Pesti Hírlap, 1918. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-01 / 1. szám
1918. január 1., kedd PESTI HÍRLAP konferencia eddigi lefolyása a következő képet mutatja: A béketárgyalások eddigi folyama jogossá teszi azt a reménységet, hogy a négyesszövetség és Oroszország között teljes megállapodás fog létrejönni. Hiba lenne azonban, ha azt hinnék, hogy nincsenek már legyőzni való akadályok. A területi kérdések között nézeteltérés van arra nézve, hogy a központi hatalmak által megszállva tartott területek népe hogyan szavazzon le jövőbeli hozzátartozandósága felől. A tárgyalások tehát még nincsenek befejezve, de helyes irányban folynak. A komoly és őszinte békés hajlandóság mindkét részen megnyilvánult és az engedékenység és az engesztelékenység szelleme uralkodik a tárgyalásokon. A békéhez vezető út nagyobbik részét már megtették és a lényegesebb pontokra nézve már teljes megállapodás történt, más dolgokban pedig annyira közeledtek már egymáshoz a tárgyaló felek, hogy jogosan remélhetjük a többi akadály elhárítását is. Az orosz delegátusok rendkívül tájékozódott, céltudatos és gyakorlott államférfiak. Nagylojalitással és őszinteséggel tárgyalnak és mindenben szigorú tárgyilagosság vezeti őket. Erejükhöz képest arra törekedtek, hogy a béke megteremtését előmozdítsák s a tárgyalások gyors menete nem csekély részben az orosz delegátusok érdeme. A központi hatalmak és Oroszország képviselőinek személyes érintkezése a legszívélyesebb és a legszebb formákban történt- Rendszerint egyetlen hosszú asztalnál étkeznek és házigazdájuk a német főparancsnokság. Az asztalnál egészen fesztelenül beszélgetnek és általában nagyon barátságos érintkezés folyik a meghatalmazottak között. Az orosz delegátusok többsége jól tud németül. A tanácskozások felváltva német, orosz vagy francia nyelven folynak tolmácsok segítségével. Gróf Czernin és Kühlmann államtitkár, minthogy Breszt-Litovszk városát csaknem teljesen elpusztították a harcokban, tiszti barakkokban laknak, amelyeknek azonban kőfaluk van. A barakkok belső berendezése nagyon kényelmes s minthogy a lakások közvetetlenül egymás mellett vannak, a delegátusok szinte állandóan érintkezésben vannak egymással. A központi hatalmak és Oroszország képviselői igen melegen búcsúztak el egymástól és remélhetjük, hogy legközelebbi találkozásuknak épen olyan kedvező eredménye lesz, mint a bresztlitovszki béketárgyalások első részének. Jenti, hogy az ukrajnai köztársaság, mint szuverén állam, fanúsítva van a bresztlitovszki béke tárgyalása való részvételre. A központi hatalmak kijelentették válaszukban, hogy hajlandók az ukrajnai köztársaság képviselőit a béketárgyaláson elfogadni és sajnálatukat fejezték ki azon, hogy az ukrajnaiak a fegyverszünetről szóló tárgyalásokon nem képviseltették magukat. It Landsdowne tábora egyre növekszik. Stokholm, dec. 80. — Huysmann az általános helyzetről szólva kijelentette a Svenska Dagbladed tudósítójának, hogy Olaszországban a belső politika nagyon befolyásolja a hadieseményeket. A legnagyobb változások azonban Angliában mennek végbe. Lansdowne tábora, amelyben kétségtelenül maga a király, Asquith és Henderson is jelen van, egyre növekedik. A legfontosabb azonban közöttük a Labour party politikai szervezete. Az angol szocialisták, akiknek 40 képviselőjük ül az alsóházban, teljes biztossággal számítanak a legközelebbi választáson 113 mandátumra. Ukrajna és a központi hatalmak jegyzékváltása. Bécs, dec. 31. — Az ukrajnai sajtóiroda jelenti Stockholmból. Az ukrajnaiak főtitkári hivatala e hónap 25-én jegyzéket küldött valamennyi hadviselő és semleges államnak és beje. Mit óhajt? Álmos dadogni kezdett. Hogy régóta óhajtotta már tiszteletét tenni, sőt szinte húsz év óta, amikor először gyönyörködött a művésznő játékában, hogy azóta is mindig készült a lépésre, ne tessék haragudni, meg kellett lenni, tegnap este is ott volt a színházban és éjjel nem aludt, ma délelőtt az iskolában a diákok olyan szamarakat mondhattak, amilyet akartak és délben enni sem tudott s most azért van itt . . . azért, hogy megmondja . . . Almos teljesen elakadt. Most kellett volna idézni Polrucílo elszánt, fölényes szavait, de e helyett állt és állt és szemét mereven a padlóra szegezve nagyokat nyelt. Sármásy Viola harsányan felnevetett. Jókedvűen mutatott egy kerek puffra, maga is leült és kedves gunynyal mondta: — Lám, a tanár úr ugy belesült a mondámulójába, mint valamelyik rossz diákja. — A Polákot- bökkentette ki Almos. — Ki az? — A legrosszabb tanítványom. A művésznő ismét nevetett. — Nem akarom megsérteni azzal, hogy Poláknak nevezzem, de nem is szeretném, ha tovább is ebben a kétségbeejtő zavarban vergődnék. Megmondom én, hogy ön miért jött. — Miért? — szaladt ki Almos száján megint ostobán a szó. Minola Katalin (mert most az volt") nagyszerűen mulatott. — Mert el akart engem csábítani — De kérem . . . Almos majd elszggedt a sz ő brutalitásától. — Csak legyünk őszinték, — kegyetlenkedett tovább a makrancos Kata — maga az erényemre pályázott. Hát kedvesem, én jóakarattal vagyok maga iránt és vallomást teszek . . . Almos gerincén forró lázfolyam ömlött végig. Vallomás . . . — Bevallom, hogy maga nekem nagyok jelentéktelen ember. Én egy kicsit nagyravágyó vagyok. A színházban hercegnőket s egyéb hermelinpalástos dámákat játszom s nálam a férfi a polgári életben is — a grófnál, szerényebb esetben a bárónál kezdődik. Felállt és fejedelmi méltósággal nézett végig Almoson. Petruchio el volt bocsátva. Sármásy Viola ugy viselkedett, mint egy igazi Minola Katalin. Almos kavargó fejjel állt fel. Egyszerre mélyen átérezte súlyos megalázóolását, szegény, jámbor egyéniségének kegyetlen megvetettségét s már félszegen a szőnyegajtó felé nézett, hogy minél előbb eltűnhessen. De ekkor hirtelen eléje villant husz esztendő sok Sekszpir estéje, a karzati állóhelyek, a karzati ülőhelyek, a másodemeleti zártszékek, az első emeleti zártszékek, a sok-sok elsóhajtott álom, melengetett ábránd, legvégül itt — a proscenium. Alighogy belépett volna ide, álmai bársonykárpitos szentélyébe, már ki is kell repülnie. Rettenetes. Egyszerre fojtogató erővel ömlött le szivéből a keserűség. Felszaladt az elfulladt torkán, epéssé tette a nyeldeklőjét, mérgezette a nyelvét és elkezdett kétségbeesett haraggal siró, lázadó panaszszal beszélni . — Tehát én magának Kata (így!) jelentéktelen ember vagyok? Maga úgy értékeli a sem Stockholm, dec. 29. — Az ukrán sajtóiroda jelenti Kievből. Az angol és francia kormányok meghatalmazott képviselői azt az ígéretet tették az ukrajnai főtitkárság előtt, hogy elismerik az ukrajnai állam függetlenségét, egyben lőszerrel és fegyverrel támogatják, ha az ukrajnai köztársaság hadat üzen Németországnak, Ausztria-Magyarországnak és a mai Oroszországnak. A kert, hogy mije van, rangja, vagyona, címe? Az mindegy, hogy valaki idehozza magához a vergődő, véres szívét, a lábai elé teszi mint biborló vánkost; mindegy, hogy húsz esztendő vágyódásának, áhítatának, rajongásának álomszálakból szőtt oltár kendőjét teríti a térdeire, hogy lelke izze, rubin csillogású sugaraiból fon aureolét a feje köré. Ez mind mindegy! Magának fontosabb egy zsebkendőre varrott hét- vagy kilencágú korona, amelynek viselhetéséért valamikor, évszázadok előtt várakat raboltak, embereket gyilkoltak halomra és ha legalább ezeket a galád tetteket az hajtotta volna végre, aki e koronás címerrel ma az orrát kifújja! Magának fontosabb az aranynyal tömött zsák, amelyet tolvajkezek, csaló csítiszövök harácsoltak össze, hogy aztán odarakva az ölébe, ezzel önmaguknak is utat nyissanak oda! Jól van! Csakugyan én tévedtem, én más ember vagyok, ember vagyok és nem illek magához! Keserű méltósággal emelte fel fejét mint ahogy a kathedrán szokta tenni, amikor rossz diákjai valami tiszteletlen csínyt követtek el ellene és kifelé indult. Minda Kata elképedve nézett utána és arcára valami különös megihletődés rajzolódott. Almos a világ minden sérelmével szívében sietett át az előszobán és már nyitotta ki az ajtót, hogy kiléphessen a ház folyosójára, amikor a kis bóbitás fejű szobaleány utánafutott és méh meghajlással mondta: — Gróf úr, a művésznő nagyon kéri, jöjjön vissza! •És már hu-' - is vissz * r-mt. A forradalmi Oroszország. Ukrajna és az entente közös terve. — Elfogott szikratávirat. — Pétervár, dec. 30. — (P. T. I.) A francia kormánynak a román fronton álló francia katonai misszióhoz intézett, e hó 21-én elfogott sifkkozott távirata utasítja a katonai missziót, hogy lépjen szoros érintkezésbe az ukrajnai radával és támogassa azt minden rendelkezésére álló eszközzel, mert a rada az entente-tal való jó viszony fentartása és csakis az entente-tal egyetértésben való békekötés mellett foglalt állást. A francia misszió tagmindek"" karöltve járjanak el utasítottá- a fr.nácia katonai missziót arra is, hogy mindenképen támogassák azokat a helyi politikai szövetségeket, amelyek a román harcvonalon a csapatok harckészségét akarják megóvni. Feladatuk volna ilyképen február—március haváig megóvni a román front harcias jellegét, hogy így megnehezítsék a német csapatok átcsoportosítását a nyugati fronton, amire annál is inkább szükség van, mert tavaszszal alkalmasabb lesz az idő a békekötésre. A franciák számítása szerint az ukrajnai csapatok a román frontot és a Don vidékét fogják tartani. Francia tisztek részvételével külön missziót küldöttek ki, amelynek feladata a kozák katonai parancsnoksággal egyetértésben gondoskodni a román déli front csapatainak élelmezéséről és a szükséges felszerelési cikkekkel való ellátásáról A franciák kijelentik, hogy a románok élénken helyeslik a fegyverszünetet, ami újabb bizonysága annak, hogy a románok az entente tudta nélkül kísérletet tettek a Németországgal való különbéke megteremtésére. Ami az angol egészségügyi csapatokat illeti, azok hsatározott utasítást kaptak Londonból, hogy hagyják el az orosz frontot Mindehhez orosz hivatalos helyen megjegyzik, hogy a távirat nemcsak azt bizonyítja, hogy az entente a legnyomatékosabb módon támogat a béke és a munkáskormány ellen irányuló minden törekvést, hanem bizonyítja azt is, hogy az ukrajnai rada a nemzeti szabadság védelmének ürügye alatt, amelyet senki sem veszélyeztet, együttműködik az angolokkal és a franciákkal, hogy a gazdag parasztság és a vagyonos polgárság érdekeit megvédje a szegény parasztok és a munkásság támadásaival szemben. E távirat a radát a maga valójában mint a béke ellen működő cselszövőt állítja oda az ukrajnai katonák elé. A francia tábornokok szemtelen beavatkozása ellen meg fogják tenni az illetékes tényezők a legszigorúbb intézkedéseket. A francia misszió meg fogja tudni, hogy Oroszországben nem járhat el úgy, mintha Afrikában volna. Ukrajna semleges marad. 3