Pesti Hírlap, 1918. április (40. évfolyam, 78-102. szám)

1918-04-02 / 78. szám

1918. április 2., kedd. PESTI HIRLAP 77 ~ prmtT L H,-«V­SWMKMttfusg* QtHTe^r fio^gne^pj^f­l* X Arrasli300"^^,*. -rj * ''flS "W33­­• 'ni M1 111 iF1"*" Timi • • Amarner csata em mm * front 1311 februárban ••• A frontHiniei burgoFfemivajs e/ett tediajrwni focra / ftte.fl'w y ^4/ohtmedy) Sois/eui PARIS msif/es wteanr Jy Kertit,1 SDeullens 'ébvhervt Raöaume«?«T" ^SwÁimA \ MttiemCoufvrto tm-^ Combles íéronne feje ÉNS WarfuséeAb&mrt vermaní fratial'vQ j lúorráíl "P/esster Riöemonr Fontaint Guiscard onrdidier ff La Fer| SfGobain Thiescom Resáons ,Renault Chiry 'etitBiri/lS Caiiny-Arss! t «-•• — •_ A front marc. 21 e/ött ••d A Front marc. 27 • en • ••# Afrontmarc 31-én fnrraeisrfieni Mtrieh' Clermonf kehy! Az öltönye sem kifogástalan. Valószínű, h­ogy nem jómódú. Milyen nagy beszédes kék szeme van! Vájjon mit csinált ott a kávéház­ban? Az emberek a kávéházban rendesen olvas­nak vagy végiglapozzák a képes újságokat. De az az ifjú itt. És milyen furcsa volt, hogy a ke­zét az ajakára, azután meg a homlokára tette, amikor ő, Katinka, elment s az ajtóból vissza­nézett. Ez bizonyosan jel volt. Neki szólott? Persze, neki szólott. De mit akart ezzel jelezni? Katinka egy órai töprengés után rájött arra, hogy­ mi lett volna a legegyszerűbb. Amint elbúcsúzott Jánostól, mindjárt vissza kellett­­ volna mennie a kávéházba. Most persze időbe kerülne megint felöltözködni, most menjen oda, most toppanjon be? lehetséges, hogy az a fiatal­ember már nincsen is ott. . . Nem, a legjobb, ha most itthon maradt és csak holnap délután megy a kávéházba. Elvégre is, nem olyan sürgős! Ka­tinka, akivel ez a furcsa eset eddig nem történt meg, korholta magát, hogy ennyire foglalkozik azzal az ifjúval, rá is szólt önmagára komolyan, szigorúan: — csak­ nem vagy szerelmes abba a fiúba!? mert ha az vagy, akkor nem megy el hol­nap a kávéházba, hanem megvárod itthon Já­nost és vele töltöd az estét, ahogyan ez egy jóra való, becsülete­, minden jóval ellátott szegény leányhoz illik! Másnap Katinka elindult a kávéházba. Az okos leányzó, aki az agyában lakozott, így szólt a döre lányzóhoz, aki a szívében lakozott: Kata, ez az egész dolog nem tetszik nekem. Nincsen kedvemre, hogy most a kávéházba megy! Sze­retnéd látni a szőke fiatalembert. Remélem, hogy jaz az éhenkórász — igen, éhenkórász, bizonyos vagyok benne! — nem lesz ott. Akkor te rögtön sarkon fordulsz és megy. Mégy a telefonhoz és megmondod Jánosnak, hogy hol találkoztok. Nem várod meg a hét órát. És többet nem gon­dolsz arra a senkire! Katinka szívében a döre leányzó erre csak ennyit mondott : — Így cselekszem, ha nem lesz ott. De érzem, hogy ott lesz Katinka benyitott a kávéházba. A kályha mellett, ugyanazon a helyen ült, h­ása fölé ha­jolva, kezében ceruzával, a szőke ifjú, mintha még tegnap óta ülne ott. Most felpillantott, a sze­me kinyílt kerekre, az ifjú letette a ceruzát, mindkét kezével megérintette az ajakát s azután a szemét érintette ujjai hegyével. Katinka meg volt ugyan egy kicsit döbbenve, de azért örömet érzett szivében s a szomszéd asztalhoz ült. A pincér elősietett s Katinka fölállt, hogy levesse drága bundáját, azután megint leült; látszott, hogy zavarban van. A pincér háromszor is kér­dezte tőle, hogy mit méltóztatik parancsolni, míg Katinka meghallotta. Fülében az izgatottság zúgott. Az ifjú egy lap papírt tépett ki a füzetből és itt, hosszú, szőke haja ráborult az írásra. A mikor megvolt vele — talán k­ét percig itt — fölállt s a papírlapot odatette Katinka elé. Ka­tinka elpirult s olvasta az üzenetet: „Istennőm! Ozirisz küldött! Most tu­dom, hogy nem élek hiába. A sors áldása van művemen, ha Te is ugy akarod! Nagy­gyá tehetsz, hiresen tehetsz, királylyá te­hetsz! De mindig a rabszolgád maradok!" Katinka nem értette, hogy ez mit jelentsen. Kein tu­lja, h­ogy ki az az Ozirisz, így még nem A nagy főhadifizálás közli március 31-én: Nyugati harctér. Az A n­e­v­e felső folyásától nyugatra emelkedő magaslatokon visszavertük az ango­lok ellentámadásait. A Somme és az Oise között támadásunk újabb sikerekkel járt.. A L­u­c­e-p­atak mindkét oldalán áttörtük az angoloknak francia ezredek által megerősített legelső vonalait, rohammal elfoglaltuk a völgyben fekvő Aubercourt, Hangard és De­main falvakat és az ellenséget leghevesebb ellentámadásai dacára Moreuil-re és az ettől északra fekvő erdőbe vetettük vissza. Moreuil és Noyon között megtámadtuk az újonan harcba vetett, felvonulóban levő francia hadtesteket. Montdi­di­e­r­t­ő­l északra az A­v­r­e és D­o­m­ l­a­p­á-l­y­o­n át visszavetettük az ellenséget és a nyu­gati parton emelkedő magaslatokat ro­hammal elfoglaltuk. A franciáknak Montdidiertől nyugatra és Fontaine­b­ő­l, valamint a meghódított M­e­n­i­l ellen több izben megismételt ellentámadásai véresen meg­hiúsultak. F­o­n­t­a­i­n­e­t este rohammal elfoglaltuk, Mesnilt pedig SZÍVÓS harc­ban megtartottuk. M­o­n­t­d­i­d­i­e­r­t­ő­l egészen N­o­y­o­n­i­g támadó csapataink az ellenséget frissen ásott árkaiból A­s­s­a­u­i­n­ll­e­r­s-e­n, Rollot-n és Hainvillersen túl, valamint Th­iescourtra és Ville-re vetettük visz­sza. A franciák erős támadásai itt is összeom­lottak. N­o y o­n t­ó­l délnyugatra rohammal el­foglalták az O­is­e-ot uraló Ren­a­u­d erődöt. Az arcvonal minden részéről az ellenség igen súlyos véres veszteségeiről tesznek jelentést. A többi harctérről nincs újság. Írtak neki. Kérdy pillantást vetett az ifjúra, aki így szólt: — Bocsásson meg vakmerőségemért. De így kellett tennem. Amikor ön tegnap elhagyta a kávéházat, elgondolkodtam azon, hogy mi volt ez: látomány, tünemény? fia átkoztam magamat, hogy nem siettem ön után, hogy távozni hagy­tam anélkül, hogy iparkodtam volna megtudni, ki ön . . . mert érzem, tudom, hogy önt a jó sor­som küldte nekem. És amikor most belépett, úgy éreztem, hogy titokzatos erő hajt bennünket egy­máshoz. És amit elgondoltam ez álmatlan éjsza­kán, tegnapról mára, azt most itt leírtam. Ön most már mindent tud! az öné vagyok! Rendel­kezzék velem, életemmel, halálommal! A fiatalember halkan és gyorsan beszélt és nagyon izgatott volt. Katinka hallgatta és ő is izgatott volt és nem igen értette ezt a beszédet. Arra jött a pincér, Katinka tehát azt mondta: — Üljön le kérem, ne legyen olyan izgatott, a pincér idenéz. — Igenis! — A fiatalember leült. Szünet. — Kicsoda ön, uram? — kérdezte végre Katinka. Nem tudta másképen kezdeni a beszél­getést, ő elég praktikus leány volt. — Bocsánat, bemutatkoznom kellett volna, tudom, de amikor ön belépett, olyan boldogság fogott el, hogy megittasultam az örömtől. Bocsá­nat! A nevem Seraphin Abel.. . és? költő vagyok, igenl?, költői. Katinka tudta, hogy a költő olyan ember, aki verseket meg mi­egymást is s ő szeretett is olvasni, nem épen költeményeket, hanem inkább szívhez szóló, megható regényeket. .(Folyt, köv.­ A háború eseményei. A vezérkar jelentései. I. (Kiadatott március 31-én délben.) Olaszországban a harci tevékeny­ség állandóan élénkebb volt. II. (Kiadatott április 1-én délben.) A Piave alsó folyásánál, Asiago te­rületén ás a h­a­g­a­i-medencében olasz felde­rítő előretöréseket visszavertünk. A vezérkar főnöke. Német hivatalos jelentések. 1.

Next