Pesti Hírlap, 1920. november (42. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-26 / 279. szám
Notesz. Irta: BÖNYI ADORJÁN. Szerda.. Tudom, hogy megcsal. Bizonyosabb vagyok benne, mint abban, hogy valaha szeretett Bölcsebb vagyok egy gonosz tudattal és ez, különös, mindent megváltoztatott. Fehér nyakát látom s a hideg hó jut eszembe. Megborzongok. A kezeit megmozdítja felém, elrémülök és menekülnöm kell, inszom vékony, hosszú, gyenge ujjaitól, rózsaszínü, falánk körmeitől. Halom » 6«*knyáját suhogni, azt hiszem, kígyóknak sziszegő erdeijéba tévedtem. Lehunyom szemem e lá'.'om gyönyörű kebleit; ha egyszer kinyújthatnám kezeimet, hogy leszakíts®® az élő térről ezeket az elefántcsont almákat . . . Figyelem a szemeit, meglobbta benni'rá; a bűn rémítő fénye; végzetes fény, mint ködös tenger szegélyén a briganti hajólámpása, rőt és gonosz fény, mint a kö44t éjszaka szemhatárán egy mes-zimtelenes tűzvész. Gyűlölöm. S elhatároztam, hogy kell halnia. Csütörtök. Láttamn magam a tükörben. Husetonnégy óra megváltozhatott, tönkretett, letiport tökéletesen. Vén vagyok, cernya, elszárít beteg szemekkel, fakó ajakkal és penészes ráncokkal. Nem cuda, minden, ami eddig rotyogó volt lett, minden, ami izzó volt, ma jéghideg. Becsületes voltam, gazdag voltam, büszke és győztes férfi voltam, ma szürke csavargó vagy érfó, alel elszántságát köszörüli vérre sóvárog. Ma beszéltem a kertészetel. Megbízható fickó, számíthatok rá, hogy alaposan és tökéletesen elvégzi, amit rábíztam. Szombaton lesz a kerti ünnep. Szombatig még alkírom vajon ezt a terhet, ezt a cromineágot? Péntek. A kert már díszben áll. A fák tele vannak aggatva lampionokkal. Fel vannak ékesítve a lépcsők a bokrok, azutak. A szökőkutak gyönyörű víztornyokat lövelnek. perte minden vízsugár más és más színben fog ragyogni. A tavoo készen állanak a virágos bárkák a viz értei üinnepért. Ez különösen nép lesz, ez a furcsa forró bárkádig? « tavoo. A „Királynő fogadta***," Bet a cimet adhatnánk neki. Én rendeztem így, büszke vagyok rá. A Királynő bárkáját holnap átviszik a tulsló partra. Ez a legkecsesebb, legkönnyebb kis hajó, amit erre a célra be tudnam szerezni. Két ember fér be mindössze. A vitorlája sárga selyem. A bárka száz kis laanpionnnal diszve a túlsó partról indul majd el. „A Királynő jön ..." A tó közepéig eve®, ott megáll s akikor indulnak el innen a vendégek paráns hajócskái. Félkörben eveznek a tó közepéig, fénylő kishréjjal veszik körül a Királynőt és ugy kísérik aztán vissza az innenső porig. A sárga vitorláson ketten lesznek: ő és a Másik, ő lesz a királynő természetesen és a Másik lesz a hzetós, az evezős, a rabszolga, a király, amint tetszik. Csodálatosan nyugodt voltaim, amikor elmondtam neki, hogy ez így tesz. Ő rám nézett, a szeme kissé csodálkozott, mozdulatlan és nyugtalan volt a tekintete, azután fellobbant benne az a szörnyű, gyalázatos és remegő fény, elmosolyodott és azt mondta: — Ez igazán kedves gondolat magától . . • Elfordultam. Majd meglátuk, Királynő . . . Szombat. Korán délelőtt a sárga bárkáit átvitték a túlsó partra. Előbb mindent alaposan megvizsgáltam rajta. A kertész jól végezte dolgát A lampionok mind a helyüükön vannak. A vitorla mellett felfeg egy hatalmas, erős, szépszínü lampion. Ennek a kanóca úgy van megcsinálva, hogy egy percig ég, aztán oldalt bukik és meggyújt közel maga mellett egy zsineget. A zsineg lassan végigég a lampion párkányáig, a függő zsinór is meggyulad s a lampion akkor lezuhan. A lampionba követ tetetünk, hogy súlyosabb legyen. . Pontosan a lampion alatt van elhelyezve az a kis öblös üvegimedence, amelybe jószagu, könnyű és könnyen gyúló olajat tettünk, hogy édes, ámbrás illatával megédesítse azoknak a perceit, akik a bárkában ülnek. Az üvegedény könnyen borul, ha valami a magasból reáhuss, hiányosan feldől. A vitorla vékony selyem szárnya lecsüng az üvegedény talpára. Tenyérnyi illatos, virágos hely aegcszladik. Gyönyörű foglalat egy negyedórás szerelmes együtteshez. Milyen forró szavakat fognak itt váltani ők ketten! A vendégek már gyülekeznek. Alkonyodik. Vasárnap. Megtörtént.Remegek, amikor újra végiggondolok mindenen. Az örömtől vagy a fájdalomtól? Még nem is tudom bizonyosan, mit érzek. Ami most van, forrongó káosz. Színek, hangok. komolygás, bizonytalanság. Kissé fáradt vagyok. Pontban éjfélkor a vendégeim a tóhoz gyülekeztek. A kert tündéri volt Alig van szebb, mint az éjszaka növényzete lámpások fényében. A tó sima volt és hűvös, mint egy darab leszakadt égboltozat A bárkákon meggyújtották már a lámpások örömtüzeit A part mellett a víz szinén ezer tűzrózsa himbálódzott Ott szemben az erdő alján még sötét volt a túlsó part. A kert végiről most indult el leggyorsabb forgalom a Királynővel és a Hajóssal. Egy-két perc alatt megkerülik a tavat és a sárga csónaknál lesznek. Mielőtt kocsira szállott, szerettem volna még vele beszélni. Egy pillanatig az volt az érzésem, hogy kézen fogom, visszavezetem a házba, leborulok elébe és visszaidézem az időt amikor fenséges és tiszta szerelemben éltünk. Aztán láttam gyűlöletes szépségét takaratlan vállait és karjait, bűbájos arcát és gyötrelmesen szép lábait, amint vígan felszökött a kocsira. A. Másik fekete haját meglebegtette a szél. Mosolyogtak. Hagytam őket sorsukra. A fák közül tarka tűzijáték szökik magasba. A vendégség most ezzel szórakozik. A rakéták a tó fölé futnak, lobognak, szikráznak, lehullanak. A viz elnyeli őket. A viz mindent elnyel ... A vendégek hangosak, derültek. Állok közöttük és mosolygok. A titok bent van a mellemben és Csodálatosan nyugodt vagyok. Végre. A túlsó parton egymásután kigyúlnak a Királynő bárkájának lámpái. Legvégül egy nagy, tarka fény: a nagy lampion. Én tudom, hogy most szállnak csónakba. Én látom, hogy most ülnék szorosan egymás mellé. A Hajó6 most veszi kezébe az evezőket A fénylő csónak megmozdul: útnak indultak. • PESTI HÍRLAP 1920. november 26., pénteke n éf Apponyi és a Stencipárt. A Magyar Rendpárt megalakítása érdekében a szervezési munkálatok tovább folynak. Már eddig is nagyszámban jelentkeztek tagok il úgy a fővárosból, mint a vidékről s a mozgalom annyira előrehaladt, hogy a szervezőbizottság elérkezettnek fja az időt a zászlóbontásra. Alkalmasint a jövő hét folyamán kimondják a Rendpárt megalakulását. Politikai körökben ma híre járt, hogy gróf Apponyi Albert csatlakozott azokhoz, akik a Rendpártot meg akarják alakítani. Megkérdeztük ebben az irányban gróf Apponyi Albertet, aki ezt a hírt a leghatározottabban megcáfolta. A Rendpárttól távol áll, semmivel sem tud róla többet, mint akármelyik újságolvasó. A Nyigatmagyarországi Liga JJubp manifesszuma ellen. Nyugatmagyar forfesági L'gi legutóbb megtartott UMeén foglalkozott Huber János nemzetgyűlési képviselő éarnégy T képviselőtársának a nemrég kiadott Yiainfesztitipával a nyugatmagyarországi kérdés rendezésetárgyáj€n. A Nyugatmagyarországi Liga a következő Tatározati javaslatot fogadta el, amelyet fel fognak terjeszteni a miniszterelnökhöz és a nemzetgyüléshez. — A' Nyuscatnlagyarors2£sl Liga aggodalommal 15 trti azt a törekvést mely Nyugatmagyarországok a neaillyi berce által Ausztriának odaattélt részét az eddigi nurmegiai szervezetből kiszakítani és autonóm nevet vármegye formájában egyesíteni kívánja A Nyugatmagyarországi Liga ebben a törekvésben az ezeréves vármegyei szervezet megbontását és alkotmányunk egyik legfőbb bástyájának meggyengítését, sőt veszéélyezt létét látja anélkül, hogy a javaslat megvalósításában a legcsekélyebb biztosítékot, avagy csak biztatást is tudna felismerni abban a tekintetben, hogy Ausztria Nyugat - Iyarországra vonatkozó igényeiről lemondani hajlandó volna. — A Nyugat-magyarországi Liga át van hatva attól a tudattól és a maga részéről is arra törekszik, hogy nemzetiségeinknek meg kell adni mindazokat a jogokat, melyek őket az 1868. évi XLIV. tc. alapján megilletik és melyeknek megadása a magyar állam egységét nem bontja meg. De nem ismeri el egyik nemzetiségnek jogát sem ahoz, hogy autonómia eímén oly kiváltságokat, vindikáljon magának, melyeket ez országnak semmiféle más része, sőt még az államalkotó magyarság sem élvez, mert és ilyen különleges jogok és kiváltságok a magyar alkotmányosság helyreálltával a modern jogfelfogásnak megfelelően természetszerűleg megszűntek és azoknak visszaállítása a XX. századba nem illő történelminaohrotizmus volna. Az ország egyes részeinek nyelvi vagy nemzetiségi alapon való különválasztásában, és az így elszakított részeknek külön autonómiával valófelruházásában a Nyugatmagyarországi Liga épenséggel az államegység megbontásának és az ország feldarabolásának — ámbár talán öntudatlan — kísérletét látja, amely ellen az ország fennállása érdekében minden megengedett és lehető eszközzel küzdeni kíván. A Nyugatmagyarországi Liga ez okból azzal a hazafias aggodalom szülte tiszteletteljes kérelemmel fordul a miniszterelnökhöz és a nemzetgyűléshez, hogy a dr Hnder János képviselőnek és társainak e hónap 8-én közzétett manifesztumában foglalt javaslatot tárgyalás alapjául el ne fogadják, hanem, hogy Nyugatmagyarország további sorsa iránt a tárgyalásokat oly közjogi és alkotmányjogi alapon és elvek szerint follytassák, melyek az érdekelt vármegyéknek az anyaországhoz való viszonyát semmiképen nem változtatják meg. A pénzügyi bizottságból. A nemzetgyűlés pénzügi bizottsága Simonyi-Semadam Sándor elnöklete alatt tárgyalás alá vette a Pénzintézeti Központról szóló törvényjavaslatot- A bizottság a javaslatot Korányi Frigyes pénzügyminiszter és Iklódy Szabó János el kiadó által javasolt szövegében többek érdemleges hozzászólása után letárgyalta, egyben kimondotta, hogy a javaslat sürgős tárgyalását a Háznak indítványozni fogja. A pénzügyi bizottság megkezdette ezenfelül Erdődi Harrach előadó előadása mellett ?z italmérési illetékekről szóló javaslat tárgyalását is. A Mária Terézia-szobor veszedelme. A csehországi szoborrombolások várható következménye volt, hogy a felvidéki magyar műemlékeknek se fog megkegyelmezni a légionárius brutalitás. A kassai Szabdság szobrot, az érsekújvári Kossuth szobrot régen romba döntötte már a c®sh barbárság, de a pozsonyi szobrokhoz , a Mária Terézia- is a Petőfi-szoborhoz, mégsem mernek eddig hozzányúlni, már csak isárt sr, mert Pozsony még a cseheknek is kirakat,vagy ahol minden lépésükre vigyáztak, nehogy kivissék belőlük idő előtt az igazi cech. Most hírek k képeztek arról, hogy a Petőfi márványszobrát befedik a világ egyik legszebb szoboralkotását, F a Must. Nemeket padig össze akarják zúzni A pozsonyi Mária Terézia-Szobor leleplezése 1896-ban volt, a králynak és úgyszólván az egész uralkodóháznak a jelenlétében. A fehér carrarai márványból készült lovasszobor csodás szépségei a leleplezés utáni pillanatban olyan hatást váltottál ki a tízezernyi ünneplő tömegben, hogy hangosan felzokogtak az emberek. A lovon ülő főalaknak a királynőnek arckifejezése, a lehelletfinom csillgfaott a márványruhán, a ló nemes tartása, a mellékalakok kemény harciasága, az egész csoport monumentalitása és történelmi lehellete feledhetetlen hatást gyakorol mindenkire. A pozsonyi KoronzCsí domb tér, ahol ez a szobor áll, a világ egyik legbájosabb tere és nemcsak a magyar embernek, de minden művelt nemzetiségbelinek gyönyörűséget adott aszemlélésre. Most a cseh körhintásokból és trombitásokból összetoborzott szoborok és legionáriusok ezt a csodás alkotásit akarják elpusztulni, hacsak az utolsó percben nem történik csoda. A szobor egy ízben már komoly veszedelemben forgott. Tavaly márciusban Kun Béláék vörös hordájának sikere nagyon idegesítette a cseheket és ekkor kezdték kitölteni tehetetlen korzújukat a magyar történelmi emlékeken. Egy délutáni pár száz szobor vonult fel a Mária Teréziaszobor elé hogy összezúzzák. Az utolsó percben kegyelmet kapott a szobor, a barbárok megelégedtek azzal, hogy felmásztak a szoborra, összepofozták, leköpködték a magyar koronás fejét a királynőnek, aztán zsákot húztak rá. Az egész pozsonyi sajtó bátran tiltakozott ez ellen a gazság ellen és az akkor ott állomásozó francia származású tábornok olt filmát kérte. A francia városparancsnok nem tagadta meg francia voltát, azonnal eltávolítota a rongyot a szobor fejéről és őriztette a gyönyörű műalkotást . Ugyanígy forgott veszedelemben tavaly március 15-én a pozsonyi Pepfi-szobor is, ami Radnay Béla műalkotása. Március idusának a megünneplése szigorúan el volt tiltva Pozsonyban, ez azonban nem akadályozta meg a város hazafias lakosságát abban, hogy a Petőfi-szobrot el ne borítsa virágaival. Ezer és ezer tulipán, száz és száz babérkoszorú fedte a márványszobrot és környékét, egyszerre aztán katonák jelentek meg, elé dobálták a virágokat és hazakergették a közönséget. Ez délután három órakor történt öt órára már újra tele volt virággal, kifosztoták a virágos boltokat, még több koszorú, cserépvirág volt odarakva, mint délelőtt. Erre a csehek olyan éktelen dühbe jöttek, hogy kivonultatták az egész helyőrséget, megkardkpozták a járókelőket, lezárták a belváros, és persze újra kidobálták a virágot a szobor környékéről. Az éjjel részeg cseh katona,ők le akarták dömeni a szobrot de néhány várossá rendőr — akkor még volt pár magyar köztük — megakadályozta a barbárok munkáját. Talán a világ kulturnépeihez intézett felhívásnál még meg lehetne menteni most is Fadrusik legtökéletesebb alkotását és a világszabadság költőjének márványszobrát a durva cseh ököltől, amelyik úgyis csak akkor és ott tud ütni, ehol védtelen emberekről és művészetről van szó. Vilmos császár pénzei, Berlin, nov. 25. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Azokról a pénzekről amiket Vilmos excsászár kapott, jól informált helyről a következőket jelentik: — 1919 januárjában négy—ötszázezermárkát augusztusban pedig egy millió nyolcszázezer márkát utaltak át neki. A Wilhelmstrasén volt házának vételáraképen a mult esztendőben tiz millió márka folyt be és azonkívül még negyven millió márkát kapott. Az átutalt mennyiség tehát összesen ötvenkét millió márka. ••••••^WWMWeMWWWWWWMMWMBMBWWMMWWMWWWIIII •••—III—iilUllllB HUH—II Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország.