódik viharszerű tombolásuk. Ebbe a csataordításba, ágyuk bömbölésébe, százezrek halálhörgésébe bátorító, biztató s elismerő szózatként hangzik a király levele. Az apa ir fiainak a lövésárokba, a hátramaradt családnak az üres füzekbe s a királyi levelet elviszi a tábori posta a világ minden tája felé, amerre csak ellenséges csordákkal küzd a magyar vitézség. Jóleső orvosság ennek az írásnak minden szava a frissen vágott sebekre s a holtig fájó gyászra; de lelkesítő, tüzesítő szer is ez a további küzdelemre. S a magyar nemzet csak köszönettel fogadhatja öreg királyának e szózat-kban megnyilatkozó figyelmét. Históriai kort élt át I. Ferenc József. Európai válságok és családi tragédiák közepén állt mindig sziklaszilárdan. De oly sok keserű tapasztalat után sem szűnt meg szeretni. Élte alkonyán próbára tette a sors egész élete minden sikerét: a kettős monarchiát alapjában támadta meg; ennek szétzüllésétt hirdette az ellenségek kórusa és ime, két esztendei harc határán a monarchia áll. Ez méltó örömmel és megnyugvással ..töltheti el lelkét. „Bizalma az ősi erényben" nem csalatkozott s a monarchiát megvédtük „viribus unitis". Ez az örvendetes tény a harmadik háborús esztendő küszöbén jogosulttá és kötelezővé is teszi ezt a felülről jövő örömet és elismerést. De a király és a magyar nemzet együttérzésének és a végső győzelem megingathatatlan hitének momentumain kívül még azt az örvendetes momentumot is megfigyelhetjük e jubiláris kézirat alkalmából, hogy öreg uralkodónk személyét még a világháború ellenséges piszkos hullámverései is lehetőleg kímélik. Erejüket megfeszítve, vad gyűlölettől hevítve támadnak ellenségeink, de észre lehet venni, hogy a sárnak és köveknek munícióját nem dobják a mi öreg uralkodónk személyére. Annak a nemzetközi tiszteletnek glóriáját, mely békében övezte alakját, nem tudta elsötétíteni a háború fekete felhője sem. Az orosz tömegek összes rohamait diadalmasan elhárították. Az ellenség a főnyomást a Kovel-Sarny vasút mindkét oldalán és a Tarijától a Lipáig terjedő szakaszokra gyakorolta. — Szobydivától délre ellentámadásunk visszavetette az oroszokat — 1389 foglyot ejtettünk, 3 gépfegyvert zsákmányoltunk. Visszavert orosz előretörés Kirlibabától keletre. — Bucsacstől északra és északnyugatra tegnap is elkeseredett harc folyt. — A szövetséges csapatok összes állásaikat megtartották. — El meghiusult orosz támadások Bródytól közvetlenül nyugatra. — Poziéres és a Somme között a németek visszaverték az angolok és franciák támadását. — Az ellenség talpalatnyi tért sem tudott nyerni. — A németek 12 tisztet, 769 főnyi legénységet elfogtak és 13 gépfegyvert zsákmányoltak. Tegnap a német hadvezetőség jelentése, ma a Hofer-jelentés használ szokatlanul kemény szavakat az orosz veszteségek jellemzéséül. Tegnap a német hivatalos jelentésben azt olvashattuk, hogy az oroszoknak Linsingen hadcsoportja ellen intézett támadásai az ellenség óriási veszteségei mellett hiúsultak meg, s ez annál jelentőségteljesebb, mert a mi veszteségeink össze se mérhetők az oroszokéival: a mintegy százhúsz kilométeres frontnak csak néhány helyén került közelharcra a sor, a támadások többnyire már zárótüzünkben omlottak össze. Ma a Hofer-jelentés azt közli, hogy az oroszokVolhyniában akárhol intéztek újabb rohamot, eredmény nélkül áldozták fül a harcosaiknak megszámlálhatatlan ezreit. Az orosz támadások ezúttal is a Szochod-menti Szobydivától egészen a Beresztecskótól nyugatra fekvő vidékig terjedtek. Mindössze egyetlen helyen sikerült az ellenségnek átmenetileg a Szochod balpartjára nyomulnia: Stobychvától délre , de jól előkészített támadásunk itt is visszavetette az ellenséget. Az oroszok összes rohamait diadalmasan elrántották: a német hivatalos jelentés írja így s a sikeres defenzívában kétségkívül a legmagasabb fokozatot jelenti, mikor az ellenség támadásának elhárítását győzelmes haditénynek lehet minősíteni. Az orosz támadásban a főnyomás a Sarnyból Köveibe vezető út két oldalán, továbbá Vitonics helység és a Turija folyó közti területen, majd a Turijától délre s végül a Lipa folyó mindkét oldalán fekvő szakaszokra irányult. Ezeket a szakaszokat a térképen végigkísérve az orosz támadások színhelyét még közelebbről így jelölhetjük meg. A Sarny—Keves vasútvonal északi oldala a stobydivai szakasz, ahol a Stochod nyugati partját tartjuk. A vasútvonaltól délre eső szakaszon tudvalevően az oroszok a Stochod nyugati oldalára kerülhettek át. Tegnap kaptuk a hivatalos hírt, hogy Kasovkánál, ahol harcvonalunk a Stochod könyökhajlásánál helyezkedett el, hadállásunkat olyanformán vontuk vissza, hogy Kasovka és Janovka között egyenes voltaiban állottak föl védelmi osztagaink, ami az itteni front némi megrövidítését jelentette. Janovkától kezdve azután ismét a Stochod mentén vonul frontunk egészen Vitonicsig s onnan a Túrija folyóig. (A Stochod felső folyásánál a minap még a folyó keleti partján húzódott arcvonalunk; hivatalos jelentéseinkből tudjuk, hogy a védőcsapatokat itt is a folyó mögé vettük vissza. A Túrijától délre eső szakaszt, amely ellen az oroszok támadtak, a Zaturey— Latin—Pusztomity vonalon kell feltételeznünk a legutóbbi hivatalos jelentések alapján, végül a Lipától északra Zvinjacse, tőle délre pedig Lobacsevka helységeknél húzódik harcvonalunk. Innen délre aztán galíciai földre lép és a Brodytól közvetlenül nyugatra levő területen folytatódik. Ez az a front, melyen az oroszok min- A Pesti Hirlap mai száma 24 oldal