Pesti Hírlap, 1918. június (40. évfolyam, 129-150. szám)

1918-06-01 / 129. szám

1­ 918. júniua­r, szombat - A PESTI HIBLAfi­ ka arra megy, hogy tájékozódjék, mi történt, ho­gyan éll a harc a franciáknál, mely állásokat kell tartani és melyeket kell visszavonni. Sir Vees angol hadosztályparancsnok egyetlen ma­gasabb rangú francia tisztet sem talált, visszatért tehát, köziben azonban a kíséretében lévő két dan­dárparancsnok is eltűnt mellőle, úgy hogy egye­dik­ volt, amikor egy német járőr elfogta. („a. O. S.") Berlin, máj. 81. — (Wolff-ügynökség.) "Amikor május 27-én hajnalban tüzérségünk megkezdte a pergőtüzet, az angol gyalogság fényjeleket adott. Ezt a három betűt jelezte: aS. O. S." Senki sem tudta nálunk, mit jelent ez a jelzés, míg végre egy tengerész megfejtette: Save our soula (Mentsétek meg lelkeinket.) A tengeren ez a jelzés a legnagyobb veszélyben való segélykérést jelenti. Erre a jelzésre nyom­ban meg kellett volna indulnia az ellenséges zárótűznek, az ellenség ütegei azonban egyre jobban és jobban elhallgattak. (20 centiméteres por, mene­külés, gyújtogatás.) Berlin, máj. 31. — (Wolff-ü­gynökség.) A németek előrenyomulását ezúttal nem a talaj iszapos volta akadályozza meg, hanem a húsz centiméter magasan fekvő por, amely a Chemin des Damestől a völgybe vivő utat egészen elbo­rítja. Most, hogy a Chamoin des Dameson átha­ladtunk, már könnyebben jutunk előre. Az Aisne völgyének útjai csaknem teljesen ép álla­potban vannak. A gyorsan menekülő franciák roppant nagy mennyiségű muníciót hagytak hát­ra. A mindenféle kaliberű lövedékek nagy hal­mokban szegélyezik be az utakat Minél tovább haladunk déli irányban, annál több jelét látjuk a fejvesztett menekülésnek. Vieil-Arzynál csapa­taink egy teljes vasúti vonatot zsákmányoltak, amelynek teljesem új lokomotivjai­ba voltak fűz­ve Vassenynél a Reimsből Soissonsba vivő úton teljesen sértetlen állapotban levő barakkok van­nak. Citynél egy nagy élelmiszerraktár romjai még most is Lángban vannak. Soissons közelé­ben csaknem minden raktárt felgyújtottak, de minden válogatás nélkül és ebből is látszik, hogy az ellenség visszavonulásában semmi rendszer nem volt. (Comrtefionnal.. .) előkészített robbantását nem hajthatták végre. Tüzérségi előkészítés alig volt. (Repülőgépek gwami, benzin.) Berlin, máj. 31. — A Wolff-iroda jelenti: A Sagneuxi repülőtéren, melyet a­z angolok nagy sietve hagytak el, 13 jókarban levő repülő han­gár van. A hangárok előtt 20 teljesen felszerelt repülőgépet találtunk. Szívesen látott zsákmá­nyunk volt a tíz gépk­ocsira szánt gumnnkerék­, nagy tömeg benzin, melyet itt találtunk A meg­lepetés teljes lehetett Az irodákban az összes akták az asztalon és földön hevernek. Könnyű lett volna a benzint és repülőgépeket felgyúj­tani. Épen ennek elmulasztása mutatja, hogy szó sem lehet lépésenkénti és tervszerű vissza­vonulásról, mint ezt a franciák jelentésükben állítják. (A felszabadult Laoo.) Berlin, máj. 31. (Wolff-ügynökség.) Laan városa fellélegzett! A május 20-ika óta áttelt na­pok rettenetesek voltak a városra nézve. Egyik gránát a másik után csapott le házaira és temp­lomaira. Minden nap találtak a rombadőlt házak alatt és az utcákon polgári halottakat. A nép tompa kétségbeeséssel töltötte napjait a pincék­ben. Május 25-én este kigyuladtak a város külső részei és a tű­z átterjedt a felsővárosb­a is. A lakók tudták, hogy csak a németektől és nem a franciáktól remélhetik megváltásukat. A Che­min de 8 Dames elfoglalása után a franciák nem folytathatták Laon bombázását és az erre hasz­nált óriási ágyuk a német gyalogság kezére ju­tottak. A nép örömmel bújt elő felszabadulása után a pincékből. Az ágyuk dörgését egyre na­gyobb távolságból hallják. Sokan bombadőlt há­zuk omladékain panaszkodnak, mások pedig örülnek, hogy otthonuk nem remélt mód­on sér­tetlen maradt A gyermekek ismét megkezdték megszokott játékukat és az egész város teli tü­dővel szarja magába a derűs napsugárban a sza­bad levegőt. Elesett francia tábornok. Páris, máj. 31. — (Havas-ügynökség.) Pierre des Valiéres tábornok kedden Reims vi­dékén a becsület mezején elesett. Csapatainak közepette, amelyeket példás magatartásával föl­lelkesített, gránátszilánk érte és megölte. A menekülőknek nem szabad Parist érinteniük­ a forgalomba, hogy a fenyegetett vidékek lakos­ságát Közép-Franciaországba szállítsa. Ezeknek a vonatoknak nem szabad Párist érinteniök. A szövetséges hadvezetőség az egész Aisne- és Marne-területet hadiveszélyes zónának jelentette ki. A Vesle és Marne közt fekvő helységek pol­gári lakosságát a lehető leggyorsabban eltávo­lították. Clemenceau diktátor akar lenni. Berlin, máj. 31. — (A Pesti Hírlap tudó­sítójától.) Az a nagy aggodalom, amely a párisi köröket elfogta, a belpolitikai eseményekben is visszatükröződik. Clemenceau a rettenetes vesze­delem hatása alatt kijelentette, hogy diktátori fel­hatalmazásokat fog kérni, hogy rendelkezhessék anélkül, hogy a parlament ebbe beleszólhasson. A Figaro és más jobboldali lapok nagyon he­lyeslik ezt az eszmét, míg a szociáldemokratáik a parlament összehívását követelik. A hadihelyzetre vonatkozó interpellációt keddre halasztották. — 194 szavazat a Clemenceau-krom­ány ellen. — Genf, máj. 31. — (A Pesti Hirlap tudósitó­jától.) A kamarában 190 szavazattal a C­lemen­ceau-minisztérium fennállása óta a legnagyobb kisebbséggel, óhajtották a hadihelyzetre vonatko­zó interpellációk előterjesztését A többség, amely 343 szavazatból állott és a keddig való elnapolás mellett döntött a jobboldalból, a centrumból és a radikális szocialisták egy részéből áll. Descha­nel az elnöki székből nagy megindultsággal távo­zott, óva intve a parlamentet, hogy e komoly pillanatokban minden egyenetlenkedést felejtsen el és csak Franciaország jövőjére gondoljon. Vi­haros kiáltások hangzottak ekkor feléje: Elnök úr, tegye meg kötelességét! Deschanel kénytelen volt helyét ismét elfoglalnia és megadta a felvilá­gosítást, hogy kedden folytatják a bankszabada­lomról indított vitát vasár­nyomban a hadihelyze­tet fogják tárgyalni. Krots pénzügyminiszter ki­mentette Clemenceau távolmaradását, aki a fron­ton van elfoglalva és aki — úgymond — egyedül határozhat ele­ntetben. Élénk tiltakozó kiáltá­sok hangzottak fel erre. A parlament szuverén, mondták, a kormánynak alá kell" rentnie ma­gát Az ülés nagy izgatottságban ért véget annak­ a hírnek benyomása alatt, hogy a németek köv­­ednek a Mamehos. Clemenceau visszatért Párisba. Páris, máj. 31. — Clemenceau miniszter­elnök tegnap este a frontról visszaérkezett. Berlin, máj. 31. — (Wolff-ü­gynökség.) Egy hadosztálynak, mely 27-én reggel Cha­mouille-ból tört előre, három védőgyütű­n kel­lett átjutnia. Legnehezebb volt az első roham Courtecomnál, a meredek száklákon és szakadé­kokban a francia gépfegyverek jó búvóhelyre leltek. A fensik elérése után hadosztályunk az ellenséget az Aisne völgyébe kergette, s oly szo­rosan nyomon követte, hogy az Aisne hídjának ma már nem is vagyok szomorú. Láthatja, hogy nem vagyok szomorú. És nem is le­szek többé. Oh, csókolom még a lábát is gon­dolatomban és érzésemben annak a csoda­tevő Szent Szűz Máriának. — Meghat engem hogy igy beszél róla. — Egy zsidóasszony, ugye! — Tehát csodát cselekedett magával. — Csodát kétszer is. — Jaj mondja hát már el, borzasztóan érdekel. Vevő lépett a boltba, egy úri­ember. Gyökérkefét kért, fürdőbe valót. Aztán egy asszony is jött mingyárt. Az meg fogkefét vett és alkudozott, rútul alkudozott. Én csak ültem és vártam azzal az iz­galommal, amelylyel azok érdeklődnek, akik maguk is segítséget kértek Máriától. — Hát az első csodát mondom el elő­ször, — kezdte aztán, hogy magunkra ma­radtunk. Az úgy volt, hogy engem is férjhez kényszerítettek volna a szüleim, mint ez zsi­dóknál szokás. Már tizenöt éves koromban elkezdték, társaságba hordoztak szombaton­kint, és ki-kiválasztottak egy-egy fiatalem­bert. — Nyájaskodj vele, — mondták, — ez neked való. Nekem azonban volt egy leánypajtá­som: Rozenberg Regina nevü, — tavaly köl­tözött el Erdélybe, Száezrégenbe. Kocsmát nyitottak ottan. Az szegény a szülői paran­oától, máj. 31. — (A Pesti Hirlap tudósí­tójától.) A Basler Nachrichten jelenti: Az Aisne területéről nagy menekülő csoportok sietnek a mögöttes országrészekbe. A francia hadvezető­ségnek számos menekültvonatot kellett beiktatnia és a szerint ment férjhez. És ahányszor ta­lálkoztam vele, sírva mondogatta: — Malvin csak vörös emberhez ne menj! Csak vöröshöz ne! Sajnáltam is, nevettem is szegényt. Mintha bizony a vörös ember azért volna vörös, h hogy lássák a lányok, kihez ne men­jenek feleségül. Annyi haszna mégis volt a figyelmeztetésének, hogy nem nyájaskod­tam a szüleim óhajtása szerint se vörös em­berrel, se sárgával, se feketével, hanem csak olyannal, aki nekem is tetszett. Nekem mindig csak a fekete tetszett. Ha már férfi valaki, legyen fekete,­­ ez a gusztusom. De mi haszna volt ez is gusztusom: sze­gény rongyszedő apám legfeljebb ha négy­ezer lejt adhatott volna velem. Ki házasodik négy­ezer lejre? Kis kóservendéglők szol­gája legfeljebb, vagy falusi sakter. Mara­dok inkább leány. Hát a fiatalemberek nem is igen te­kintgettek az ablakomra. Mi történik azonban? Meghal a nagy­bátyám Bukarestben, az apai nagybátyám. Agglegény volt, ami zsidóban ritka állapot, dehát fiatal korában nem kapott kedve sze­rint való pénzes leányt, szegény meg nem kellett neki. Aztán az idő mordogált, kima­radt a házasságból. Egy kis piszkos kávé­háza volt neki a külvárosban, a vasúti állo­más megfört, afféle napszámos kávéház,­­ abból élt se szolgája, se gazdasszonya: maga főzte a kávét, maga szolgálta ki, maci mosogatott, maga sepregetett. Apám siratta: — Szegény Mózes! Oh szegény Mózes Talán inge sincs jó, amelyikben eltemethe­tik. Anyám is megijedt, hogy a mi költs­günk lesz a sírhely meg a temetés. Hát mi esik az égből? Kétszázezer lej­nél is többet találnak a hagyatékában. Csu­pa jó részvény és állampapír. Hej érdekessé vált nekem egyszerre az ablakom. Kérem csakhamar sükként kettő is. Egy szeszgyártó az egyik, Ádler nevü. Teakereskedő a másik, Spitzer nevü. De mind a kettő veres! Spitzernek még a keze is szeplős. Sírtam, gyötrődtem. Mert apám igen kapott rajtuk, különösen Adleron, a szesz­gyártón. — Ilyen szerencse nem gurul többet eléd! — mondogatta, — a szeszfőző, arany­főző. Ilyen szerencse . . . — Inkább megölöm magamat, — ma­kacskodtam, — az nagyobb szerencse lesz nekem. Apám igen haragudott. Toppogott, át­kozódott, minden gonosznak elmondott — A­kkor hát Spitzerhez, a teáshoz, — parancsolta végre, — láthatod, hogy micso­da életrevaló ember: nyolcvan percent nye­reséggel dolgozik. XFolyt. kS­pJ r 3

Next