Pesti Hírlap, 1918. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-01 / 1. szám

1918. január 1., kedd PESTI HÍRLAP konferencia eddigi lefolyása a következő képet mutatja: A béketárgyalások eddigi folyama jo­gossá teszi azt a reménységet, hogy a négyes­szövetség és Oroszország között teljes megálla­podás fog létrejönni. Hiba lenne azonban, ha azt hinnék, hogy nincsenek már legyőzni való akadályok. A területi kérdések között nézeteltérés van arra nézve, hogy a központi hatalmak által meg­szállva tartott területek népe hogyan szavazzon le jövőbeli hozzátartozandósága felől. A tár­gyalások tehát még nincsenek befejezve, de he­lyes irányban folynak. A komoly és őszinte békés hajlandóság mindkét részen megnyilvánult és az engedékenység és az engesztelékenység szelleme uralkodik a tárgyalásokon. A békéhez vezető út nagyobbik részét már megtették és a lényegesebb pontokra nézve már teljes megálla­podás történt, más dolgokban pedig annyira kö­zeledtek már egymáshoz a tárgyaló felek, hogy jogosan remélhetjük a többi akadály elhárí­tását is. Az orosz delegátusok rendkívül tájékozó­dott, céltudatos és gyakorlott államférfiak. Nagy­lojalitással és őszinteséggel tárgyalnak és min­denben szigorú tárgyilagosság vezeti őket. Ere­jükhöz képest arra törekedtek, hogy a béke megteremtését előmozdítsák s a tárgyalások gyors menete nem csekély részben az orosz de­legátusok érdeme. A központi hatalmak és Oroszország képviselőinek személyes érintkezése a legszívélyesebb és a legszebb formákban tör­tént- Rendszerint egyetlen hosszú asztalnál ét­keznek és házigazdájuk a német főparancsnok­ság. Az asztalnál egészen fesztelenül beszélget­nek és általában nagyon barátságos érintkezés folyik a meghatalmazottak között. Az orosz de­legátusok többsége jól tud németül. A tanácsko­zások felváltva német, orosz vagy francia nyel­ven folynak tolmácsok segítségével. Gróf Czer­nin és Kühlmann államtitkár, minthogy Breszt-Litovszk városát csaknem teljesen elpusztítot­ták a harcokban, tiszti barakkokban laknak, amelyeknek azonban kőfaluk van. A barakkok belső berendezése nagyon kényelmes s minthogy a lakások közvetetlenül egymás mellett vannak, a delegátusok szinte állandóan érintkezésben vannak egymással. A központi hatalmak és Oroszország képviselői igen melegen búcsúztak el egymástól és remélhetjük, hogy legközelebbi találkozásuknak épen olyan kedvező eredménye lesz, mint a breszt­litovszki béketárgyalások első részének. Jenti, hogy az ukrajnai köztársaság, mint szuve­rén állam, fanúsítva van a bresztlitovszki béke tárgyalása való részvételre. A központi hatal­mak kijelentették válaszukban, hogy hajlandók az ukrajnai köztársaság képviselőit a béketár­gyaláson elfogadni és sajnálatukat fejezték ki azon, hogy az ukrajnaiak a fegyverszünetről szóló tárgyalásokon nem képviseltették magukat. It Landsdown­e tábora egyre növekszik. Stokholm, dec. 80. — Huysmann az általá­nos helyzetről szólva kijelentette a Svenska Dag­bladed tudósítójának, hogy Olaszországban a belső politika nagyon befolyásolja a hadiese­ményeket. A legnagyobb változások azonban Angliában mennek végbe. Lansdowne tábora, amelyben kétségtelenül maga a király, Asquith és Henderson is jelen van, egyre növekedik. A legfontosabb azonban közöttük a Labour party politikai szervezete. Az angol szocialisták, akik­nek 40 képviselőjük ül az alsóházban, teljes biz­tossággal számítanak a legközelebbi választáson 113 mandátumra. Ukrajna és a központi hatalmak jegyzék­váltása. Bécs, dec. 31. — Az ukrajnai sajtóiroda je­lenti Stockholmból. Az ukrajnaiak főtitkári hi­vatala e hónap 25-én jegyzéket küldött vala­mennyi hadviselő és semleges államnak és beje­. Mit óhajt? Álmos dadogni kezdett. Hogy régóta óhaj­totta már tiszteletét tenni, sőt szinte húsz év óta, amikor először gyönyörködött a művésznő já­tékában, hogy azóta is mindig készült a lépésre, ne tessék haragudni, meg kellett lenni, tegnap este is ott volt a színházban és éjjel nem aludt, ma délelőtt az iskolában a diákok olyan szamara­kat mondhattak, amilyet akartak és délben enni sem tudott s most azért van itt . . . azért, hogy megmondja . . . Almos teljesen elakadt. Most kellett volna idézni Polrucíl­o elszánt, fölényes szavait, de e helyett állt és állt és szemét mereven a padlóra sze­gezve nagyokat nyelt. Sármásy Viola harsányan felnevetett. Jó­kedvűen mutatott egy kerek puffra, maga is leült és kedves gunynyal mondta: —­ Lám, a tanár úr ugy belesült a mondám­ul­ójába, mint valamelyik rossz diákja. — A Poláko­t- bökkentette ki Almos. — Ki az? — A legrosszabb tanítványom. A művésznő ismét nevetett. — Nem akarom megsérteni azzal, hogy Poláknak nevezzem, de nem is szeretném, ha to­vább is ebben a kétségbeejtő zavarban vergőd­nék. Megmondom én, hogy ön miért jött. — Miért? — szaladt ki Almos száján me­gint ostobán a szó. Minola Katalin (mert most az volt") nagy­szerűen mulatott. — Mert el akart engem csábítani — De kérem . . . Almos majd elszggedt a sz ő brutalitásától. — Csak legyünk őszinték, — kegyetlenke­dett tovább a makrancos Kata — maga az eré­nyemre pályázott. Hát kedvesem, én jóakarattal vagyok maga iránt és vallomást teszek . .­ . Almos gerincén forró lázfolyam ömlött vé­gig. Vallomás . . . — Bevallom, hogy maga nekem nagyok jelentéktelen ember. Én egy kicsit nagyravágyó vagyok. A színházban hercegnőket s egyéb her­melinpalástos dámákat játszom s nálam a férfi a polgári életben is — a grófnál, szerényebb eset­ben a bárónál kezdődik. Felállt és fejedelmi méltósággal nézett vé­gig Almoson. Petruchio el volt bocsátva. Sár­másy Viola ugy viselkedett, mint egy igazi Mi­nola Katalin. Almos kavargó fejjel állt fel. Egyszerre mélyen átérezte súlyos megaláz­óolását, szegény, jámbor egyéniségének kegyetlen megvetettségét s már félszegen a szőnyegajtó felé nézett, hogy mi­nél előbb eltűnhessen. De ekkor hirtelen eléje villant husz esztendő sok Sekszpir estéje, a kar­zati állóhelyek, a karzati ülőhelyek, a másod­emeleti zártszékek, az első emeleti zártszékek, a sok-sok elsóhajtott álom, melengetett ábránd, leg­végül itt — a proscenium. Alighogy belépett vol­na ide, álmai bársonykárpitos szentélyébe, már ki is kell repülnie. Rettenetes. Egyszerre fojto­gató erővel ömlött le szivéből a keserűség. Fel­szaladt az elfulladt torkán, epéssé tette a nyel­deklőjét, mérgezette a nyelvét és elkezdett két­ségbeesett haraggal siró, lázadó panaszszal be­szélni . — Tehát én magának Kata (így!) jelenték­telen ember vagyok? Maga úgy értékeli a s­em Stockholm, dec. 29. — Az ukrán sajtóiroda jelenti Kievből. Az angol és francia kormányok meghatalmazott képviselői azt az ígéretet tették az ukrajnai főtitkárság előtt, hogy elismerik az ukrajnai állam függetlenségét, egyben lőszerrel és fegyverrel támogatják, ha az ukrajnai köz­társaság hadat üzen Németországnak, Ausztria-Magyarországnak és a mai Oroszországnak. A kert, hogy mije van­, rangja, vagyona, címe? Az mindegy, hogy valaki idehozza magához a ver­gődő, véres szívét, a lábai elé teszi mint biborló vánkost; mindegy, hogy húsz esztendő vágyó­dásának, áhítatának, rajongásának álomszálak­ból szőtt oltár kendőjét teríti a térdeire, hogy lelke izze, rubin csillogású sugaraiból fon aureolét a feje köré. Ez mind mindegy! Magának fontosabb egy zsebkendőre varrott hét- vagy ki­lencágú korona, amelynek viselhetéséért valami­kor, évszázadok előtt várakat raboltak, embere­ket gyilkoltak halomra és ha legalább ezeket a galád tetteket az hajtotta volna végre, aki e ko­ronás címerrel ma az orrát kifújja! Magának fontosabb az aranynyal tömött zsák, amelyet tolvajkezek, csaló csítiszövök harácsoltak össze, hogy aztán odarakva az ölébe, ezzel önmaguk­nak is utat nyissanak oda! Jól van! Csakugyan én tévedtem, én más ember vagyok, ember vagyok és nem illek magához! Keserű méltósággal emelte fel fejét mint a­hogy a kathedrán szokta tenni, amikor rossz diákjai valami tiszteletlen csínyt követtek el el­lene és kifelé indult. Mind­a Kata elképedve nézett utána és ar­cára valami különös megihletődés rajzolódott. Almos a világ minden sérelmével szívében sietett át az előszobán és már nyitotta ki az ajtót, hogy kiléphessen a ház folyosójára, amikor a kis bóbitás fejű szobaleány utánafutott és méh meghajlással mondta: — Gróf úr, a művésznő nagyon kéri, jöj­jön vissza! •És már hu-' - is vissz * r-mt. A forradalmi Oroszország. Ukrajna és az entente közös terve. — Elfogott szikratávirat. — Pétervár, dec. 30. — (P. T. I.) A francia kormánynak a román fronton álló francia kato­nai misszióhoz intézett, e hó 21-én elfogott sifkk­­ozott távirata utasítja a katonai missziót, hogy lépjen szoros érintkezésbe az ukrajnai radával és támogassa azt minden rendelkezésére álló eszközzel, mert a rada az entente-tal való jó viszony fentartása és csakis az entente-tal egyetértésben való béke­­­kötés mellett foglalt állást. A francia misszió tag­mindek"" karöltve járjanak el utasítottá-­ a fr.n­ácia katonai missziót arra is, hogy mindenképen támogassák azokat a helyi politikai szövetségeket, amelyek a román harc­vonalon a csapatok harckészségét akarják meg­óvni. Feladatuk volna ilyképen február—március haváig megóvni a ro­mán front harcias jellegét, hogy így megnehezítsék a német csapatok átcso­portosítását a nyugati fronton, amire annál is inkább szükség van, mert tavaszszal alkalma­sabb lesz az idő a békekötésre. A franciák számítása szerint­­ az ukrajnai csapatok a román frontot és a Don­ vidékét fogják tartani. Francia tisztek részvételével külön missziót kül­döttek ki, amelynek feladata a kozák katonai pa­rancsnoksággal egyetértésben gondoskodni a ro­mán déli front csapatainak élelmezéséről és a szükséges felszerelési cikkekkel való ellátásáról A franciák kijelentik, hogy a románok élén­ken helyeslik a fegyverszünetet, ami újabb bi­zonysága annak, hogy a románok az entente tudta nélkül kí­sérletet tettek a Németországgal való kü­lönbéke megteremtésére. Ami az angol egészségügyi csapatokat illeti, azok hsatározott utasítást kaptak Londonból, hogy hagyják el az orosz frontot Mindehhez orosz hivatalos helyen meg­jegyzik, hogy a távirat nemcsak azt bizonyítja, hogy az entente a legnyomatékosabb módon tá­­mogat a béke és a munkáskormány ellen irányu­ló minden törekvést, ha­nem bizonyítja azt is, hogy az ukrajnai rada a nemzeti szabadság vé­delmének ürügye alatt, amelyet senki sem veszé­lyeztet, együtt­működik az angolokkal és a fran­ciákkal, hogy a gazdag parasztság és a vagyo­nos polgárság érdekeit megvédje a szegény pa­rasztok és a munkásság támadásaival szemben. E távirat a radát a maga valójában mint a béke ellen működő cselszövőt állítja oda az ukrajnai katonák elé. A francia tábornokok szemtelen be­avatkozása ellen meg fogják tenni az illetékes tényezők a legszigorúbb intézkedéseket. A fran­cia misszió meg fogja tudni, hogy Oroszország­­ben nem járhat el úgy, mintha Afrikában volna. Ukrajna semleges marad. 3

Next