Pesti Hírlap, 1918. augusztus (40. évfolyam, 177-203. szám)
1918-08-01 / 177. szám
Budapest, 1916. XL évfolyam, 177. (13,794). szám. 4TVE Csütörtök, augusztus 1 • 1 SZERKESZTŐSÉG Cs KIADÓHIVATAL: Budapest, V.,Vilmossi c»4iszá*-#t !1 TELEFON: 122—91 122-92 432—«S 122-94 122 -98. (Éjjel 122—91 123-9* hívandó.) FIÓK KIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet körút L Telefon. ie.mf 62—94 dffrtZITta ÁRAKl érre MK flléfK ...«•••••• 96 n ?»«gyedérre 18 „ —m lgj Mra » • 41 i) 90 „ Wgytt uim ára hehben és •wickeo ........ 18 fillér, pályaudvarokon. 40 fillár. llMUttt isr( hirdeti* dimnabás mertet. A termelés szervezése. Az élelmezési bajok ismét szóba kerültek a parlamentben. Megint Tisza István •panaszkodott, akinek pedig sok része vanabban, hogy a mai kormány nem tudja úgy kielégíteni az ország igényeit, amint kellene. Windischgraetz élelmezési miniszter igazolására mindenesetre tekintetbe kell venni, hogy a Tisza-kormány rakta le azt a rossz alapot, amelyen neki a háború ötödik évében nehéz építeni. Hogy sokat ad Ausztriának s egyes magyar vidékeken hiány van, ez igaz. De meg kell ismételnünk azt az egyszer már kifejezett igazságot, hogy Tisza inaugurálta azt a rendszert, hogy Ausztriának minden rekompenzáció nélkül adunk élelmiszereket s igen nehéz helyzete van Windischgraetz hercegnek, hogy ő követelje azt Ausztriától, amit a Tisza-kormány sokkal kedvezőbb helyzetben elmulasztott. Kétségkívül vannak sok vidéken s a társadalom több rétegében igen komoly vélelmezési bajok. De ezek nagy részét a mi tehetetlen adminisztrációnk okozza, mégpedig úgy az állami, mint az autonóm hatóságok közigazgatása. A központiján nem tudtak előrelátóan rendelkezni, a végrehajtói közegek pedig sokszor takarékoskodnak a munkával és a gyorsasággal. Az egész közélelmezést nem csinálják szeretettel és szakértelemmel s nem akarják észrevenni, hogy a gondoskodás a fő feladat s nem a paranicsolás. És senki sem gontdil arra, hogy lehetetlen a közélelmezést jól szervezni, ha nincs megszervezve maga a termelés. A termelés szervezése: ez lett volna ,m legelső feladat már a háború elején s főként a nyers terményekre vonatkozólag. Az ipari termékek előállításának irányítását ime, már kezdeményezi a Wekerle-kabinet, mióta Szterényiben Wekerle megkapta a maga szakértő munkatársait. Hogy a nagy gyáripar mit termeljen, hogy lehetőleg egységes típusú közszükségleti tárgyakat állítson elő , a termelés egyszerűsítése s gyakorlativá tétele érdekében Szterényi már programmal hirdeti a kényszertársulásokat, Tisza a nyers termékek előállításában, a földmívelésben maga szakértő. Miért nem kezdeményezte ő — ha már földmiveési minisztere képtelen volt erre — a nyers termelés megszervezését és irányítását? Hiszen számos hiányunknak ez a mulasztás az oka. Szervezni és irányítani kell az egész országban a földmivelési munkát is. Négy éve nem tudott a kormány a németekpéldáján okulni. Ezek nemcsak a maguk földjén tudták behozni a racionális és rendszeres termelést, hanem minden megszállott területen, mihelyt a lábukat megvetették rajta, elkezdik a földmivelés szervezését Mi a saját gazdag földünkön nem tudunk annyit termelni, mint szövetségeseink egy-egy ideiglenesen megszállott s nagyrészt kipusztított ellenséges területen, ahol pedig a lakosság bizonyos természetszerű idegenkedéssel rontja intézkedéseik hatását. Mi a bábom legelején a Tisza-kormány idején rendszeres agrárprogrammot fejtettünk ki a többtermelés érdekében. Sürgettük a kopár területek kényszer-megművelését, hivatalos munkaerőknek, úgy foglyoknak, mint háttéri katonaságnak kirendelését mezőgazdasági munkákra, a községek számára gazdasági gépek beszerzését, stb. Egy pár protekciós földbirtokoson segítettek, de az egész országra kiterjedő gondoskodó szervezés elmaradt. Elmaradt főképpen az, hogy magára a termelés irányára parancsoló befolyást gyakorolt volna a kormány. Szükséges ugyanis, hogy főként a nagybirtokokra az országos szükségletnek megfelelően hivatalosan vessék ki, mit kell leginkább termelnie? Nem szabad engedni, hogy a nagyközönség számára termelő nagybirtokosok a változó árkonjunktúrák szerint a maguk érdekében váltogassák azt, hogy mit termelnek? Mertot kell termelniük, amire az ország közélelmezésének leginkább szüksége van. Hogy a különböző vidékeken a föld miféle termények előállítására alkalmas, azt a gazdasági egyletek és Richhomn tábornagy, az ukrajnai német csapatok főparancsnoka, tegnap este belehalt azokba a sebekbe, amelyeket egy merénylő bombája okozott. A merénylő, hír szerint, Moszkvából csak néhány nap előtt érkezett Kievbe, a szociálforradalmár párthoz tartozik, a merénylet végrehajtására pártjától közvetlenül Moszkvába való elutazása előtt kapott megbízatást. Németország moszkvai követének, gróf Mirbachnak, és Németország kievi katonai főparancsnokának, Eichhorn tábornagynak meggyilkolása között lehetetlen föl nem fedezni a kapcsolatot. Az entente londoni konferenciája már 1918 márciusának közepén olyan határozatot hozott, hogy „olyan békeszerződéseket, mint amilyeneket Breszt-Litovszkban és Bukarestben kötöttek, nem ismerünk el és nem is fogunk elismerni. A mi céljaink nagyon különbözők. Mi tovább fogunk harcolni". Ugyanez a kommüniké keserű szemrehányásokkal illette az orosz kormányt, amikor megállapította, hogy a bolsevikiek példátlanul hiszékenyek voltak,Ha azt remélték, hogy dialektikával olyan demokratikus békéhez juthattak, amilyet még háború útján sem érhettek volna el, időközben a katonai hadműveleteket is lehetetlenné tették, diplomáciájuk is tehetetlen volt, úgy, hogy ennek következtében Németország nagyobb csapattömegeket helyezhetett át a nyugati frontra. Az entente londoni konferenciájának határozata volt első jele annak, hogy Anglia és Franciaország a keleti front visszaállítására törekszenek. Félreérthetetlenül kicsendül ez a kommüniké előbb idézett katonai vonatkozású megállapításából. Az események ettől fogva páratlan gyorsasággal peregtek le. Az entente macchiavellisztikus diplomáciája mestere volt annak, hogyan lehet minden eszközt fölhasználni. A sorozat első eseménye a kievi lázadás volt. Május 3-ikán történt, hogy a németek letartóztatták a kievi kormány több tagját, ugyanekkor megbuktatták az ukrajnai radát és kormányt és a parancsnoklási körzetükbe tartozó kormányzóságokban katonai bíróságokat állítottak föl. Az ukrajnai lázadást, amely arra irányult, hogy a német csapatokat megsemmisítsék, nagyorosz agitáció szította; a függöny mögött természetesen az entente dolgozott, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a bolseviki regime megbuktatása után a régi Oroszországot Ukrajnával egyesítse és az egyesitett erőt újra az entente szövetségazdasági szakfelügyelők közreműködésével könnyű njígállapitani s ez alapon aztán a kormánynak kell vidékenkint kiszabni a termelés feladatait. Enélkül a központi szervezés és irányítás nélkül az országos termelés sem lehet rendszeres s ennélfogva, a közélelmezés sem lehet rendes. Természetesen a termés szervezéséhez és irányításához hozzátartozik az is, hogy az állam a földbirtokosokat a náluk megrendelt termények előállításában munkaerővel, gazdasági gépekkel s minden eszközzel támogatni is tartozik. Ezt az egész munkát a Tisza-kormány elintézetlenül hagyta a Wekerle-kabinetregébe terelje. A tervbe vett lázadást Eichhorn tábornagy, aki akkor már az ukrajnai német haderők főparancsnoka volt, hamarosan elfojtotta. Következett Europ hitban az entemte Murman-akciója, ezzel kapcsolatban pedig a szibériai beavatkozás. Az ententenak az új keleti front megteremtésére irányuló akciója ekkor már világossá vált. Nem véletlen, hogy ugyanebben az időben tűnt föl hirtelen Londonban, mintha sülyesztőből került vola elő, Kerenszki, Anglia prononszírozott ügynöke, aki a Németország elleni új háború mellett agitált. A többit elvégezte Buchanan, ez a pokolian tehetséges angol diplomata, aki újra Oroszországba utazott a Murman-part közelében levő Vologdába. Nagy apparátussal dolgozott az entente Oroszországba levő szervezete: még néhány nap és Mirbach német követ meggyilkolásának kellett volna feladásképpen szolgálnia a bolseviki-ellenes forradalom megkezdésére. Új fejezet: Miljukov, a kadettpárt vezére, váratlanul Kievbe érkezett. Túlságosan átlátszó ravaszság volt, mikor ezt az útját entente-forrásból származó hírek azzal igyekeztek magyarázni, hogy Miljukov közeledést akar keresni a központi hatalmakkal. Nem kézenfekvő-e a föltevés, hogy Miljukov inkább az ukrajnai kadettekkal keresett összeköttetést, akiknek a pártja Skoropadski hetman kabinetjében három taggal van képviselve? ... Mi történik e pillanatban Kievben, nem tudjuk. Csak azokat a finoman szőtt szálakat látjuk, amelyek a tegnapi bombamerénylethez vezettek. Ukrajnai agitációja során az entente nyilván nem hagyta kiaknázatlanul a németgyűlölet szitásában azt sem, hogy a német katonai bíróságok éppen néhány nappal ezelőtt ítélték két évi börtönre a márciusi összeesküvésben való részesség miatt a kievi kormány több tagját, köztük Holubovics volt miniszterelnököt is. A kievi és moszkvai merényletek egészen világossá teszik, hogy keleten a békekötés ténye még nem jelenti a békés állapotot; a központi hatalmak népeinek komolyan kell szembenézniük a helyzettel. 1910ben az entente fő ütőkártyájának Oroszországot akarta kijátszani, a hónapokkal előbb elkészített orosz mozgósítással akarta meglepni a központi hatalmakat, ellenük az első lökést az orosz gőzhengernek kellett volna megadnia. Most, a háború újabb döntő periódusában« újra Oroszországgal ki- 3 Mm bombam«récyiet. £ichberr» tábornok behalt sebébe. A Festi Halap mai száma 12 oldal