Pesti Hírlap, 1920. február (42. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-25 / 48. szám

2 PESTI HÍRLAP 1920. február 25., szerda. • • É­­­ lettel együtt. Egy másik a­­tisztviselő-kérdéssel foglalkozik a azt kivánja hogy a magyar állam terülé­tyért alakuló ál­lamok kötelesek legyenek gondos­kodni az ottani katonai és magyar ál­latai szolgálatban volt egyének ellá­tásáról. Egy jegyzék a szerződés-tervezet pénzügyi ha­tározmányainak kisebb részletkérdéseivel fog­lalkozik.­­ Különösen kiemelendő még az a jegy­zék, amelyik a békeszerződési tervezetnek a há­ború előtt, vagy a háború után esedékessé vált külföldi adósságaink fizetési feltételeivel foglal­kozik. A béketervezet szerint a sok száz millióra menő állami és magánadósságok egyszerre ese­dékessé lennének és külföldi valutában lennének fizetendők még akkor is, ha korona­ értékre szól­nak, mert ebben az esetben a korona háború­előtti árfolyama lenne irányadó. A jegyzék ál­lást foglal az utóbbi határozmány ellen. A kül­földi valutára szóló adósságoknak és azok­nak az adósságoknak törlesztésére nézve pedig, amelyek a bábom előtt kibocsátott kötvényeken alapulnak és 1926 végéig válnak esedékessé, 1920 végéig terjedő halasztás engedélyezését kéri Benda Jenő. A Pesti Hírlap Párisban. Béketie Státusok a propagand­aszzámról. Jiéúilly (Chateau de Madrid), febr. 17. Ma szóba került a Pesti Hírlapnak az a francia, angol és olasz kiadása,a­melyik a minap­i magyar ügy védelmének szentelve elárasztotta az ellenséges és a semleges államok politikumait, íróit, tudósait és szerkesztőségeit. Íme néhány, ebből az alkalomból elhangzott kijelentés: Gróf Apponyi Albert. — Ez nagyon szép dolog volt és a Pesti Hirlap nagy szolgálatot tett vele a magyarság ügyének. Már amennyiben ellen­ségeink egyáltalában hozzáférhetők a ko­moly érvek számára. Gróf Teleky Pál: — Az akciót nagyon jónak tartom. Jegyrészt azért, mert nem szabad sokat ke­resnünk azt, hogy egy­ik vagy másik speciá­lis akciónk vagy lépésünk hol, mennyit fog használni, hanem meg kell ragadnunk min­den lehetőséget arra, hogy magunkat megis­mertessük. A többi minden egyes dolognál a kiviteltől függ. Ebben az esetben a kivitel nagyon ügyes volt. A Pesti Hírlapnak ez a kiadása a legjobb időben jelent meg, akkor, amikor a külföld aránylag a legjobban ér­deklődött Magyarország iránt Nagyon jó gondolatnak és hazafias szép cselekedetnek tartom, hogy Légrádyék vállalkoztak ennek az újságnak a kiadására. Gróf Bethlen István: » — Nagyon örülök, hogy a Pesti Hirlap Vállalkozott arra, hogy azt a hézagot, ame­lyet mindenütt találunk és amelyet, tekintve azt, hogy minden publicitástól el vagyunk vágva, kiküszöbölni alig lehet, a maga ere­jéből kitöltse. Bizonyos,­hogy ez a jelen vi­szonyok között csak kis mértékben sikerül­het, de „in magnis et voluisse fiat est!" Na­gyon óhajtandó volna, hogy a Pesti Hírlap példáját mások is kövessék és a Pesti Hír­lap a jövőben is, amikor a publicitásra ta­lán még nagyobb szükségünk lesz, egy és más kérdésben a külföldön helyzetünk is­mertetésére törekedjék. Nagy kár, hogy a propagandának ezt a módját eddig neon­használtuk kellőképpen! Szentgotthárd átirata- Szentgotthárd na­gyközség elöljárósága a következő átiratot intézte hozzánk: Méltányolva­ azt a hazafias akciót, melyet a Pesti Hírlap nagy áldozatok árán hazánk fel­darabolásának megakadályozása érdekében a kül­földön kifejt, Isten áldását kérjük önzetlen és nemzeti munkásságára. Egyben kérjük, engedje meg, hogy mi innen, Nyugatmagyarország ha­társzéléről reámutassunk arra az aljas akna­munkára, melyet a jugoszlávok az általuk meg­szállott, velünk szomszédos muraszombati já­rásban, népszavazás cégére alatt­, Nyugatma­gyar­ország sorsának javukra leendő eldöntse érde­kében kifejtenek. A megszállott területek lakosság­ának ki­lencvenkilenc százaléka a magyar nemzeti, ál­lameszméhaz hű vend nép. Ezeket fegyveres erő­vel kényszerítik olyan nyilatkozatok aláírására, melyben köszönetüket fejezik ki a felszabadítás­ért e­gyúttal kérik, hogy a még meg nem szál­lott területeken lakó testvéreiket, egész a Rá­báig, s beleértve Szentgotthárdot is, ugyancsak szabadítsák fel a gyűlölt magyar iga alól. Meg­jegyezzük, hogy Szentgotthárd négyezer lakosa között öt-hat vend család van. Az agyonsanyargatott és terrorizált lakos­ság kénytelen aláírni a nyilatkozatokat. Ezek­kel a kierőszakolt, hamis nyilatkozatokkal akar­ják az entente-ot megtéveszteni és a saját aljas érdekeik szolgálatába állítani. Kívánatosnak tartanánk, ha ez a híradás az idegen nyelveken megjelenő Pesti Hírlapban napvilágot látna. Fogadja a tekintetes Szerkesztőség hazafias üdvözletünk és megkülönböztetett tiszteletünk nyilvánítását. A románok visszavon­ása. Hosszú diplomáciai tárgyalások és az en­temice számos fenyegető jegyzéke után a román hadsereg megkezdi a viszavonulást a demarká­ciós vonal mögé. A magyar kormány és a főve­zérség erélyes állásfo­gdalása a jogtalan megszál­lás ellen végre oly helyzetet teremtett, amely arra bírta a románokat, hogy engedelmeskedjenek az entente parancsának. Néhány nap múlva szabad lesz­ a Tisza vidékének népe ée a legmagyarabb folyó partjain nem hangzik többé egy idegen nemzet ellenséges szava. T. hosszú hónapig taposta ezt a szent földet egy ellenség önkénye, aki úgy viselkedet, mintha diadalmas hadsereg­gel szerezte volna meg a jogot arra, hogy a nagy magyar Alföldön megtaposson egy olyan nemze­tet, amelyet ny­ilt csatában sohasem tudott le­győzni. A román hadsereg nem tudott arra a magaslatra emelkedni, amelyet a szerénység dik­tált volna neki, könnyű hadi tette után. Sem a román hadsereg, sem a román nemzet egy pilla­natig sem eszmélt arra a tényre, hogy a vörös bandákat a magyar nép verte meg szívós pasz­szivitásával és Ferdinánd király katonái a kész termést aratták le. A Tisza­ vize három nap múlva ismét szabadon hullámzik nyugtalan med­rében és partjain újra megcsendül a magyar dal. Adrja Isten, hogy a fölszabadulás napjával a gond­terhes fellegek elvonuljanak sokat szenvedett vé­reink fölött, akik annyi megpróbáltatáson estek át a hosszú rabság alatt. Tudjuk és megértjük, hogy a sok keserűség nem mu­lhatott el nyom­a nélkül ennek a pompás fajnak a kedélyén, hiszen ott, ahol nem régen még kövér gulyák legeltek, ahol a legszebb ménesek paripái nyargaltak, ahol a búzakalász a legbujábban lengedezett, ott most pusztaság, elhagyatottság ütötte föl a tanyáját De nem szabad elcsüggednünk, a magyarok Is­tene nem hagyja cserben az ő hősi népét, szor­galommal és kitartással győzni fogunk a munka harcterén is. Üdvözöljük a Tisza népét a szaba­dulás gyönyörű napján. • A román hadsereg visszavonulását az úgynevezett Clemenceau-vonal mögé a Pesti Hírlap elsőnek közölte a keddi számban. A Ma­gyar Távirati Iroda ma a román visszavonulás­ról még a következőket közli: A magyar kor­mány és a fővezérség többszöri sürgetésére a tiszántúli területnek a rom­án csapatok által va­ló kiürítése végre aktuálissá vált. A román csa­patok a hónap 24-én hagyják el a Tiszavonal­­at A Tisza- és a Clemenceau-féle demarkációs vonal közöti terület március hó első feléig a Vásár­osnamény — Debrecen —Püspökladány-Mezőtúr—Hódmezővásárhely-vonalig szabadul fel. Az említett városokat saját csapataink száll­ják meg. Az utóbbi vonal és a demarkációs vo­nal közötti terület felszabadulása március má­sodik felében várható. A kiürítés és a megszál­lás további részleteire vonatkozólag a tárgyalá­sok most folynak a fővezérség és a románok megbízottai k­özö­t az entente-missziókkal. Ezek eddigi eredményeként megállapították, hogy sa­ját csapataink e hónap 25-én lépik át a Tiszát, a további előrenyomulás folyamán pedig min­denkor átlag hat-tíz kilométer széles semleges zóna fogja a román csapatokat saját csapa­tainktól elválasztani. Mind a katonai, mind a pol­gári hatóságok részéről minden intézkedés megtörtén , hogy a fölszabaduló területen a tör­vényes rend föltétlenül biztosíttassék és hogy a románok által kiürített terü­le­ek minden ráz­kódtatás nélkül kapcsolódjanak be az anyaor­szágba. A magyar békedelegáció egy rész© visszatér- Neuilly, febr. 24. Minthogy a magyar béke­delegáció a békeföltételekre vonatkozó valameny­nyi jegyzéket beadta már, a külön szakértők és a tekmtély­etnek az a része, amelynek jelenlétére Neuillyben nincs múlhatatlan srükség, gazdasági okokból hazautazott Budapestre Hétfőn este kelt újra Párisból a társaság. Emiatt ők többek kö­zött gróf Somssieh Lás­zló, Ofctlik Iván, Hegedűs Lóránt, Bíró Pál, Zoltén Béla és Gerevich Tibor. Vajda-Vojvoda résztvesz a szövetség­közi tárgyaláson. London, febr. 24. Millerand francia minisz­­terelnök vasárnap este Londonba érkezett. Vele együtt jöttelő Scialoja olasz külügyminiszter és Vajda román miniszterelnök, akik szintén részt fognak venni a szövetségközi tárgyalásokon. A­ vendégeket a pályaudvaron lord Curzon angol külügyminiszter és Nitti olasz miniszterelnök fo­gadták. A legfelsőbb tanáca hétfőn folytatta ü­lé­se ülés­ét a Downing­ Streeten. Szabad forgalom a Dunán. Páris, febr. 24. A Duna nemzetközi vé tót®e­lére kiküldött bizottság Troubridga tengernagy elnöklésével ülést tartott és a francia dunai flottilla parancsnokának jelentése alapján An­glia, Franciaország, Olaszország, a cseh köz­társaság és a délszláv állam megbízottai jelenlé­tében elhatározta, először, hogy minden állam és minden hajó szabadon közlekedhetik a Dunán, másodszor a hidrográfiai szolgálatot központo­sítják és a hidrográfiai bizottság külön folyóira­tot ad le, amelyben hirdetményeket is közölnek, harmadszor, hogy a folyómeder rendbentartási költségeit a parti államok viselik. Ama államok­kal szemben, amelyek nem teljesítik kötelezettsé­geiket, külön kényszerítő intézkedések történ­nek. A dunai forgalom fentartási költségeit a Dunán közlekedő hajók teherdi­,szabásához, szá­mítandó külön pótlék alakjában szedik be. To­vábbi intézkedésig a szövetségesek előlegezik ezeket a költségeket. A béke revíziója- Zürich, febr. 24. (A Pesti Hírlap tudósító­jának távirata.) Az Eclair megerősíti, hogy a békeszerződést revíziónak vetik alá és pedig a legyőzöttek egymás között fogják a revíziót megejteni. A román ellenzék támadja Vajda­ Vojvodát és társait Bukarest, febr. 24. Az ellenzéki sajtó, fő képen Take Jonescu és Averescu tábornok lap­jai, heves harcot indított az utóbbi időben az erdélyi miniszterek és különösen Vajda Sándor miniszterelnök és Pap-Csicsó István helyettes miniszterelnök ellen. A támadások oka az em­lített miniszterek régebbi németbarát érzése és a volt magyar képviselőházban elmondott több beszéde. A hadjáratot az Epoca indította meg, "amely ezt írta a többi közt. Mindenki aggódva kérdi Romániában, miért küldték épen Vajda Sándor urat Párisba és Lon­donba, hogy Románia érdekében tárgyaljon, ho­lott­­ németbarát érzelmeiről ismerik abból az időből, amidőn Románia minden nas­y hazafia az entente végleges győzelméért harcolt. Ezek a ro­mán hazafiak, akiknek külföldön nagy tekin­­télyük van, itthon maradtak, nincsenek képvi­selve sem a kormányban, sem a parlamentben.. Pop-Csicsó István most Nagy-Románia helyettes miniszterelnöke Ugyanaz a Pop-Csicsó István, aki akkor, amidőn a román hadsereg átkelt a Kárpátokon, a következő nyilatkozatot tette a maffyar parlamentben: — Nagy fölháborodással hallottam a ro­mán mozgósítás­olvét. A magyarországi román népnek a trón és a haza iránt való hűsége meg­ingathatatlan és a hirtelen hadüzenet sem érint­heti. A román nép, miképen eddig, ezután is vérével fogja védelmezni hazáját és apostoli ki­rályának trónját és minden­ tőle telhető áldoza­tot meghoz, bármilyen ellenséggel szemben kell­jen harcolnia. Egy másik erdélyi ember, írja az Epoca, aki Nagy-Romániában miniszter lett: Ooldis László, saját bőrének megmentése végett a kö­vetkező levelet írta a háború folyamán Sándor­­ János magyar belügyminiszternek: — Meg vagyunk győződve róla, hogy egy erőteljes habsburgi állam sokkal nagyobb bizto­sítéka Középeurópában román nemzetiségünk­nek, mint a habsburgi monarchia hiányában olyan Románia, amely Dácia valamennyi ro­mánját egyesítené magában. Ezért nem vagyunk mi irreden­isták, ellenkezőleg: utáljuk az irre­dentizmust. Minden más nép — írja az Epoca, — vagy agyonlőtte volna ezeket az embereket nemzeti ideáljainak megvalósulása után, vagy rákénysze­rítette volna őket az általános megvetés, hogy maguk emeljenek fegyvert életük ellen. Hogy Romániában ünneplik az ilyen árulókat, akik azelőtt így beszéltek, a legfölháborítóbb meggya­lázása ama hősök emlékének, akik a harctéren ves®ették életüket.­­ Belga jelöltet magyar trónra­\ Páris, febr. ae­r Pesti Hirlap tudósitójá­nak\ávir at^:J Jm newyorki Herald brüsszeli je­lentése ""eze­latt az a hir van elterjedve, hogy a m­aryar királyi koronát Albert belga király fiatalabb fiának ajánlották fel. Jól értesült hely-

Next