Pesti Hírlap, 1917. április (39. évfolyam, 88-112. szám)
1917-04-01 / 88. szám
1917. Szpríls 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP felolvasott indibeányban kifejezésre jutó felfogással egyetért. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) A monarchiában senki az omsz feel-ügyekbe beavatkozni nem kiván. (Általános élénk helyek...) Elsősorban óhajtjuk, hogy mielőbb az orosz nemzet bizalmát élvező o£rm /sormánynyid álljunk szemben, amithelyel 'Msztességes béke-t köthetünk. (Általános élénk tetszés és taps.) Kívánjuk, hogy az ,orosz nemzet tartósan élvezhesse a békés fejlődésnek és a valódi szabadságnak jótéteményeit. (Általános élénk tetszés és helyeslés.) Justh János: Ugyanezt üzenik: nekünk az oroszok isi Apjvonni felszólalása. Ezután gróf Apponyi Albert emelkedett szólásra. — Mindenekelőtt őszinte öröfcíumnak és megelégedésemnek adok kifejezést, úgymond, ama kormánynyilatkozat fölött, mely szerint a pénzügyminiszter ir a kormány nevében minden magyarázat ne minden homály nélkül kijelentette, hogy a kormány ezzel az indítványnyal egyetért. Ennek folytán, miután nem hiszem, hogy ellenzéki oldalról bárki is ezzel szembeni kifogást tegyen, biztosítva van Magyarország képviselőházának egyértelmű állásfoglalása ebben a kérdésben. Ez egy olyan föllépés, amely szerintem nem tévesztiheti el üdvös hatását a további fejleményekre. Nem érzem magamat hivatva arra, hogy itéletet mondjak az oroszországi eseményekről. Neem elvi szempontból, mert az én felfogásom — amely e tekintetben teljesen azonos a német birodalmi kancellár felfogásával — hogy nekünk se jogunk, se okunk, se hivatottságunk nincs arra, hogy Oroszországnak vagy bármely más népnek belső viszonyaiba beavatkozzunk. A második okom erre az, hogy ma még nem tudom megítélni, hogy ezek az események milyen befolyással lesznek a mi érdekeinkre és a háborús helyzetnek olyan kibonyolítására, amelyhez hozzájárulhatunk. Hiszen ebben a forradalomban részt vettek olyan elemek is, amelyek bevallottan a háborúnak a hódító célok érdekében való továbbfolytatásában talán még intranzingensebb álláspontot foglaltak el, mint a cári kormány; azonban részt vettek benne olyan elemek is, amelyek kifejezetten és hangsúlkozottan ezeket a hódító tendenciákat visszautasították és a mielőbbi békekötés előmozdítását tűzték ki feladatul. Mi nem tudhatjuk, hogy mily elemek fognak felülkerekedni, csak azt tudjuk, hogy hódító, a mi integritásunkat, a mi ezeréves államunk területi épségét fenyegető háborúval szemben teljesen ugyanaz lesz az állásfoglalásunk és az eljárásunk, akár a cári uralom, akár egy félrevezetett demokrácia vezesse azt. Ezért csak melegen óhajthatjuk, hogy azok a tényezők, amelyek Oroszországban felül fognak kerekedni, ha majd a benső forrongás bizonyos jegesedéshez vezet, azokból legyenek és olyan irányt kövessenek, amely a népek valódi érdekét fölismerve, az orosz birodalmat egyszerrs mindenkorra megtisztítja azoktól a tendenciáktól, amelyeknek folytán az európai békének állandó fenyegetője volt. Ha ez így fordul, úgy ez nagy áldás lesz az emberiségre és akkor meg lesz adva a lehetősége annak, hogy mi azzal a nagy szomszédos néppel is békességben éljünk és annak benső haladásának minden tünetét, minden lépését örömmel és rokonszenvvel üdvözölhessük. (Általános helyeslés és taps.) Az azonban teljesen ki van zárva — és ebben rejlik szerintem az indítványának és az ahhoz való egyértelmű hozzájárulásnak jelentősége; s amint ezt a német birodalmi kancellár kimondta Németországra nézve, mi elmondhatjuk Magyarországra nézve is, és nem kétlem, hogy ez lesz a monarchia másik államának is állásfoglalása, hogy magyar fegyverek valaha más népnek, az orosznak vagy bármely más nép szabadságának elfojtására használtassanak fel (Általános élénk helyeslés és taps.) Az alkotnánypárt nevében. Az alkotmánypárt nevében Ugróti Gábor szólalt fel. — Mindaddig, mondotta, amig egy becsületes, megélhetésünket, önálló nemzeti létünket biztosító békéit nem köthetünk, mindaddig készek vagyunk harcolni. Azonban a magyar nemzet óhajtja a becsületes békét és hajlandó azt megkötni, mihelyt ellenfeleinknek nemzetünk megsemmisítésére törő célja változást szenved. Azon forradalmi jelenségek, melyek az orosz autokrata reakciós uralmat úgyszólván egyik napról a másikra megdöntötték,a dinasztiát, az uralkodót, a vallásfőt hatalmától megfosztották és megnyitották a népszabadság jogainak hatalmas zsilipjeit minden szabadságszerető népben, tehát a magyar nemzetben is, csak őszinte örömet kelthetnek. (Általános helyeslés.) Megvan a reményünk arra, hogy ez egyszersmind megszűnését jelenti a régi imperialiszitikus, expanziós orosz politikának is. Szükséges a magyar nemzetnek ez az állásfoglalása, ez az üzenet ellenfeleinkhez, hogy legyenek tisztában a magyar nemzettel. Szívesen békét kötünk mi, a szabad Magyarország, a szabad Oroszországgal, hogy egymást tisztelve és megbecsülve élhessünk egymás mellett oly béke után, amely nemzeti létünket biztosítja. (Általános helyeslés.) A függetlenségi párt, Gróf Batthyány Tavadr a függetlenségi és 18-as párt nevében ezeket mondotta: Ez a párt, amely az általános választói jogra felépített népalkotmánynak hive, minden abszolutisztikus, minden autokratikus uralomnak utalója, ellensége. E szempontból még most midőn Oroszországgal háborúban vagyunk, a nép uralmának, a cári autokrácia korrupt uralma feletti, remélem teljes győzelmén érzett legbensőbb örömünknek adok kifejezést. A függetlenségi és 48 as párt a békét kivánja, a békéért lelkesedik. _ A legújabb oroszországi forradalmi események a béke ügyét is kell, hogy szolgálják. Reméljük, hogy az új állapotok meg fogják könnyíteni a b béke útjait, az állandó világbéke létrejövetelét, örül, hogy a Ház egyhangúlag mondja ki, hogy az orosz forradalom által inaugurált szabad államkormányzatot, az inaugurálandó alkotmányos életnek létrejövetelét nemcsak üdvözöljük, de tiltakoznánk az ellen, ha ezen újabb oroszországi alakulatokat bármely részről is retrográd irányban akarnák visszaterelni. A néppárt, a demokraták és a keresztényszocialisták. A néppárt nevében gróf Zichy Aladár szólalt fel: Midőn Oroszországból a forradalom a szabadság fuvallatát küldte hozzánk, itt a béke hangjai nyilatkoznak meg azért, mert a nemzet tudja, hogy a maga részéről oly erőt fejtett ki, amely neki jogot ad arra, hogy elsősorban is az igazságos békének hangjait hirdesse. (Élénk helyeslés.) Ez a béke nem a meghátrálás kívánsága, ez az a remény, melyet minden kulturnemzet táplál, érezvén, hogy a testvérharc a régi kulturállamok között Európában magát a kultúrát s a kereszténységet öli meg. Vázsonyi Vilmos szerint az a nagy forradalmi átalakulás, melynek Oroszország színhelye volt, Európa sorsára nem lehet közömbös. Bármilyen fordulatot hozzon is a háború, kétségtelen, hogy egy szabadságszerető nép kebelében ez az átalakulás csak örömöt kelthet. Nagy despeciák összeomlását látjuk az utolsó időkben. Száz és száz millióra menő ember kapott jogot és alkotmányt. Az orosz despecia összeomlása reményt ad arra, hogy el fog érkezni az az idő, amikor a kultúrának a szégyene, a háború, el fog tűnni a föld színéről. A magyar históriai alkotmány szellemében cselekszünk, mikor üdvözöljük a demokrácia diadalát. S Klesswein Vátidor ezeket mondotta: Tetszetből nem gyűlölik egymást a népek, hacsak mesterségesen nem szítják a gyűlölködést. Bizonyos érdekeltségeknek, klikkeknek van hasznuk a háborúból. Az orosz nemzet felszabadulása felett minden, a szabadság iránt érző nemzet örömet érez, és remélhető, hogy ez a szabadság tovább fog terjedni és az igazi demokrácián fog alapulni. (Igaz! Úgy van a bal-ó a szélsőbaloldalon.) Az elnök kihirdette a határozatot, mely szerint a Ház az indítvány indokolását megengedi. Az indokolás napirendre tűzése iránt később fog a Ház határozni. Vallomás. Irta: GÁRDONYI GÉZA. — Ezerért se, — ismételte a festő. — Dehát mért volna becsesebb önnek az a kép, mint nekem? Besztercey hallgatott. Fölvette az étlapot s mellőle rám nézett. Én nem szoktam őrá nézni, csak úgy vállról éreztem, mikor szemlélget, de akkor elszomorodva néztem rá. És ahogy a szemünk találkozott, nem tudom hogyan, hogyan se, de megéreztem, hogy a felesége leszek. Bizonyisten megéreztem. Nem fejezhető ki éppen ezekkel a szavakkal az az érzés, csak hogy valami lelki egységet éreztem vele, vagy nem is tudom micsoda egységet, szavakba foglalni nem lehet. Csak a sejtelem csodája volt az. És később hogy már házasok voltunk, el is mondtam neki, és ő azt felelte, hogy neki az az érzése, már az első látásomnál megvolt, ő mingjárt az e kő nap megszeretett, vagy hogy az ő szavaival mondjam: szerelmes volt belém kalapom tűjétől a cipőm sarkáig. Annyira beszívott a szeme mingyárrt az első órában, hogy emlékezetből lerajzolt, és másnap meg az arcom színeit rakta a képre. Dehát persze neki is csak olyan volt a sejtelme, mint az álom. Vélte, hogy nem lát többé, azért festette meg a képemet. — Nem erőltetem, — fanyalgott Forgás, — látom, hogy most olyan az órája, hogy nem ad el képet. Mégis hát egy hölgynek a képe, aki nem tartozik önhöz . . . — Hát önhöz hogy tartozik? De olyan volt az a kérdés, mint valami mellbe-ütéa. Forgács szinte hátramozdult tőle. — Hozzám? . . . hát . . . tisztelője vagyok, — Én is, — felelte hangosan a festő. S elővonta a zsebéből az Estet Belefogott az olvasásába. Forgács fölkelt. Lógó orral tért vissza hozzánk. — Bogaras ember, — mondta halkan, — de azért meglesz a kép. — Bajosan, — sóhajtottam, — hallottam minden szavukat. Cigányok helyezkedtek el a terem sarkában, és rákezdték a szokásos siketek indulóját. Nem lehetett beszélgetnünk többé. Csak elváláskor biztatott megint Forgács: — Meglesz a kép. Visszatérek heasról kisütöm, hogy rokona vagyok. Még brúdert is iszok vele, de a kép ned megy el Füredről. Azon az éjszakán nyugtalanul aludtam, jaj igenn búsított, hogy azt a képet nem kapom meg. De valamiképpen tetszett mégis, hogy ezer koronán se adja- Hát mi neki az a kép? Már akkor igen tetszett nekem Besztercey. Furcsáltam, hogy egyik pereljen olyan kislányosan pirong, másik percben meg annyira férfias. És akkor valami méltóságosan szép, mikor olyan férfias. És az is igen tetszett nekem benne, hogy aznap este levett kalappal állt a lámpaoszlop mellett a parton. Az esti harangszóra vette le a kalapját, és úgy elmerült az imádságban, hogy meg se látott bennünket, ahogy mellette elhaladtunk. Akkor valami, oly szép volt az arca... Szeretem nézni az imádkozó embert Akármilyen állati rút is az arca, megszépül akkor, szinte angyali. Ha a ruhája csupa rongy is, nem rongy a rongy a méltóságos arcún. S az imádkozó jaj csupa méltóság. Alázatosságában is csupa méltóság az ember, aki Istennel beszélt királyi méltóság a porban is. Sohsa titkoltam, hogy ezért az egyért irigylem a pápistákat. Azok hát tudnak imádkozni. Sokszor megfordultam a templomukban. Olaszországról nem is beszélek, csak Karlszbádot említem.. Apa jár oda. Egyszer engem is magával vitt, és én bementem egy reggel a katolikus templomba. És láttam egy aranygalléros öreg generálist, amint letérdelt egy mesterlegény mellé, a puszta kőre. Nohát azt a két arcot sohse felejtem el, hogy milyen szép volt. Az a rongyos legény ott az aranygalléros nagyúr mellett Az a munkában eldurvult kéz, a keztyüben finomult kéz mellett Milyen testvérekké váltak ott az imádságban. 3