Pesti Hírlap, 1921. február (43. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-12 / 34. szám

/ Irr® alá Baráturából Vérebak a városházán. Pécs, febr. 8. (A Pesti Hírlap külön futárjának tudósítása.) Az utóbbi időben mind sűrűbben szivár­gott ki a hír az elzárt Pécsről, hogy az ottani ma­gyarságot a megszálló szerb hatalom üldözi, vezéreit összefogdossa, börtönbe veti és ebben a sintér mun­kában a város vezetősége nagyban segédkezik neki. A Pesti Hírlap tudósítója az úgynevezett csempész­utakon Pécsre gyalogolt, a demarkációs vonal sok veszélyén túltette magát, hogy az olvasónak az ellen­tétes hírekkel szemben tiszta, elfogulatlan képet ad­hasson a baranyai állapotokról. Reggel érkeztem Pécsre. A szomszédos falvak egyikében lábbelimet, ruházatomat rendbehoztam, nehogy a város határain leselkedő spiclik előtt gya­nússá tegyem magam. Pécs reggel a nyugodt város képét mutatja. A Royal-kávéház , az emigránsok tanyája, Magyarország szemétlerakódó helye lett Pécs. Kö­rülméve az „ezüst-tükrös kávéházban", a csendes látogató akaratlanul is zsebához nyúl, hogy holmijai helyén vannak-e, s szinte fázósan húzza be nyakát az újságolvasásba, amint a sok, kiborotvált nyakú, tá­nyérsapkásd, sonkanadrágos „elvtárs"-at látja maga mellé letelepedni. Pécsett most kétféle „elvtárs" van. Azok, ak­ik ideem­igráltak, kávéházakban, bárokban, kocsmákban dőzsölnek és a városházán hivatalt vi­selnek. Ezeknek érdemü­k van. Ezek otthon akasz­tottak, loptak, raboltak, vagy pénzt hamisítanak. És­­ mert Pécsett a jövő „boldog államát" akarják be­rendezni, gyakorlott embereket, a vezéreket kellett a torony alá betenni, a zöld asztalok mellé ültetni. Ezek jólétben dúskálód­tak, ezek tehát elérték céljukat és érdekük, hogy a szerb fenhatóság alatt tovább is űz­hessék rakópolitik­ájukra. Az „elvtársak" másik ré­sze csak tűr, szenved és nélkülöz. Az emigránsoknak ez a szánalmas csapata az Attila­ utcai csapatkórh­áz­bam nyert elhelyezést, ahol Pécs város közönségétől kényszerrel behajtott adófillérekkel fent­artott nép­konyháról kosztolnak. A város telve van ilyen emigránssal. Rongyo­saik, piszkosak, az amúgy is túlzsúfolt kórházat töl­tik meg velük. Ruhájuk nincs, ha egy-egy emigránst a kórházból „gyógyultan" kiküldenek, a városi ta­nács­i újságok révén kér részükre egy-egy nadrá­got, vagy fehérneműd­arab­o­t. Egy darabig, tűrtek ezek a bolygó elvtársak, akiket azok a hamis ígéretek csábítgattak ide az ország különböző vidékeiről, hogy Pécsett vörös hadsereget szerveznek, a szerbek adnak fegyvert muníciót és teljes hadifelszerelést. Százával szökdösnek még ide a dologtalanok, ak­ik politikai menekülteknek adják ki magukat. A város vezetőségének is azonban kezd már kellemetlen lnni a sok elbolondított „elvtárs", akik most közelről lát­hatják és tapasztalhatják, hogy a szerbek csak za­varcsinálásra használják fel őket. A kommunisták ugyanis nekik sem kellenek, mert különben a régi fis az „ni" Szerbiában nem tenné ki őket a hivatalokból és a kommunista szerveket nem oszlatta volna fel. Pécsett még kacérkodnak a szerbek a kommunisták­kal. A város vezetőségének öt millió jugoszláv koro­nát bocsátottak rendelkezésére, amely összeg az is­mert kommün elvek alapján egy-két kolompos között oszlik meg. Az ententenak is tudomására jutott a se­gítségnek, támogatásnak ez a utódja, miért !* Az ellentétes hírek. — Kétféle • • • elvtárs. — A kidobált kommunisták. Jobb a sza­bb, mint a pécsi emigráns. Foch tábornagy sürgetésére most megindul­ Belgrádban a vizsgálat.­­ Linder Béla és társainak persze anyagi érdeke is, hogy tiltakozzanak a kommunizmus eme vádja ellen. Ha a kerülő utott idetévedt magyar lapok kom­mün vádjával illetik a városi vezetőséget, a pártsajtó egy-két sorban ledorongolni iparkodik az igazságot, de ugyanakkor, ugyanabban a lapszámban vezér­cikkben dicsőíti a szovjetet, szidja a fennálló társa­dalmi rendszert és szitja az osztály­gyűlöletet. A pécsi munkásság józanabb, értelmesebb része már régeb­ben öntudatra kelt és szakszervezeteiben hangot is ad elégedetlenségének. De a pártterror elfojtja az igazság szavát. A városházán ütik-verik a kihallga­tásra felidézetteket. Csak a szervezett, de jó magavi­seletű ,,elvtárs" kaphat munkát, az emigránsok után" állóknak csaptak fel. Munkát a pécsi „Lükék" sem kapnak, az idegenek, még kevéssébé. Pénzük nincs, ellátásuk silány, a város nem tudja foglalkoztatni mindet, , * a szürkületben hazatérő békés polgárokat támadják meg és fosszák ki. A demarkációs vontat közelében helyezkednek el a Lombrozószerű­ gyanús alakok, szerb detektívek­nek adják ki magukat, a fáradt, otthonába siető ma­gyart kirabolják. Ha pedig ellentáll, leütik, mint tet­ték Szalay Elekné, már­ felügyelő özvegyével, akit öt nappal ezelőtt vérbefagyva találtak meg a Jakab­hegy környékén. Ez a véres, rablószellem vonult be a városhá­zára i­s általában.­ Spollár, Anton és Csapó detektívek a rendszer vérebei. A három közül Spollár és Anton borbély és pincér volt. A kommün alatt véres lett a ke­zük. Pécsett is bevérezték Dózsa Lajos önkéntes vérével. Az itteni ügyészség emiatt letartóztatta An­tont. Vizsgálatot indított mind a kettő ellen, mert a pécsi rendőrfőkapitányság a®. iránt megkeresést inté­zett hozzá. Midőn a­­párt látta, hogy a két „elvtársa" emberölésben vétkes és a magyar ügyészség ezen a címen akarja vád alá helyezni őket, a szerbekhez jutottak segélyért. Ezek azután azzal az üz ügygyel, nehogy a „fehérek" a két igazembert Magyarországba szökttessék, a vizsgálati fogságban levő Antont sza­badon­ bocsátották. A", két "véreb visszákerült" a város­házára nyomozó detektivük helv­re Linder Héja tehet­len velük szemben, ő csak egy *,,ex-ezredes", ezek pedig érdemeket szerzett elvtársak. Pécs város vezetésébe bevonult a pártpolitika. Itt mindenki „kém", „fehér", „irredenta összeeskü­vő", aki a pártnak nem tagja. Üldözök, molesztálják, lakásán folyton házkutatást tartanak, csakhogy vagy megzsarolják, vagy személyi boszujukat kielégítsék az illetőn. Ezért van bae, hogy Pécs város magyarsá­gát ma már nemcsak a szerbek, hanem a kommunista spiclik is figyelik, ütik-verik. A szerbek lassan kint kiadják kezükből a hatalmat, a szerb határrendőr­ség ügykörébe a városi rendőrség belekontárkodik. És mindebben végezetül az a legszomorúbb, hogy az üldözött magyarnak még örülnie kell, hogy nem a pécsi elvtársak, hanem csak a szerbek kezére került eltűrni az igazságtalanságot, elszenvedni a kint, a fájdalmat és a magyarsága miatt a megaláztatást. A magyarbarát bécsi újságíró pere. Bécs, febr. 11. Ma volt annak a b­ecsületsértési perneke » tárgyalása, amelyet Mandel Lipót szer­keszt, dr Schiller-Marmorek, a, Neues Wiener Jour­risef szerkesztője, ellen indított. Dr Schiller, a Neues Wiener szerkesztőségé­ben Mandel lipótot magyarbarát cikkei miatt tettle­gességgel fenyegette meg és szidalmazta. Dr Schil­ler az Arbei­ter-Zeitungban kifűzetett hamisított ok­mányok alapján felajánlotta a bizonyítást. Mandel Lipót elleni bizonyíték gyanánt kijelentette, hogy dr Grata magyar külügyminiszter és Reich miniszteri tanácsos ebben az ügyben fel vannak mentve hivatali esküjük alól és készek bebizonyítani, hogy az Ar­beiter Zeitungban közölt okmányok hamisak. Dr Grün bíró elvetette azt az indítványt, hogy az Arbeiter­ Zeitung hamisításairól tárgyaljanak, ellenben elrendelte a valódiság bizonyítása kérdésé­ben a­ tanuk kihallgatását. Több bécsi szerkesztő tanúságot tett Mandel Lipót magyarbarát zsurna­lisztikai működéséről a bécsi liberális sajtóban, kü­lönösen a bojkott-kérdésben és a nyugatmagyaror­szági ügyben. Negyedfélórai tárgyalás után a bíró dr Schilfer-Marinereket becsületsértés miatt nyolc, ezer korona pénzbírságra, esetleg tíz napi elzárásra és a költségek viselésére ítélte. A bíró kijelentette, hogy A VALÓDISÁG BIZONYÍTÁSA teljesen csődöt mon­dott. A panaszost dr Gruber ismert bácsi ügyvéd képviselte, aki a vádlottnak arra a kérdésére, hogy miért nem perelte Mandel Az Abendet és az Arbeiter-Zeitungot is, amelyek őt szintén támadták, a hall­gatóság derültsége közben ezt felelte: " Az Abendet tisztességes ember egyáltalán nem­ perli, az Arbeiter-Zeitung pedig a hamisított ok­mányok miatt indított perekben már háromszor ki­puil a telesóella a­lóL irtsn HIHLAP 1921. február 12., szombat Affér a Royal éttermében. Péntekíre este az Erzsébet-körúti Iroyal szálló éttermében feltűnést keltő affér ját­szódott le. Az egyik asztalnál Léderer Ernő ma­gánzó ült Becker Báby és Cserm­ei Bella színésznők társaságában. Léderer testvérbátyjának, amint isme­retes, Bécsben kártyaafférja volt Szemző Gyulával s a kártya­botrányban annak idején a­­bécsi rendőrség is szerepet játszott. Este tiz óra taljban egyszerre megjelent az étteremben Szemző Gyula, aki azóta Budapestre érkezett Miután minden asztal foglalva volt, véletlenül épen annál az asztalnál kért helyet, amelynél bécsi ellenfelének testvéröcsése ü­lt a két színésznő társas­ágában. Időközben felismerhette Léderer Ernőt, szóváltás támadt s a szóvita hevében Sz­emző Gyula inzultálta a magánzót. Az affér ter­mészetesen nem játszódott le a legnagyobb csendben, összefutottak a pincérek, általános kavarodás tá­madt az étteremben. Az affér­nek lovagias uton lesz folytatása/ ^''MVMffiBMMMIBMBMMMBgMMMMHMM Lenin szerint beteg a kommunista párt. Páris, febr. 8. (A Pesti Hírlap tudósítójának­­távirata.) Helsingforsi távirat jelenti: Leninnek ez a véleménye, hogy a munkás szakszervezetek sze­repe tárgyában folyt tárgyalások a kommunista pártra nézve valóságos válságot zúdítottak. Egyik részről úgy, mint a másikról nem akarják elismerni, sem jóvátenni a­ múlt hibáit. „A párt, mondja Lenin, beteg és láz gyötri." Föllázadt az orosz kelet-tengeri flotta. Páris, febr. 11. Kopenhágán át Kronstadtból az orosz keleti tengeri flottában kitört nagyarányú lázadásokról érkezik hír. A lázadók állítólag Péter­* -vár miat vonulnak. -• › •.*‡.-'• Napi hírek. — (Hanyatló árak.) A múlt héten említést tettünk arról, hogy a nagykereskedelemben a fűszer* és gyarmatáruk egy részének esett az ára, de meg*­jegyeztük azt is, hogy a kiseladás terén még a régi drágaság az ár, mert a fűszeresek ugyancsak tartják az árakat, amiket a fogyasztók rendületlenül megfi­zetnek. Múltkori hírünkhöz most azt fűzhetjük, hogy az olcsóbbodás következetesen tart és hogy ma már a kicsiben árulók is mindinkább leszállnak pa­ripáikról és olcsójánosok igyekeznek lenni, ha nem is valamennyiem. Az egyik élelmicikik, ami nagyban és kicsinyben­­ egyaránt kisebb pénzen megszerez­hető, a rizskása, amelynek kilóját nagyiban ötvenkét- hatvannyolc koronáért adják, de amely kicsiben is megszerezhető hatvan-hatvanöt koronás árban. En­­nek a cikknek különben közel két hét óta esik az Ars és semmi kilátás sincs arra, hogy egyelőre drágább legyen. Ami a kávét illeti, az is osztozik a rizs sor­sában, ha mindjárt nem olyan arányban is. Ezzel együtt a kakaót sem keresik már úgy, mint eddig, tették és miután a kínálat jóival nagyobb, az árakban némi enyhülés konstatálható. A csokoládé azonban még tartja magát. Ami a borsot, szegfűborsot és a fahéjat illeti, az is olcsóbb lett a cáfránnnal és a kö­ménymaggal együtt. Nem nagyon keresett cikk a gyertya sem, amely ily körülmények között hihető­leg olcsóbb lesz. Mindezzel szemben a szeszesitalok­árai magasak maradtak s na­gy árt fizetnek a ko­nyakért és a valódi gyümölcspálinkáért, alapján an­nak, hogy ezeknek kivitele haszonh­a­tó. A pamut­os a gyapjuárafobam az üzlettelenség tovább tart, ami különben természetes, mert a külföldöm nagy áresé­sek voltak, amik azonban a kereskedők ügyessége folytán itt még nem nagyon érezhetők. A gyapjúból készült puha férfikalapoikat sem igen kapkodják el, aminek folytán a kétezer koromára is fölrúgott ka­lapok hihetőleg olcsóbbodnak, am­it az is bizonyít, hogy nagyban egy-egy puha férfigyapjúkalapot két­eszázkiloméven-háromszázötven koronáért lehet kapni. Nem lesz érdektelen fölemlítetni, hogy amíg a szövetkezetek és a fűszeresek a szilvalekvár kilóját nyolcvan koronáért vesztegetik, addig ez nagyban már ötven koronáért is könnyen megszerezhető, öt községi üzem pedig kicsinyben negyvennyolc koro­náért méri. .­k. (A kormányzó) kihallgatáson fogadta bar® Fláth Iffil titkos tanácsost, Hanauer váci püspököt, Kö­tényi Károly tábornok hadbiztost, Szaponyi Lajos­ba Görgey Mikl­ós őrnagyokat, továbbá Spolarits Lajost, Spolarits Károlyt, Spolarits­­ Lászlónét, Spolarits Vilá­mont és Spolarits Józsefet együttesen.­­ (A Magyar Külügyi Társaság ülése.) A Magy­ar Külügyi Társaság népszövetségi osztály® gróf Apponyi Albert elnökletével az országházban ülést tartott, melyen Miklós Ödön a milanói értekez­letről, Apponyi Albert pedig a párisi konferenciáról számolt be. Gróf Andrássy Gyula magasan szár­nyaló szavakkal emelte ki Apponyi nagy érdemeit és a társaság nevében mély köszönetét fejezte ki az elnök érdemdús szerepléséért.­­ (Est a francia főmegbizottnál.) Maurice Fouch­é francia főmegbízott a Ritz-szállóban nagy estélyt adott. Jelen voltak: gróf Teleki Pál miniszterelnök­ és neje, dr Grata Gusztáv külügyminiszter és neje, sró£ Bethlen István és neje, vicomte de Garzia Real spanyol követ. Castagnetta herceg olasz főmegbizott és nejű, aucanbelli tábornok, az olasz katonai misszió vezetője, nejével és leányával, marquis de Suni, Comte de Vincy, Mr. Lerou­getai, Mr. Boncompagnie, Mr. Leon Daudet. Vicomte de Robién ds Comte Benoit D'Azy. Az estély folyamán Péchy Erzsi néhány dalt adott elő.­­ (A külföldiek kiutasítása Csehországból.) Prágából jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. A kor­mány rendeletet adott ki, amelynek értelmében Cseh­­országból minden külföldi kiutasítandó, főként azok, akik ellen alapos a gyanú, hogy a népszámlálás eredményét a németek javára befolyásolhatják. rá (A diktatúra idejére köztulajdonba vett házak lakbéreiről) szó­ló kormányrendelet oly értelemben mó­dosult, hogy az igénybejelentések határidejét meghos­­­zabíztották és a követeléseket legkésőbb az idei már-­ elus Il-ig kell bejelenteni, illetve a már tett bejelenté­seket megismételni a felszámoló bizottságnál (v„ Sas­utea ^70 — (A Lakók Szövetsége) elhalasztott tisztújító és alapszabálymódosító közgyűlését február 13-án (va­sárnap) délelőtt tizenegy órakor tartja meg az Ügyvédi Kamara helyiségében (V., Szemere­ utca 10.) Ugyanakkor az évi jelentés kapcsán a főtitkár beszámol a legutóbbi ese­ményekről, a lakásügy mai állásáról és a rendelet in­tézkedéseiről. —­ (A Tószegi Freund-ügy.) A kommunizmus bu­kás utá­a Tószegi Frieund Albertet népittélet alapján ki­véjezték. Ady kor Biermaim Istvánt Letartózt­ataták­, iranez" találtam esre levelet találak, amelyben az volt, hogy „fon­tos üzenetet h­ozo­ önnek." Ennek a levélnek kapcsán a Budapesti Hirkpiót­ cikk jelent meg, amely azt mondta, hogy Tószesi Freund volt az, aki a Mackensen-h­adsereg­től megvásárolt hadianyagokat a vörösök terére játszotta. A cikkért dr Rákosy Endre vállat­ta a sajtójogi fab­lonco­kat. Tószegi Freund család­ja a fulotó emléikének gyalázása és rágalmazás miatt Zboray Mirciea utján pert indított a Budapesti Hírlap ellen. A bíróság a valódiság bizonyítása: elrendül­te és a tárgyalást elnapolta.­­ (A magyar jogászegylet) b­ítasjogi szakosztá­lya 12-ére hirdetett Ülése elmarad és e helyett a közjogi és közigazgatásjogi szakosztály tart szombaton este hat órakor a Magyar Takarékpénztárak Központi jelzá­logbankja Tükör­ u. 4. számú helyiségébett vitát a gyám­ügyi közigazgatás reformjáról.

Next