Pesti Hírlap, 1919. november (41. évfolyam, 142-167. szám)

1919-11-21 / 159. szám

tetnek, mert — bár mutatkoznak, még nehéz­ségek, — de ezek leküzdhetők lesznek annál a kényszerhelyzetnél fogva, amelyet az en­tente jegyzéke teremtett. Egyes párttöredé­kek és egyes személyek által támasztott ne­hézség­eken a tárgyalások nem fognak hajó­törést szenvedni. Az új kabinet­ valószínű­leg­ igen hamar megalakul és az entente leg­főbb képviselője kijelentette, hogy a minisz­teri lista és a kormány elismerése felől két óra alatt nyilatkozni fog. A kormány elis­mertetése esetén azonnal meg fogja kapni a meghívást a békekonferenciára és haladék­talanu­l megteszi , az intézkedéseket a vá­lasztások gyors végrehajtására és azok pár­tatlanságának biztosítására. — Pénteken délutáni négy órakor lesz a helyzetben a döntő értekezlet — folytatta Huszár. A belügyminisztériumban tartandó értekezletre harminchat politikust hívtam meg az irányadó tényezők sorából, ott ki fogom fejteni szándékaimat és az a remé­nyem, hogy minden tisztázódni fog. — Helyes volna — vetettük közbe — ha a sok titkos politikai konferencia után ez az érte­kezlet nyilvános volna,­hadd tudja meg az or­szág a legpontosabban és leghitelesebben, kik és mik az okai a béke késleltetésének. — Az értekezlet nem lesz nyilvános — fe­lelte a dezignált miniszterelnök, — de gondos­kodni fogok róla, hogy a sajtó részletes­es pontos in­for­mációt kapjon. — Mely pártoknak kell engedniök a­­fel­tételekből? — — Minden pártnak. Úgy létezik, még mindig nem akarják belátni, hogy egy ko­moly ultimátum van a fejünk fölött, amelyet likvidálni kell.Ja mellékes, hogy én leszek-e miniszterelnök vagy más, a lényeg az, hogy ezzel a jegyzékkel, mint egy históriai okirat­tal, számolnunk, kell, ha nem akarjuk az or­szágot z­yomomságnak kitenni. — Melyik részről támasztanak nagyobb nehézségeket*? — A szocialisták és a demokraták ré­széről. A többi párttal meg tudok egyezni. De azt' M?v ant hogy a jobb beftátás itt is felül fog kerekedni. K F. Huszár kabinetalakitási párt Nehézségek a szocialistáknál is a a de­mokratáknál. — A keresztény blokk tá­mogatása Az egyéni önzés és hiúság, valamint a pártérdek és a hatalomra való sóvárgás az emberek látókörét megszükíti. Innen­ ma­gyarázható az a rövidlátás s az a korlátolt­ság, mely bizonyos helyekről a koncentrá­ció,a kormány megalakítását még mindig akadályozza. A politikusok nincsenek telje­sen tisztában azzal, hogy mi következnék Magyarországra s rájuk is, ha huzavonájuk miatt Sir George Clerk csakugyan elutaz­nék Budapestről a az entente minden hiva-t,a JOKI összeköttetést megszakítana Magyar­országgal! Úgy látjuk, hogy­ akik akár hivatalos állásuknál, akár kedvező magánviszonyaik­nál­­fogv­a nem szenvednek szükséget, azok­nak fogalmuk sincsen Budapes­t lakosságá­nak­­ borzalmas szenvedéseiről, a fenyegető éh­inségről s az ország helyzetéről. A kés­leltetés, a politikai huzavona meghosszab­bítja a blokádot, Magyarország telje© körü­lzárását, az élelmezést lehetetlenné teszi,­ a munkanélküliséget növeli s a nyomort hivatalosan terjeszti. Provokál­juk minden egyes politikus egyéni be­cs­ületérzését s arra apellálunk, midőn köve­teljük tőlük az egymással való gyors kibé­külést. Ha nem egyeznek meg, akkor az en­tente előtt úgy tűnünk föl, hogy oly nem­zet vagyunk, amely nem képes önmagát kormányozni, ennélfogva mi magunk szol­gáltatunk okot, és ürülget arra, hogy­ Ma­gyarországot még jobban földarabolják s még amaz országrészek megszállását is föntartsák, amelyeknek kiürítését­­ már megkérdezték. Budapest politikai pártjai, amely­eknek egy része inkább csak a társa­ság vas-ív kompánia elnevezést érdemli, elő­idézik Magyarország katasztrófáját. Szán­dékkal használtuk a kifejezést, hogy ,,Bu­d£rlesz pártjai", mert e pártok egy részé­nek még egyáltalán nem volt semmi alkal­ma arról meggyőződni, hogy az országban minő visszhangja van? Azért az utolsó percben is figyelmeztetjük őket arra a be­csületbeli kötelességre, hogy a miniszteri tárcákra való igényeiket mind mérsékeljék. S arra is szíveskedjenek tekintettel lenni, hogy a miniszterjelöltek értsenek is valamit az illető reszortokhoz. Csak például említ­jük meg, hogy a szocialistáknak csak szo­cialista reszortra (népjólét vagy m­unkás­,ügy) lehet természetes igényük. Ami az elvi követeléseket illeti, ezek között helyeselni kell azokat, amelyek a sajtószabadságra, a gyülekezési jogra, a hivatalos propaganda megszüntetésére, a politikától mentes adminisztrációra s a vá­lasztások tisztaságaira vonatkoznak. A választások elhalasztásába azonban csak oly föltétel alatt lehet belemenni, ha ezzel nem szenved halasztást a békekötés s Magyarországnak a blokád alól való fölsza­badí­tása. Mert a blokád megöli Ha igen sürgő­sen meg nem­ indul a vasúti közlekedés és kereskedelmi forgalom Magyarország egész területén, úgy a régin, mint a megszűkített területen, valamint közvetlen szomszé­dainkkal s a távoli külfölddel, akkor itt ki­tör az anarchia, mert megszűnik a normá­lis élet lehetősége. Függőben van minden életbevágó kérdésünk, a román csapatok félig kivonulóban vannak, de el vagyunk zárva északon és délen is Magyarország­nak még ama részeitől is, amelyek hozzánk fognak tartozni; megoldatlanul lebeg a nyugatmagyarországi probléma, nagy kér­dőjel választ el, mint határjelző oszlop, Csehországtól , Jugoszláviától és ami a leg­főbb, sehonnan nem jön se liszt, se burgo­nya,­se fa, se szén, se semmiféle nyers­anyag számunkra, — és mindez égető, kér­déseknek­ elébe és föléb­e helyezik a buda­ti politikusok azt, hogy ki legyen mi­iszter. Csak sokáig tanácskozzanak a tisz­telt pártok efölött, majd észre fogják venni, hogy hátuk mögül teljesen elolvad az a tá­bor, amiről mind azt állítják, hogy az a nemzet Sir George Clerkhoz a magyar nem­zetnek az a nyílt kérése van, hogy a gyors béke biztosítása nélkül ne utazzék el Buda­pestről. S ha bármely párt vagy frakció, vagy politiku­s akadályozná a megegyezést s a koncentrációs kabinetet nem támogatná, akkor szíveskedjék erről a „támogatásiról lemondani. Mert vegye tudomásul a kiváló angol államférfi, hogy a magyar nemzet békét akar az entente-tal és dezavuálni fogja azokat a politikusokat, akik egyéni érdekből vagy hiúságból ma félreállnak vagy akadályozzák a megegyezést Ne he­lyezzen az entente oly nagy súlyt minden ma szereplő politikusra, aminőt az illetők nem érdemelnek. Mert hiszen az entente­tal nem ezek, hanem a m­agyar nemzet fog békét kötni. Huszár Károly dezignált miniszterelnök, ma folytatta a pártokkal való tárgyalásait Dél­­előtt megjelent a Nemzeti demokrata párt k­lubjá­­ban, ahol Bárczy Istvánnal, Ugron Gábánal, Sándor Pállal és a szociáldemokraták­ ré­széről Garami Ernővel tárgyalt. Délután Lovászyval, Heinrichhal, Apponyival, Peré­nyivel, Szabóval és Andrássyval tanácskozott. A helyzet ma is az, hogy a szocialisták és a de­mokra­tk összes kívánság­ait, tekintettel a keresz­tény pártok álláspontjára, Huszár nem teljesít­heti. A szocialisták feltételeit alább részletesen is­merte­jük; hasonló kikötéseket szabtak a demo­kraták is, akik kívánják a választásoknak decem­berről januárra való elhalasztáséul, a nemzetgyű­lés hatáskörének megszorítását olyképen, hogy csak a békeszerződést és a választói törvényt tár­gyalja és utána az új választójog a­lapján új par­lament üljön össze, amely kinevezi a kormányt és dönt az államforma kérdésében is. Személyi té­ren a demokraták Huszár kabinetjében egy mi­niszterséget igényelnek, Apponyi miniszterelnök­sége esetén semmit sem. A szocialisták két tárcát óhajtanak a párt részére: a kereskedelmit és a megszüntetért népjólétit, az utóbbit egyesíteni akarják a népegészségügyi minisztériummal. A belügyminisztérium vezetésében azt a változást kívánják, hogy a jelenlegi miniszter mellé állam­­titkárnak egy liberális polgári politikust nevezze­nek ki A válság a keresztény pártba — Apponyi vagy Huszár? — Elnöki Kritika Ereky nyilatkozatáról. A Wenckheim-palotában izzó a hangulat. A válság tizenkettedik órájába jutott: mindenki érzi, tudja hogy a végső döntés nem késik, nem késhetik sokáig. A nagyterem ragyogó csillárja alatt kisebb-nagyobb csoportok tárgyalnak élénk gesztusokkal és két név hangzik ki sűrűn a be­szélgetésekből: az Apponyi és a Huszár neve. Pikáns téma az Ereky múltkori nyilatkozata a Cletrknál tartott ülésen Apponyival szemben. A beavatottak hangoztatják, hogy Ereky nyilatko­zata mögött nem volt párthatározat és tisztán­­ magánnyiatkozatnak tekintendő. A pártban ha­tározottan rossz vért szült és a komoly, régi po­litikusok egy pillanatig sem azonosították vele magukat. Ezalatt a belső teremben Haller István el­nöklésével összeül az elnöki tanács, melyen a dezignált miniszterelnök részletesen ismertette a pártokkal folytatott tárgyalásainak eredményét. Az ellenzéki pártok túlzott követelésekkel léptek föl vele­ szemben. A Vázsonyi-féle demokrata párt Bárczy részére követeli a kultusztárcát, a szocialisták pedig a kereskedelmi és népjóléti tár­cákat akarják maguknak. Az utóbbiak a nemzet­gyűlési választások kitolását is követelik, vala­mint azt is, hogy a nemzetgyűlés ne határozzon az államforma kérdésében. Huszár, aki a mai nap folyamán Clerknál is tett látogatást, úgy nyilatkozott e követelések felől, hogy ha azokból az ellenzék nem enged, az entente képviselője állja útját a túlzó mohóságnak. Mérsékeltebb kö­vetelésekkel állt elő a Lovászy pártja, mely a koncentráció sikere esetén egy tárcát és egy államtitkárságot fog kapni. Haller István a párt egységes támogatásá­ról biztosította Huszár Károlyt, akit, mikor a teremből kilépett, nyomban körülrajzolt az ér­deklődő párttagok tömege. — A békét óhajtjuk mielőbb — mondotta — Magyarország igazságos békéjét. Tiszta vá­lasztásokat ak­arunk, mert sem lelkileg, sem er­kölcsileg nem viselhetnék el a helyzet ódiumát. A kibontakozás egyetlen útja: a legitimitás. Az ellentábor szeretné kitolni három hónappal a választásokat, de én a mielőbbi választást aka­rom és ezzel az akaratommal állok vagy bukom. Lelkes és gyakori éljenzéssel megszakított­ beszéde végén nyíltan tette föl a kérdést: támo­gatja-e a párt a kibontakozás munkájában. A fe­lelet egyhangúan zúgott végig a termen:­— Igen! Fönt volt a partiban Rakovszky István is, aki sok újságíróval beszélgetett a helyzetről. A párttagok sűrű rajokban a késő esti órákig hul­lámzottak föl-alá a termekben és teljes objekti­vitással megállapítható, hogy az általános fel­fogás szerint, ámbár Huszár sikerét mindenki óhajtja, mégis számolni­ kell vele, hogy az Appo­nyi koncentrációja kevesebb áldozattal járna, mert tőle nem követelné az ellenzék azokat a tárgyi biztosítékokat, mint amelyeiket a Friedrich exponensének tekintett Huszártól követel. — Holnap! — mondotta mindenki hazame­nőben. — Holnap eldől minden . . . Amit, úgy hiszszü­k, maga Huszár Károly is forrón óhajt, mert amint munkatársunk előtt­­ kijelentette, az utolsó negyvennyolc órából csak­­ hármat aludt Ennyi pedig még egy dezignált miniszterelnöknek is kevés.­ ­ PESTI HÍRLAP 1919. november 21., péntek.­ ­ A kisgazdapárt feltételei. A nagyatádi Szabó István vezetése al álló Országos Kisgazda- és Földművespárt a koncentrációs kabinetben való részvétét a követ­kező tárgyi feltételekhez fűzi: • 1. A választások tisztasága, a gyülekezés szabadsága, a sajtótermékek szabad terjesztése kellőképen biztosíttassék. 2. A választás határideje 1. évi december 21.­ helyett attól az időponttól számítandó egy hónapra tüzessék ki, amikor a román és más megszálló csapatok valóban visszavonulnak a kitűzött demarkációs vonal mögé, minthogy különösen Tiszántúl a mai időpont meghagyása mellett nem vehet részt a nemzetgyűlés összeülé­séig a választásokon és így a megcsonkított or­szágnak is cs­ak csonka parlamentje alakítana kormányt és döntene a legfontosabb kérdések­ben. Amennyiben az antant valóban súlyt helyez a magyar parlament mielőbbi összeülésére, intéz­kedjék, hogy a megszálló csapatok haladéktala­nul vonuljanak vissza. 3. A nemzetgyűlés legfeljebb egy év tarta­mára hivassék össze és hatásköre a béke tárgya­lására, az új választójog megalkotására, az ál­lamforma megállapítására elrendelendő népsza­vazás foganatosítására, a költségvetés megállapí­tására és néhány halaszthatatlan törvény módo­sítására szorítkozzon.

Next