Pesti Hírlap, 1917. július (39. évfolyam, 165-190. szám)
1917-07-01 / 165. szám
V4-eddig 12 zsákmányolt ágyút szállítottunk be. Délkeleti harctér. Nincs jelenteni való. A vezérkar főnöke. • M — 1917. Június 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP Német hivatalos jezezslés. A nagy főhadiszállás közli június 30. Nyugati harctér. Slupprecht trónörökös hadicsoportja: A tüzérség harci tevékenysége esős időjárásaielőtt mérsékelt határok közötti vamuit Csak kevés helyen fokozódott erősségtüzelés. Délután egy angol század mélyen szálló repülőgépek kíséretében Armentiéres-től délkeletre árkainkba tört, de ellentámadásainkkal nyomltan kivertük. Éjjel több ízben visszavertünk ellenséges felderítő csapatokat. Előtöréseink az Yser mellett és St. Quentintől északnyugatra több belga és francia foglyot eredményezett A német trónörökös hadcsoportja: Tegnap reggel bajor csapatok Cornélly-461 délkeletre hatásos tűzelőkészítés után erőszakos felderítést hajtottak végre. A támadó csapatok 1200 méter szélességben a hátsó francia vonalig nyomultak előre s az ellenség védekezése ellenére felrobbantottak néhány fedezéket. Az ellenségtől nem háborgatva nagyobb számu fogolylyal tértek vissza árkaikba. Est© vesztfáliai ezredek az előző nap sikerét Cernytől keletre kibővítették. A Stevello-majortól délre meglepő rohammal több ellenséges árokvonalat foglaltak el. A foglyok száma jelentékenyen emelkedett. A franciák egyidejűleg Cerny mellett jelentékeny erőkkel kétszer támadtak. Közelharcban visszavertük őket. A Maas nyugati partján is növeltük a június 28-án szerzett előnyt A 304-es magaslat keleti lejtőjén egy poseni ezred a franciák állását mintegy 500 méter szélességben rohammal elfoglalta és brandenburgiakból és berliniekből álló rohamosztagok a Bethincourttól Esncsig terjedő síkon ellenséges árkokat kerítettek hatalmukba. Itt junius 28. és 29-én 825 foglyot szállítottunk be. Az ellenség makacs ellenállást fejtett ki. Véres veszteségei jelentékenyek és ezeket még növelte az Avocourti délkeleti szélén és a 304. számi magasulat délnyugati lejtője ellen intézett hiábavaló támadásaival. Albrecht t württembergi herceg hadcsoportja: Semmi lényeges nem történt. Egy asszonyi dokumentum, Irta: CSERMELY GYULA. (Pályamű.) Julio Alvarega Barcelona egyik legjelesebb ifja volt. Nemcsak születésére és rangjára nézve volt lovag, de gondolkozásában és cselekedeteiben is; ezenfelül pedig külsejét is megáldotta az isten,mert a legdélibb ifjak közé számított. Epedt is utána leányszív, de nem egy és sok parázszóal égő szép fekete szem fellángolt, ha az ifjúra vetődött a nézése. Csak az az egy szív nem epedt, mely donna Elvirában dobogott, aki az alcalde csodaszép leánya volt; csak az az egy szempár nem lángolt, mely donna Elvira arcából olyan észvesztően sötét lett a világba. Julio Alvarega holdkóros betege volt ennek a donnának; álmodozott róla nappal és álmatlanul gyötrődött miatta éjjel, de bármit kísérelt is meg, hogy meghallgattatást találjon, mind hiábavalónak bizonyult. Könyörgéseire elfordult, sóhajtásain csak mosolyogni szokott a donna. Most fejére tett-e, vagy senkit sem akart szeretni, vagy sokakat szeretett, csak Juliát nem akarta csak azért sem, ki tudná ezt megmondani? tán az Isten sem. A nőszemélyek lelke tán a mindentudónak is csak titokzatos útvesztő . . . Garcia Romanones pedig költő volt, megáldott lelkű művelője a dalnak. Szebb madrigálokat, stanzákat nálánál senki sem zengett, és de sok szép leány volt, aki elbűvölten az ő lantjától. Így sóhajtott fel rajongással teli szivéből: — Bár megcsókolhatnám a kezet, mely így pengeti hangszere húrjait; bár rátapaszthatnám ajkaimat a szájra, mely a csalogánynál is andalítóbban énekel. Csak Glára Burguete, egy torreádor felségesen szép leánya, nem érzett a költő iránt, de egy szikrányit sem. Őt hidegen hagyták a dalaiban fel-fellobanó lángok, és a virágillat, mely nótáiból a felhőkig szállt és a harmónia, mely rímeiből a lelkekbe ült, mindenkit megvesztegetett, csak őt nem. Holott őneki dalolt a költő; kobzának minden hangja, agyának minden szikrája csak őneki szólt, a női szépség csodájának, Clárának. De hát Glára Burguete is vagy mást szeretett, vagy senkit sem akart szeretni, vagy sokakat szeretett, csak Garciát nem akarta csak azért sem. És Julio Alvarega, a lovag és Garcia Romanones, a költő, szívbeli barátai voltak egymásnak. Még az álmaikat is közölték egymással, (holott egy szétfoszló semmi csak az álom) mennél inkább közölték hát azt, ami mindkettőjüknek olyan keserű valóság volt. — Szeretem Elvirát, — mondta a lovag — tán a lovagi becsületemnél is jobban és bele fogok pusztulni ebbe a boldogtalan szerelembe, érzem. Meg fog ölni a bánat és majd tetemess el, ha meghalok, barátom. . Mire Garcia, a költő, csak leeresztette babérkoszorús fejét. — Szeretem Clarát, — felelte. — Imádom úgy, mint Isten imádhatta a legszebbet: teremtő szavának koronáját, remekét, Évát. És hamarabb, mint lantom valamely húrja, fog bús életem fonala szakadni — és majd te temess el, ha meghalok, barátom. Így epedeztek és sorvadoztak együtt és a lovag is, a költő is napról-napra mind sápadtabb, fehérebb, betegebb lett. És csodálatos: a lovag, az erős férfi, kinek harcra edzett karja és szíve volt, hamarabb gyöngült el, anol a költő. Egy napon, mikor együtt sétált a lantossal, az erdő magános tisztásán csak megeredtek lelkéből fakadt könnyei és barátja keblére, borulva, halálra való elszántságáról tett vallomást. — Megölöm magam, Garcia, - így zokogott. — Nem bírom tovább ezt a mindenemet megőrlő fájdalmat. Éljen-e tovább egy ember, kit "a boldogtalan, emésztő szerelem lelkileg is nyomorék koldussá,, testileg is menthetetlen beteggé tett? Ne tántoríts el szándékomtól, Garcia, mire megtelik a hold, betelik az én szomorú sorsom is. És egy narancsfa törzsének esve és hozzászoritva fejét annak fájához, szivettépően zokogta: — Oh, donna, madonna Elvira! Olyan megindítóan beszélt és zokogott, hogy Garcia szívében, minden saját fájdalma mellett is, még egy másik érzés is megszólalt: a részvété. De azé a részvété, mely nem csak arra szorítkozik, hogy vigasztaljon, hanem segíteni is akar, akár az utolsó csepp levegőjének az árán is. A költő megölelte a lovagot és leglágyabb húrján az érzésnek, így beszélt hozzá, mondván: — Bátorság és jó remény, barátom. Mire megtelik a hold, a te sorsod is betelik, Julio, de nem abban az értelemben, ahogy te mondtad. Te boldog leszel, Julio, mert a karjaidba fogom vezetni őt, donna Elvirát és ő a tied lesz. Julio Alvarega úgy nézett a költőre, mint a halálos beteg ember az orvosra. Egy pillanatig csak hisz, aztán annál jobban kételkedik és búsong. — Úgy lesz, — folytatta Garcia. — Amit magamért sohasem tettem volna, megteszem azt te érted, barátom. A teremtés titkainak könyvét, melyet hét pecséttel elzárva apám rám hagyott, fel fogom ütni és olvasni. Abban benne van az is, Keleti harctér. Lipót bajor herceg vezértábornagy hadseregatcvorussai A többi entente-hatamak növekvés nyomásának hatása alatt az oroszok harci tevékenysége Kelet-Gandában azt a benyomást kelti, miegy támadásokba szándékoznak átmenni. Az oroszok erős pusztító tüze nádul tegnap óta a Lemberg—brody i vasúttól a Brzozanytól délre emelkedő magaslatokig húzódó állásainkra. Koniuckynál éjszaka támadtak orosz erők, amelyek megsemmisítő tüzünkben veszteségteljesen hömpölyögtek vissza. Lucktól északra és északnyugatra is jelentékenyen erősbödött az oroszok tűztevékenysége. József főherceg vezérezredes arcvonalán és Mackensen vezértábor.*nagy hadseregcsoport' a helyzet változatlan. Macedoniai arcvonal, Semai ifjság. Tandendorff, első föszállásmester. Zsóká születek orosz offensivára. A sajtóhadiszállásról jelentik: A Zürcher Post a következő genfi táviratot közli: „Pariéba érkezett megbízható hírek szerint az orosz hadvezetőség most komolyan készülődik délnyugati arcvonalán a tavaly megszüntetett offenzíva, folytatásának előkészítésére. Az orosz hadvezetőség erre a célra jelentékeny haderőket vont össze az osztrák-magyar arcvonalon, a tüzérséget megerősítette és arra törekszik, hogy a belső zavarok ellenére, lehetőleg fokozza a muníciógyártást." Feltűnő, hogy éppen az osztrák-magyar területen készítenek elő támadást. Ez a jelentés sajátságos világításba helyezi a opervári munkások és katonák tanácsának a büféről hozott határozatát. Ez a határozat nyomatékosan beszél annexió nélküli békéről s az orosz hadvezetőség most új offenzívát készít elő, melynek dig nem lehet más célja, mint idegen területe, annektálása. Románia támogatást kér az evitente-tól. Zürich, jun. 30. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A, Zürcher Zeitung jelenti Jassyból: rromán küldöttség ment Pétervárra, Rómába és New-yorkba, hogy Románia részére pénzügyi támogatást kérjen és a kilátásba helyezett román offenzíva támogatását és egyéb román óhajoknak kilátásba helyezett teljesítését kérje. A francia vezérkar jelentése. (Június 29. Délután 3 óra.) Az ellenség az Aisne-fronton az éj folyamán nagyon tevékeny volt. Heves ágyútüzelésre élénk támadások következtek Cerny ellen, Corbenytől délre. Innen északnyugatra minden kísérletet megállítottunk tüzelésünkkel, vagy visszavertünk ellentámadástól. Állásainkat megtartottuk. A harc különösen Cerny környékén volt nagyon élénk, ahol az ellenség több ízben megtámadta arcvonalunk több pontját. Cerny faltától északkeletre ellenséges osztagokat, amelyeknek sikerült első vonalainkban lábukat megvetniök, csapataink erőteljes ellentámadása visszavetette. Az ellenség sok halottat hagyott hátra és foglyok is maradtak a kezünkön. A Maas balpartján az avocourti erdő közelében és a 301-es számú magaslaton hevesen lőtte ellenség nagykaliberű gránátokkal állásainkat. Ezután fél 7 óra tájban hatalmas német támadás következett, amelyet kitűnően kiképzelt rohamozó csapatok körülbelül két kilométer szélességű arcvonalon vittek véghez a 304-es számú magaslattól nyugatra. Tüzelésünk ereje megbontotta a támadók rendjét, akik azonban mégis megvetették lábukat első vonalunk némely pontján. Az ellenségnek azt a kísérletét, hogy a 304-es számú magaslattól keletre levő , állásainkat megtámadja, ma hajnalban 4 óra tájban tökéletesen meghiúsítottuk. (Június 29. Éjjel 11 óra.) A Cerny környékén ifjult éjszaka szenvedett véres kudarc után az ellenség új támadásokat kezdett e falutól északkeletre. Több sikertelen kísérlet után, amelyek nekik komoly veszteségekbe kerültek, újra sikerült a németeknek az első vonal amaz állásaiba behatolniuk, ahonnan elűztük őket. Corbenytől délkeletre a németek a legutóbbi éjszaka folyamán különösen heves támadást intéztek. Az ellenség ott több zászlóaljat vetett harcba, amelyeket külön rohamcsapatok ragadtak magukkal és mindezek a csapatok több ízben közeledni igyekeztek vonalunk előrenyúló szögéhez, a Laontól Reimsig vezető út mindkét oldalán. Tüzelésünk megtörte a rohamhullámokat, amelyek nem tudtak behatolni árkainkba és súlyos veszteségek mellett kénytelenek voltak visszaözönleni. A Maas balpartjén tart a heves tüzérségi harc a 304. magaslat és az avocourti erdő szakaszain. Június 28-án egy messzire vivő német ágyú több nagykaliberű gránátot lőtt Dünkirchen irányában. 1 3